6. Fejezet: A vacsora

6. fejezet



Szörnyű fejfájásra ébredtem. Úgy éreztem magam, mint akit kimostak, majd kicentrifugáztak. Rengeteget ittam az este. Az este! Hirtelen beugrott minden. Gyorsan felültem és körbenéztem.
Egy idegen hálószobában feküdtem. Szóval nem csak álom volt ez az egész! A szoba nagyon elegánsan volt berendezve. Az ággyal szemben állt egy hatalmas ajtó, ami az erkélyre nyílt. Odakint már erősen sütött a nap.
Lassan Alexre néztem. Ő is ébredezett, álmosan pislogott párat, mielőtt teljesen kinyitotta volna szemét és nyújtózott egyet. Majd beletúrt az amúgy is szanaszét álló hajába. Végül rám emelte tekintetét és elmosolyodott.
- Jó reggelt! Neked is annyira fáj a fejed, mint nekem? – kérdezte nyöszörögve.
- Szerintem még jobban!
Nagyon pocsékul éreztem magam. Mindenre emlékeztem a tegnapból, pedig pont az volt a célom, hogy elfelejtsek mindent. Ezek szerint nem sikerült. Bár az este nagyon jól éreztem magam. Különösen Alexel. Úgy tűnt ezzel Ő is így van, mert a fejfájása ellenére töretlenül mosolygott. Ellenállhatatlan volt a mosolya.
Lassan visszahúzott maga mellé és megcsókolt. Szorosan ölelt, és így feküdtünk még jó ideig.
- Alex, nagyon jó volt minden, de nekem most mennem kell! Ne haragudj!
- Várj, ne olyan gyorsan, felöltözünk, majd a konyhában főzök egy jó erős kávét és utána hazaviszlek. Rendben?- kérdezte kedvesen
- Köszönöm, az jó lenne!
Amíg Alex öltözött én bementem a fürdőbe mosakodtam rendbe szedtem magam. Legalábbis próbáltam eltűntetni a szemem alatti óriási karikákat és a szemeim is vörösek voltak. Sminkkel valamennyire eltakartam a karikákat, de igazából egy kiadós alvás segítene.
Mikor kiértem a fürdőből Alex már nem volt a szobában. Így én is kimentem, és megpróbáltam megkeresni. Nagy ház volt, így csak remélni tudtam, hogy jó felé megyek és nem tévedek el.
Á, sikerrel jártam! Leértem a földszintre és Alex a konyhában serénykedett.
- Pont lefőtt a kávé! Nem készítettem el neked, mert nem tudom, hogyan iszod! Remélem nem baj!
- Dehogy, köszi!- Annyira kedves volt, hogy nekem is kezdett jobb kedvem lenni.
Ha így folytatja rövidesen nem is fogok arra a másik dologra gondolni. Milyen jó lett volna, ha Alexet ismerem meg először. De mindegy, mi így találkoztunk.
- Azon gondolkodtam, remélem nem veszed tolakodásnak, de ezek után szerintem megismerhetnénk egymást jobban. Mit szólsz? Arra gondoltam, mondjuk ma délben pont nincs semmi dolgom, ebédelhetnénk együtt, ha Te is ráérsz. Na mit mondasz?
- Nagyon örülnék neki!- mosolyogtam rá. Teljesen elbűvöl a mosolyával.
- Akkor, ez meg is van beszélve! Mondjuk egyre érted megyek! Jó? – kérdezte Alex.
- Tökéletes! Hova megyünk enni? Csakhogy tudjam, hogyan készüljek.
- Te mindenben szép vagy. De nyugodtan felvehetsz valami kényelmesebb ruhát is. Nem megyünk annyira elegáns helyre, ha erre gondoltál.
- Igen, erre. Akkor hazavinnél? Mert otthon lenne még egy kis dolgom az ebéd előtt.
- Egy perc és indulhatunk is.
Felment az emeletre, majd a kocsikulcsal a kezében jött vissza.
- A másik nadrágom zsebében maradt este- magyarázta Alex.
- Értem!- vágtam rá rögtön, kicsit kellemetlen téma volt a tegnap este.
Beszálltunk az autóba, és ugyan úgy, mint este, most is jóval a megengedett sebesség felett ment.
Így nagyon hamar megérkeztünk. Út közben folyton egymást néztük. Gyönyörködtem az arcában és azok a szemek! Ha nem vezetne, most szívesen megcsókolnám.
Ahogy látom, Ő is így van ezzel, de csak a kezét simította végig a combomon, amitől tiszta libabőr lettem.
Leállította a motort, és felém fordult. Kezeit a derekam köré fonta és közelebb húzott magához, majd lassan megcsókolt, de közben tekintete egy percre sem engedte el az enyémet. Ezután, már ha eddig, nem is akartam volna megcsókolni, most akkor sem tudtam volna neki ellenállni.
Végül Ő húzódott el. Pedig én még szívesen folytattam volna.
- Nem jössz be a házba? Szívesen körbevezetlek!
- Hát van még egy kis időm, de, csak ha nem zavarok! – közben folyamatosan mosolygott.
- Nem zavarsz! Gyere!
Kiszálltunk az autóból és miközben az ajtót nyitottam éreztem, hogy átkarol. Megint tiszta libabőr lettem.
Gyorsan kinyitottam és behúztam a házba, majd egyenesen a lépcső felé vezettem.
- Na mi van? Már nem akarsz körbevezetni? – kérdezte nevetve.
- Jobbra van a nappali vele szemben az ebédlő és konyha, hátul, pedig egy fürdő van, az emeleten viszont sokkal érdekesebb szobák vannak! – hadartam.
- Kíváncsivá tettél! – mondta és ölbe vett.
Ez eszembe juttatott egy emléket, ami most nagyon nem kell ide. Hevesen átkaroltam Alex nyakát és megcsókoltam.
Bevált, tökéletesen kiment minden a fejemből.
- A második ajtó jobbra! – mondtam neki, mikor felértünk
Már Ő is erősen zihált. És láttam, hogy eszeveszetten csillog a szeme.
Belépett a szobába és az ágyig vitt, ott óvatosan letett, majd elvigyorodott.
- Hmm, tényleg szép szoba. Milyen szép innen a kilátás! – mondta egyre jobban vigyorogva, miközben az ablakhoz sétált. Látszott, hogy alig bírja visszafojtani a nevetést.
Szóval játszani akar! Hát rajtam nem fog múlni!
- Ugye milyen szép a kilátás? De neked nincs meleged? Sajnos nem nyitottam ki az ablakokat, így egy kicsit meleg lett. – közben a felsőmből bújtam ki lassan.
- Azt hiszem, letusolok, hogy ne legyen annyira melegem – mondtam, miközben már a nadrágot hámoztam le magamról.
Alex pedig hatalmasra tágult szemekkel figyelt, mikor a nadrág is lekerült rólam egy hatalmasat nyelt.
Már csak a fehérnemű volt rajtam, mikor azt is elkezdtem levenni pár másodperc alatt mellettem termett és szinte már durván csókolt meg. Nagyon jól esett, csak még inkább kívántam. Szinte letéptem róla a ruháit, és az ágyra löktem. Egy pillanatra meglepődött, de amikor elkezdtem csókolni a nyakát, láttam, hogy átadja magát az élvezetnek. Kínzóan lassan haladtam lefelé, közben minden egyes négyzet millimétert végig csókoltam.
Nem hagyta, hogy a derekánál lejjebb menjek, felrántott és megcsókolt, majd Ő került felülre. Most Ő csókolt végig mindenhol, és ahol hozzám ért mintha felgyulladt volna a bőröm, de mégis reszkettem.
Már nagyon kívántam, és mikor nem bírtam tovább lábaimat a dereka köré kulcsoltam így adva a tudtára mit akarok.
Nem kellett győzködni, rögtön teljesítette a kívánságomat.
Mikor mind a ketten magunkhoz tértünk, elmentünk letusolni. De külön fürödtük, mert már mind a kettőnknek dolga volt, és ha együtt bemennénk abból nem biztos, hogy fürdés lenne.
Először én tusoltam le gyorsan, majd Alex következett.
Mikor elkészült, megcsókolt, majd közölte, hogy sajnálja de, mennie kell. Majd délben értem jön.
Kikísértem a kapuig, aztán lassan visszasétáltam a házba.
Rendbe raktam a hálószobát, majd lementem a földszintre, megittam még egy kávét és leültem írni.
Teljesen belemerültem, csak a telefon csörgése riasztott fel.
- Hallo?
- Szia! Már egy csomószor…- gyorsan lecsaptam. Van képe felhívni? Ezek után? Mintha mi sem történt volna?
Aztán észre vettem, hogy villog az üzenetrögzítő is. Megnyomtam, a meghallgatás gombot.
- Szia! Holnap ér…- Törlés.
- Szia! Már ke…- Törlés.
- Szia – törlés
Nem hiszem el, mit üzenget nekem? Már pont sikerült elfelejtenem valamennyire! Erre, elkezd hívogatni!
A hívogatásról eszembe jutott, hogy lecserélem a mobilomat, mert az is csak rá emlékeztet, és számot is változtatok. Meg lakatost is hívatok, mert kapott tőlem pótkulcsot és persze magával vitte!
Soha többé nem akarom látni! Szemét disznó, csak kihasznált!
Aztán mikor kicsit sikerült lehiggadnom, elindultam egy telefonboltba. Út közben eszembe jutott, hogy nem is tudom mi lett az este Sarah-val, gyorsan felhívtam.
Hosszas csörgés után egy álmos hang szólt bele:
- Hallo?
- Szia! Kyra vagyok! Nem mondod, hogy én keltettelek?
- Nem te keltettél, már fent vagyok egy ideje, csak nagyon álmos vagyok! – panaszkodott Sarah.
- Milyen volt az este? Jó volt a pasi? Együtt mentetek el? – tettem fel a kérdéseimet egy szuszra.
- Nem szeretném telefonon részletezni, de egyszerűen elképesztő volt! – a hangja egyből megélénkült.
- Ráérsz egy óra múlva? Mert akkor átmegyek hozzád, nekem is van mesélni valóm!
- Igen az jó, addig megpróbálok felébredni!
- Rendben, akkor egy óra és ott vagyok! Szia!
- Szia!
Közben leparkoltam a telefon üzlet előtt. Az eladó nagyon segítőkész volt, rögtön ajánlott is egy csomó másik telefont. Míg én azok közül válogattam a nő a régi telefon papírjait intézte. Elég hamar végeztem, és már indultam is Sarah-hoz.
Alig vártam, hogy meséljek neki!
Mikor megérkeztem a házhoz, becsengettem, majd vártam hogy kinyissa. Vártam, vártam, de semmi. Újra csengettem, megint semmi. Megelégeltem a várakozást így megkerültem a házat, és jól sejtettem Sarah a teraszon volt és telefonált, ezért nem hallotta a csengőt. Felkiabáltam neki:
- Sarah! Hahó! Itt vagyok, beengednél?
Sarah körbenézett, hogy honnan jön a hangom, majd integetett, és jelezte, hogy megy ajtót nyitni.
- Szia! – köszöntem, mikor végre kinyitotta.
- Hello! Bocsi, csak Marcel hívott. – vigyorgott ezerrel.
- Marcel a tegnapi férfi?
- Igen, és teljesen levett a lábamról!
- Azt látom, már nagyon régóta nem láttalak ilyennek! – mondtam mosolyogva.
- Olyan nagyszerű! Nagyon jól táncol és teljesen megbolondított. Aztán nem sokkal később, hogy ti elmentetek, megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem nekem is elindulni? Mondtam, hogy igen, aztán megkérdezte, hozzá vagy hozzám? Kicsit gondolkodtam, de aztán azt mondtam, hogy hozzám. Alig vártam, hogy végre hazaérjünk. Egyszerűen csodálatos volt. Reggel együtt reggeliztünk aztán, most azért hívott, hogy este együtt vacsorázok-e vele?
- Igent mondtál, ugye? – kérdeztem már vigyorogva.
- Igen! Már alig várom! – ahogy mesélt, egyre jobban kipirosodott, és a szemei is izgatottan csillogtak. – És veled mi volt?
- Alex is nagyszerű! Megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk. Este pedig apához megyek a vacsorára, pedig sokkal szívesebben lennék otthon, esetleg Alexel.
- Elhiszem, kíváncsi vagyok, miért kell neked is ott lenned! – mondta Sarah töprengve.
- Képzeld, Kellan egy csomó üzenetet hagyott a rögzítőmön!
- Hogy mi? – Teljesen megdöbbent képet vágott
- Én is teljesen megdöbbentem, lecseréltem a telefonomat, majd megadom az új számomat, és lakatost is rendeltem, biztos, ami biztos!
- Nem hiszem el! Van képe hívogatni? Mit képzel ez magáról? Hogy olyan hülye vagy és nem tudsz semmit? Nem értem!
- Én se! De mindegy, úgy érzem Alexel alakul valami. Ha vele vagyok, teljesen el tudja feledtetni velem Kellant!
- És ha nincs veled? Akkor hogy vagy?
- Megvagyok! Nem fogok sírni utána! Nagyon fáj, hogy kihasznált, de túlteszem magam rajta! Itt van nekem Alex! – mondtam magabiztosabban, mint ahogy éreztem magam.
- Akkor van neked, egy nagyon jó hírem! Mikor most reggel Marcellel beszéltem elmesélte, hogy reggel felhívta a bátyja és folyamatosan rólad áradozott, hogy milyen gyönyörű vagy és milyen csodálatos, és teljesen levetted a lábáról. Marcel azt mondta, hogy Alexet nem hallotta még soha ennyit áradozni egy nőről! – mondta vigyorogva Sarah
Én pedig teljesen ledöbbentem. Szóval akkor a dolog kölcsönös? Azt hiszem akkor ebédnél el kell neki mesélnem Kellant, hiszen tudnia kell, ne mástól tudja meg, hogy mi történt velem, és hogy még egy kicsit ki vagyok miatta.
- Hűha, ez váratlanul ért! Várj csak! Marcel és Alex testvérek? – fogtam fel, hogy mit is mondott Sarah az előbb.
- Igen, Alex egy évvel idősebb Marcelnél.
- Ezt jó tudni.
Majd megakadt a szemem a falon lévő órán és hirtelen felpattantam.
- Úristen! Nagyon elment az idő! Mennem kell! Mindjárt fél egy, Alex egyre jön értem és még el is kell készülnöm!
- Jól van menj csak! Majd beszélünk, és meséld el mi volt!
- Oké, de te is mesélj majd!
Gyorsan bepattantam a kocsiba és siettem haza.
A lakatos már a kapuban várt. Beengedtem és mondtam melyik zárat kell kicserélni, majd mentem készülődni.
Egy piros nyári ruhát vettem fel, ami elől mélyen kivágott volt, háta pedig nem volt. Merész ruha, de szerettem volna még jobban lenyűgözni.
A hajamat szabadon hagytam, és mire a sminket is felraktam Alex már meg is érkezett.
Mikor meglátott lejönni a lépcsőn láttam, hogy kikerekedik a szeme.
- Gyönyörű vagy! – mondta és mikor odaértem hozzá megcsókolt.
- Köszönöm!
A lakatosra még várni kellett egy negyed órát, de elfoglaltuk magunkat. Alex le sem vette rólam a szemét és a kanapén szorosan magához húzva beszélgettünk.
Miután kifizettem a lakatost indultuk is.
Egy nagyon hangulatos étterem előtt álltunk meg. Alex igazi úriember volt. Nagyon élveztem a társaságát. Aztán míg az ételre vártunk összeszedtem a bátorságomat és beszámolta Alexnek a Kellannal történt dolgokról.
Mikor a végére értem látszott, hogy ideges lett és alig bírja visszafogni magát. Nem értettem, hogy mi miatt lett mérges.
- Az a szemét mocsok disznó! Mit képzel magáról? Ha egyszer meglátom, azt nem ússza meg szárazon! – fenyegetőzött.
- Alex, semmi baj! Meg tudom védeni magam! Nem kell, hogy beleavatkozz. – mondtam.
Később még láttam rajta, hogy feszült, de, aztán ahogy másra terelődött a téma, lassan felengedett.
Miután megebédeltünk hazavitt, de most nem jött be, mert sietnie kellett egy üzleti megbeszélésre. A Los Angeles-i Audi gyárnak volt az igazgatója, miután az apja lemondott neki adta át a helyét. Marcel pedig az aligazgató lett.
Végre sikerült írnom, könnyen, gyorsan írtam, végre tudtam koncentrálni, és magával ragadott a történet. Teljesen belemerültem.
Este hatkor aztán elkezdtem készülődni, és indultam apához.
Út közben győzködtem, hogy nem lesz unalmas, túl fogom élni, stb. Mikor odaértem már egészen sikerült is magam meggyőzni.
Beálltam a garázs elé és csengettem. Apa nyitott ajtót,.
- Szia Kicsim! Még időben jöttél, a konyhában kellene egy kicsit segíteni, mert szerintem Berta valamit elszúrt és meg kéne nézned neked is, hátha rájössz, hogy mi a baja!
- Látom nem bírsz nélkülözni! Még jó, hogy itt vagyok! – mondtam, miközben adtam egy puszit az arcára.
- Mihez is kezdenék nélküled?!
Éppen a konyhában kóstoltam végig a menüt, mikor meghallottam a csengő hangját. Szóval megjött a titokzatos vendég!
Letettem a kanalat és elindultam megnézni ki a híres vendég.
Mikor odaértem a nappaliba lefagyva álltam meg az ajtóban.