16.Fejezet: Telefonhívások

16. fejezet



Ahogy ott feküdtem Kellan mellett, kezdett csak tudatosulni bennem a teszt eredménye. Terhes vagyok, az összes szerint!
Muszáj elmennem a nőgyógyászomhoz. Aztán egy csomó mindent át kell gondolnom.
De folyton azt éreztem, hogy ezt valakivel meg kell osztanom, olyannal, aki megért.
Olyan jó lenne beszélni Sarah-val, de nem tudom, hányadán is állok vele mostanában. Felém se nézett, mióta hazahozott a kórházból. Pedig tudom, hogy tudja, mik történtek velem, és még csak a telefont sem emelte fel, nemhogy eljött volna hozzám. Apa azt mondta, még mindig együtt van Marcellel. Szerinte teljesen el van varázsolva. Mintha kicserélték volna, máshogyan viselkedik, máshogyan beszél a kollégáival, de még apával is.
Olyan furcsa ezt hallani róla. Ráadásul nagyon hiányzik.
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de szerintem ebben Marcel keze van.
Ezért aztán nem szívesen mesélném el a hírt Sarah-nak, mert biztos elmondaná Marcelnek, és a végén még Alex fülébe is eljutna. Az pedig szörnyű lenne.
Miközben ezeken gondolkodtam, éreztem, hogy mindezek ellenére boldog vagyok.
Hiszen lesz egy kisbabám! Mindig is vágytam egyre, és most sikerült. Igaz, hogy nem pont ilyen körülmények között képzeltem el, de mindegy. Majd csak túlélem valahogyan.
Remélem, nagyon-nagyon remélem, hogy Kellantól van a baba. Ha az övé lesz, és ha Kellan is szeretné, élhetnénk úgy, mint egy család. Ráadásul, ha rá fog hasonlítani, nekem lesz a leggyönyörűbb fiam, vagy lányom a világon!
Azokkal a kék szemekkel, és azokkal a gyönyörűen ívelt ajkakkal…
Aztán eszembe jutott, hogy fel kell hívnom Jeremyt, hogy mondja le az utazást, mert mégsem megyek.
Lassan kibontakoztam Kellan öleléséből, de Ő utánam nyúlt.
- Hová mész? Olyan jó volt, hogy itt feküdtél mellettem, maradj! – nézett rám könyörgő szemekkel.
- Mindjárt jövök, csak Jeremyt kell felhívnom, az utazás miatt! – olyan aranyos, amikor így néz rám.
- Ki az a Jeremy? – kérdezte, és elengedte a kezem.
- Ő szokta szervezni az utazásaimat, rendezvényeimet. Szólnom kell neki, hogy nem utazok – mondtam mosolyogva.
- De ahhoz nem kell kimenned a szobából, itt is telefonálhatsz! Vagy talán titkos? – éreztem a hangjában valami furcsát. Talán féltékeny lenne?
Pont Jeremyre?
- Mi a baj Kellan? Valami nem tetszik? – A jókedvem kezdett elpárologni.
- Mi? Nincs semmi bajom! Én csak…- kezdett bele a védekezésbe, de én belefojtottam a szót.
- Te csak? Tudom, mi zavar! Az, hogy az illetőt Jeremynek hívják, aki történetesen férfi! Neked pedig nem tetszik, ha más férfiakkal is beszélgetek, így van? – kérdeztem ingerülten.
- Kérlek, ne csináld, Kyra! Nem szeretnék veszekedni! Én csak kíváncsi voltam! – mondta halkan.
- Rendben! Én is bocs, amiért így fölkaptam a vizet!
- Kis házisárkány! – mondta vigyorogva.
- Mit mondtál? Na, várj csak! Ezért most kapsz! - mondtam tettetett felháborodással a hangomban.
Visszafeküdtem mellé, és először gyengéden belecsókoltam a nyakába, aztán óvatosan felhúztam a pólóját, és ott is csókokkal halmoztam el. Ténykedésemet halk nyögésekkel és sóhajtozásokkal jutalmazta.
Szemét lehunyta,) és úgy élvezte a kényeztetést, én pedig lassan elhúzódtam.
Elvigyorodtam, ahogy összeráncolta a homlokát, biztosan nem tetszett neki, hogy abbahagytam.
- Kyra! – a hangja rekedtes volt.
- Nem, nem! Szó sem lehet róla! Beteg vagy, és ez volt a büntetésed! – mondtam gonoszul vigyorogva.
- Olyan gonosz vagy!- mondta durcás hangon.
- Ilyen az élet! – mondtam, majd elindultam kifelé a szobából.
- Siess vissza! – szólt utánam.
A telefonomat lent hagytam az ebédlőben, mikor felvettem, hogy felhívjam Jeremyt, láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. Ismeretlen szám volt, de azért visszahívtam.
- Igen? –szólt bele egy nagyon ismerős férfihang.
- Jó napot! Kyra Mason vagyok!
- Ó, igen, köszönöm, hogy visszahívott! Peter Smith vagyok, a tárgyalás időpontja miatt keresem, ugyanis adódott egy kis probléma! – mondta a nyomozó. – Sajnos, mégis meg kell jelennie a tárgyaláson!
- De hát miért? Sehogyan sem lehet elkerülni? – kérdeztem kétségbeesve.
- Attól tartok nem! Sajnálom! Mikor beszélt utoljára az ügyvédjével? – kérdezte a nyomozó gondterhelten.
- Azt hiszem, amikor a kihallgatásra mentem be Magához. Miért, mi történt? Azt mondta, hogy Alexet mindenképpen elítélik, akkor miért kell bemennem? – kérdeztem értetlenül.
- Nézze, jobb lenne, ha az ügyvédjével beszélne! Ő majd tájékoztatja az ügy részleteiről.
- De mégis, kérem, mondja el, mi történt? – kérleltem.
- Sajnálom, most le kell tennem, de ha elhagyja a lakását, nézzen körül, legyen óvatos, és hívja fel az ügyvédjét, Ő majd mindent elmond! – mondta a felügyelő, majd bontotta a vonalat.
Alig tudtam magamhoz térni. Jó, hogy nem utaztam el, így legalább ott tudok lenni a bíróságon. Bár azt sem tudom, mikor lesz a tárgyalás. Muszáj lesz felhívnom Mr. Dominicot. Ő apám egy jó barátja, gyakran járnak közös vacsorákra, és segít apa néhány ügyében is.
Ötven éves, de jóval fiatalabbnak néz ki. Nem sznob, ahogy sikeres ügyvédek többsége, hanem körültekintő és elszánt.
Bementem a dolgozószobámba, és kikerestem a noteszemből a számát, de mielőtt még tárcsáztam volna próbáltam, lehiggadni egy kicsit. Vajon, hogy értette azt a nyomozó, hogy ha elhagyom a lakást legyek óvatos?
Aztán hirtelen szörnyű gyanú kerített hatalmába, és egyből meg is ijesztett. Ugye, a nyomozó ezzel nem arra akart célozni, hogy Alexet kiengedték? Ugye nem?
Mielőbb meg akartam tudni a választ ezért hívtam Mr. Dominicot.
Hívtam, de hiába, ki volt kapcsolva a mobilja, a hangpostáján hagytam üzenetet, hogy hívjon vissza. Biztosan tárgyaláson van. Remélem, hamar végez, mert a nyomozó hívása nagyon felidegesített.
Közben eszembe jutott, hogy miért akartam telefonálni eredetileg, így hívtam Jeremyt.
Ő felvette.
- Szia, Kyra! Mi a helyzet? – szólt bele vidáman.
- Szia! Tudom, hogy nem fogsz örülni, és tényleg nagyon sajnálom, de nem tudok holnap elutazni! Szóval, szeretném, ha lemondanád.
- Mi? De hát holnap kellene, hogy menj, mi történt? Miért nem tudsz elutazni?- értetlenkedett Jeremy.
- Sajnos több minden is közbejött! Tényleg sajnálom Jeremy! Ki tudlak valamivel engesztelni?- kérdeztem tőle kedvesen.
- Holnap gyere el velem ebédelni! – morogta, mérgesen. - Ha elmeséled, mi miatt kellett itthon maradnod, akkor talán!
- Talán? Ígérem, holnap együtt ebédelünk! De akkor kvittek vagyunk? - kérdeztem mosolyogva. Jeremy valahogyan mindig jobb kedvre tudott deríteni.
- Igen! Hol találkozzunk?—kérdezte
- A kiadó mellett van egy kis étterem, mit szólnál ahhoz? Mondjuk fél egykor, az jó neked?
- Persze! De mivel elárasztottál egy csomó munkával, ideje elkezdenem a telefonálgatást!
- Rendben, és tényleg nagyon sajnálom! Akkor, szia!
- Szia!
Letettem, és elindultam kifelé a szobából. Megígértem Kellannak, hogy sietek vissza, ehhez képest vagy fél órát lent voltam. Biztos durcás lesz.
Benyitottam, de azt láttam, hogy elaludt, így csendben léptem is ki a szobából, nem akartam felébreszteni.
- Hova, hova? - kérdezte.
Na, ennyit arról, hogy elaludt!
- Azt hittem, hogy alszol! Nem akartalak felébreszteni!
- Nem aludtam! – megpaskolta maga mellett a helyet, jelezve, hogy feküdjek vissza.
- Már bocs, de szerintem félreértetted az orvost, az, hogy feküdni kell, Rád vonatkozott, és nem rám! – mondtam vigyorogva.
- Na, ne mondd! – grimaszolt Kellan. – Mi tartott ilyen sokáig, azt ígérted sietsz vissza!
- Igen, bocsi, de sajnos el kellett intéznem még pár telefont! – mondtam, miközben melléfeküdtem. De a hangomban lehetett valami, mert Kellan kíváncsian nézett a szemembe.
- Milyen telefonokat?
- Hát, ha megígéred, hogy nem leszel ideges, akkor elmondom! – mondtam, pedig tudtam, hogy úgyis felhúzza magát.
- Ígérem, de most gyerünk, mesélj! – mondta, és láttam, hogy érdeklődve figyel.
- Szóval, amikor lementem, hogy felhívjam Jeremyt, láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom, így, bár nem szoktam, visszahívtam. A rendőrségtől keresett Mr. Smith, aki az ügyet vezeti, hogy változott a terv, és mégis meg kell jelennem a tárgyaláson. – láttam Kellanon, hogy közbe akar szólni, de intettem, hogy hadd fejezzem be. – Azt nem mondta, hogy mi történt, mi miatt kell mégis ott lennem, de mondta, hogy hívjam fel az ügyvédemet. Így ahogyan letettük, hívtam is Mr. Dominicot, de sajnos ki van kapcsolva a mobilja, így nem tudtam vele beszélni, de a hangpostáján hagytam neki üzenetet, hogy hívjon vissza! - fejeztem be a mesélést.
Azt persze szándékosan kihagytam, hogy mit mondott a nyomozó a végén, mert tudtam, hogy ha beigazolódik, amitől félek, és Alexet tényleg kiengedték, akkor Kellan testőröket fogadna mellém, akik mindenhova kísérnének.
Mondjuk, ha Alex valóban szabadlábon van, akkor elgondolkodnék a testőrökön.
- De hát a nyomozó semmi konkrétat nem mondott? Vagy nem sejted, hogy mi lehet az oka? – kérdezte Kellan, és láttam, hogy Ő sem tudja, mi változhatott a héten.
- Nem, fogalmam sincs! Dominic, viszont biztosan tudja, hiszen a nyomozó is azt mondta, hogy vele beszéljek.
- Remélem, hamar visszahív! Kíváncsi vagyok!- mondta, majd fájdalmas grimaszba torzult az arca.
- Nagyon fáj? Vegyél be fájdalomcsillapítót! Hozzak vizet, vagy mivel szeretnéd bevenni?
- A víz jó lesz! – egyezett bele. Tényleg nagyon fájhat neki, ha ellenkezés nélkül elfogadja a gyógyszert.
Felkeltem, és elvettem az éjjeliszekrényről a poharat, és töltöttem bele vizet.
- Tessék! – nyújtottam oda a poharat.
- Köszi!
- Aztán fölhívtam Jeremyt is - folytattam a mesélést -, és megbeszéltük, hogy holnap együtt ebédelünk!
Ahogy ezt Kellan meghallotta, rögtön félrenyelt, és fuldokolni kezdett.
- Áh, ó az istenit! Ez nagyon fáj! – mondta, mikor végre abbahagyta a köhögést.- Minek mentek holnap ebédelni?
- Hogy kiengeszteljem, amiért csak az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy nem megyek! Gondolom, te sem örülnél neki, ha már aznapra végeztetek a forgatással, és a rendező közli, hogy az egész rossz, és vegyétek újra!- magyaráztam, mert láttam, hogy nem tetszik neki, hogy nem vele ebédelek.
- Ez igaz, de attól a rendező még nem hívja meg az egész stábot, hogy ebédeljen vele kárpótlásul! – nyöszörögte, hogy próbált visszahelyezkedni az ágyba.
- Jaj, ne legyél már ilyen! – kértem, és közben segítettem neki eligazgatni a párnáját, a feje alatt.
- Oké, bocs! De ez teljesen normális, hogy zavar, ha más férfiakkal ebédelsz! Gyönyörű fiatal nő vagy! – mondta csillogó szemekkel.
- Köszi, de nem hiszem, hogy pont Jeremytől kellene tartanod! – mondtam nevetve,
- És miért? Talán meleg, vagy mi? – kérdezte szórakozottan.
- Igen az! – vágtam rá.
- Óh, nem tudtam! Az más! – mondta Kellan, és láttam rajta, hogy zavarba jött.
- Hát igen, sokkal inkább nekem lenne félnivalóm, ha Veled ebédelne! – nevettem továbbra is.
- Ezt inkább hagyd abba, és ne nevess! – közben átvillant valami a tekintetén, és sejtettem, hogy ez nem jelent jót. - Jut eszembe! Míg lent voltál, én is elintéztem egy telefont! – közölte gonoszul vigyorogva.
- És el is mondod? – kérdeztem egyre biztosabban abban, hogy nem fogok örülni a válaszának.
- Igen, anyáék hívtak szerdán idejönnek meglátogatni!
Ó, ez nagyszerű! Már csak ez hiányzott, gondoltam magamban.