36. Fejezet

36. Fejezet


A tömeg nagy morajlás és izgatott sikkantások közepette szétvált, és utat engedett a két alaknak, akik felém jöttek.
Nem mondhatnám, hogy ismeretlenek voltak nekem, inkább csak megdöbbentett, hogy itt látom őket. Hiszen ki ne ismerné Ashley Greene-t és Jackson Rathbone-t?
Azt viszont továbbra sem értettem, miért vannak itt, viszont láthatóan nem merő véletlenségből keveredtek ide, és nem is azért, mert nagy rajongóim lennének, hanem szándékosan, főleg, ha azt nézem, hogy egyenesen felém tartanak.

Ashley nem igazán zavartatta magát, magabiztos, könnyed léptekkel megkerülte az asztalt, és odasétált közvetlenül mellém. Jackson láthatóan zavarban volt, így – bár ő is megkerülte az asztalt -, valamivel hátrébb állt meg, és igyekezett barátságosan mosolyogni az időközben egyre jobban megőrült rajongókra.

Mikor Ashley odaért mellém, zavartan fölálltam a székről, Ő pedig a kezét nyújtotta.
- Szia, Ashley vagyok, Ashley Greene! – megráztam a kezét, miközben szélesen elmosolyodott. – Ő pedig Jackson Rathbone. – Jackson is közelebb lépett, és barátságosan elmosolyodott.
- Örvendek! – biccentett felém.
- Tudom, ismerlek benneteket. Én Kyra vagyok, de gondolom, tudjátok – mondtam, és kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert tudtam, hogy az üzletben lévő összes ember minket bámul.
- Igen, igazából ezért is vagyunk itt… - kezdte Ashley és összenéztek Jacksonnal.
- Ha beszélni szeretnétek velem, szerintem menjünk egy nyugodtabb helyre, kényelmesebb lenne – vetettem föl az ötletet, mert már nem sok választotta el az embereket, hogy átessenek az asztal túloldalára. A biztonsági őrök szinte tehetetlenek voltak.
- Az jó lenne, nem akartunk neked kellemetlenséget, de muszáj volt beszélnünk veled, és nem tudtuk, hol keressünk máshol, hogy ne kerüljük el egymást. Itt legalább biztos volt, hogy itt találunk – magyarázta Ashley.
- Rendben, akkor gyertek! – tekintetemmel Jeremyt kezdtem keresni, hogy segítsen valahogy kimenekülni innen, de hirtelen nem találtam sehol.
A biztonsági őröktől kezdve a boltban dolgozó összes alkalmazottig, mindenki azon volt, hogy kitessékelje a tömeget.
Jeremyt végül a bejárat közelében vettem észre, éppen az egyik biztonsági őrrel vitatkozott egy eladós lánnyal együtt. Jól jönne, ha most itt lenne Carlos és Jeff! De hiába sóhajtoztam ezen magamban, valahogyan ki kellett verekedni magunkat innen, ami kétségkívül Jefféknek való feladat lett volna.
- Nincs valami hátsó kijárat? – kérdezte Jackson reménykedve, miközben a felfordulást nézte.
- Kell lennie valahol, csak nem tudom, hol van, és ki tudunk-e rajta jutni…- motyogtam, és közben alaposan végignéztem a boltot.
A bolt leghátsó sarkában aztán észrevettem egy „Belépés csak dolgozóknak!” feliratú ajtót. Azonban már kezdtem is elvetni az ötletet, mivel odáig biztos nem jutunk el.

- Ott van egy ajtó – mutattam abba az irányba –, de nem hiszem, hogy érdemes lenne megpróbálni – sóhajtottam, kezdett elegem lenni ebből a nagy tömegből.
- Kérem, jöjjenek velem! – szólalt meg mögöttem egy mély hang.
Az egyik biztonsági ember volt az, és elkezdett a már kiszemelt ajtó felé terelni minket. Éppen a legjobbkor érkezett.
A hátam mögött meghallottam, ahogy Jackson odasúgja Ashleynek:
- Kellan egy hatalmassal jön nekünk ezért!

Az utcára kiérve aztán megkönnyebbültem, és úgy vettem észre Ashleyék is.
- Hova menjünk, ahol lehetőleg nem ismernek föl benneteket? – kérdeztem.
- Nem is tudom, hol szálltál meg? – kérdezte Ashley elgondolkodva.
- Itt nem messze a… - izgatottan összecsapta a tenyerét.
- Tudom, azt a helyet ismerem, nem lenne baj, ha odamennénk? Azt hiszem, az lenne a legtökéletesebb hely, ehhez a témához.
- Hát, jó – egyeztem bele, majd elindultunk a szálloda felé.
Útközben mind a hárman csöndben voltunk, ami egy kicsit zavaró volt, mert el nem tudtam képzelni, mit akarhatnak tőlem.
Lassan elértük a szállodát, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon a szobámban akarnak-e feljönni, vagy elég lesz, ha leülünk az előcsarnokban. Bár gondolom, jobb lenne, ha senki sem hallana minket, így jobb választás lenne a szobám. De vajon milyen állapotban hagytam ott reggel? Az ágyamat visszarendeztem, és talán a pár ruhán kívül, amit kidobáltam a szekrényből, más nincs elszórva, és egyébként is, az előszobában fogunk leülni. Remélem nem lesz semmi kínos szitu.

Belépve a szállodába rögtön a lift felé indultunk, Jackson és Ashley pedig szó nélkül követtek.
Amikor aztán odaértünk a szobám elé, pár percig szerencsétlenkedtem a kulcsokkal, majd végre kinyílt az ajtó, és beengedtem őket.
- Üljetek le! – intettem a kanapéra, én pedig a fotelba ültem le.
Ashley látszólag fesztelen volt, Jackson zárkózottabb és kerülve a tekintetem, a szobát kezdte vizslatni.
- Miért akartatok velem beszélni? – tértem a tárgyra.
Jackson megköszörülte a torkát, Ashley pedig fészkelődni kezdett.
- Az a helyzet, hogy igazából, lehet, hogy nem kellett volna idejönnünk, de mivel Kellan barátai vagyunk, úgy gondoltuk, jobb lesz. Már nem bírtam nézni, amit művel – kezdte Ashley.
Szóval Kellan miatt vannak itt, mondjuk sejtettem, de attól még nem örülök neki.
- Miért, mit művel? – kérdeztem, és próbáltam úgy tenni, mintha hidegen hagyna.
- Nem olvasol mostanában újságot? Vagy elég lenne felmenned az internetre, minden tele van vele.
- Mivel? – kérdeztem értetlenül, de most már kíváncsian.
- Kellannal! A legutóbb összeverekedett egy kidobó emberrel, amikor az nem akarta beengedni az egyik rendezvényre, ahova meghívták, mert már ittasan érkezett oda.
Teljesen megdöbbentettek a hallottak. Kellan ilyeneket művel mostanában?
- De hát miért? Régebben nem volt ilyen! Ha iszik is, csak keveset, mértékkel! Ezt nem értem! – csóváltam a fejem.
- Mit nem értesz ezen? – kérdezte Ashley.
- Azt, hogy miét viselkedik így! – vágtam rá.
Ashley egy olyan „ugyan már ne csináld” pillantással nézett rám.
- Ne mondd, hogy nem tudod! Egyértelmű, hogy azért, mert szakítottatok! Azóta ilyen! Amikor veled volt, teljesen megváltozott! A kelekótya, kicsit szexista Kellan megkomolyodott, érettebb lett. Aztán, amióta te elmentél, már nem látogatja Lucyt, még csak felé sem néz! – mondta szomorúan, fejcsóválva – Tudomást sem vesz a gyerekéről! Este kiüti magát, elmegy bulizni, iszik, aztán jó esetben délután felébred és kezdi az egészet elölről! Rossz nézni, amit művel! Nem nézhettük tovább tétlenül, ahogy rombolja magát! Állandóan cikkeznek is róla!
Hitetlenül hallgattam a beszámolót Kellanról. Nem tudtam elképzelni róla, hogy ilyeneket művel!
Amikor Ashley befejezte, mind a ketten várakozóan néztek rám.
- Öhm… és mit akartok tőlem?
- Nem elég egyértelmű? – kérdezte Ashley felhúzott szemöldökkel.
- Béküljetek ki! Azt szeretnénk, ha végre kibékülnétek! – fakadt ki Jackson, mióta itt van először szólalt meg.
- Nem tudom, ti hogyan gondoljátok, de ez a magánügyem! Úgy gondolom, Kellan elég világosan az értésemre adta, hogy kit tart a családjának és kit nem! Elég világos volt, hogy szakítani akart! És igazad volt Ashley, tényleg nem kellett volna idejönnötök ezért! – idegesített a helyzet, hogy beleszólnak az életembe, tanácsokat adnak, mintha ők jobban tudnák.
Nem fogok könyörögni Kellannak, hogy béküljünk ki! Erre az egész dologra túlságosan fáj, még rágondolni is.
- Mind a ketten ugyanolyan makacs, önfejűek vagytok! – mondta hevesen Ashley és nem tágított a témától. – Ha valamelyikőtök megtenné az első lépést… de nem! Mind a ketten kifogásokat kerestek! Kellan azt mondta, hogy fölösleges lenne beszélnie veled, úgyse állnál szóba vele azok után, amiket mondott. Te pedig azzal jössz, hogy Kellan nem téged szeret!
Pár percig emésztettem az elhangzottakat, és mérlegeltem őket.
- Átgondolom a dolgot, ő a gyerekünk apja, nem akarom, hogy tönkre tegye magát, meg egyébként se! De újra összejönni nem fogunk! – mondtam határozottan. – Felhívom, kibékülünk, de ennyi! Rendben?
Ashley felsóhajtott.
- Rendben, azt hiszem ez így is több, mint amit vártam, és Kellannak talán elég hozzá, hogy lássa, te megtetted az első lépést! – mondta mosolyogva, és szinte láttam, ahogy elindulnak a fejében a kerekek, és újabbnál újabb ötleteken töri a fejét.
- Ashley! Ne kezdj el kombinálni! Én már nem tudnék újra összejönni vele, bármennyire szeretem még most is! – mondtam halkan, kerülve a tekintetüket. – Azzal, hogy van még egy gyereke, és Monica is mindig ott lesz a közelében, soha sem fogok tudni megbarátkozni! Értsétek meg! Jobb lesz, ha mind a ketten továbblépünk!
Ashley már nyitotta a száját, de Jackson megszorította a kezét.
- Ashley, igaza van! Hagyd őket békén! Képzeld kicsit Kyra helyébe magad! – mondta Jackson, amiért rögtön sokkal szimpatikusabb lett.
- Rendben, de azért egy telefont igazán megtehetnél érte! Ránk nem hallgat! – fölálltak a mind a ketten az ajtó felé indultak.
- Felhívom, de nem ígérek semmit!
- Örülök, hogy megismerhettelek! – mondta Jackson búcsúzásképpen.
- Én is, sziasztok!
- Szia! – mondta Ashley, majd hírtelen átölelt. – Én azért szeretném, ha újra összejönnétek! Kellannak sokkal fontosabb vagy a gyerekénél! Igazán összeilletek! – suttogta a fülembe, hogy csak én halljam. – Remélem, még találkozunk! – tette hozzá már normál hangon.
- Én is, sziasztok!
Becsuktam az ajtót és ledőltem az ágyba. Rengetek gondolat futott át a fejemben, és még mindig az elhangzottakon gondolkodtam.
Föl kéne hívnom Kellant…
De mit mondjak neki? Kezdtem pánikba esni.
Jeremy talán segíthetne. Vele meg tudnám beszélni a dolgot, hogy mit mondjak Kellannak.

Így aztán fölpattantam, és elindultam a szomszéd szobába, reménykedve, hogy Jeremy már visszajött.
Kiléptem a folyosóra, amikor láttam, hogy Jeremy ajtaja is éppen kinyílt. Remek, szóval itt van Jeremy!
Már éppen léptem volna át a küszöbömön, amikor Jeremy szobájából nem éppen az jött ki, akit vártam, hanem, ahogy távozóban jobban megnéztem, az eladós csaj a boltból!
Jeremy búcsúzóul átölelte, majd becsukta utána az ajtót.
Azt hiszem, most mégsem megyek át hozzá…