5. Fejezet: Felejtés

5. fejezet

Hogy én mekkora hülye vagyok! Nem hiszem el! Persze, már mindent értek! Az a sok titkos telefonálgatás!
- Hát, ezt nem gondoltam volna! Van bőr a képén így az orrod alá dörgölni! És hogy néz ki ez a ribanc? Mint egy bányarém! - mondta Sarah felháborodottan.
Még most is nehezen tudom elhinni, hogy Kellannak menyasszonya van.

Kellan Lutz eljegyezte barátnőjét!

A fiatal színész a napokban utazott New Yorkba, hogy eljegyezze barátnőjét, az amerikai énekesnőt, Monica Morgant. A lánykérésről csak annyit árult el a boldog pár, hogy abban a szállodában történt ahol először találkoztak. Az esküvő időpontjáról egyelőre nem tudnak semmit mondani.

- Én még nem hallottam róla. Szerintem ezek után eléggé egyértelmű, hogy Kellannak csak egy futó kaland voltam mielőtt bekötik a fejét. Tovább kell lépnem, nincs értelme egy ilyen szemétre vesztegetnem az időmet!
- Igazad van! Ez a beszéd, ne keseregj, nem érdemli meg! Akkor este buli? - kérdezte Sarah reménykedve.
- Persze, de valami jó helyre menjünk!
- Jó, mindjárt telefonálok Luke-nak, Ő mindig tud jó helyeket.
- Rendben, én pedig elmegyek a mosdóba, úgyis oda indultam, most remélem el is jutok odáig! - Közben pedig siettem ki az irodából, hogy egy kicsit egyedül legyek. Nagyon nyomorultul és megalázva éreztem magam. Mikor bementem a mosdóba, alaposan körülnéztem, nincs-e bent valaki, majd mikor láttam, hogy üres magamra zártam az ajtót és kitört belőlem a zokogás. Olyan naiv voltam, nem hiszem el! Hogy tehette ezt? Legszívesebben ordítanék. Most mindenki egy szajhának fog tartani. Bárcsak soha nem találkoztunk volna! Ha az a hülye dög nem lök fel…
Megpróbáltam lenyugodni, de nem ment, így odamentem a csaphoz és lelocsoltam az arcom egy kis hidegvízzel. Ez egy kicsit segített, megtörölköztem és megigazítottam a sminkem. Mikor úgy éreztem, hogy úgy-ahogy elfogadhatóan festek visszamentem az irodába.
A falon lévő óra szerint több mint fél órát voltam a mosdóban. Sarah nem mondott semmit, amikor visszamentem, pedig tudtam, hogy tudja miért voltam távol ennyi ideig, csak vigasztalóan nézett.
Szép lassan letelt a munkaidő, így Sarah elkezdet pakolászni, közben pedig Luke-kal megbeszélte, hova érdemes ma mennünk. Mikor befejezte már indultunk kifelé az irodából, de megszólalt a mobilom, ami még mindig Sarah-nál volt. Egymásra meredtünk. Mindketten azt hittük Kellan az, én nem akartam vele beszélni. Mintha Sarah a gondolataimban olvasott volna, felvette helyettem. Szerencsére nem Kellan volt, hanem apa.
- Szia apa! Mi történt? - Próbáltam vidám lenni, hogy ne tűnjön fel neki, hogy valami baj van.
- Ok nélkül már fel sem hívhatlak? Egyébként tényleg van valami, holnap este gyere át vacsorára, mert meghívtam egy új üzlettársamat és szeretném, ha megismernéd. Jó?
- Köszi, hogy ilyen hamar szólsz! Egyébként ráérek, de muszáj nekem is ott lennem? Nincs túl sok kedven átmenni holnap apa!
- Szeretném, ha ott lennél! - kérte szelíden. Tudta, hogy így nem fogok nemet mondani.
- Rendben, elmegyek! Hányra legyek ott?
- Azt mondtam hétre jöjjön, szóval Te gyere fél hétre. Jó?
- Ott leszek, de most leteszem apa! Szia!
- Szia!

Már a kocsiban ültünk. Sarah kérdőn nézett rám.
- Na, mi történt?
- Apa megkért, hogy holnap menjek át hozzá vacsorára, mert egy új üzlettársát is meghívta és szeretné bemutatni nekem. Bár azt nem tudom minek.
- Tényleg elég furcsa! - Értett egyet velem.
- Milyen messzire megyünk?
- Nem olyan messzire, körülbelül tíz perc és ott vagyunk. Luke azt mondta jó hely.
- Remélem, hogy tényleg az lesz!
- Holnap elleszel egyedül, vagy megint bejössz az irodába? - kérdezte Sarah óvatosan.
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, csak azt tudtam, hogy elég makacs vagyok, és többet nem fogok Kellannal foglalkozni, ha egyszer eldöntöttem.
- Elleszek egyedül, köszi! Muszáj írnom, mert így soha nem leszek kész. Csak légy szíves ne hozd szóba többet Kellant! Jó?
- Oké, nem hozom, viszont mindjárt ott vagyunk!
A parkolóban már alig találtunk szabad helyet. Aztán az épület előtt hatalmas sor fogadott minket. Én már éppen álltam volna be a sorba, amikor Sarah húzni kezdett előre.
- Mit csinálsz? Hová mész? – kérdeztem tőle értetlenül. Sok kedven nekem sem volt sorban állni, de el sem tudtam képzelni Sarah hogyan akar bejutni.
- Nyugi már! Luke haverja a biztonsági embernek, és ideszólt neki hogy jövünk - mondta vigyorogva.
- Ó, ez kedves volt tőle!
Odaértünk a bejárathoz, bár én egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, amikor többen utánunk szóltak, hogy hova megyünk. Egy nagydarab, kopasz fickó volt a biztonsági őr, talpig feketében elég ijesztő látványt keltett.
Sarah magabiztosan odament, és a fülébe súgott valamit, a fickó pedig végigmért minket, majd bólintott. Mind a ketten megköszöntük és bementünk.
Odabent nagy tömeg volt, a zene pedig hangosan dübörgött. A terem közepéről egy széles lépcső vezetett az emeletre, hátul pedig egy nagy bárpult volt.
Általában nem bírom az ilyen helyeket, de most pont erre volt szükségem. Egyenesen a bárpult felé vettük az irányt.
Reménykedtünk, hogy nem lesz semmi baj hazafelé, mert Sarah is inni akart. Mindketten martinit rendeltünk kezdésként.
Mikor felhajtottuk az italunkat bevetettük magunkat a táncolók sűrűjébe. Időnkét visszamentünk még néha a pulthoz, aztán egy idő után felmentünk az emeletre. Ott is sokan voltak, de azért kevesebben, mint lent. Elszórtan volt elhelyezve egy-két asztal és néhány fotel ahova le lehetett ülni. Éppen egy jó szám ment így Sarah-val rögtön fel is vettük a zene ritmusát és arra mozogtunk.
Ő nem ivott túl sokat, mert mégiscsak vezetnie kellett, de én helyette is ittam, így egy idő után már elég merészen vonaglottam barátnőmmel. Láttam, hogy többen is néznek minket, de nem érdekelt, én remekül éreztem magam.
Aztán kicsit megszédültem ezért odaszóltam Sarah-nak, hogy leülök egy kicsit. Ahogy távolabb mentem tőle, rögtön odament hozzá egy férfi és táncolni kezdtek. Én nem olyan messze találtam egy szabad asztalt. Leültem és Sarah-t kezdtem figyelni. Eléggé egymásba feledkeztek a sráccal. Bár, ahogy jobban megnéztem, nem volt már srác. Férfi volt! De még milyen!
Huszonkilenc, harminc év körül lehetett. Szőkésbarna haja kócosan állt. Aranybarna szeme és enyhén borostás arca volt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki mellém ült. Elfordítottam a Fejemet Sarah-éktól és az Idegen felé pillantottam. Ő is éppen engem nézett.
Nem tudom, hogy csak az italok mennyiségétől-e, de ez a férfi is rendkívül jól nézett ki és nagyon hasonlított ahhoz, akivel Sarah táncol.
A haja szőke volt, nem meredezett annyira kócosan, de nagyon jól állt neki. A szeme hihetetlenül kék volt. Eddig csak egy ember volt, akinek ennyire gyönyörű szemei voltak. Ahogy ez eszembe jutott a tüdőm tájékán fájdalmas szúrást éreztem. Nem fogok rá többet gondolni, emlékeztettem magam! Átvert, csak arra kellettél neki, emlékeztettem magam. Leintettem egy pincért, aki az asztalok között kőrözött és rendeltem tőle még egy italt, bár lehet, hogy nem kellene többet innom.

Az Idegen még mindig engem nézett. Ő is olyan huszonkilenc év körüli lehetett.
Mikor látta, hogy én is Őt nézem, közelebb hajolt, hogy értsem, mit mond a zene miatt.
- Hello, nincs kedve táncolni?
- Rendben!
Felálltunk és mi is Sarah-ék közelébe kezdtünk el táncolni.
- Már egy ideje figyeltem magát, nagyon jól táncol! – a mosolya teljesen elbűvölt. Nagyon szexi volt.
Jó hogy egy kicsit lassabb szám következett és így hozzábújhattam, nagyon jó illata volt. Átkarolt és csak ringatóztunk a zenére. Mikor vége volt a számnak elénézést kért és elment megkeresni a mosdót. Én addig visszamentem az asztalhoz, és megittam az italt, amit a pincér közben kihozott. Még meg sem ittam a férfi már vissza is jött.
Megszólalt a kedvenc számon és rögtön karon fogtam és húzni kezdtem, hogy táncoljunk.
A férfi is nagyon jól táncolt, eszméletlenül szexi volt. Egy idő után azt vettem észre, hogy mindkettőnk kezei elkalandoztak, aztán a férfi hirtelen még szorosabban magához húzott és megcsókolt. Először lassan, érzékien, majd egyre szenvedélyesebben és hevesebben. Alig bírtuk magunkat visszafogni, vagy én legalábbis így voltam vele.
- Van kedved elmenni innen? – kérdezte erősen zihálva.
- Menjünk, csak szólok a barátnőmnek és már indulhatunk is.
Elég sok volt bennem a pia, mert miközben Sarah-hoz mentem, többször is megszédültem. Sarah is teljesen el volt varázsolva, alig figyelt rám. Teljesen lekötötte a figyelmét a férfi, akivel ők is eléggé szenvedélyesen táncoltak.
Ahogy elnéztem őket, együtt fognak innen távozni, nem is olyan soká.
Miközben a férfi kocsijához igyekeztünk, bemutatkoztunk egymásnak.
Alex Quinn-nek hívták. Egy gyönyörű Audi quattro R8-asa volt. Eszméletlenül menő kocsi.
Ahogy beszálltunk rögtön indított is. Elég gyorsan vezetett, féltem is, nehogy valami baj legyen, de egy idő után megnyugodtam, mert szokatlanul jó reflexei voltak és remekül vezetett. Látszott, hogy szereti a kocsit.
Egyik kezével halkan bekapcsolt valamilyen zenét, amit eddig még nem hallottam, de kellemes volt, aztán a combomra helyezte.
Kicsit kevergett a gyomrom, megkértem, hogy tekerje le az ablakot. A friss levegő egy kicsit kiszellőztette a fejem, sokkal jobban éreztem magam.
Egy hatalmas kovácsoltvas kapun hajtottunk be. De nem csak a kapu volt hatalmas, hanem a ház is, bár sötétben nem sok látszott belőle. Beállt a kocsival a garázsba és kiszálltunk.
Arra már nem igazán emlékszem, hogy keveredtünk fel a hálószobáig, csak arra, hogy ledőlünk rá, és onnantól megint összemosódott minden.