4. Fejezet:Eltűntnek nyilvánítva

4. fejezet

Reggel korán kellett kelnem. Ha azt akartam, hogy reggelizni is tudjak, meg nyugodtan elkészülni, akkor muszáj volt. Nyolckor már a szerkesztőimmel tartott megbeszélésen kellett lennem, ezért csendben felkeltem az ágyból, vigyázva, nehogy felkeltsem Kellant.
Magamra vettem a köntösömet, majd lementem a konyhába. Készítettem reggelit, és kávét is főztem. Evés közben elolvastam az újságot. Mikor befejeztem, elpakoltam csak a kávét hagytam elől Kellannak.
Felmentem az emeletre és miközben készülődtem a megbeszélésre az elmúlt másfél hétre gondoltam. Amíg Kellan forgatott, én általában írtam vagy az ügyeimet intéztem, esetleg apának segítettem. Amikor mindketten szabadok voltunk közös programokat csináltunk, általában olyan helyen ahol sok ember volt. Engem nagyon zavart, hogy rajongók, vagy fotósok lestek ránk, de amikor szóba hoztam a dolgot, Kellan azt mondta, azért megyünk ilyen helyekre, hogy szokjam a dolgot. De voltak más furcsa dolgai is, például, ha telefonon hívták mindig elment jó messzire tőlem, hogy még véletlenül se halljam a beszélgetést, és volt egy időpont, körülbelül este hét után, amikor viszont Ő hívott valakit. Mindig ugyanabban az időpontban. Nagyon zavart a dolog, mert nem tudtam ilyenkor kivel beszélhet. Ha szóba hoztam a dolgot, nem válaszolt rá, hanem másról kezdett beszélni. Próbáltam nem foglalkozni a dologgal, hátha csak én reagálom túl.

Közben elkészültem és írtam egy levelet Kellannak, hogy elmentem és körülbelül mikor jövök. Kola a nappaliban aludt, mikor meglátott lejönni a lépcsőn felpattant és megint rám akart ugrani. Szerencsére már hozzá szoktam így könnyen le tudtam állítani. Nem lenne szerencsés, ha rám ugrani, mert csupa kutyaszőr lennék és mehetnék vissza átöltözni. Gyorsan bementem a konyhába és adtam neki egy kis kaját a táljába, aztán már mentem is a garázsba.
A megbeszélés szörnyen unalmas volt, ráadásul jól el is húzódott. Siettem haza. Még délután szerettem volna egy kicsit írni, mert este Kellannal volt programunk.
Mikor beálltam a kocsival a garázsba rögtön feltűnt, hogy nem látom a kocsiját. Beléptem az ajtón és láttam, hogy Kola sem volt a házban. Furcsa, mert csak futni szokta magával vinni. Azt viszont csak reggel szokott, és akkor se minden reggel. Esetleg elvitte sétálni Kolát. Felmentem az emeletre átöltözni. Kinyitottam a szekrény ajtaját, és rögtön észrevettem, hogy azok a ruhák, amiket a múlt héten áthozott eltűntek. Kezdtem ideges lenni. Bementem a fürdőbe, onnan is hiányoztak a cuccai. Körbejártam az egész házat, de olyan volt mintha Kellant csak álmodtam volna és soha nem járt volna itt. Sehol egy üzenet, sehol semmi jel hova ment.
Aztán eszembe jutott, a telefonom. Gyorsan megnéztem, de azon sem hagyott semmilyen üzenetet. Pedig, nem volt kikapcsolva, csak lenémítottam a megbeszélés alatt.
Egyszerűen nem értettem semmit. Miért ment el ilyen hirtelen? Nem is említette, hogy lenne ma valamilyen dolga. Aztán próbáltam lenyugtatni magam azzal, hogy biztos valami hírtelen közbe jött és nem volt ideje szólni.
Leültem írni, de nem tudtam koncentrálni. Folyton Kellan járt az eszemben. Egy ideig még próbáltam magam gyötörni az írással, majd feladtam, mikor láttam, hogy reménytelen.
Inkább elmentem futni, hátha közben ki tudom kapcsolni az agyam, és közben Kellan is ad valami hírt magáról.
Majdnem egy órát futottam, kisebb nagyobb pihenőkkel, mert közben folyamatosan a telefonomat néztem, hátha hívott, vagy üzent. De nem tette. Én is próbáltam hívni, de mindig ki volt kapcsolva.
Mikor hazaértem, letusoltam majd felhívtam Saraht. Ő legalább felvette.
- Szia!
- Szia Kyra!
- Ráérsz most? Át tudnál jönni?
- Hát húsz perc és ott vagyok, de mi történt? Olyan fura a hangod! Valami baj van?
- Gyere ide és majd elmesélem, nem telefontéma.
- Oké, húsz perc! Szia!
- Szia!

Mikor lettem nem tudtam magammal mit kezdeni. Fel-alá mászkáltam. Egész örökké valóságnak tűnt mire Sarah ideért.
- Hello, na mesélj mi va… Úristen! Fal fehér vagy! Mi történt?
- Én is ezt szeretném tudni! Reggel elmentem egy megbeszélésre, mire megjöttem Kellan minden cucca eltűnt! Pedig azt mondta, ma nincs semmilyen programja! Még Kola is eltűnt! Egyszerűen felszívódott, nem hagyott semmilyen üzenetet, és hiába hívom, ki van kapcsolva a mobilja!
Sarah egy percig gondolkozott, látszott, hogy nagyon alaposan átgondol mindent.
- Lehet, hogy hirtelen közbejött neki valami és nem tudott hívni.
- Én is gondoltam erre, de akkor is, minden cuccát elvitte! Kolát is, pedig őt nem szokta akár hova elcipelni, szerintem elutazott. Vagy egyszerűen lelépett!
- Ne gondolj rögtön a legrosszabbra! - torkollt le Sarah. – Majd biztos jelentkezik!
- Nem tudom! Tiszta ideg vagyok, nem bírom magam semmivel sem elfoglalni!
- Oké, akkor velem jössz és segítesz nekem! Este pedig elmegyünk valahova!
- Felőlem! - Bár egészen biztos voltam benne, hogy semmi sem fogja lekötni a figyelmem.
Sarah, anya lakberendező cégét vezeti, illetve hivatalosan én, de Ő szervez mindent, én csak aláírok, meg néha megbeszélésekre járok. Folyton a telefonomat nézegettem útközben. Aztán, mikor megérkeztünk a céghez, és felértünk az irodánkba, Sarah nem bírta tovább és elvette a mobilt.
- Majd este vissza kapod! Ha hív, akkor meg úgyis halljuk! De az nem segít, ha félpercenként nézegeted! Legalább próbálj meg másra gondolni! Fölöslegesen idegeskedsz!
Próbáltam ellenkezni, de rájöttem, hogy Sarahnak igaza van. Valószínűleg teljesen feleslegesen idegeskedek.
Mikor pár órával később kimentem az irodából a mosdóba, és elhaladtam pár asztal mellett. Az egyiken megpillantottam egy újságot. Azt hittem rosszul látok!
Felkaptam és az irodába rontottam vele, majd lecsaptam Sarah elé.
Ő is csak döbbenten nézte a címlapot.