25.Fejezet /1 rész.

25. Fejezet



Hazafelé a kocsiban folyton a gyűrűmet és Kellant néztem felváltva. Alig tudtam elhinni, hogy megkérte a kezemet, pedig számíthattam volna rá. Ő egész úton csak mosolygott, és bár a sötétben nem nagyon láttam, de le mertem volna fogadni, hogy a szemei is hihetetlenül csillogtak.
- Mi lenne, ha elutaznánk egy hétre valahová? – kérdezte hirtelen Kellan, már otthon, az ágyban feküdve. – Egy hónap múlva befejezzük a forgatást, és utána ráérek egy ideig, jó lenne egy kicsit elutazni, kikapcsolódni! Mit szólsz?
- Hát jó! Veled bárhová, de mégis milyen helyre gondoltál? – kérdeztem mosolyogva. Milyen jó lenne egy teljes hét, csak kettesben!
- Mondjuk Dél-Afrika? Imádom azt az országot, az egyik kedvencem! Gyönyörű hely! Elmehetnénk Fokvárosba, rengeteg ott a látnivaló, nagyon tetszene neked is! – mondta Kellan lelkesen.
Azt este további részében folyton az utazásról beszélt. Amikről mesélt valóban gyönyörűek voltak, de azért furcsálltam, hogy miért éppen most akar elutazni…
Hiszen, ha összeházasodunk, akkor úgyis elmegyünk majd nászútra, és ha tényleg csak kikapcsolódni szeretne, akkor elmehetnénk az országon belül is valahová, itt is vannak szép helyek. Bár lehet, hogy tényleg csak nagyon szereti azt a helyet, és meg akarja mutatni nekem.
Egy idő után inkább abbahagytam a gondolkozást, és elaludtam, félálomban már csak azt érzékeltem, hogy Kellan betakar, és átölel.
Másnap reggel nagyon korán ébredtem, inkább hajnal volt, mint reggel. Kellan még mélyen aludt.
Legalábbis ezt hittem, egészen addig, amíg úgy fél óra múlva, nagyon csendben ki nem osont a szobából. Nem értettem, hova megy, még nagyon korán volt. Nem bírtam ki, én is utána mentem. A nappaliból hallottam a hangokat, és úgy tűnt, valakivel vitatkozik.
Olyan furcsa érzést kezdtem érezni, a gyomrom összeszűkült, és folyton az járt a fejemben, hogy Kellan titkol előlem valamit.
Lementem a lépcsőn, és leültem az aljára, innen még jól hallhatom, hogy mit beszél Kellan.
Feszülten figyeltem.
- Ez kész agyrém! Még nem vagy rá kész! Gondolkodtál már rajta, hogy mi lesz azután? Még saját magadnak sem tudod a gondját viselni, nem hogy neki… Na jó, inkább utazz ide, én most nem nagyon tudok utazgatni, és akkor majd elkísérlek! Ideköltözöl? – ebből az egészből nem nagyon értettem semmit, de nem nagyon tetszett. Vajon kivel beszélhet?
- Nézd, Monica, én már akkor sem értettem egyet veled, amikor bejelentetted! Utazz ide! Minél előbb annál jobb! Most leteszem…
Gyorsan visszaszaladtam az emeletre, nem akartam, hogy Kellan megtudja, hogy kihallgattam.
Betakaróztam, és kifeküdtem minél jobban az ágy szélére. Kellan pár perc múlva jött vissza. Odafeküdt mellé, és átölelte a derekamat, de az most először fordult elő, hogy nem esett jól az érintése.