25.Fejezet/2 rész

25. fejezet/2 rész


Nem bírtam visszaaludni, pedig próbáltam. Kellannak bezzeg sikerült, nem sokkal később már egyenletesen szuszogott mellettem.
Bárcsak tudnám, kivel beszélt telefonon, akkor sokkal jobb lenne. De így, olyan idegesítő és kínzó, mert ezt már eljátszotta velem egyszer, és nem szeretném, ha még egyszer megismétlődne. De az is lehet, hogy családi ügy, vagy valami olyan dolog, amit úgy gondol, hogy nekem nem feltétlenül kell róla tudnom, mert nem olyan fontos.
Megfordultam az ölelésében, és az arcát figyeltem. Olyan békésen aludt, mintha semmi gondja nem lenne. Nehéz volt elhinni, hogy titkol valamit.
Óvatosan felemeltem a kezemet, és végig simítottam az arcán. Egy pillanatra megrándult, és én már vettem is volna el a kezemet, de Ő abban a pillanatban utána kapott, és visszasimította az arcához.
- Azt hittem alszol! – mormolta csöndesen.
- Most ébredtem föl, nem bírtam aludni! – füllentettem. – De te miért vagy ébren?
- Nem tudom, én is csak most ébredtem, és méghozzá milyen kellemesen! – vigyorgott rám. – Bár tudnám még fokozni, hogy még kellemesebb legyen! – mondta, és már húzott is magára.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd a vállaimat, és haladt egyre lejjebb, én meg csak hagytam neki. Utáltam, hogy pár csókjától már ennyire kikészülök, főleg miután a kezei is elkezdtek barangolni rajtam.
Végül kikapcsoltam az agyamat, és átadtam magam Kellan érintéseinek és kényeztetésének.
- Ugye hogy most még kellemesebb ez a reggel? – kérdezte fülig érő, pajzán vigyorral a képén.
- Hmm… volt már jobb is! – mondtam neki gonoszkodva, mert tudtam, hogy ettől majd lehervad a vigyor a képéről.
Igazam is lett, szemeit összehúzta, szája pedig fintorba torzult.
- Nagyon vicces vagy! De néha azért megerőltethetnéd magad, és kedveskedhetnél is!
- Jó, bocsi! De azért te is, néha túl magabiztos vagy! Ilyenkor nehéz megállnom! – suttogtam a nyakát csókolgatva.
- Mmm… azt hiszem kvittek vagyunk! – mondta sóhajtva.
Végül aztán mindketten fölkeltünk, és készülődni kezdtünk.
A kakaómat fújogattam éppen, amikor beugrott, hogy ki is az a Monica! Kellan volt barátnője! Ő az, aki úgy bekavart, akivel a címlapon szerepeltek!
Ez nem hiszem el! Ezek szerint még mindig beszél vele, rendszeresen! És megkérte, hogy költözzön ide! Hogy teheti ezt? Most kérte meg a kezemet!
Talán, sőt, biztos, hogy nem ide akarja költöztetni, de akkor is! Titokban fognak találkozgatni?
Próbáltam lenyugodni, hiszen az egésznek semmi értelme sincs! Minek kérte volna meg Kellan a kezem, és miért nem engedett elmenni, amikor el akartam, ha nem szeret? De akkor meg minek titkolózik?
- Valami baj van? Egészen elfehéredtél! – mondta Kellan az arcomat vizsgálva.
- Semmi, csak elment az étvágyam, valószínűleg jön a reggeli rosszullét is hamarosan! – mondtam a rántottámat turkálva.
- Oh! – Kellan ennyiben hagyta a dolgot.
Miután befejeztük a reggelit, elpakoltam, Ő pedig elkezdte összeszedni a cuccait. Már megint kapkodott, pedig most egyáltalán nem volt elkésve.
- Most megyek, Kicsim, majd este jövök! Szia!- futólag homlokon csókolt, és már ott sem volt.
Remek, ezentúl így lesz? Mindig kapkodni fog, rám alig lesz ideje és titkolózik?
A nap további része elég monoton volt. Én elég durcás hangulatban voltam, Carlosék pedig ma furcsa módon kimondottan komorak voltak.
Nem kérdeztem az okát, elég volt nekem a saját problémám. Leültem a laptopom elé, és úgy gondoltam, egy kicsit utánanézek ennek a Monicának.
Elég sok rajongói honlapja volt, és ahogy észrevettem, rengetegszer írnak róla a pletykalapokban. A képeken viszont egy gyönyörű nőt láttam. Hosszú, hullámos sötétbarna haja a háta közepéig ér le, szeme gyönyörű, sötétbarna, majdhogynem fekete. Nem mellékesen pedig hihetetlenül vékony. Várjunk csak, nem is vékony, ezen a képen kifejezetten kövér! De ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy nem is kövér, más miatt kerekedik a hasa!