37. Fejezet

37. Fejezet

Ez a mai nap nem mondható éppen unalmasnak. Folyton történik valami váratlan…
Megjelennek Ashley-ék, aztán a hírek Kellanról, most pedig Jeremy.
Tényleg beszélnem kell valakivel!

Nagyon remélem, hogy Isabel ráér, ugyanis Ő az egyetlen, akivel ezt meg tudom rendesen beszélni.
A mobilját nem vette föl. Gondoltam megpróbálom a lakás telefont.
Azt végre fölvették.
- Halló? – Jaj ne, ez apa hangja.
- Szia, Isabel otthon van? – kérdeztem rögtön.
- Kyra, te vagy az? – kérdezte meglepetten.
- Igen, tudod adni Isabelt? – kérdeztem türelmetlenül.
- Itthon van, szólok neki – mondta, majd egy torokköszörülés után bizonytalanul folytatta. – Hogy vagy?
- Kösz, jól, de tényleg beszélnem kell Isabellel.
- Valami baj van? Isabel mondta, hogy elutaztál! – az elején aggodalmas volt a hangja, a végére azonban, úgy tűnt, mintha büszke lenne arra, hogy Isabel elmesélte neki, hogy elmentem.
- Semmi baj, csak valamit meg kell beszélnem vele! – közöltem.
- Jó, de… tudod, nagyon hiányzol nekem! – mondta halkan, és éreztem, hogy tényleg így van.
- Öhm… te is nekem, apa – váltottam én is halkabbra.
- Szeretném, ha végre kibékülnénk! Nagyon hiányzol! – tudtam, hogy ha így bevallja, az hatalmas lépés a részéről.
Éreztem, hogy ellágyulok, és a szemem könnyes lesz.
- Én is szeretném, de talán jobb lenne személyesen… Tudod, van, amit lehet, hogy soha sem fogok tudni teljesen elfogadni! De, ha hazaértem, felhívlak, és majd gyere át hozzám. Akkor majd meg tudjuk rendesen is beszélni a dolgot – a kézfejemmel megtöröltem a szemem. – Idehívod Isabelt?
- Igen, rögtön. Örülök, hogy beszéltünk!
- Én is, szia!
- Szia, és szeretlek Kyra! – hallottam, hogy sóhajt, majd azt, hogy mellé teszi a telefont.
Pár percig vártam, addig szerencsére lenyugodtam, és újra, teljesen összeszedtem a gondolataimat.
- Szia, Kyra! – köszönt vidáman Isabel.
- Szia, jó, hogy végre elértelek! Miért nem vetted föl a mobilodat? Azon is kerestelek! – mondtam szemrehányó hangon, ugyanakkor kíváncsi voltam, mivel van úgy elfoglalva.
- Bocsi, valahol elkeveredhetett a házban, mert sehol sem találom, csak a hangját hallottam – mondta bosszankodva. – Miért kerestél?
- Hol vagy? Helyezkedj kényelembe, szerintem hosszú lesz!
- Várj, felmegyek a szobámba! – hallottam, ahogy elindul a lépcsőn, és némelyik lépcsőfoknál megnyikordul a fa.
Hamarosan kinyílt egy ajtó, majd csoszogás, végül az ágy besüppedt alatta.
- Itt vagyok, mondhatod!
- Szóval… - elmeséltem neki, az egész mai napomat és az összes kétségemet, majd vártam, hogy mit mond.
Jó érzés volt, hogy valakinek elmondhattam végre, valaki olyannak, aki megért. Sokkal könnyebb lett tőle a lelkem, jobban éreztem magam.
- Hmm… - mondta, majd egy ideig nem szólalt meg.
- „Hmm”, ennyi, amennyit mondani bírsz? – kérdeztem mérgesen.
- Várj, egy kicsit, csak gondolkoztam! Mondd, olvastad te egyáltalán azokat az újságokat, amikről beszéltek neked? Vagy fölmentél már valamelyik oldalra a neten, hogy megnézd?
- Nem. Miért, te igen?
- Igen, és szerintem neked sem ártana. Némelyik kép magáért beszél. Szerintem Kellan teljesen kivan!
- Szóval, azt mondod, hogy…
- Azt mondom, hogy szerintem igazuk volt Kellan barátainak! Tényleg teljesen tönkreteszi magát, ráadásul, ha így folytatja, a karrierjét is lehúzhatja a vécén, mert piás és bunkó színészből van elég! Szóval, próbálj meg vele beszélni! Jeremyvel meg ne foglalkozz! Valószínűleg megpróbál túllépni rajtad!
- Jeremy miatt nem is aggódom, azt nem tudom, mit mondjak Kellannak, ha felhívom!
- Passz, azt én se! De próbálj meg hatni rá! És hívj föl, ha beszéltetek, vagy ha van valami!
- Jó, igyekszem. Most mész valahova?
- Igen, órám lesz, de utána bármikor hívhatsz!
- Rendben, szia!
- Szia!

Szóval akkor hívjam fel… De előtte megnézem azokat a híres képeket, amikről mindenki beszél nekem!
Bekapcsoltam a laptopot, és egy kis keresgélés után, már meg is találtam, amit kerestem.
A legtöbb kép arról készült, amikor a biztonságiak nem akarták beengedni Kellant arra a rendezvényre, majd pár közeli az arcáról.
Tisztán látszott rajta, hogy ivott, elég sokat ráadásul. A szemében semmi nem látszott a jól ismert csillogásból, csak tompán, dühösen nézett. A haja is zilált volt, és már ráfért volna egy alapos igazítás, vagy egy kis fésülés.
A többi képen szintén ilyen állapotban volt, annyi különbséggel, hogy a hely mindig más volt. Party, rendezvény, vagy csak paparazzi képek.
Ezt tényleg nem csinálhatja tovább, és a cikkekben is egyre inkább negatívan írnak róla.
Felhívom!

Lehet, hogy mégsem ez volt a legjobb ötlet. Mi van, ha Ashley tévedett, és Kellan nem is kíváncsi rám?
Már vagy tízszer kicsengett, de még mindig semmi, nem veszi föl.
Hát jó, talán így lesz a legjobb… Amúgy se tudtam, mit mondjak neki, ha felveszi.
Hoppá!

- Halló? – szólt bele mély rekedt hangon.
Rögtön leizzadtam, túl hirtelen vette fel, nem számítottam rá, és ahogy meghallottam a hangját a szívem össze-vissza kezdett verni. Remek!
- Szia, Kellan, Kyra vagyok! – találtam meg végre a hangom.
A vonal túlvégén síri csönd lett. Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy hülyeség volt fölhívni.
- Mit akarsz? – a hangja durva volt, ettől elment az a kevés bátorságom is, ami volt.
Mindegy, ha már belekezdtem, nem csaphatom le a kagylót, el kell mondanom, amit akartam.
- Láttam a cikkeket, amiket mostanában rólad írnak… és ezért erről szeretnék veled…
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! Itt hagytál, elhagytál! Szakítottunk, rémlik? – hangja mérges, szinte morgás volt, ahogy rám förmedt.
- Igen, tudom… De, Kellan, nem csinálhatod ezt tovább! Tönkreteszed a karriered, de az életedet is! Mindenkit elmarsz magad mellől!
- Ne. Avatkozz. Az. Éltembe. – minden szót úgy mondott el, mint egy parancsot, amitől betelt nálam a pohár.
- Tudod mit? Elegem van belőled! Felőlem halálra is vedelheted magad! De ne merj velem ilyen hangon beszélni, soha! Már bánom, hogy egyáltalán megpróbáltam veled beszélni! És ami a szakítást illeti, te szakítottál velem! De nem is fontos, mert lehet, hogy ez volt az egyetlen helyes döntésed mostanában! – a hangom elvékonyodott, ugyanakkor komor, és hideg maradt, nem engedtem meg, hogy hallja, mennyire rosszul estek a szavai. Olyan érzés volt, mintha valaki megforgatott volna a szívemben egy hegyes tört. A gyomrom pedig összeszűkült.
Bárcsak ne hallgattam volna senkire se! Nem kellett volna őt fölhívnom!
- Ha annyira nem érdekellek, akkor többet ne hívogass! Nincs szükségem a tanácsiadra!
- Rendben Kellan! De ha így folytatod, és nem változtatsz, akkor ne lepődj meg, ha később elviszem a gyereket, és soha nem láthatod! Nincs szüksége ilyen apára, mint te vagy! Csak ennyit akartam, szia!
Letettem a telefont, utána pedig kikapcsoltam a mobilt.
Olyan nyomorultul éreztem magam…
Lenéztem a hasamra, ami szépen elkezdett nőni, és kitört belőlem a sírás.
Hogy lehettem ilyen hülye?! Egyértelmű, hogy Kellannak már nem jelentek semmit.
Eldöntöttem magamban, hogy soha többet, akárki is könyörög, és bármilyen baj is van, soha többet nem próbálok segíteni neki!

Besétáltam a fürdőbe és engedni kezdtem a kádba fürdővizet. Beleraktam mindent, amit ott találtam, talán az jót fog tenni…
Amikor már majdnem tele volt a kád, elzártam, levetkőztem és belefeküdtem a vízbe.
Nagyon jól esett, ahogy a forró víz a bőrömhöz ért, és a tusfürdő, meg a mindenféle, amit beletettem, összekeveredett és isteni illattal töltötte meg a fürdőszobát.

Egészen addig ültem benne, amíg már szinte teljesen kihűlt, addigra a könnyeim is abbamaradtak, és sikerült egy kicsit megnyugodnom, bár még mindig nagyon rosszul, nyomorultul éreztem magam.

Eszembe jutott, hogy megígértem Isabelnek, hogy fölhívom. Semmi kedvem nem volt senkivel sem beszélni.

Azért, a biztonság kedvéért bekapcsoltam a telefonom, és ledőltem az ágyba.
Ma még számíthattam Jeremy látogatására is, de valószínűleg ma lerázom valahogy, és majd rendelek valami vacsorát, ha éhes leszek, de ha a gyomrom nem nyugszik meg, valószínűleg megspórolok egy étkezést.

Szép lassan kezdtek elnehezülni a szemhéjaim, és lassan lecsukódott a szemem, de aztán mégsem tudtam elaludni, mert valaki éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy fölhívjon.
Mérgelődve nyújtózkodtam a telefon felé, majd amikor végre elértem, majdnem el is ejtettem.
Kellan neve villogott a kijelzőn.