43. Fejezet

43. Fejezet


- Már éppen itt volt az ideje, hogy haza gyertek! Olyan unalmas volt egyedül, itt Los Angelesben még alig ismerek valakit! – panaszkodott Isabel, miközben Kellan behordozta a bőröndöket a kocsiból, én meg átöltöztem.

Isabel finoman célozgatott rá, hogy ha nem baj, ma ráér, és szívesen maradna nálunk egy darabig, ha nem zavar minket, legalább úszik egyet a medencében.

- Tudod, mit nem értek? Apáéknál is van medence a kertben, miért nem azt használod? – ez eddig eszembe sem jutott, most azonban furcsálltam a dolgot.
- Hát, otthon nem igazán szeretek, eleinte ott fürödtem, de anya olyankor kitelepedett a medence szélére, és közölte, hogy most napozik, aztán folyamatosan be nem állt a szája! Olyan idegesítő volt!
Hangosan felnevettem, már magában az vicces volt, ahogyan elmesélte, de amikor észrevettem az arckifejezését is, kitört belőlem a nevetés.

- Mi olyan vicces? – jött be Kellan az utolsó bőrönddel.
- Semmi, csak Isabelt kiüldözték otthonról, és most kénytelen mások medencéjét látogatnia! – nevettem fel újra.
- Mi? Kiüldöztek otthonról? – ráncolta a szemöldökét Kellan.
- Nem igaziból, csak amikor otthon úszik a medencében, az anyja nem hagyja békén! – amikor elmagyaráztam, Kellan is elvigyorodott.

Amikor nekiálltam a kicsomagolásnak, és a mosásnak, Kellan somfordált a szobába.
Hátulról átölelt, majd megcsókolt.
- Mi az?
- Egy kicsit elmegyek, megnézem, mi van Lucyval! Már régen nem láttam! – láttam rajta, hogy fél, nehogy megbántson, ugyanakkor menne, hogy lássa végre a lányát.
- Menj nyugodtan! Én el leszek ezekkel egy darabig! – rántottam meg a vállam. – Utána pedig el kell mennem Mr. Dominichoz.
- Hányra mész?
- Háromra kell ott lennem! Utána elmegyek bevásárolni, mert alig van itthon valami!

Láttam az arcán, hogy nem tetszik neki valami.
- Mi lenne, ha áthívnám Jeffet és Carlost, hogy kísérjenek el? – bökte ki végül. – Sokkal nyugodtabb lennék, ráadásul, ha vásárolsz, ők majd segítenek neked!
- Kellan! Képes vagyok egyedül vásárolni! Áthívhatod a fiúkat, mert szeretem őket, de bevásárolni egyedül is tudok, sőt főzni is, és minden egyebet is meg tudok csinálni! Maximum hamarabb elfáradok, mint egyébként, és ezért kicsit szeszélyesebb vagyok, de ennyi! Terhes vagyok, nem nyomorék! – csattantam fel.

Kellan föltartotta a kezeit, és vigyorogva nézett rám.
- A hangulatváltozás stimmel! De végül is bejön, amikor ilyen kis méregzsák vagy!
- Nem is vagyok méregzsák! Csak felidegesítettél! – húztam fel az orrom.
Még egyszer megcsókolt, majd elköszönt és elment Lucyékhoz.

Isabel egy ideig nem mutatkozott, gondoltam úszik. Aztán, amikor már én is elkezdtem készülődni, meghallottam, hogy csengettek.

- Majd én nyitom! – kiabált fel Isabel.
- Jó – dünnyögtem magamban.
Összefogtam a hajamat, és meg egyszer megvizsgáltam magam a tükör előtt, majd sóhajtva vettem tudomásul, hogy a hasamat már nem nagyon tudom elrejteni semmilyen ruhával.

Lesiettem a lépcsőn, hogy megnézzem ki jött, bár sejtettem.
- Carlos, Jeff! – boldog voltam, hogy újra látom őket.
- Kyra! Nézzenek oda, kezd nőni odabent a kis trónörökös! –nevetett fel Carlos, majd jól megszorongatott, utána Jeff is odajött és megölelt.
- Hiányoztatok! Jó, hogy újra itt vagytok! – Mindketten elégedetten mosolyogtak. – De most indulnom kellene, elkísértek, hogy Kellan nyugodt legyen?

- Kellan hová ment? – sétált ki Isabel a fürdőből. – Mert, ha sokáig nem jön vissza, akkor én is megyek!
- Elment babázni – számomra is meglepő volt, hogy nem zavar, sőt teljesen el tudom fogadni, hogy a lányával van. Talán csak egy kis idő kellett, vagy az, hogy tudjam, Kellan mellettem áll. – Nem tudom, mikor jön, én viszont biztos, hogy csak késő délután jövök haza.

- Rendben, akkor megszárítkozom, felöltözöm, és én is megyek. A pótkulccsal, amit adtál, majd bezárom az ajtót, jó? – Isabel elsétált a nappaliba a holmijáért, amikor megfordult ránk mosolygott. – Az ügyvédnél sok szerencsét! Ne legyél ideges!

Tekintetem Carlosra tévedt, aki le sem vette a szemét Isabelről, minden lépését figyelte.
Isabelnek nem tűnt fel, Jeffnek viszont igen, ezért finoman oldalba bökte.
Carlos zavartan körbenézett, aztán elindult az ajtó felé.

Elköszöntem Isabeltől, és beszálltunk az autómba.
Jó régen nem használtam már.
Útközben a fiúk az utazásról kérdezgettek. Mindent elmeséltem nekik, még a néha kínos kérdéseikre is válaszoltam.

De az a folyamatos feszültség nem oldódott fel bennem. Nem azzal volt a bajom, hogy az ügyvédhez kell jönnöm, nem ettől vagyok ideges, hanem a holnap miatt.

Mr. Dominic titkárnője leültetett bennünket a váróban, azt mondta, öt perc és bemehetünk, csak telefonon egyeztet valakivel.
- Bemenjünk veled? – kérdezte Carlos.
- Nem kell, elég, ha megvártok itt.
Egy perc múlva szólt a titkárnő, hogy bemehetek.

Mr. Dominic az íróasztala mögött ült, és kedvesen mosolygott, amikor beléptem.
- Jó napot, Kyra! Üljön le! – intett az asztala előtt álló székre.
- Jó napot! – köszöntem vissza.
- Akkor, kezdjük is! Már nincs más dolgunk, mint részletesen átbeszélni, mi fog történni holnap, a tárgyaláson! – biztatóan rám mosolygott. – Először is, ismertetik majd a vádat, aztán a bíró meghallgat pár tanút, ugye, Mr. Lutz, el tud jönni? Az ő vallomása kulcsfontosságú! Aztán, meghallgatják magát is, feltesznek majd pár kérdést, először a vádlott ügyvédje, majd én is. Ezeket, a kérdéseket már átvettük, a lényeg, hogy legyen minél magabiztosabb! Mr. Lutz vallomása is nagyon fontos, kérem, mondja majd meg neki, hogy megfontoltan, alaposan átgondolva fogalmazzon meg mindent, úgy, hogy ne lehessen belekötni!

Szegény Kellan, este még ezzel is macerálnom kell. Ráadásul, nekem is át kell gondolnom mindent, ami azt jelenti, hogy egész éjjel nem fogok tudni aludni.

- Ezek után –folytatta Mr. Dominic – elképzelhető, hogy a vádlott is védőbeszédet mond, de az is lehet, sőt, én ezt tartom valószínűleg, hogy az ügyvéd azt tanácsolta neki, hogy inkább ne szólaljon meg. De ha a bíró felszólítja, akkor, muszáj lesz neki. Tehát pár kérdésre, neki is mindenképpen válaszolnia kell, viszont nem biztos, hogy elmondja a történteket az ő szemszögéből is, hogy így fogalmazzak. Szerintem ezzel, csak maga alatt vágná a fát! Egy valamiben, azonban teljesen biztos vagyok, az ügyet el fogják veszíteni, mi nyerünk, a bíró ilyen esetben, mindig nekünk kedvez. Szóval, nyugodjon meg!

Hiába próbált Mr. Dominic megnyugtatni, és hiába volt olyan magabiztos, én mégis féltem. Nem a tárgyalástól, és nem is az ítélettől féltem, abban én is biztos voltam, hogy Alexet lecsukják, hanem az volt a gond, hogy nem akartam találkozni Alexszel.
És féltem, hogy ha majd letölti a büntetését, és kiszabadul, nem lesz a dühös, és nem akar-e majd bosszút állni.

Az egész olyannak tűnt, mint a filmekben, a rossz fiút lecsukják, aztán amikor kiszabadult bosszút áll…
Az egész nevetségesnek tűnt, tudtam, hogy az, de attól én még féltem.

Mr. Dominic és én még pár részletet megbeszéltünk, átvettünk néhány kérdést, megfogalmaztunk néhány választ, és segített felkészülni arra, hogy a másik ügyvéd miket kérdezhet.

Amikor végeztünk, tele volt a fejem mindenfélével, és csak arra tudtam gondolni, hogy holnap semmit se rontsak el.

Jeff átvette tőlem a vezetést, úgy látták, jobb, ha nem ülök a kormányhoz.

Vásárlás közben eszembe jutott, hogy már egyetlen kosztümöm sem jó rám, muszáj vennem egyet, mert a tárgyaláson abban kell lennem.
Amikor közöltem a fiúkkal, egy szó nélkül leparkoltak egy pláza előtt, és bejöttek velem minden üzletbe.

Kisebb keresgélés után aztán találtunk egy kismama boltot, ahova nem szívesen mentem be, de tudtam, hogy itt árulnak elegáns ruhákat is, így kénytelen voltam.
Keresgélésben Jeff és Carlos is segített, bár néha elég rémes ruhákat mutattak fel. Jeff például egy piros kosztümöt nézett ki, és nem értette, mi bajom vele…

Végül találtam egy sötétszürke színűt, ami méretben is megfelelő volt, és amikor felvettem, azt mondták a fiúk, hogy jól áll.
Van hozzá otthon egy fekete és egy fehér garbóm is, majd megnézem, melyik megy hozzá jobban.

A bevásárlást hamar elintéztük, és indultunk is haza.
Kellan autója már az udvaron parkolt.

Mosolyogva léptem be a házba.
- Megjöttem! – kiabáltam, hátha érkezik válasz valahonnan.
- Szia! – jött elém Kellan a nappaliból. – Hogy ment? Jól vagy?
- Jól ment, minden rendben! Mr. Dominic azt kérte te is gondold át a szövegedet, és nagyon megfontoltan beszélj, hogy ne tudjanak belekötni.
Carlos és Jeff behozták a csomagokat, és lepakolták a konyhában.
- Köszi, fiúk, hogy segítettetek! Ma már nem kell tovább vigyázni Kyrára, itt vagyok én, hazamehettek nyugodtan!

Kellan kikísérte őket, és utána bejött a konyhába segíteni nekem.
Olyan jó volt érezni, ahogyan átölel, egészen megnyugtató.
- Hogy van Lucy? – kérdeztem rá a pakolás közben.
- Jól, sokat változott, mióta nem láttam, nőtt a haja, és egy kicsit hízott is… - hirtelen elhallgatott.
Ránéztem, és láttam, hogy zavart képet vág.
- Nyugodtan mesélj, nem zavar!
- De tényleg nincs más, csak meglátogattam.
- Hát, jó.
Közösen főztünk, és Kellan segített megteríteni is.

Az este békésen telt, és meg is lépődtem azon, hogy az idegességem enyhült.
- Nyugodj meg! Holnap minden rendben lesz! – ölelt magához az ágyban.
- Remélem! – suttogtam és rögtön elaludtam.