Szerencsés Véletlen

Új történet!

2010-06-26T15:04:00.004+02:00

Sziasztok!
Eltelt egy kis idő, de belekezdtem az új történetembe.
Remélem tetszeni fog majd!
Egyenlőre egy kis ízelítőt olvashattok, egy egészen kis részletet, ami remélem felcsigázza az érdeklődéseteket!:D
Az első fejezet megjelenése valamikor július elején várható!
Történet címe:
Ments meg!
Megcsináltam a történet oldalát, nézzétek meg!!!
http://ments-meg.blogspot.com/

Melanie, Sophie és Emma testvérek. Az édesanyjuk meghalt, így Melanie-ra hárult a feladat, hogy magához vegye húgait.
Mindent megtesz, hogy sikerüljön továbblépniük, új város, új suli, új emberek. Emma, a legfiatalabb, a családban az összetartó kapocs. Sophie és Melanie között rengeteg ellentét áll. Rajtuk múlik, hogy le tudják-e győzni, és rajuk talál-e
a szerelem.

"Daniel letérdelt elém, kezeit a fotel karfájára rakta és felém hajolt.
- Ne mondd ezt! Nem csinálhatod... Nem teheted ezt! Nem engedem, hogy itt hagyj! - vadul zihált, szemöldökét dühösen ráncolta, szemeiből viszont csak a mérhetetlen kétségbeesés tükröződött.
- Nincs már sok időnk, nem akarom elvesztegetni! - kezemet az arcára simítottam.
- Nem! - fejét az ölembe hajtva átöleltem, ringatóztunk, és csendesen, hangtalanul könnyeztünk."

Remélem tetszett!

Epilógus

2010-05-15T15:57:00.000+02:00

Epilógus

- Most le kell tennem, Isabel! Majd később elmeséled, gyere át hozzánk! – belecsúsztattam a zsebembe a mobilt, és az én életem értelméhez fordultam. – Mi a baj, drágám? – simítottam végig az arcán.
A parkban sétáltunk, délután gyönyörűen sütött a nap, igyekeztünk kiélvezni. Chris érdeklődve figyelt meg mindet a babakocsiból, és néha nagyon próbált nekem mondani valamit.
Christopher nagyon jó baba volt, az estéket majdnem végig aludta, egyszer vagy kétszer kellett csak felkelni hozzá.

Kellan lefekvés előtt mindig mesélt neki, és amikor hazajött, az volt az első, hogy Christ kereste.
A járókáját nappaliban helyeztük el, a dolgomat végeztem, addig ő elvolt, hadonászott, gügyögött, a játékaival játszott. Amikor Kellan belépett az ajtón egyenesen a járókájához ment, kikapta onnan, és kezdetét vette a nagy érzelgős jelenet. Kellan pörgette-forgatta, néha földobálta, Chris pedig hangosan magyarázott neki, mire Kellan is rákezdte a mesélést. Az egész olyan volt, mintha mind a ketten elmesélték volna egymásnak, hogyan telt a napjuk. Ezt követően elindultak megkeresni engem.

A kórházban másnap szinte állandóan jött valaki látogatóba. Kellan behozta a fényképezőgépet és rengeteg képet készített rólunk. Apa rögtön babusgatni kezdte az unokáját, Isabel pedig csak rövid időre szakadt el Carlos mellől.
Kellan családja is eljött, és meg is telt velük a szoba. Eljött Kellan anyja és apja, a húga és az egyik bátyja meg öccse.
Mind nagyon kedvesek voltak, főleg Kellan szülei. Bár nem Chris volt az egyetlen unokájuk, mégis, nagyon izgatottak voltak.
Ahogy figyeltem Kellan anyukáját, Susant, kezében Chrisszel, fájdalmasan belémhasított a gondolat, hogy az én anyám, már nem tarthatja kezében az unokáját, és Kellant sem ismerhette meg, annak sem lehetet a részese, ahogyan családot alapítottunk Kellannal.
De ezeket a gondolatokat gyorsan ki is vertem a fejemből, és minden energiámat a fiamnak szenteltem.

Amikor hazaengedtek minket a kórházból Kellan kivett két hét szabadságot. Ketten kialakítottunk egy napirendet, amit könnyű volt tartani. A két hét elteltével Kellan fokozatosan kezdett el visszatérni a munkába, hogy minél többet lehessen itthon velünk.
Habár itt volt Christopher, Kellan és én, igyekeztünk egymással is eleget törődni. Imádtam azokat a késő délutánokat, amikor csak kettesben voltunk. De a legnagyobb örömmel mégis az töltött el, amikor Kellan és Chris együtt voltak. Egyszer sikerült elkapnom a fényképezőgéppel egy olyan pillanatot, amikor Kellan és miniatűr mása egymásra néz. Kellan csodálattal, és elképesztő melegséggel, a fia pedig csodálkozva, és egy hatalmas mosollyal az arcán, amit általában az apjának tartogat. Ez a kép azóta Kellan pénztárájában, a nappali falán és a mi hálónkban is megtalálható.

Élveztem minden együtt töltött pillanatot, és boldogan vártam az elkövetkezendőket.
Lehajoltam és felvettem Chris maciját, ami út közben kiesett a babakocsiból, és leporoltam.
Ismerős kutyaugatás hallottam a hátam mögül, és mosolyogva fordultam meg.
Életem másik értelme futott felénk Kolával.
Amikor odaért hangosan zihált.
- Már azt hittem, soha nem érlek utol benneteket! – csókolt meg Kellan. – Most végeztem, gondoltam utánatok jövök.
Élvezettel figyeltem, ahogyan a szívem, mint mindig, és remélem még jó sokáig, őrült kalapálásba kezd, és elönt a forróság. Valószínűleg ő a legszexibb apuka, akit valaha láttam, és csak az enyém.
Mosolyogva karolta át a derekam.
- Indulhatunk tovább? – kérdezte, miközben nem állta meg, hogy egy rövid időre, ki ne vegye a kocsiból Christ, és magához ne szorítsa.
- Mehetünk.
Mehetünk, már bármire készen állok, hiszen újra rendbe jött az életem, és ajándékba kaptam hozzá a két legfontosabb embert a világon.

VÉGE!

46. Fejezet

2010-05-07T20:30:00.000+02:00

46. Fejezet

Kellan rohamtempóban vágta be a magát az autóba, és tolatott ki a garázsból. Megállt előttem, kipattant, majd besegített, és ő is beült.
- Kellan, nyugi, nincs semmi baj! Nem kell annyira sietni, még nem fáj, talán csak egy kicsit!
Rám nézett, de a gázpedálról nem vette lejjebb a lábát. Száguldottunk egyenesen a kórházba.
- Kellan, nyugodj meg! Jól vagyok, minden rendben. Az előbb talán egy kicsit bepánikoltam, de az azt hiszem, Carlos miatt volt.
Rám villantotta a szemét, és csodálkozva nézett rám. Alaposan végignézett rajtam, majd a szeme ismét az arcomon állapodott meg.
- Mi van? – kérdeztem értetlenül.
Összezavarodva nézett rám.
- Semmi, csak amikor… amikor Monicát hoztam be szülni, akkor ő teljesen máshogy viselkedett. Látszott, hogy fáj neki, folyamatosan sürgetett, és szinte megállás nélkül káromkodott.
Ó, erre nem gondoltam. De hülye vagyok! Hiszen Kellannak nem ez az első szülése. Hogyan is felejthettem el! Akkor ezért viselkedett olyan furcsán!
- Azt hiszem, nem is kellett volna meglepődnöm rajta, hogy te más vagy! – mondta, és én hálás voltam a szavaiért, valahogy jól estek.
Gyorsan odaértünk a kórházba, és Kellan megint segített kiszállni, majd hangosan szitkozódni kezdett.
- Mi a baj? – mentem oda hozzá.
- Otthon hagytam a táskádat! Sajnálom!
- Mindegy, majd hazamész érte, amíg a szülőszobában leszek!
- Ne kezdd te is! – förmedt rám.
- Mit? – kérdeztem csodálkozva.
Látszott, hogy ideges és feszült, összehúzta a szemét, és felém emelte az ujját.
- Monica is ugyan ezt csinálta! Ő sem engedett be a szülőszobába! De most nem fogok engedni! Be fogok veled menni, nem akarom ugyan azt végigcsinálni, mint vele! Nem fogok fél napig a folyosón ülni és mászkálni idegesen, mint egy idióta! Bemegyek veled és kész! – mondta határozottan.
Én csak erőtlenül bólintottam, mert elkezdődött az első fájás. A kezeimet ökölbe szorítottam, a körmeim belevájódtak a tenyerembe. Éreztem, hogy összegörnyedek, de próbáltam tartani magam.
Tényleg kezdődik…
Kellan megfogta a karom és bevezetett a kórházba. A recepciónál egy ismerős arc, Tom állt.
- Hello! Adja a papírokat – nyújtotta a kezét Kellan beletörődően. – A mennyasszonyom szülni fog!
Tom elvigyorodott, és hiába éreztem úgy magam, hogy mindjárt szétszakadok, én is elmosolyodtam.
- Tessék – adta oda őket -, máris hívom az orvost! – Kellan megfogta őket és félrehúzott.
- Ezeket majd én kitöltöm, hívom apádat, és elhozom a táskádat, de nagyon sietek, és utána bejövök hozzád! Rendben? Nagyon vigyázz magadra! – magához húzott, és homlokon csókolt, majd elviharzott.
Miközben néztem, ahogy távolodik, megsimogattam a hasam.
- Remélem, hamar kibújsz onnan Christopher! Már nagyon várunk, és engem megkímélnél egy csomó fájdalomtól! Apu is örülne, ha hamar előbújnál, már nagyon várunk! – suttogtam neki.
Remélem, hallgat rám, és hamar vége lesz. Nem szeretnék túl sokat szenvedni.
- Ms. Mason? – szólított meg az orvosom. – Kérem, üljön bele! – mutatott a tolószékbe.
Betoltak a liftbe és felmentünk a harmadikra. Az ajtó előtt, nagy betűkkel volt kiírva, SZÜLÉSZET. Nagyot nyeltem miközben betoltak a folyosóra. Miközben egymás után hagytuk el az ajtókat, ismét rám tört egy fájás.
Szörnyű volt, már most azt kívántam, vagy bújjon ki most, vagy maradjon bent örökre.
Végül betoltak egy üres vizsgálószobába, ahol az orvos segített fölfeküdni a vizsgálóasztalra. Megmérte a vérnyomásomat, majd azt, hogy milyen sűrűn jönnek a fájások.
Megállapította, hogy negyedóránként, ilyenkor az mondta, vegyek mély lélegzeteket, ahogy a terhes tornán is tanultam.
Bejött egy nővér, és segített átöltözni, valami kórházi hálóingszerű vacakba, amit már most utáltam.
Amikor a fájások átlag ötpercenként jöttek, a nővér elment szólni az orvosnak, és betoltak a szülőszobába.
Kellan még nem volt sehol. Amit nem is bántam, nem szerettem volna, ha ilyen helyzetben lát. Elképzeltem, hogy nézhezek ki, és utána azon imádkoztam, bárcsak Kellan azután érne ide, amikor én már túlvagyok ezen.
Az arcom tiszta vörös lehetett, és úgy izzadtam, mint egy ló, a hajam padig szintén átnedvesedett és az arcomra tapadt.
De hát, hogy nézzek ki? Elvégre, szülök!
Bejött az orvos, és behajolt a lábaim közé.
- Nagyon jó, szépen ki van tágulva, amikor szólok, nyomjon erősen! – utasított.
A fájások olyan erősek lettek és olyan gyakran jöttek, hogy úgy éreztem szétszakadok.
- Ó, csak jöjjön már ki! Szedje már ki valahogyan! – kiabáltam az orvosra pont egy fájás kellős közepén. Az orvos viszont hozzá lehetett szokva, hiszen már évek óta ezt csinálja, és a szeme sem rebbent a kiabálásomra.
- Nagyon jól csinálja! Nyomjon, most! – én pedig nyomtam, de annyira fájt, hogy közben felszakadt belőlem egy hangos kiáltás.
Kellan éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy belépjen.
Megtorpant az ajtóban, és úgy nézett ki, mint aki odafagyott. Szemeit le sem vette rólam, és láttam, hogy megdöbben.
Ekkor egy újabb fájás következett és kínomban kicsordultak a könnyeim.
- Nem bírom már sokáig! Csináljon valamit! – könyörögtem.
Kellan odasietett hozzám, és letérdelt mellém. Kezeinket összekulcsoltuk, és egy újabb görcsnél az ingébe temettem az arcom, és meg erősebben szorítottuk egymás kezét.
- Mindjárt vége! Nagyon jól csinálja, már látom a lábát! Már nem kell sok!
Kellannal egymásra néztünk, és elmerültem a szemeiben, az erőt adott, a következő nyomáshoz.
- Nagyon jó, mindjárt kint van teljesen! Amikor szólok, nyomjon még egyet! – szememet le sem vettem Kellanról. – Most!
A kín már annyira elviselhetetlen lett, és olyan erősen próbáltam nyomni, hogy félig ülő helyzetbe tornáztam magam.
- Kint van! Sikerült! – kiáltotta az orvos, én pedig megkönnyebbülten zuhantam vissza. A szobát gyereksírás hangja töltötte be.
Kellan kisimította az arcomból a hajamat.
- Nagyon ügyes voltál!
Pár perccel később az orvos a kezembe adta életem legszebb és legnagyobb csodáját.
- Isten hozott, Christopher! – suttogtuk egyszerre Kellannal.
Később áttoltak minket egy másik szobába, és Christ mellém fektették, hogy megetessem. Egyáltalán nem bántam, hogy Kellan után kapta a nevét, hiszen a vak is látta, hogy tiszta Lutz.
A haja szőkésbarna volt, és sűrű, a szeme, ami a legjobban elbűvölt, akárcsak az apjáé, gyönyörű kék, olyan kék, mint az ég vagy a tenger. Az egész baba olyan kicsi volt, hogy alig mertem jobban megszorítani.
Miután megetettem, erőt vett rajtam a fáradtság, és mély álomba zuhantam.
Amikor felébredtem, a szobában ott volt Kellan is és a kezében tartotta a fiát, a fiunkat. Furcsa, de különösen jó érzés volt Kellan kezében látni Christ.
- Jól mutattok együtt – mondtam halkan.
- Felébredtél? Jól vagy? – állta fel óvatosan kezében a babával.
- Igen, és ő?
- Ő is, teljesen, nagyon nyugodt baba!
- Carlos hogy van? – jutott eszembe.
- Jól, semmi belső sérülése nem lett, még csak el sem tört semmije, pár zúzódása van. Isabel folyamatosan ott van mellette.
- Akkor jó, szerencséje volt!
Kellan felém nyújtotta Christophert, és pedig örömmel vettem ismét a karjaimba. Mind a ketten nagy csodálkozó szemekkel meredtünk egymásra.
- Az orvosok azt mondják, hatalmas szerencséje volt, hogy tompítani tudta valahogyan az esést, különben sokkal nagyobb baj is történhetett volna. Jól jött, hogy testőr, és gyakorlott az esésekben. Bukfencezve érkezett a földre, így csak a nyaka fáj nagyon. Szerencsés véletlen volt.
- Szerencsés véletlen… - sóhajtottam boldogan, miközben Kellan lehajolt, és átölelt minket.

45.Fejezet

2010-04-24T21:11:00.002+02:00

45. Fejezet

Öt hónappal később…

Mindjárt leszakad a derekam. Úgy éreztem, mintha mindenem fájna. Ez az utolsó hónap a legrosszabb. Szerintem úgy néztem ki, mint egy nagy hordó.
De már csak pár dolgot kell a helyére tennem, aztán végre pihenhetek…

Elkezdtük átépíteni a gyerekszobát, lehetőleg úgy, hogy később is elég nagy legyen majd neki.
Elmentünk egy bútorboltba, kiválasztottuk a szekrényeket, pelenkázót, kiságyat. Nem mindig értettünk egyet, de Kellan általában engedett nekem.
Egy valamiben azonban nagyon nehéz dolgunk volt, nehezen egyeztünk meg. Sehogyan sem tudtuk eldönteni, hogy milyen színű legyen a szoba, ugyanis eddig egyik ultrahangos vizsgálaton sem tudták megmondani, hogy milyen nemű lesz a baba.
Mindig olyan pózban volt, hogy nem látszott.
Ezért többen úgy gondolták, hogy kislány lesz, mivel ilyen szégyenlős.
Amikor valaki ezt mondta, próbáltam elnyomni magamban azt a kellemetlen érzést, ami elöntött.
Magamnak sem szívesen vallottam be, de nem szerettem volna, ha lány lesz. Talán azért, mert Monica babája is kislány. Nem szerettem volna, ha mindenki összehasonlítgassa őket.
Én kisfiút szerettem volna. Kellant hiába kérdeztem, ő mindig azt mondta, neki mindegy milyen lesz, biztosan gyönyörű és okos, mint én, de szerintem, csak nem akart érzékeny pontra tapintani, nem akart megbántani.

Túl sokáig nem halogathattuk a szoba kifestését, mert a bútorok nemsokára megérkeztek, és nem tudtuk volna hova elpakolni őket addig.
Végül megállapodtunk, hogy halvány almazöld lesz a szoba. Az se nem túl fiús se nem túl lányos.

A festés hamar készen lett, nekem csak a szagával volt bajom, állandóan hányingerem lett tőle. Miután megszáradt, Carlos és Jeff segített Kellannak összeszerelni a bútorokat, ami néha nem ment túl könnyen.
Amíg a fiúk ebben a szakaszban tartottak, én általában elmentem vásárolni. Kellet egy csomó minden.
Először megvettem a szőnyegeket és a függönyöket a szobába, amik színben mentek a szoba színéhez. Aztán jöhetett a többi holmi, játékok, képek.
Mikor mindent megvettem, már csak arra várt minden, hogy berendezzem. A legközelebbi ultrahangos vizsgálat előtt a kocsiban Kellan folyamatosan beszélt a hasamhoz, megpróbálta rábeszélni a babát, hogy mutassa végre meg magát.

A vizsgálatot végző hölgy, mosolyogva fogadott minket, a vizsgálatok alkalmával már többször kellemesen elbeszélgettünk egymással. Ő is kíváncsi volt, vajon ma kiderül-e a nagy rejtély.
A vizsgálatot végző idősebb nőt Marthának hívták. Fölfeküdtem az ágyra és levettem a felsőmet. A krém, amit a hasamra nyomott hideg volt, és libabőrös lettem tőle.
- Na, lássuk! – rányomta a hasamra az a kis valamit, aminek soha sem tudom a nevét, és figyelmesen nézte a monitort.
Kellan megfogta a kezemet, az ágy mellett állt és ő is a monitort figyelte.
- Ó! – nyögött fel Martha.
Éreztem, hogy a szívverésem felgyorsul, és kitört rajtam a pánik. Valami baj van? Valami történt a babával? A félelem átjárta az egész testemet.
Kellan erősen megszorította a kezemet, és feszülten nézte a képernyőt, hátha észreveszi, mi a baj.
- Mi a baj? – kérdeztem elszorult torokkal.
Martha felénk fordult, és az arcán egy hatalmas mosoly terült szét. Hallottam, ahogy Kellan kiengedte megkönnyebbülten felsóhajtott, én viszont még mindig ideges voltam.
- Úgy látszik, nem lett igazam! – közölte – Kisfiú! – mondta nevetve.
A fejemet rögtön a monitor felé fordítottam, és próbáltam kivenni a kisfiunkat.
- Látják? Az ott a két lába, és most szerencsére nem háttal van, és nem is valami furcsa pózban, így tisztán ki lehet venni. – az ujjával mutatta a két lábat és a helyet, ami alapján meg kellett volna látnom… de szégyen nem szégyen, én nem láttam semmit.
Kellan hangja azonban büszke volt, amikor megszólalt.
- Kisfiú! Sejtettem, hogy fiú lesz! Szóval nyertem!
- Igen, igazad lett! – olyan meghatott voltam, hogy kihallatszott a hangomon is. – Örülsz neki? – reméltem, hogy ő is olyan boldog, mint én.
Hazafelé a kórházból mindkettőnk arcán levakarhatatlan boldog mosoly terült szét. Kellan vezetés közben állandóan a combomat simogatta, és egy-egy piros lámpánál nem bírta ki, hogy meg ne csókoljon.
Megkönnyebbültem, hogy megoldódott még egy gond, hogy mi legyen a neve. Sokat gondolkoztunk már neveken, de igazából olyat, ami tényleg nagyon tetszene, nem találtunk eddig. Most legalább leszűkült a kör, elég, ha csak a fiú neveken gondolkozunk.

Amikor hazaértünk én rögtön apát és Isabelt hívtam, elújságoltam nekik a nagy hírt, közben a hallottam, ahogy Kellan közli a fiúkkal, pontosabban Jeffel, hogy vesztett.
Amikor letettem, Jeff rögtön elém állt, és lehajolt hogy egyvonalban legyen a hasammal. Eleinte furcsák voltak az ilyen és ehhez hasonló dolgok, de egy idő után hozzászoktam. Állandóan meg akarták fogni a hasamat, vagy beszéltek a hasamhoz. Nem is ez volt a baj, hanem, hogy néha bevásárlás közben az idegenek is ezt akarták. Ilyenkor jött jól, hogy ott van mellettem Carlos és Jeff.
- Kishaver, ha kibújtál, még számolunk ezért! Elvesztettem miattad a fogadást, bíztam benne, hogy lány leszel! De sebaj, így legalább majd be tudunk avatni a fiús dolgokba, azokhoz mégiscsak jobban értek, mint a babákhoz, meg a többi lányos dologhoz.
Emlékszem, hogy akkor este, Kellan alig akart elengedni, amikor lefeküdtünk szorosan a mellkasához ölelt, és valami meglepőt dünnyögött a fülembe, amire eddig nem is gondoltam.

- Szerintem, már most is hallja, hogy miket mondunk neki! A kórház előtt megkértem, mutassa meg magát, és látod! Szóval, szerintem mindent megért.
Annyira ésszerűnek tűnt, amit mondott, és egy csomó mindent olvastam is már erről, meg hallottam, hogy nem is tudom, miért lepődtem meg amikor Kellan mondta.
- Igen, és ezek szerint, lesz egy törpe Kellanunk! – nyomtam csókot az arcára, és egy ötlet kezdett megfogalmazódni bennem. – Mit szólnál, ha…
- Igen?
- Ha rólad neveznénk el!
- Hát, nem is tudom… Zavaró lenne, ha őt is Kellannak hívnánk, furcsa lenne. Nekem. Szerintem inkább válasszunk másik nevet – éreztem a zavart a hangjában.
- Én nem pont a Kellanra gondoltam, hanem a középső nevedre! Christopher! Szerintem szép név, becézni is lehet és… - elakadtam, nekem annyira tetszett az ötlet is és a név is, hogy belebetegedtem volna, ha Kellan nem ért velem egyet.
Ránéztem az arcára, a szemében azonban csak büszke csillogást láttam.
- Hát, a Christopher nekem is tetszik! Megtisztelő, hogy úgy gondolod, rólam kapja a nevét. De biztosan hogy így gondolod?
- Teljesen! Christopher Lutz, Christopher Lutz – ismételgettem, ízlelgettem, és egyre jobban tetszett. – Szerintem tökéletes! Főleg, ha olyan lesz, mint az apukája!
Ahogy ránéztem Kellan arcára, láttam, hogy nagy boldog.
Mosolyogva emlékeztem vissza erre.
Éppen a ruhákat teregettem ki, amikor arra figyeltem föl, hogy Carlos elrohan a folyosón.
A fiúk éppen a gyerekszobában szerelték az ablakot, illetve szúnyoghálót az ablakra. Nem tudtam, mi üthetett Carlosba, kíváncsian indultam utána. Kiszalad az ajtón egyenesen be a garázsba, fölkapta a létrát, és átrohant vele az egész kerten, egyenesen a ház másik feléig, nekitámasztotta a létrát a falnak, és fölmászott rá.
Én elhűlve figyeltem a jelenetet, ráadásul elég vicces volt, ahogy végigrohangászott a kerten a létrával a kezében.

- Mi történt? Mit csináltok? – kiabáltam föl a tetőre.
Carlos azonban nem törődött velem.
- Merre felé esett? – kiabált be az ablakon.
- Lefelé! –érkezett a válasz. – Mégis merre eshetett volna?
- Jó, csak azért kérdezem, mert nem látom sehol…
Szóval valami kiesett a tetőn. De vajon mi?
Carlos óvatosan följebb mászott a tetőn, ami azon a részen elég meredek volt, majd hirtelen fölkapott valamit.
- Megvan! – emelte föl azt a kis valamit a kezében. Ha jól láttam csavarhúzó volt.
- Szia, Kyra! Mit csináltok?- kérdezte a hátam mögött egy hang.
- Isabel, szia! Kellanék a gyerekszobába szerelik fel a szúnyoghálót, de a csavarhúzó kiesett a tetőre…
Isabel mosolyogva nézett a tetőre.
- Ezek szerint szerelésben nem az igaziak? – elnevette magát – Szia, Carlos! – kiabált föl neki integetve.
Mikor Isabel ijedten felkiáltott, én is a tetőre kaptam a tekintetem. Carlos, valószínűleg Isabel hangjára, hátrafordult és megcsúszott. A csavarhúzó kiesett a kezéből, ő pedig egyre csak csúszott lefelé.
- Kellan, segítsetek! Jöjjön már valaki! – kiabáltam hangosan.
De késő volt, Carlos nem tudott megkapaszkodni az ereszben, és hangos puffanással leesett a tetőről.
Isabel rögtön odarohant hozzá, én azonban moccanni sem mertem, hatalmasra nyílt szemekkel meredtem a lábam elé.
Elfolyt a magzatvíz.

- Kellan! – kiabáltam kétségbeesetten.
A fiúk akkor értek le, és Jeff rohant Carloshoz, Kellan azonban csak állt és dermedten nézett hol rám, hol Carlosra.
Hallottam, ahogy Isabel folyamatosan beszél Carloshoz, és, amit jó jelnek tekintettem, Carlos hangját is hallottam.
Most azonban nemcsak Carlos miatt, de nagyban hozzájárult az is, kezdett eluralkodni rajtam a pánik.
- Kellan, be kell vinned a kórházba!

44. Fejezet

2010-04-17T19:48:00.003+02:00

Sziasztok!
Közeledünk a történet végéhez, ezért szeretném, ha mindenki minél több kommentel lepne meg! Továbbá, ha nem olyan nagy kérés, légyszí szavazzatok a neon-on a Kellan poszterre, Ti nem szeretnétek még egy posztert róla?
Köszönöm, és jó olvasást!

44. Fejezet

Lehetséges, hogy valaki szánt szándékkal elkövet valamilyen szörnyűséget, és utána megbánja?
Én elképzelhetőnek tartom, de ebben az esetben erősen kételkedtem benne.
Alex egész vallomása erről szólt.

A gyomrom egy merő görcs volt, miközben figyeltem, ahogyan Alex odasétál a tanúk padjához, majd leül.
Szemeit először rám emelte, én pedig rögtön elkaptam róla a tekintetem. Kellan mellettem ült, és megszorította a kezem.
Ő már túl volt a kihallgatáson, Mr. Dominic feltette a kérdéseit, amire Kellan simán válaszolt, majd jött Alex ügyvédje is, ő belekérdezett elég sok dologba részletesen, de Kellan itt is ügyesen helytállt.

Én azért Kellan kihallgatását kicsit nyugodtabban ültem végig, mivel, engem majdnem már a legelején meghallgattak.
Azt hittem minden egyes mondatom után, hogy ki kell szaladnom a mosdóba hányni.
Szerencsére aztán kibírtam, de Alex ügyvédje, úgy tűnt, a végtelenségig fog faggatni.
Minden egyes kérdését kitekerten, bonyolultan tette fel.
Nem igazán tudom, helyesen válaszoltam-e, vagy, hogy mennyire voltam meggyőző. Csak küzdöttem az ellen, hogy újra és újra el kelljen képzelnem a történteket.
Borzalmas volt, valószínűleg én is így festhettem, mert Kellan és Mr. Dominic is aggódva figyelt.

Így utólag viszont remélem, hogy helyesen idéztem fel mindent, mert Alex vallomása kétségeket ébresztett bennem.

A bíró felszólította, hogy mesélje el a történteket a saját szemszögéből.

- Kyrával alaposan összevesztünk a kórházban, miután visszajött a barátja, elég sok mindent a fejéhez vágtam, mire ő elküldött. Nagyon dühös voltam, és bár éreztem, hogy Kyra szakítani akar velem, úgy éreztem, hogy van még esélyem – keserűen felnevetett és Kellanra fintorgott -, bátorításként felhajtottam pár pohárral, és kocsiba ültem. Út közben elhatároztam, hogy bocsánatot kérek Kyrától, és talán újra kezdhetjük. Viszont, mire odaértem hozzá, már megártott az alkohol. Vannak részletek, amikre nem emlékszem pontosan… Amikor Kyra végre ajtót nyitott, azt mondta, menjek el, nem akart beengedni. Belöktem az ajtót, és aztán Kyra után indultam, aki egyre csak hátrált előlem. Nem igazán emlékszem, ezután mi történt, csak, hogy Kyra kiszabadult a karjaimból és a telefonhoz szaladt… - lenézett maga elé, és a tekintete bűnbánó volt, mintha tényleg sajnálná – én utána vetettem magam, és kitéptem a kezéből a telefont, aztán azt hiszem, beütötte a fejét a falba, és elájult, én pedig odacipeltem a kanapéra. Akkor tért magához, amikor én megpróbáltam vele… közösülni.

Kellan teste megfeszült mellettem, és a kezei ökölbe szorultak. Nyugtatólag rátettem a kezemet az övére, és simogattam, hogy megnyugodjon, mert nem akartam, hogy valami őrültséget tegyen.

- Elkezdett sikoltozni, ami felidegesített, ezért lefogtam, és durvább lettem vele. Azt hiszem teljesen eluralkodott rajtam az alkohol. Nem bírtam megállni, befejeztem, amit elkezdtem. Ekkor történt, azt hiszem, amikor berontott Kellan és mi összeverekedtünk. Illetve ő összevert engem, és mire magamhoz tértem, már ott voltak a rendőrök. Amikor magamhoz tértem, és utána is, iszonyú düh volt bennem. Amikor kijózanodtam, rádöbbentem, mit tettem, és megpróbáltam Kyrával beszélni. De nem igazán akart meghallgatni, és amikor láttam, hogy még mindig együtt vannak olyan pokoli kínt és dühöt éreztem, amit még soha. Utáltam Kyrát, amiért dobott engem, Kellant, mert nem értettem, ő miben jobb nálam, és az egész helyzetet, mert miattuk börtönbe kerülhetek, és tönkre tehetik az életemet! – itt egy pillanatra föleszmélt, mert túlságosan is magával ragadták az érzései, és fölnézett. Az ügyvédje, mintha, alig észrevehetően megrázta volna a fejét, aztán Alex rám nézett ismét, és a szemében még mindig dühöt láttam. Ijedten bújtam közelebb Kellanhoz.

- De azóta eltelt pár hónap, és lenyugodtam. Rájöttem, hogy nem ők a hibásak, sikerült feldolgoznom. Remélem Kyrának is, mert ha tehetném, és visszapörgethetném az időt, nem tenném meg újra! De akkor részeg voltam és nem bírtam uralkodni magamon… Sajnálom! – nézett a szemembe. A hideg rázott tőle, és elárasztott a düh.
Hogy képes magát így megjátszani? Úgy tesz, mintha sajnálná az egészet, közben pedig ugyanúgy gyűlöl engem és Kellant is! Aljas szemét féreg! Méghogy sajnálja!
Úgy csinál, mintha az egész az alkohol hibája volna! Arra építette fel az egész beszédét, amikor bántott, azoknál a részeknél, azt mondta, azt hiszem, vagy nem emlékszem pontosan… Szemét görény!
Annyira gyűlölöm!

Csak arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki beszélgetni kezd, és Kellan beszél hozzám. A bíró most hozza meg a döntést.

- Nyugodj meg! Ne sírj! – olyan szorosan magához ölelt, amennyire csak tudott, éreztem, hogy ő is feszült, őt is felkavarták a hallottak.
- Nem sírok – tiltakoztam, de akkor vettem észre, hogy a látásomat könnyek homályosítják, és alattomban kicsordultak.
Belegondoltam, neki milyen érzés lehetett először végighallgatni engem, majd Alexet.
Átöleltem a hátát, és simogatni kezdtem. Ő a hajamat cirógatta és halkan suttogott mindenféle megnyugtató dolgot.
Mind a ketten próbáltuk megnyugtatni a másikat.

A bíró nem időzött sokáig, hamar meghozta az ítéletet.
Próbáltam eldönteni, hogy ez vajon jó-e vagy sem, de arra jutottam, hogy Alexet mindenképpen el kell, hogy ítélje, hiszen ő is beismerte, mi történt, még ha cenzúrázva is.
Az ügyvédjével biztos megbeszélték, hogy mást úgyse tehetnek, csak annyit érhetnek el, hogy enyhített büntetést kap.

A filmekben már olyan sokszor látott kalapáccsal a bíró csendet teremtett.

- Kérem, maradjanak csendben! Meghoztam az ítéletet! – végigfuttatta a tekintetét a teremben. Apa, Isabel és Jeremy is itt voltak, és azt hiszem, valahol mögöttem ülhettek.
Nem néztem rájuk, az egész tárgyalás alatt nem is kerestem meg őket a szememmel, csak mielőtt bejöttünk, akkor beszéltünk pár szót egymással, de olyan feszült voltam, hogy pár mondat után bejöttünk, és vártuk, hogy a bíró elkezdje a tárgyalást.

Kellan megszorította a kezem, és bátorítóan rám mosolygott.
- Minden rendben lesz! – suttogta magabiztosan, mosolyogva.
- Figyelembe véve a tanúkat, a bizonyítékokat és a vádlott és a vádló beszédét, döntöttem! – folytatta a bíró. – Mivel, az, hogy erőszakos bűncselekmény történt, teljesen biztos, ezt a vádlott is beismerte, így elég könnyű dolgom volt. A büntetés ezekben az esetekben, szabadságvesztés. – nézett szúrósan Alexre. – De ezek mellett illetéktelen behatolás is történt, hiszen a kisasszony akarata ellenére ment be a lakására, így ez is hozzájön, továbbá, beismerte, hogy ittasan vezetett. Ezek ismeretében – idegesítő hatásszünetet tartott, mintha élvezte volna a pillanatot, hogy borzolhatja mások idegeit. – Tizenkilenc év szabadságvesztésre ítélem! De csakis azért, mert eddig nem volt még dolga a bírósággal, és talán tényleg képes lesz megjavulni, és remélem tényleg megbánta, amit tett! – a bíró hangja szigorúan csengett, és látszott rajta, hogy ő sem vette be azt a részt, amikor Alex ezt előadta.

Alex mintha megkövült volna, csak ült mozdulatlanul, és bámult maga elé, szerintem föl sem fogta a bíró szavait.

- Az ügyet lezárom! – a kalapács hangja nagyot koppant az asztalon, én pedig megkönnyebbülten fölsóhajtottam.

Olyan boldog voltam! Úgy éreztem magam, mintha hosszú időn át cipeltem volna magammal egy nehéz követ, és most végre megszabadulhattam tőle. Végre jól érzem magam!

Kifelé tartottunk az épületből, és apáék ott jöttek mellettem.
Eleinte iszonyú kínos volt a pillantásuk, mert sajnálatot láttam bennük, de később már csak mérgelődtek. Egyetértően morgolódtak amiatt, hogy Alex megúszta ennyivel! Mindenki szerint dupla ennyi évet érdemelt volna, Mr. Dominic is azt mondta, hogy a bíró enyhe ítéletet hozott.

Egyedül én voltam, akit nem nagyon érdekelt! Csak örültem, hogy végre normálisan élhetek tovább, nem zaklathat senki! Örültem, hogy túl vagyok rajta, és ezt senki nem ronthatta el!

Megköszöntem Mr. Dominic munkáját és segítségét, aztán elköszönt és elment.

Mi is beszálltunk az autóba, és hazaindultunk. Megbeszéltük, hogy mindenki hozzánk jön, ott ünnepeljük meg a „győzelmet”.

Kellan vezetett, és egész úton be nem állt a szája. Láttam rajta, hogy ő is örül, de ugyanakkor láttam valamit a szemében, ami nem hagyott nyugodni.

Kezemet rásimítottam a combjára.
- Mi a baj?
Rám nézett, és úgy tett, mintha nem értené a kérdést.
- Semmi. Mi bajom lenne? Örülök, hogy túl vagyunk ezen az egészen!
- Látom rajtad, hogy valami más is van!
Sóhajtott, és csak az utat nézte. Eltelt egy kis, idő, már azt hittem nem fog válaszolni, nyitottam a számat, hogy tovább faggassam, de végül megszólalt.
- Tudod, én csak a végét láttam a dolognak… Ahogyan elmesélted, teljesen megdöbbentett. Azt hiszem, soha nem gondoltam bele teljesen, pontosan mi történhetett, vagy ha mégis, most akkor is felkavart. Utálom a gondolatát is annak, amit veled tett! Most lecsukták, de tizenkilenc év nem olyan sok! Sokkal többet érdemelt volna! Mit gondol mi lesz ha… - indulatosan beszélt, látszott, hogy még teljesen az elhangzottak hatása alatt van.
Nem kellett befejezni, tudtam mit akart mondani.
Mi lesz, ha kiszabadul? Ezen én is elgondolkodtam már.

- Nem lesz semmi gond, ha kiszabadul, mert te itt leszel mellettem, és nem engeded, hogy bajom essen! Igaz?
Hálásan nézett rám, és végre megkönnyebbültnek látszott ő is.
- Igen, soha nem engedem, hogy bárki is bántson! – elszántan nézett rám, leállította a motort és megcsókolt.

43. Fejezet

2010-04-09T20:11:00.000+02:00

43. Fejezet

- Már éppen itt volt az ideje, hogy haza gyertek! Olyan unalmas volt egyedül, itt Los Angelesben még alig ismerek valakit! – panaszkodott Isabel, miközben Kellan behordozta a bőröndöket a kocsiból, én meg átöltöztem.

Isabel finoman célozgatott rá, hogy ha nem baj, ma ráér, és szívesen maradna nálunk egy darabig, ha nem zavar minket, legalább úszik egyet a medencében.

- Tudod, mit nem értek? Apáéknál is van medence a kertben, miért nem azt használod? – ez eddig eszembe sem jutott, most azonban furcsálltam a dolgot.
- Hát, otthon nem igazán szeretek, eleinte ott fürödtem, de anya olyankor kitelepedett a medence szélére, és közölte, hogy most napozik, aztán folyamatosan be nem állt a szája! Olyan idegesítő volt!
Hangosan felnevettem, már magában az vicces volt, ahogyan elmesélte, de amikor észrevettem az arckifejezését is, kitört belőlem a nevetés.

- Mi olyan vicces? – jött be Kellan az utolsó bőrönddel.
- Semmi, csak Isabelt kiüldözték otthonról, és most kénytelen mások medencéjét látogatnia! – nevettem fel újra.
- Mi? Kiüldöztek otthonról? – ráncolta a szemöldökét Kellan.
- Nem igaziból, csak amikor otthon úszik a medencében, az anyja nem hagyja békén! – amikor elmagyaráztam, Kellan is elvigyorodott.

Amikor nekiálltam a kicsomagolásnak, és a mosásnak, Kellan somfordált a szobába.
Hátulról átölelt, majd megcsókolt.
- Mi az?
- Egy kicsit elmegyek, megnézem, mi van Lucyval! Már régen nem láttam! – láttam rajta, hogy fél, nehogy megbántson, ugyanakkor menne, hogy lássa végre a lányát.
- Menj nyugodtan! Én el leszek ezekkel egy darabig! – rántottam meg a vállam. – Utána pedig el kell mennem Mr. Dominichoz.
- Hányra mész?
- Háromra kell ott lennem! Utána elmegyek bevásárolni, mert alig van itthon valami!

Láttam az arcán, hogy nem tetszik neki valami.
- Mi lenne, ha áthívnám Jeffet és Carlost, hogy kísérjenek el? – bökte ki végül. – Sokkal nyugodtabb lennék, ráadásul, ha vásárolsz, ők majd segítenek neked!
- Kellan! Képes vagyok egyedül vásárolni! Áthívhatod a fiúkat, mert szeretem őket, de bevásárolni egyedül is tudok, sőt főzni is, és minden egyebet is meg tudok csinálni! Maximum hamarabb elfáradok, mint egyébként, és ezért kicsit szeszélyesebb vagyok, de ennyi! Terhes vagyok, nem nyomorék! – csattantam fel.

Kellan föltartotta a kezeit, és vigyorogva nézett rám.
- A hangulatváltozás stimmel! De végül is bejön, amikor ilyen kis méregzsák vagy!
- Nem is vagyok méregzsák! Csak felidegesítettél! – húztam fel az orrom.
Még egyszer megcsókolt, majd elköszönt és elment Lucyékhoz.

Isabel egy ideig nem mutatkozott, gondoltam úszik. Aztán, amikor már én is elkezdtem készülődni, meghallottam, hogy csengettek.

- Majd én nyitom! – kiabált fel Isabel.
- Jó – dünnyögtem magamban.
Összefogtam a hajamat, és meg egyszer megvizsgáltam magam a tükör előtt, majd sóhajtva vettem tudomásul, hogy a hasamat már nem nagyon tudom elrejteni semmilyen ruhával.

Lesiettem a lépcsőn, hogy megnézzem ki jött, bár sejtettem.
- Carlos, Jeff! – boldog voltam, hogy újra látom őket.
- Kyra! Nézzenek oda, kezd nőni odabent a kis trónörökös! –nevetett fel Carlos, majd jól megszorongatott, utána Jeff is odajött és megölelt.
- Hiányoztatok! Jó, hogy újra itt vagytok! – Mindketten elégedetten mosolyogtak. – De most indulnom kellene, elkísértek, hogy Kellan nyugodt legyen?

- Kellan hová ment? – sétált ki Isabel a fürdőből. – Mert, ha sokáig nem jön vissza, akkor én is megyek!
- Elment babázni – számomra is meglepő volt, hogy nem zavar, sőt teljesen el tudom fogadni, hogy a lányával van. Talán csak egy kis idő kellett, vagy az, hogy tudjam, Kellan mellettem áll. – Nem tudom, mikor jön, én viszont biztos, hogy csak késő délután jövök haza.

- Rendben, akkor megszárítkozom, felöltözöm, és én is megyek. A pótkulccsal, amit adtál, majd bezárom az ajtót, jó? – Isabel elsétált a nappaliba a holmijáért, amikor megfordult ránk mosolygott. – Az ügyvédnél sok szerencsét! Ne legyél ideges!

Tekintetem Carlosra tévedt, aki le sem vette a szemét Isabelről, minden lépését figyelte.
Isabelnek nem tűnt fel, Jeffnek viszont igen, ezért finoman oldalba bökte.
Carlos zavartan körbenézett, aztán elindult az ajtó felé.

Elköszöntem Isabeltől, és beszálltunk az autómba.
Jó régen nem használtam már.
Útközben a fiúk az utazásról kérdezgettek. Mindent elmeséltem nekik, még a néha kínos kérdéseikre is válaszoltam.

De az a folyamatos feszültség nem oldódott fel bennem. Nem azzal volt a bajom, hogy az ügyvédhez kell jönnöm, nem ettől vagyok ideges, hanem a holnap miatt.

Mr. Dominic titkárnője leültetett bennünket a váróban, azt mondta, öt perc és bemehetünk, csak telefonon egyeztet valakivel.
- Bemenjünk veled? – kérdezte Carlos.
- Nem kell, elég, ha megvártok itt.
Egy perc múlva szólt a titkárnő, hogy bemehetek.

Mr. Dominic az íróasztala mögött ült, és kedvesen mosolygott, amikor beléptem.
- Jó napot, Kyra! Üljön le! – intett az asztala előtt álló székre.
- Jó napot! – köszöntem vissza.
- Akkor, kezdjük is! Már nincs más dolgunk, mint részletesen átbeszélni, mi fog történni holnap, a tárgyaláson! – biztatóan rám mosolygott. – Először is, ismertetik majd a vádat, aztán a bíró meghallgat pár tanút, ugye, Mr. Lutz, el tud jönni? Az ő vallomása kulcsfontosságú! Aztán, meghallgatják magát is, feltesznek majd pár kérdést, először a vádlott ügyvédje, majd én is. Ezeket, a kérdéseket már átvettük, a lényeg, hogy legyen minél magabiztosabb! Mr. Lutz vallomása is nagyon fontos, kérem, mondja majd meg neki, hogy megfontoltan, alaposan átgondolva fogalmazzon meg mindent, úgy, hogy ne lehessen belekötni!

Szegény Kellan, este még ezzel is macerálnom kell. Ráadásul, nekem is át kell gondolnom mindent, ami azt jelenti, hogy egész éjjel nem fogok tudni aludni.

- Ezek után –folytatta Mr. Dominic – elképzelhető, hogy a vádlott is védőbeszédet mond, de az is lehet, sőt, én ezt tartom valószínűleg, hogy az ügyvéd azt tanácsolta neki, hogy inkább ne szólaljon meg. De ha a bíró felszólítja, akkor, muszáj lesz neki. Tehát pár kérdésre, neki is mindenképpen válaszolnia kell, viszont nem biztos, hogy elmondja a történteket az ő szemszögéből is, hogy így fogalmazzak. Szerintem ezzel, csak maga alatt vágná a fát! Egy valamiben, azonban teljesen biztos vagyok, az ügyet el fogják veszíteni, mi nyerünk, a bíró ilyen esetben, mindig nekünk kedvez. Szóval, nyugodjon meg!

Hiába próbált Mr. Dominic megnyugtatni, és hiába volt olyan magabiztos, én mégis féltem. Nem a tárgyalástól, és nem is az ítélettől féltem, abban én is biztos voltam, hogy Alexet lecsukják, hanem az volt a gond, hogy nem akartam találkozni Alexszel.
És féltem, hogy ha majd letölti a büntetését, és kiszabadul, nem lesz a dühös, és nem akar-e majd bosszút állni.

Az egész olyannak tűnt, mint a filmekben, a rossz fiút lecsukják, aztán amikor kiszabadult bosszút áll…
Az egész nevetségesnek tűnt, tudtam, hogy az, de attól én még féltem.

Mr. Dominic és én még pár részletet megbeszéltünk, átvettünk néhány kérdést, megfogalmaztunk néhány választ, és segített felkészülni arra, hogy a másik ügyvéd miket kérdezhet.

Amikor végeztünk, tele volt a fejem mindenfélével, és csak arra tudtam gondolni, hogy holnap semmit se rontsak el.

Jeff átvette tőlem a vezetést, úgy látták, jobb, ha nem ülök a kormányhoz.

Vásárlás közben eszembe jutott, hogy már egyetlen kosztümöm sem jó rám, muszáj vennem egyet, mert a tárgyaláson abban kell lennem.
Amikor közöltem a fiúkkal, egy szó nélkül leparkoltak egy pláza előtt, és bejöttek velem minden üzletbe.

Kisebb keresgélés után aztán találtunk egy kismama boltot, ahova nem szívesen mentem be, de tudtam, hogy itt árulnak elegáns ruhákat is, így kénytelen voltam.
Keresgélésben Jeff és Carlos is segített, bár néha elég rémes ruhákat mutattak fel. Jeff például egy piros kosztümöt nézett ki, és nem értette, mi bajom vele…

Végül találtam egy sötétszürke színűt, ami méretben is megfelelő volt, és amikor felvettem, azt mondták a fiúk, hogy jól áll.
Van hozzá otthon egy fekete és egy fehér garbóm is, majd megnézem, melyik megy hozzá jobban.

A bevásárlást hamar elintéztük, és indultunk is haza.
Kellan autója már az udvaron parkolt.

Mosolyogva léptem be a házba.
- Megjöttem! – kiabáltam, hátha érkezik válasz valahonnan.
- Szia! – jött elém Kellan a nappaliból. – Hogy ment? Jól vagy?
- Jól ment, minden rendben! Mr. Dominic azt kérte te is gondold át a szövegedet, és nagyon megfontoltan beszélj, hogy ne tudjanak belekötni.
Carlos és Jeff behozták a csomagokat, és lepakolták a konyhában.
- Köszi, fiúk, hogy segítettetek! Ma már nem kell tovább vigyázni Kyrára, itt vagyok én, hazamehettek nyugodtan!

Kellan kikísérte őket, és utána bejött a konyhába segíteni nekem.
Olyan jó volt érezni, ahogyan átölel, egészen megnyugtató.
- Hogy van Lucy? – kérdeztem rá a pakolás közben.
- Jól, sokat változott, mióta nem láttam, nőtt a haja, és egy kicsit hízott is… - hirtelen elhallgatott.
Ránéztem, és láttam, hogy zavart képet vág.
- Nyugodtan mesélj, nem zavar!
- De tényleg nincs más, csak meglátogattam.
- Hát, jó.
Közösen főztünk, és Kellan segített megteríteni is.

Az este békésen telt, és meg is lépődtem azon, hogy az idegességem enyhült.
- Nyugodj meg! Holnap minden rendben lesz! – ölelt magához az ágyban.
- Remélem! – suttogtam és rögtön elaludtam.

42. Fejezet

2010-04-05T19:44:00.000+02:00

42. Fejezet

Megszaporáztam a lépteimet, hogy minél előbb odaérjek az asztalhoz. Nem akartam megkockáztatni, hogy a fiúk valami hülyeséget csináljanak.

Amikor meghallották a lépteimet, hátrafordultak, és mind a ketten úgy tettek, mintha minden rendben volna.
De hiába néztem egyikről a másikra, csak mosolyogtak rám.
- Valami baj van? – kérdeztem végül.
- Nincs! – vágta rá Jeremy, majd Kellanra nézett.
- Ülj le, kicsim! Jeremy csak köszönni jött, amikor meglátott engem – bizonygatta.
Megráztam a fejem, és lemondtam arról, hogy megtudjam, miről beszélgettek ezek ketten.

- Jeremy, nem vacsorázol velünk? – muszáj volt megkérdeznem, mert amikor leültem, és Kellan újra magához vette az étlapot Jeremy még mindig ott álldogált.
- Nem, köszönöm! Csak, én… kibékülünk? – kérdezte végül.
- Persze, igazából bocsánatot akartam kérni, mert igazad volt! – mosolyogtam rá, Kellan pedig értetlenül nézett, valószínűleg semmit sem értett az egészből.
- Oké, ennek örülök! – mondta jókedvűen. – Akkor jó étvágyat a vacsorához, én megyek!

A vacsora alatt Kellan szinte folyamatosa szóval tartott. Kérdezgetett, hogy hova kell még mennünk, milyen városokba, aztán ha hazaértünk mik a terveim.

Abban megállapodtunk, hogy Kellan teljesen átköltözik hozzám, az ő házát pedig átadja Monicának. Utána neki is állhatunk majd a gyerekszobának.
Nem akartam elsietni semmit, már csak babonából sem, de azt sem akartam, hogy az utolsó pillanatban kelljen kapkodni.

Azonban Kellan egy kellemetlen dologra is felhívta a figyelmemet, amiről nem felejtkezhettem meg, nem mintha akartam, vagy tudtam volna.

- Ugye tudod, hogy közeleg Alex tárgyalásának az időpontja?
- Igen, de muszáj most erről beszélnünk? – amennyire csak lehet, kerültem a témát, hiszen még mindig kitört a frász, még ha csak rágondoltam is. Nem akartam éjjel rosszat álmodni miatta.
- Nem, csak azt akarom, hogy készülj fel rá! – mintha csak nyomatékosítani akarná, kezét az én tenyeremre simította az asztalon.
- Jó, tudom, de nehéz erről beszélni… - most, hogy Kellan szóba hozta, kénytelen voltam belegondolni, hogy a tárgyalás két hét és pár nap múlva lesz. – Légyszi, ne erőltesd! – kérleltem.
De közben tudtam, mennyire utálja Alexet, és nem fog egykönnyen leszállni a témáról.

Ha pedig a bíróság olyan ítéletet hoz, ami Kellannak nem tetszik, mondjuk Alexet csak egy évre csukják le, vagy annyira se, abba bele se mertem gondolni.

Hogyha nem kerül börtönbe, akkor továbbra is szabadon mászkálhat, és bárkivel megteheti majd, amit velem.
Megborzongtam, amikor felrémlett előttem a kép, ahogyan rám mászik, aztán…

- Jó, nem hozom többet szóba! – szorította meg a kezem. – Nyugodj meg! – láthatta, hogy rémült lettem, mert próbálta elvonni a figyelmemet a dologról.
Már megbánhatta, hogy szóba hozta.

- Gyere, menjünk vissza a szobába! – miután Kellan kifizette a számlát, és a pincérnek is bőséges borravalót adott, megfogta a kezem, és felhúzott a székről.

Az este a közös zuhanyzással folytatódott, ami mind a kettőnket kifárasztott, ezért amikor végeztünk, mind a ketten fáradtan bújtunk be az ágyba.

- Olyan jó, hogy itt vagy! – bújtam hozzá szorosan.
- Hiányoztam? – kezei a hátamat simogatták, én pedig mellkasát cirógattam, mert tudtam, hogy azt szereti. – Pedig azt hittem, hogy a pokolba kívántál a viselkedésem miatt!
- Az elején, talán tényleg mérges voltam rád, de végig nagyon szerettelek, és ez egy idő után elűzte a haragot. Utána már csak szenvedtem utánad – fejeztem be szégyenlősen.
- Szenvedtél? Nem akartam fájdalmat okozni, csak egy hatalmas… - a szájára tettem a kezem, hogy be ne fejezze.
- Lökött voltál, de én így szeretlek!

Kellannal az idő csak úgy röpült. Jeremyvel elég jól kijöttek, és ha Kellan velem tartott, egész jól elbeszélgettek együtt, amíg én buzgón írogattam, vagy a rajongókkal foglalkoztam.

Viszont minél jobban repült az idő, annál jobban lettem egyre feszültebb is. Hiszen közeledett az a nap, amikor hazautazunk, és ismét fel kell keresnem Mr. Dominicot és a tárgyalásra is el kell mennem.

Ezt látva aztán, már nem csak Jeremy, de Kellan sem hagyott nekem nyugtot, folyton terveztek valamilyen programot.

- Ne legyél már ilyen morcos! – szólt rám Kellan este, amikor a bőröndökbe pakoltam be.
- Jó – hagytam rá.
- De nem jó! Két hete folyamatosan ilyen vagy, ha belemerülsz a gondolataidba! A tárgyalás miatt aggódsz, igaz? – fordított maga felé.
- Igen!
- Tudtam! De nem kell, a bíró nem vak, és nem is hülye, az ilyen eseteket soha nem nyerik meg az olyanok, mint Alex! Kyra, nincs egy olyan bíróság, aki ne így döntene!

Kellan szavai egy kicsit bátorságot öntöttek belém, de még ha Alexet el is ítélik, nekem akkor is ott kell ülnöm egy teremben vele…
Még a gondolatától is rosszul voltam!

- Jó, igazad van!
- De még mindig van valami baj, mi az? – felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.
- Nem szeretnék ott lenni a tárgyaláson, nem akarok találkozni Alexszel! – tört ki belőlem.
Kellan bólintott, mint aki megvilágosodott, amikor rájött végre, hogy mi nyomaszt.
- Értem. Na, akkor, tisztázzuk. Holnap megérkezünk, te elmész az ügyvédedhez, és másnap pedig tárgyalás. Jól mondom? – bólintottam. – Rendben, akkor mi lenne, ha egyszerűen nem mennél el?
- Az egyszerűen értelmetlen hülyeség lenne! Muszáj ott lennem, és he mégsem vagyok ott, egyszerűen elnapolják, addig, amíg meg nem jelenek! Ez a lehetőség kizárva… - sóhajtottam fel, pedig magamban hányszor gondoltam már arra, hogy ellógok.
- Jó, én mindenképpen veled megyek, hiszen engem is meghallgatnak, tanú vagyok, és ha még jobban biztonságban szeretnél lenni, visszük Carlost és Jeffet is. Na? – édes volt látni, ahogy ennyire próbál megnyugtatni és védeni.
- Jó persze, de elég lesz, ha csak te jössz! – amikor bólintott, átöleltem és megcsókoltam. – Köszönöm!
- Ne butáskodj, én mindenképpen veled mentem volna! – rázta a fejét szemrehányóan, mint akit még a feltételezés is sért.

Amikor ezt tisztáztuk, közösen folytattuk a pakolást és már korán ágyba bújtunk, mert reggel korán ment a gépünk.

Visszagondolva erre a pár hétre, nagyon jó élmény volt. Rengetegen vették meg a könyvem, bár talán ennek Kellanhoz is köze van, de akkor is jó érzés volt.

Másnap reggel nem könnyítettük meg Jeremy dolgát, ugyanis sikerült elaludnunk, és most nem csak engem, de Kellant is kelthette, és sürgethette, mint a legutóbb. Kellan is és én is nehezen ébredő típusok vagyunk, amihez most hozzájött az én terhességem, és Kellan reggeli morcossága.

- Én mondtam, hogy feküdjetek le korán! – pattogott Jeremy idegesen.
- Az meg is volt! – vigyorgott kajánul Kellan, amiért mellette elhaladtamban arcon legyintettem.
- Hé! – méltatlankodott.

Amikor végre már a reptéren voltunk, Kola behúzta fülét farkát, és úgy követte Kellant. Én pedig nagyon megsajnáltam.
- Nem lesz semmi baja? Nem fog nagyon félni? – hajoltam le hozzá, amikor Kellan le akarta adni őt annál a résznél, ahol az állatokat szállítják fel a gépre.
- Nem lesz semmi baja! Csak egy kicsit sajnáltatod magad, igaz Kola? – Kellan leguggolt mellé, és megsimogatta. – Alszol egy nagyot, aztán otthon vagyunk, és jó ideig nem kell utazgatnod, kényelmesen pihenhetsz majd, és futhatsz a parkban! Nyugodj meg!

Kolát láthatóan nem nyugtatta meg Kellan kis beszéde, mert egyre csak szomorúan bámult és engem nézett, hátha én megkönyörülök rajta.

- Kellannak igaza van, Kola, muszáj lesz velünk jönnöd, mert ha nem, akkor itt maradsz! Ugye nem akarsz itt maradni?

Kellan és Jeremy végül elcipelték Kolát, én pedig meglátogattam a mosdót.
Bár nem szívesen mentem, mert egy ilyen nyilvános helyet, vagy ezren használnak egy nap, de körültekintően próbáltam nem hozzáérni semmihez, nehogy összeszedjek valamilyen fertőzést. Az most egyáltalán nem hiányozna!

A repülőn egymás mellett ültünk mind a hárman. Kellan nem sokkal a felszállás után elaludt, Jeremy olvasott, csak én voltam az, aki nem nagyon tudta magát mivel lekötni.

Egy ideig az ablakon néztem kifelé, de egy idő után úgy éreztem, hányingerem lesz, szóval inkább abbahagytam.

Jobb dolgom nem lévén, zenét hallgattam. Valami kellemes, nyugtató számot kerestem, ami kikapcsolja az agyam, és nem idegeskedek.

- Kyra, mindjárt leszállunk! – simogatta Kellan az arcom.
Ezek szerint nekem is sikerült aludnom.

Amikor kiszálltunk a gépből és a fiúk elindultak megkeresni a bőröndöket, csak tétlenül álldogáltam.

- Kyra! – vetette magát valaki a nyakamba hátulról. Ijedtemben majdnem felsikoltottam. – Hé, nem akartalak megijeszteni!
- Pedig gondolhattad volna, hogy meg fogok! – morogtam Isabelre, de végül én is megöleltem.
- Jó, hogy újra itt vagy! – vigyorgott.
- Igen, én is örülök! A fiúk is mindjárt itt lesznek!
- Szerintem már itt is vannak! Sziasztok! – köszöntötte őket is.
- Hello! – köszöntek egyszerre.

Isabel hazavitt minket, először kitette Jeremyt a lakásánál, majd egyenesen hazamentünk.

Jóleső érzés töltött el, amikor Isabel behajtott az udvarba, és végre otthon voltam.
Fel sem tűnt, hogy honvágyam volt.

41. Fejezet

2010-04-02T18:36:00.001+02:00

41. Fejezet

- Ezt nem gondolhatod komolyan! – csattantam föl mérgesen.
- De, így gondolom, és teljesen elment az eszed, ha ebbe beleegyeztél! – kiabált vissza Jeremy.
Nem voltam hajlandó tovább hallgatni őt, így kiviharzottam a szobából, és távozóban a kelleténél egy kicsit erősebben csaptam be magam után az ajtót.

Az én szobám a mellette lévő volt, és még szerencse, hogy a kulcsait magammal hoztam, mert nem akartam vissza menni érte Jeremyhez.

Miért kell valakinek mindig elrontania az örömömet? Dühös voltam, szörnyen dühös, de be kellett látnom, hogy talán Jeremyből nem csak a féltékenység beszélt.
Lehet, hogy van némi igazság abban, amit mondott.
Fel kéne hívnom Isabelt, ő majd segít, vagy legalább elmondja a véleményét.
Remélem azóta megtalálta már a telefonját…

- Szia, Kyra! – szólt bele vidáman Isabel.
- Szia! Ráérsz most, nem zavarlak?
- Nem, mondjad nyugodtan! Mi történt már megint? – sóhajtott.
- Kellan idejött, és kibékültünk!
- Mi? Úristen! Várj csak… de ez jó, nem? – kérdezte bizonytalanul.
- De, vagyis, én örülök neki, de… szóval Kellan mindent megmagyarázott, olyan édes volt, aztán pedig bejelentette, hogy visszaküldi Lucyt és Monicát New Yorkba! Én pedig beleegyeztem, és kibékültünk. Aztán átmentem Jeremyhez, ő pedig összeveszett velem, a fejemhez vágta, hogy teljesen elment az eszem, és hogy vagyok képes elfogadni, azt, hogy Kellan visszaküldi a gyerekét, ez aljas dolog tőlem… Én pedig rácsaptam az ajtót. De azóta nem hagy nyugodni a dolog. Te mit gondolsz?

- Talán van abban igazság, amit Jeremy mondott. Gondolj bele, elküldi a lányát, és csak akkor látogathatja, amikor ideje lesz. Ráadásul, amikor majd hónapokra elmegy forgatni, akkor ki tudja, meddig nem is beszélhet vele, nem hogy láthatja! Ő lesz majd a tipikus példája a vasárnapi apukáknak, akik csak hétvégén érnek rá a gyerekükre. Aztán egy idő után Kellan is többet szeretne vele lenni, de nem tudja majd megoldani, és mi lesz, amikor majd a lánya is megharagszik rá? – amiket mondott teljesen igaz volt, és pont ezektől féltem én is. – De téged is megértelek, mert nagyon szereted Kellant. Mást én sem tudok mondani.

- Azt hiszem, igazad van, és Jeremynek is! Majd később átmegyek hozzá, és megbeszélem vele. Én is félek, ha Kellannak majd hiányozni fog Lucy, bűntudatom lesz, de ha Monicáék nem mennek el, lehet, hogy minden olyan lenne, mint azelőtt, mielőtt eljöttem, az pedig nagyon rossz volt!

Felidéztem azokat a napokat, amikor Monica megjelent, aztán, amikor megszületett a gyerekük. Borzalmasan éreztem magam, és bármit megtettem volna azért, hogy ez az érzés elmúljon.

Azt hittem, ha majd elmegyek, jobb lesz, nem fogom utálni magam, és Kellan is annyit lehet a babával, amennyit csak akar.

De nem úgy alakult, ahogy gondoltam. Mind a ketten csak szenvedtünk.
Most csak azt akarom, hogy végre boldogok legyünk!

- Én ebbe nem akarok beleszólni! Neked kell eldöntened, mit akarsz! – szakított ki Isabel hangja a merengésemből.
- Jó, köszi, hogy meghallgattál! Mi újság otthon? – kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert mostanában csak a saját problémáimmal voltam elfoglalva, és nem figyeltem Isabelre.
- Apa teljesen felvillanyozódott, hogy a múltkor beszéltél vele! Már alig várja, hogy hazagyere, és kibéküljetek. Ugye, kibékülsz vele? – a hangja kicsit számonkérő volt.
- Igen, ki fogok! Valami más? Te hogy vagy?
- Semmi különös. Néha délutánonként eljárok hozzád, és kicsit megmártózóm a medencédben, ugye nem baj?
- Miért lenne baj? Azért van, hogy használjuk! – mondtam.
- Az jó, mert iszonyú meleg van mostanában, és jólesik egy kicsit felfrissülni! – nevetett. – Képzeld, múltkor, már nem pontosan mikor, találkoztam az egyik testőröddel, a ház előtt ténfergett, én pedig éppen akkor indultam haza. Amikor megkérdeztem, mit akar, elég zavart volt, és valami olyasmit mondott, erre volt dolga, és ha már erre járt, megnézte, minden rendben van-e. Elég furcsa volt! – Isabel hangja elgondolkodó volt, biztos a találkozásukra gondolt.
- Carlos volt az, ugye? – kérdeztem rá.
- Igen, azt hiszem. Magas, izmos, katonásan rövidre vágott haja és nagyon sötét, mély, gyönyörű barna szemei voltak… - olyan álmodozó volt a hangja, hogy majdnem elnevettem magam,

Az biztos, hogy Carlosnak tetszik Isabel, de ezek szerint, Isabelt sem hagyja hidegen Carlos.

- Igen, az Carlos volt! Ha legközelebb is látod, hívd be egy italra! – magamban jót mosolyogtam.
- Nem is ismerjük egymást! Valószínűleg, úgyse jönne be, meg úgyse vagyok neki szimpatikus, amikor vacsorázni voltam nálatok, akkor is alig szólt hozzám! Nem mintha engem izgatna, hogy mit csinál, vagy, hogy mi tetszik neki! – hadarta nemtörődöm stílusban.
- Szerintem azért csak próbáld meg, ha legközelebb látod!
- Rendben, majd megpróbálom, de most leteszem, este pedig megint meglátogatom a medencédet!
- Rendben, szia!
- Szia!

Isabel és a kis története Carlossal jobbkedvre derített. Már nem voltam dühös. Ráadásul, azt hiszem, rájöttem, mi a helyes, hogy mit kéne tennem!

Izgatottan indultam az ajtó felé, hogy közöljem Kellannal a hírt, amikor kopogtak.
Kellan állt az ajtóban.

- Már azt hittem, soha nem jössz át! – beljebb lépett és körbe nézett. – Készen vagy, hol vannak a bőröndjeid?

- Kellan…
- Ez a három bőröndöd volt? – figyelmét teljesen lekötötte, hogy minden holmimat átcipelje magához.
- Kellan! – emeltem föl a hangom. – Figyelj rám! Hívd fel Monicát telefonon, és mondd meg, hogy ne költözzenek el, maradjanak LA –ben! – Kellan csak bámult rám, mint aki nem hiszi el, amit hallott, így megerősítésként elmosolyodtam.

Kellan továbbra is hitetlenkedve nézett rám, és elhátrált az ágyig, majd leroskadt rá.
- Meggondoltad magad? Azért akarod, hogy Monicáék maradjanak, mert te nem akarsz velem maradni? Mert ha ezért…
- Kellan, semmi ilyesmiről nincs szó, én csak nem szeretném, ha elküldenéd a lányodat! Nekem már az is elég, hogy képes lennél megtenni értem! – odamentem hozzá, és leültem mellé az ágyra.

Kellan azokat a kék szemeit mélyen belefúrta az enyémbe, és pár percig meg sem szólalt. Én pedig úgy éreztem magam, mint aki ott helyben elolvad.

- Szóval, azt mondod, képes vagy elviselni Monicát? Nem fog zavarni? Mert, ha igen, akkor tényleg elküldöm! – bizonygatta.
- Figyelj, lehet, hogy eleinte zavarni fog, és furcsa lesz, de ha mellettem vagy, akkor képes leszek vele megbirkózni! – Alig fejeztem be, máris az enyémekre tapadtak ajkai, és elöntött a forróság.

- Szeretlek! El sem hiszem, hogy megint az enyém vagy! – mondta rekedtes hangon.
- Én is, mindennél jobban! – mosolyogtam rá, miközben szorosan az ölelésében pihegtem a csók után.

- Akkor nem bánod, ha ezt visszaadom? – kérdezte, majd a zsebéből kotorászva előhúzott valamit.
Kicsit hátrébb húzódtam, hogy megnézzem mit tart a tenyerében.
A meglepődöttségemnél csak az örömöm volt a nagyobb.
Az eljegyzési gyűrűmet tartotta a kezében.

Homlokomat az övének támasztottam, miközben hatalmas mosoly terült el az arcomon.
- Mi az, még mindig el akarsz venni? Nem félsz, hogy a végén még tényleg a nyakadon ragadok?
Halkan felnevetett, és egy csókot nyomott a számra.
- Hogyis félnék, amikor végre az enyém vagy, nem szeretnék mást, csak, hogy végre tényleg ne váljuk el egymástól? Egyébként pedig még nem válaszoltál! Hozzám jönnél feleségül? – lehelte a fülembe, majd eltávolodott, és a szemembe nézett.
- Hát persze, hogy igen! De az esküvővel inkább várjunk, majd ráérünk akkor, miután megszületett a baba.
- Nekem jó, de előbb-útóbb, úgyis megtartjuk! – mondta vigyorogva. – Nem szabadulsz meg tőlem!

Kellan és én végül átcipeltük a holmimat hozzá. Illetve ő cipelte át, mivel nekem nem engedte meg, mondván túl nehezek, és én nem emelgethetek nehezet.
Amikor pedig azzal érveltem, hogy a bőröndjeimet nem kell emelgetni, elég őket magam után húzni, csak lehurrogott, és azt mondta, elég, ha kinyitom előtte az ajtókat.

Este kipakoltunk mind a ketten, aztán amikor Kellan közölte, hogy farkaséhes, akkor elindultunk vacsorázni.

Gondolkodtunk, hol együnk, de mivel nem tudtuk, hogy a környéken van-e más étterem is, inkább lementünk a szálloda éttermébe.

A pincér rögtön egy szabad asztalhoz is kísért minket, aztán az étlapokkal együtt magunkra hagyott minket.

- Bocsi, de ki kell mennem a mosdóba! Sietek vissza, addig rendelj nekem innivalót, rendben?
- Persze!

Felálltam az asztaltól, és a mosdó keresésére indultam.
Erről eszembe jutott a nagymamám, amikor kicsi voltam, és a szüleimmel elmentünk egy étterembe, megünnepelni valamit, a nagyinak folyton ki kellett menni a mosdóba.
Ez valami furcsa szokás volt nála.

Rövid séta utána meg is leltem a keresett helyet, és örültem, hogy nem volt senki bent, mert alig bírtam már visszatartani, pedig amikor lejöttünk a szobából, egyáltalán nem kellett…

Amikor végeztem, és rendbe szedtem magam, elindultam vissza az asztalhoz.
Viszont mire visszaértem, Kellan már nem volt egyedül.

Jeremy állt az asztalnál.

40. Fejezet

2010-03-29T15:27:00.000+02:00

40. Fejezet

Kellan szobája az ötödik emeleten volt. Amikor kiszálltunk, Kola kirohant a liftből és csak a gazdája parancsa állította meg.
A szoba ajtaja előtt nagy volt a kísértés, hogy én is elszaladjak. De megembereltem magam, és figyeltem, ahogy Kellan kinyitja az ajtót, és int, hogy menjek be.

Megálltam a szoba nappali részénél, és vártam, hogy Kellan is utánam jöjjön. Egy gyors pillantást vetettem arra, amerre a hálót sejtettem, és nyugtáztam, hogy vagy nem lehet itt régóta, vagy nem igazán foglalkozott a kipakolással, mert a bőröndje a szoba közepén állt bontatlanul.

- Ülj le! – mutatott a kanapéra.
- Jó, de essünk túl rajta, utána még dolgom van. Szóval, mondjad, mit akarsz? – próbáltam kemény lenni, de még mindig alig bírtam elhinni, hogy itt van ebben a szobában, és miattam jött ide. Habár nem akartam, mégis ellágyultam belül.

Kellan nem ült le, hanem mint ahogyan már megfigyeltem, ha ideges, mászkálni kezdett.
- Nézd, szeretném, ha végighallgatnál, és nem szólnál közbe, rendben? – miután bólintottam folytatta. – Szóval, tudom, hogy nagyon elrontottam mindent! Nem kezeltem valami jól ezt a helyzetet, és ez enyhe kifejezés rá. Nagyon örültem, amikor megszületett Lucy, igazából nem is tudom megfogalmazni, apa lettem, amire mindig is vágytam. Az egyedüli rossz az volt benne, hogy a gyerekem anyja, nem az, akit szeretek!

Egy perc szünetet tartott, mintha át akarná gondolni a szavait. Örültem azoknak, amiket mondott, de nem igazán hittem el. Ha engem szeret, mi volt az a jelenet a kórházban?

- Szerettem volna, ha ennek te is a részese vagy, nem akartalak belőle kihagyni. Bevittelek a kórházba, de akkor még nem vettem észre, túlságosan lekötötte a figyelmemet Lucy, hogy te ezt ne viseled jól. Hiba volt annyit áradoznom róla, és az orrod alá dörgölni, hogy mennyire szeretem őt. Aztán váratlanul otthagytál a kórházban. Akkor kezdtem rájönni, mit is érezhetsz te… - fölsóhajtott, majd fel alá kezdett mászkálni az ablak előtt. – Hazamentem, és bejelentetted, hogy elmész. Nagyon rosszul érintett. Ideges lettem, féltem, hogy elveszíthetlek. Amit pedig akkor mondtam neked… megbocsáthatatlan, de szeretném, ha tudnád, hogy egy szót sem gondoltam komolyan. De szeretném, ha megbocsátanál! Amikor elmentél, elkezdtem inni. Elég szar időszak volt… Ashley és még páran próbáltak belőle kirángatni, de nem igazán hallgattam senkire, nem törődtem senkivel.

Egy pillanatig úgy tűnt, hogy befejezte, de aztán megfordult, végre abbahagyta a járkálást, és megállt előttem.

- De aztán felhívtál, és én megint bunkó voltam veled, de nem bírtam elviselni… azt hittem, csak azért hívtál föl, mert sajnáltál… Nem bírtam elviselni, rosszul esett.

- Amikor kicsit lehiggadtam, rájöttem, hogy a viselkedésemmel végleg elveszíthetem a gyerekünket, és téged is! – nagy levegőt vett, és a szemét le sem vette rólam. – Döntöttem, és kettőnk érdekében visszaküldöm Monicát New Yorkba, Lucyt pedig majd hétvégenként meglátogatom, amikor pedig egy kicsit nagyobb lesz, ő is eljöhet pár napra hozzám. Így már nem lesz rossz senkinek sem! Szeretlek, és szeretném, ha együtt lennénk újra, mint régen! Mit szólsz?

Képes lenne elküldeni a gyerekét csak, hogy újra együtt legyünk? Ez…
Mielőtt végiggondoltam volna, a nyakába vetettem magam, és átkarolva a nyakát, megcsókoltam.

Kellan úgy meglepődött, hogy először nem is csókolt vissza, de aztán magához szorított, fölemelt, és szenvedélyes, vad csókkal viszonozta az enyémet. Közben éreztem, hogy leült a kanapéra, engem pedig az ölébe vont.

Olyan régen csókoltuk már meg egymást, és olyan jól esett most újra az érintése…
Átjárta az egész testemet a boldogság, boldog voltam, hogy újra az enyém, hogy kibékültünk.

Erre a gondolatra felkuncogtam. Kellan elhúzódott, és rám nézett.
- Min nevetsz? – kíváncsian nézett a szemembe.
De én csak megráztam a fejem, és újra a szája felé közelítettem.
Ő azonban elhúzódott.
- Szeretném tudni, mire gondoltál! – kérlelt, miközben a derekamat simogatta.
- Semmi különös, csak amikor elindultunk fölfelé, elhatároztam magamban, hogy nem fogom magam könnyen megadni!
- Hm, tudom, hogy makacs vagy, én azonban jobban örülök, hogy így történt! Meg egyébként is, ki tudna nekem sokáig ellenállni? – kérdezte incselkedve.

Most vettem észre, hogy végre felszabadult, boldog lett. A szeme megint csillogott és a szája arra a szexis mosolyra görbült. Mind a kettőnket megviselt ez az időszak, elhatároztam, hogy itt az ideje, hogy meggyógyítsuk magunkat.

Ezután nem volt megállás, mind a ketten egymásnak tapadtunk, és szép lassan lekerültek rólunk a ruhák. Én pedig, még mindig csodálattal bámultam Kellan kisportolt, tökéletes felsőtestét, amin élvezet volt végigsimítani.
Amikor megtettem, elégedetten hallgattam Kellan sóhajait, és láttam, ahogy megborzong.

Az ő kezei is elvándoroltak, és forralták a vérem. Szép lassan pedig mindkettőnk testét verítékréteg fedte be.

- Szeretlek! – suttogta bele a fülembe, amikor legördült rólam.
Olyan határtalan elégedettséget éreztem, amit már régen nem.
- Én is, nagyon! – mosolyogtam rá, és hozzábújva beletúrtam a hajába.

Pár percig még mind a ketten csak szuszogtunk, majd fölkönyököltem, és komoly tekintettel Kellanra néztem.
- Ajajj! Most félnem kéne? Valami rossz következik, igaz? – kérdezte összehúzott szemöldökkel rám sandítva.
- Nem tudom, csak kérdezgetni szeretnélek! – amikor megadóan sóhajtott, elkezdtem cirógatni a mellkasát. – Akkor… Tényleg hajlandó vagy visszaküldeni Monicát és Lucyt New Yorkba? – miközben a válaszára vártam, különböző mintákat rajzoltam rá az ujjammal.
Kellan élvezte a kényeztetést, lehunyt szemmel édesen szuszogva feküdt.
Amikor már hosszú ideje nem válaszolt, megböktem.
- Hé, ne aludj el!
- Bocs, igen, természetesen! Monicával már beszéltem is, nem örült neki, de jövő héten visszautaznak.
Bólintottam, majd, már előre félve a választól, feltettem a következő kérdésem:
- Azt mondtad engem szeretsz, akkor a kórházban miért csókolgattad Monicát?
Hirtelen ült föl, szeme pedig nagyra nyílt.

- Akkor ezért hagytál ott? Láttad, igaz? – megfogta a tenyeremet, és bánatosan simogatni kezdte. – Nagyon sajnálom! Én megpróbálom elmagyarázni, úgy, hogy téged ne bántsalak meg, de lehet, hogy nem fog menni… Szóval, amikor ott álltunk Lucy ágyánál az az érzés, hogy szülők vagyunk, olyan… annyira hihetetlen volt! Amikor pedig Monicára néztem, azt láttam rajta, hogy meg van rémülve, részben a nagy felelősségtől, amire nem volt felkészülve, részben pedig attól, hogy nem tudta, mi lesz ezután. Én pedig, ösztönösen, úgy éreztem, meg kell, hogy vigasztaljam… és hát, ez lett belőle. De nekem ez pusztán baráti, vagy amolyan… rokoni csók volt. El tudod ezt nekem hinni? Megbocsátasz? – magához szorítottam a kezem, és nem engedett el.

Pár percig tartott, amíg feldolgoztam az információt, és megpróbáltam először Monica, majd Kellan helyébe képzelni magam. Valahogyan hihetőnek tűnt az egész, és megértettem őket. Tudtam, hogy Kellan nem hazudna.

- Igen, megértelek! – mondtam végül, és halványan elmosolyodtam.
Olyan szorosan ölelt magához, hogy azt hittem, összeroppanok.
- Úgy szeretlek! – dörmögte, majd visszadőlt az ágyra, és engem is magával rántott. – Ezt ha nem baj, folytatod? – húzta a mellkasára a kezem, hogy simogassam.
- Azt hiszem, lehet róla szó!

Egy pár órával később ijedten ültem föl az ágyban.
- Mi a baj? – kérdezte Kellan.
- Semmi, csak már régóta itt vagyunk, és eszembe jutott, hogy Jeremy biztosan vár rám, és ideges. Meg kell keresnem, aztán kipakolni a szobámban, és utána, délután még el kell mennünk az előadóterembe, ahol majd holnap felolvasást tartok.
Kellan összeráncolta a homlokát.
- Ennyire elfoglalt leszel minden nap? – kérdezte.
- Igen, de este szabad vagyok, miért?
- Szeretnék minél több időt veled tölteni. Igazából, úgy terveztem, hogy ha kibékülünk, a napok nagy részét az ágyban töltjük majd! – mondta kajánul vigyorogva.

- Gondolhattad volna, hogy nem nyaralni jöttem, be van szervezve az egész napom! – csóváltam meg a fejem bánatosan, hiszen én is szívesen töltöttem volna vele együtt az egész napomat.
- Akkor én is megyek veled! – közölte.
- Hú, hát nem hiszem, hogy az jó ötlet lenne! Amikor Ashleyék meglátogattak, a rajongók megőrültek, és kitört a hiszti, alig bírtuk onnan kikeveredni. Ha pedig te jelennél meg, akkor… hát azt hiszem, az lesz a legjobb, ha nem kísérsz el sehova! Nem szeretem a tömeget, főleg, amikor megőrül! – még mindig rossz emlékkel töltött el az az eset a boltban.

- Azt hiszem, hogy ez hízelgő, mármint, hogy azt hiszed, hogy ha én is veled mennék, akkor az emberek teljesen megőrülnének – vigyorgott elégedetten -, de ha megfelelően fölkészülnek a biztonságiak, akkor nem lesz semmi baj, és még föl is dobjuk a könyved, nagyobb reklámot kap! – csókolt bele a nyakamba.

Egy félórával később sikerül elérnem, hogy Kellan elengedjen. Felöltöztem, majd miután a lelkemre kötötte, hogy miután beszéltem Jeremyvel, adjam vissza a szobám, és költözködjek át hozzá.

Először nem igazán akartam beleegyezni, de aztán meggyőzött… nagyon ért az ilyesmihez!
Amikor kiléptem a szobából, és búcsúzóul megcsókoltam Kellant, úgy éreztem, hogy úszom a boldogságban, és már szinte minden émelyítően rózsaszín.

De cseppet sem érdekelt semmi, csak kettőnk.

39. Fejezet

2010-03-27T17:52:00.000+01:00

39. Fejezet

Létezik egy mondás: Ha szeretsz valakit, engedd el, és ha neked rendelték, vissza fog jönni hozzád.
Nem tudom, honnan jutott ez eszembe, de még régen, mikor még gimis voltam, az irodalom terem falán volt kifüggesztve, a háttérben pedig az óceán fölött repülő sirály volt.
Sokat ábrándoztam, miközben ezt a plakátot figyeltem, hogy vajon nekem is lesz egyszer ilyen helyzet, amikor majd ezt kell választanom?
Akkor, fiatal fejjel, ez még borzasztónak tűnt, mégis úgy gondoltam, milyen jó lehet, ha az embert így szeretik, és ő is viszont szeret. Ma azonban, már nem tartom olyan szörnyűnek.
Ez a mondás, talán, illik egy kicsit a mi helyzetünkre is Kellannal.
Vajon, ha most elengedem, visszajön?
Hát, akkor most, vagy soha!

- Igen, Kellan… én már nem szeretlek úgy! Nem szeretlek úgy, mint régen, azt hiszem, túl sok dolog történt velünk, ami sok mindent megváltoztatott… - vajon el fogja ezt hinni? Ha elhiszi, akkor talán soha nem ismert eléggé, és tényleg ez lesz a helyes.
- De ez nem változott meg! Nem hiszek neked, nem hiszem el! – csattant föl mérgesen.
- Kellan…
- Nem, tudom, hogy csak ezt akarod velem elhitetni! De ez nem igaz! Tudom, hogy sok mindent elrontottam, de jóvá fogom tenni! Kérlek, higgy nekem! Ezt a dolgot nem fogom annyiban hagyni, meg fogjuk rendesen beszélni! Én még mindig ugyanúgy szeretlek! – a hangja olyan határozottan szólt, hogy pár pillanatig meg sem tudtam szólalni.
- Szerintem nincs mit tovább beszélni erről! Te elmondtad, amit gondolsz és én is!
- Igen, de te makacs vagy! És eldöntötted magadban, hogy elüldözöl magad mellől! – kezdett idegesíteni, hogy hirtelen mindent olyan jól tud.
- Igen, és honnan lettél ilyen okos és magabiztos? – förmedtem rá gúnyosan.
- Rájöttem, hogy azzal nem oldok meg semmit, ha csak ülök itthon és iszom, ráadásul, ha mind a ketten csak makacskodunk, és egyikünk sem lép semmit, tényleg elveszítjük egymást! – szívesen néztem volna az arcát, miközben beszél.
A szavaitól kezdtem ellágyulni.

Teljesen váratlanul hangos utcazaj és embermorajlás szűrődött a telefonba.
- Hol vagy? Mi ez a nagy hangzavar?
- Öhm, én csak elindultam otthonról.
- Ja, jó, akkor nem zavarlak tovább! – kaptam az alkalmon, hogy végre végetvethetek a beszélgetésnek, és elköszönhetek. – Szia!
- Jó, rendben, most még elengedlek, de legközelebb nem engedem meg, hogy lerázz! Meg fogjuk beszélni!
Hangosan fölsóhajtottam, majd letettem a telefont.

A mai nap folyamán immár másodszor indultam el fürdeni, de most csak egyszerűen letusoltam.
Most nem vacakoltam annyi ideig, gyors fogmosás satöbbi, majd fölvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyba.
Nagyon álmos voltam, kimerített ez a nap.
Holnap reggel pedig utazunk tovább. Hurrá!

Másnap hangos dörömbölésre ébredtem, ami nem volt kellemes.
- Kyra, nyisd már ki! – Jeremy kiabált, így nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból.
- Jövök már, nyitom! – morogtam még mindig álmosan.

Amikor kinyitottam, Jeremy rögtön belépett mellettem a szobába, és rögtön mérgelődni kezdett. Ő már teljesen ébren volt.
- Most keltél csak föl? Két óra múlva indul a gépünk! – hadonászott idegesen.
- Jó, lassabban, még fel sem ébredtem! – nyöszörögtem.
- Akkor ébredj fel! – megragadta a karom, és bevonszolt a fürdőbe – Mosakodj meg! Addig elkezdek pakolni! – amikor magamra hagyott, csak álltam ott szerencsétlenül, és csak megállás nélkül ásítoztam.
Vannak reggelek, amikor nagyon nehezen indulnak… Úgy tűnik, ez is egy olyan.

- Kyra, nem hallom, hogy megengedted volna a vizet! – kiabált be Jeremy.
- Jaj, hagyj már békén egy kicsit, fáradt vagyok! – majd magamban morgolódva, csak hogy Jeremy megnyugodjon, elkezdtem csipkedni magam.

Fél órával később frissebben és éberebben jöttem ki, de még határozottan hiányzott valami a teljes éberségemhez.
Jeremy ezzel ellentétben teljesen fel volt pörögve, és már javában a pakolás végénél tartott.

- Végeztél? Ideje volt! Légyszi, hozd ki a fürdőből a cuccaidat, és a cipőidet is szedd össze! Meg válaszd ki, ma miben jössz, aztán indulunk! – darálta, én pedig értetlenül néztem rá, hogy vajon mi lehet ez a turbó üzemmód.

- Kávé! – jöttem rá, az hiányzik, egy jó erős kávé! – Szükségem van egy hatalmas adag, erős kávéra! – könyörögve néztem Jeremyre.
Egy pillanatra megállt, és rám nézett, mintha mérlegelte volna a dolgot.
- Ha elmegyek érte, addig te befejezed a pakolást, és utána már nem leszel ilyen lassú? – kérdezte.
- Igen, megígérem! De szigorúan csak koffeinmenteset hozz, tudod! – kiabáltam utána.
- Akkor meg mi értelme van? – jött vissza az ajtóból értetlenül.
- Nem tudom, megszoktam, hogy reggel mindig iszom, nem tudok lemondani róla!
Látszott, hogy Jeremy sok mindent mondott volna, de végül megrántotta a vállát, és elment.

Gyorsan összepakoltam, hogy aztán ne legyen oka Jeremynek a panaszra, aztán türelmetlenül vártam, hogy megjöjjön.
Megnéztem az órámat, és már csak egy órát volt a gép indulásáig. Ha Jeremy nem siet, le fogjuk késni!

Pár perc múlva, hallottam, hogy kopog, odarohantam az ajtóból, kikaptam a kezéből a poharat, és rögtön belekortyoltam.
Isteni volt!

- Gyere már, ha nem sietsz, lekéssük! – sürgettem Jeremyt, amikor a reptéren a csomagjainkat rendeztük.
- Furcsa, nekem úgy rémlik, reggel még téged kellett sürgetni! – emlékeztetett.
- Nem tudom, miről beszélsz! – néztem rá gonoszul mosolyogva, mire megforgatta a szemét.

A repülőút New Yorktól Bostonig pár óra volt. Ez alatt aludtam egy kicsit, Jeremy pedig olvasott.

A szálloda, ahol megszálltunk, gyönyörű volt és hatalmas.
A bejáratnál Jeremy rábízta a csomagjainkat a londinerre, engem leültetett az előtérben, amíg ő elintézte a szobafoglalásainkat.

Kényelmesen elhelyezkedtem, és nézelődni kezdtem, amikor váratlanul kutyaugatást hallottam a közelben. A hang irányába kaptam a fejem, és meg mertem volna esküdni rá, hogy Kolát látom felém szaladni, azonban ez lehetetlen volt!
Mit keresne itt? Akkor Kellannak is itt kéne lenni! Az pedig…
Úristen!
Biztosan itt van! Idejött!
Nem kellett sokat tekergetnem a nyakam, szinte rögtön észrevettem, ahogy Kola mögött felém közeledik.

Alig bírtam levenni róla a szemem. Most, hogy újra láttam, döbbentem csak rá, hogy mennyire hiányzott! A szívem fájdalmasan megdobbant.
Minden mozdulata, ahogyan közeledett, olyan magabiztos, férfias, olyan ragadozószerű volt, hogy akaratlanul is kihúztam magam, és vártam, mikor ér már ide!
Igen, vártam, elég volt ennyi, hogy megláttam, és tudtam, hogy sokkal rosszabb lenne nélküle, mint vele.

Amikor elém ért, leplezetlen tekintettel végigmért, majd szája arra a szexi félmosolyra húzódott.
Megcsapott az illata, és hiába, csak egy farmert és egy kék inget viselt, ellenállhatatlanul vonzott.

- Szia! – üdvözölt, majd kezdeti magabiztosságából egy kicsit veszítve, bátortalanul felém nyúlt, majd visszahúzta a kezét.
- Mit keresel itt? – amikor végre megtaláltam a szavakat, felpattantam a fotelból, és megpróbáltam mérgesen nézni rá.
Csak, hogy leplezzem azt, hogy mennyire levett a lábamról, és ha most megint elmondaná azt, amit tegnap a telefonba, akkor tuti, hogy a nyakába vetném magam.

Ezért fent kell tartanom a látszatot.
- Mondtam, hogy meg fogjuk beszélni ezt a dolgot rendesen is! Hát most itt vagyok! – elvigyorodott.
- Örülök! – mondtam nem túl lelkesen.
- Szeretném, ha valami olyan helyre mennénk, ahol csak mi vagyunk! – nézett a szemembe. – Gyere fel a szobámba, ott nyugodtan tudunk beszélni!

Átgondoltam magamban, hogy vajon mi történhet majd odafönt, és felforrósodtam a gondolatra.
Az egyik részem, hiába ellenkezett ez ellen, rábólintottam, és elindultunk fölfelé.
Láttam, hogy Jeremy észrevett, és már haragosan indulna felénk, de egy fejrázással leintettem.

Ahogy egymás mellett lépdeltünk, karunk állandóan összesimult végül Kellan rászánta magát, és összekulcsolta a kezünket. Én pedig, észrevétlenül beszívtam azt a fantasztikus illatot, ami árad belőle, majd határozottan kihúztam a kezem.

Kellan felém kapta a fejét, de én nem törődve vele elfordultam, és elhatároztam: Nem fogom könnyen megadni magam!

38. Fejezet

2010-03-20T17:42:00.000+01:00

38. Fejezet

Magamban röviden végiggondoltam, hogy akarok-e újra beszélni vele, és miután úgy gondoltam, hogy semmi kedvem, és még mindig pocsékul voltam az előző miatt, egyszerűen kinyomtam a telefont, és visszafeküdtem az ágyba.

Legközelebb megint a telefoncsörgésre ébredtem föl, így mérgesen megállapítva, hogy megint Kellan az, lenyomtam, és ki is kapcsoltam.

Jócskán besötétedett odakint, mire kimásztam az ágyból, és émelyegve a fürdőbe siettem. Utáltam, amikor ilyen hirtelen tört rám a rosszullét.
Alig ettem ma valamit, de azt sikeresen ki is ürítettem magamból. Ha egy kicsit megnyugszik a gyomrom, muszáj lesz valami ennivaló után néznem. Egyelőre azonban, erre gondolni sem bírtam.

Miután rendbe szedtem magamat, visszafeküdtem az ágyba, és bekapcsoltam a tévét.
Kapcsolgattam a rengeteg csatorna között, de sehol sem találtam semmit, ami nagyon lekötött volna.

Végül egy bugyuta vígjátéknál kötöttem ki, ami annyira rossz volt, hogy szinte az egészet végignevettem. Igaz, nem az elejétől láttam, de nem kellett hozzá sok idő, hogy behozzam, amiről lemaradtam.
A film felénél, pont, amikor megint úgy nevettem, hogy szinte már a könnyem folyt, kopogtak az ajtón.

- Ki az?
- Én vagyok az, Jeremy! Zavarlak? – kérdezte, amikor ajtót nyitottam, és feltűnt neki a mostanában szokatlanul nagy jókedvem. –Mit csinálsz?
- Semmi különöset, csak egy filmet nézek a tévében. Jössz te is? Én már rengeteget nevettem rajta!
- Ha jó, és nem zavarok, szívesen megnézem!
Röviden felvázoltam neki az eddig történteket, aztán már ketten nevettünk rajta állandóan.
Mellém ült az ágyban, mind ketten az ágytámlának dőlve ültünk, a hátunkat kipárnázva kispárnákkal, és vállunk finoman egymáshoz ért.

A film végén Jeremy fogadkozott, hogy ha hazaértünk azt megveszi DVD - n és majd megint megnézzük. Örömmel egyeztem bele.

- Vacsoráztál már valamit? – kérdezte, amikor kikapcsoltam a tévét, és fölkeltünk az ágyból.
- Még nem, és te?
- Délután ettem egy szendvicset, de még semmit sem vacsoráztam, és kezdek farkaséhes lenni! Te nem? – kérdezte, és oldalra hajtott fejjel nézett rám.
- Még én sem ettem, de muszáj lenne valamit, mert semmi sincs a gyomromban… - grimaszoltam.
- Megint a rosszullét? – kérdezte együttérzőn.
- Igen, sajnos. Mit szólnál, ha lemennénk a szálloda éttermébe, és most itt vacsoráznánk?
- Az jó lesz! – bólintott beleegyezően.

Rájöttem, hogy még egyetlen árva kérdést sem tett fel arról, hogy mit csináltam egész délután, és ez nagyon szokatlan volt. Olyan, mintha szándékosan kerülné a témát, és próbálja róla elterelni a figyelmemet.
Pedig ő nem is láthatott meg az ajtóban, mert el volt foglalva a búcsúzkodással. Ezért még inkább nem értettem.
Mindegy, előbb - utóbb úgyis ki fogom szedni belőle, mi volt azzal a csajjal, ki fogom faggatni.
A vacsora pedig tökéletes alkalom lesz erre! Most végre nem ő fog az én magánügyeimben vájkálni, hanem én az övéiben!

- Min vigyorogsz? Szokatlanul vidám vagy ma este! – közölte a szemöldökét összehúzva, és furcsán méregetett. - Történt valami, amiről én lemaradtam?
- Nem, semmi!
Ekkor már az asztalnál ültünk, és az étlapjainkat nézegettük.
Minden borzasztóan drága volt, örültem is, amiért csak most ettünk itt először, holnap már úgyis tovább utazunk.
- Inkább te mesélj, mit csináltál délután? – figyelmesen néztem az arcát, amin rögtön észrevettem, hogy rátapintottam a lényegre. Úgy láttam, tényleg nem akar róla beszélni.
- Semmi különöset, pihentem. És te? – ennél feltűnőbbet nem is tehetett volna, mint hogy nem nézett rám, és a terítőt kezdte birizgálni.
- Jeremy! – szóltam rá, mire lassan rám nézett.
- Igen? Mondtam, nem csináltam semmit, pihentem, tévéztem… Semmi érdekes. – bizonygatta.
- Kérlek, ne hazudj! – rosszul esett, hogy nem akarja elmondani. Nem értettem, hogy miért nem, hiszen barátok vagyunk, simán elmondhatná. Eddig azt hittem, mindent elmondhatunk egymásnak. De így egy kicsit egyoldalú, hogy csak én bízom meg benne, és én mondok el neki mindent. – Barátok vagyunk, nem?
- De, persze! Csak nem értem, hogy mit akarsz tudni!
- Ne nézz hülyének! Délután át akartam menni hozzád, és láttam, amikor az a csaj kilép az ajtódon! Még mindig nem akarsz semmit elmesélni?
- Jaj, mit akarsz ezen beszélni? Egyéjszakás kaland volt, mind a ketten akartuk, szép volt, jó volt, de vége, holnap elmegyünk! Ennyi! Nincs mit beszélni rajta! – látszott a szemén, hogy feszült, és már bántam, hogy beleütöttem az orrom a dolgába.
- Jó, már bánom, hogy felhoztam! Sajnálom, hogy megkérdeztem, rendben? – a hangomban azonban nem ezt lehetett hallani, hanem azt, hogy megsértődtem.
- Nem értem, hogy miért sértődsz meg, és miért mondod, hogy sajnálod, amikor nem is sajnálod, és nincs is mi sajnálni! – morrant rám.

Megforgattam a szemem, mire végre elvigyorodott.
- Inkább váltsunk témát! – vetettem föl.

Fölemelte a kezét, és jelezte, hogy várjak.
- Várj, nem haragszom rád, mindössze kellemetlenül érint ez az ügy – nagy levegőt vett, majd folytatta. – Tudod, megpróbálok tovább lépni, és ez a lány nagyon… helyesnek tűnt, ezért megbeszéltük, hogy délután itt találkozunk, és elmegyünk valahová. De nem egészen így alakul, mert ahogy megérkezett rám mászott… gondolom, nem kell részleteznem. Aztán utána rögtön fölpattant, és közölte, jó volt, majd egyszer talán még találkozunk! Így, egyenesen, semmi kertelés nélkül! Mi a baj velem, hogy egy nőt sem tudok tartósabb ideig megtartani? Te melegnek tartottál, ez a csaj pedig csak egy gyors menetet akart, aztán le is rázott. Mi a baj velem? – kérdezte kétségbeesetten.

Nagyon megsajnáltam szegényt.
- Nincs veled semmi baj, mindössze csak nem találtad még meg a neked való nőt! – mondtam a kicsit elcsépelt szöveget, ami ugyanakkor még igaz is lehet.
Egy percig eltöprengett ezen.
- És mi van, ha már találkoztam vele, csak elszúrtam? Mi van, ha te vagy a nekem való nő, csak túl béna voltam, és mindent elrontottam? – rázta meg lemondóan a fejét.
- Nem hinném, Jeremy, szerintem mi barátként nagyon jól kijövünk, de ha együtt lennénk… Nem hiszem, hogy passzolnánk egymáshoz, lehet, hogy rövid időn belül az agyadra mennék!
- Nem hiszem. De nem tudhatjuk, ha nem próbáljuk ki! – először azt hittem rosszul hallok, de mikor rákérdeztem, és még egyszer elismételte ugyan azt, rájöttem, hogy nem viccel, komolyan gondolja.

- Kérlek, ne bántódj meg, de én nem akarom kipróbálni!
- Valahogy sejtettem, mindegy, egy próbát megért! Legfeljebb majd magányos leszek…
- Ne mondj ilyeneket! Ha sajnálod magad, nem lesz jobb! Holnaptól segítek neked barátnőt keresni!

Miután ezt a témát lezártuk, Jeremy kifaggatott, mit akartak Ashleyék. Elmondtam neki a telefonbeszélgetésemet Kellannal, amin ő is kiakadt, majd fizettünk, és visszamentünk a szobánkba.

Bezártam az ajtót magam után, majd kíváncsian, hogy vajon Kellan keresett-e azóta bekapcsoltam a mobilt.
Kilenc nem fogadott hívásom volt!

Tényleg valami fontosat akarhat mondani, ha ennyiszer keresett. Elhatároztam, amikor úgy éreztem, hogy elég erőt öntöttem magamba, hogy fölhívom.
- Halló?
- Kyra vagyok, miért kerestél? – a hangom szerencsére semmilyen árulkodó jelet nem adott, hogy ideges lennék, hideg közömbös volt a hangom, mintha csak egy idegennel beszélnék.
Hallottam, ahogy megköszörüli a torkát, majd a járkálását.
- Igen, csak… Én, rájöttem milyen idiótán viselkedtem! Nem akartalak elüldözni magam mellől! Csak túlságosan is sértett voltam! Nem akarom, hogy elhagyj, az eljegyzést sem akartam fölbontani! – a hangja rekedt és kétségbeesett volt.
- Azt meg pláne nem akarom, hogy a gyerekünket ne láthassam! Ígérem, megváltozom, csak gyere haza, béküljünk ki! – furcsa volt, hogy olyan sebezhetőnek tűnt, a hangja pedig tele volt könyörgéssel.
- Kellan, ha nem iszol, és normálisan viselkedsz, természetesen nem tiltom el tőled a gyereket! Meg majd haza is megyek pár hét múlva, de más nem hiszem változni fog! Neked még mindig van egy lányod, és mindig ott lesz Monica is! Ezek nem fognak változni! Én pedig, ezzel a helyzettel nem tudok megbarátkozni, amivel elérem, hogy elkezdem utálni magamat! Érted? Nem veled, velem van a baj! – próbáltam megmagyarázni. Közben pedig elmondhatatlanul jólesett, amiket mondott, és fájt, hogy el kell utasítanom.
De mi mást tehettem volna?

- Kyra, kérlek! Szeretlek, te nem szeretsz? – most az igazat mondjam, vagy azt, amitől megérti, hogy nem lesz semmi újra a régi, és végre békén hagy?
Lázasan gondolkodtam mit tegyek, annyira szorítottam a telefont, hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek tőle.

Ha most hazudok, akkor valószínűleg végleg vége, és ez nagyon fájdalmas lesz, mindkettőnknek. Ha viszont bevallanám, hogy még mindig ugyanannyira szeretem, hogy alig bírom ki, hogy ne lássam, hogy ne érintsem, akkor valószínűleg kibékülnénk végre. Viszont, ugyanott tartanánk, mint mielőtt elutaztam volna!

Állandóan féltékeny lennék, utálnám magam, és folyton veszekednénk egymással!
Ebből az egészből csak egy kiút vezet…
Ha nem az igazat mondom.
- Kyra, ott vagy még?
Még igen…

37. Fejezet

2010-03-16T16:20:00.000+01:00

37. Fejezet

Ez a mai nap nem mondható éppen unalmasnak. Folyton történik valami váratlan…
Megjelennek Ashley-ék, aztán a hírek Kellanról, most pedig Jeremy.
Tényleg beszélnem kell valakivel!

Nagyon remélem, hogy Isabel ráér, ugyanis Ő az egyetlen, akivel ezt meg tudom rendesen beszélni.
A mobilját nem vette föl. Gondoltam megpróbálom a lakás telefont.
Azt végre fölvették.
- Halló? – Jaj ne, ez apa hangja.
- Szia, Isabel otthon van? – kérdeztem rögtön.
- Kyra, te vagy az? – kérdezte meglepetten.
- Igen, tudod adni Isabelt? – kérdeztem türelmetlenül.
- Itthon van, szólok neki – mondta, majd egy torokköszörülés után bizonytalanul folytatta. – Hogy vagy?
- Kösz, jól, de tényleg beszélnem kell Isabellel.
- Valami baj van? Isabel mondta, hogy elutaztál! – az elején aggodalmas volt a hangja, a végére azonban, úgy tűnt, mintha büszke lenne arra, hogy Isabel elmesélte neki, hogy elmentem.
- Semmi baj, csak valamit meg kell beszélnem vele! – közöltem.
- Jó, de… tudod, nagyon hiányzol nekem! – mondta halkan, és éreztem, hogy tényleg így van.
- Öhm… te is nekem, apa – váltottam én is halkabbra.
- Szeretném, ha végre kibékülnénk! Nagyon hiányzol! – tudtam, hogy ha így bevallja, az hatalmas lépés a részéről.
Éreztem, hogy ellágyulok, és a szemem könnyes lesz.
- Én is szeretném, de talán jobb lenne személyesen… Tudod, van, amit lehet, hogy soha sem fogok tudni teljesen elfogadni! De, ha hazaértem, felhívlak, és majd gyere át hozzám. Akkor majd meg tudjuk rendesen is beszélni a dolgot – a kézfejemmel megtöröltem a szemem. – Idehívod Isabelt?
- Igen, rögtön. Örülök, hogy beszéltünk!
- Én is, szia!
- Szia, és szeretlek Kyra! – hallottam, hogy sóhajt, majd azt, hogy mellé teszi a telefont.
Pár percig vártam, addig szerencsére lenyugodtam, és újra, teljesen összeszedtem a gondolataimat.
- Szia, Kyra! – köszönt vidáman Isabel.
- Szia, jó, hogy végre elértelek! Miért nem vetted föl a mobilodat? Azon is kerestelek! – mondtam szemrehányó hangon, ugyanakkor kíváncsi voltam, mivel van úgy elfoglalva.
- Bocsi, valahol elkeveredhetett a házban, mert sehol sem találom, csak a hangját hallottam – mondta bosszankodva. – Miért kerestél?
- Hol vagy? Helyezkedj kényelembe, szerintem hosszú lesz!
- Várj, felmegyek a szobámba! – hallottam, ahogy elindul a lépcsőn, és némelyik lépcsőfoknál megnyikordul a fa.
Hamarosan kinyílt egy ajtó, majd csoszogás, végül az ágy besüppedt alatta.
- Itt vagyok, mondhatod!
- Szóval… - elmeséltem neki, az egész mai napomat és az összes kétségemet, majd vártam, hogy mit mond.
Jó érzés volt, hogy valakinek elmondhattam végre, valaki olyannak, aki megért. Sokkal könnyebb lett tőle a lelkem, jobban éreztem magam.
- Hmm… - mondta, majd egy ideig nem szólalt meg.
- „Hmm”, ennyi, amennyit mondani bírsz? – kérdeztem mérgesen.
- Várj, egy kicsit, csak gondolkoztam! Mondd, olvastad te egyáltalán azokat az újságokat, amikről beszéltek neked? Vagy fölmentél már valamelyik oldalra a neten, hogy megnézd?
- Nem. Miért, te igen?
- Igen, és szerintem neked sem ártana. Némelyik kép magáért beszél. Szerintem Kellan teljesen kivan!
- Szóval, azt mondod, hogy…
- Azt mondom, hogy szerintem igazuk volt Kellan barátainak! Tényleg teljesen tönkreteszi magát, ráadásul, ha így folytatja, a karrierjét is lehúzhatja a vécén, mert piás és bunkó színészből van elég! Szóval, próbálj meg vele beszélni! Jeremyvel meg ne foglalkozz! Valószínűleg megpróbál túllépni rajtad!
- Jeremy miatt nem is aggódom, azt nem tudom, mit mondjak Kellannak, ha felhívom!
- Passz, azt én se! De próbálj meg hatni rá! És hívj föl, ha beszéltetek, vagy ha van valami!
- Jó, igyekszem. Most mész valahova?
- Igen, órám lesz, de utána bármikor hívhatsz!
- Rendben, szia!
- Szia!

Szóval akkor hívjam fel… De előtte megnézem azokat a híres képeket, amikről mindenki beszél nekem!
Bekapcsoltam a laptopot, és egy kis keresgélés után, már meg is találtam, amit kerestem.
A legtöbb kép arról készült, amikor a biztonságiak nem akarták beengedni Kellant arra a rendezvényre, majd pár közeli az arcáról.
Tisztán látszott rajta, hogy ivott, elég sokat ráadásul. A szemében semmi nem látszott a jól ismert csillogásból, csak tompán, dühösen nézett. A haja is zilált volt, és már ráfért volna egy alapos igazítás, vagy egy kis fésülés.
A többi képen szintén ilyen állapotban volt, annyi különbséggel, hogy a hely mindig más volt. Party, rendezvény, vagy csak paparazzi képek.
Ezt tényleg nem csinálhatja tovább, és a cikkekben is egyre inkább negatívan írnak róla.
Felhívom!

Lehet, hogy mégsem ez volt a legjobb ötlet. Mi van, ha Ashley tévedett, és Kellan nem is kíváncsi rám?
Már vagy tízszer kicsengett, de még mindig semmi, nem veszi föl.
Hát jó, talán így lesz a legjobb… Amúgy se tudtam, mit mondjak neki, ha felveszi.
Hoppá!

- Halló? – szólt bele mély rekedt hangon.
Rögtön leizzadtam, túl hirtelen vette fel, nem számítottam rá, és ahogy meghallottam a hangját a szívem össze-vissza kezdett verni. Remek!
- Szia, Kellan, Kyra vagyok! – találtam meg végre a hangom.
A vonal túlvégén síri csönd lett. Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy hülyeség volt fölhívni.
- Mit akarsz? – a hangja durva volt, ettől elment az a kevés bátorságom is, ami volt.
Mindegy, ha már belekezdtem, nem csaphatom le a kagylót, el kell mondanom, amit akartam.
- Láttam a cikkeket, amiket mostanában rólad írnak… és ezért erről szeretnék veled…
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! Itt hagytál, elhagytál! Szakítottunk, rémlik? – hangja mérges, szinte morgás volt, ahogy rám förmedt.
- Igen, tudom… De, Kellan, nem csinálhatod ezt tovább! Tönkreteszed a karriered, de az életedet is! Mindenkit elmarsz magad mellől!
- Ne. Avatkozz. Az. Éltembe. – minden szót úgy mondott el, mint egy parancsot, amitől betelt nálam a pohár.
- Tudod mit? Elegem van belőled! Felőlem halálra is vedelheted magad! De ne merj velem ilyen hangon beszélni, soha! Már bánom, hogy egyáltalán megpróbáltam veled beszélni! És ami a szakítást illeti, te szakítottál velem! De nem is fontos, mert lehet, hogy ez volt az egyetlen helyes döntésed mostanában! – a hangom elvékonyodott, ugyanakkor komor, és hideg maradt, nem engedtem meg, hogy hallja, mennyire rosszul estek a szavai. Olyan érzés volt, mintha valaki megforgatott volna a szívemben egy hegyes tört. A gyomrom pedig összeszűkült.
Bárcsak ne hallgattam volna senkire se! Nem kellett volna őt fölhívnom!
- Ha annyira nem érdekellek, akkor többet ne hívogass! Nincs szükségem a tanácsiadra!
- Rendben Kellan! De ha így folytatod, és nem változtatsz, akkor ne lepődj meg, ha később elviszem a gyereket, és soha nem láthatod! Nincs szüksége ilyen apára, mint te vagy! Csak ennyit akartam, szia!
Letettem a telefont, utána pedig kikapcsoltam a mobilt.
Olyan nyomorultul éreztem magam…
Lenéztem a hasamra, ami szépen elkezdett nőni, és kitört belőlem a sírás.
Hogy lehettem ilyen hülye?! Egyértelmű, hogy Kellannak már nem jelentek semmit.
Eldöntöttem magamban, hogy soha többet, akárki is könyörög, és bármilyen baj is van, soha többet nem próbálok segíteni neki!

Besétáltam a fürdőbe és engedni kezdtem a kádba fürdővizet. Beleraktam mindent, amit ott találtam, talán az jót fog tenni…
Amikor már majdnem tele volt a kád, elzártam, levetkőztem és belefeküdtem a vízbe.
Nagyon jól esett, ahogy a forró víz a bőrömhöz ért, és a tusfürdő, meg a mindenféle, amit beletettem, összekeveredett és isteni illattal töltötte meg a fürdőszobát.

Egészen addig ültem benne, amíg már szinte teljesen kihűlt, addigra a könnyeim is abbamaradtak, és sikerült egy kicsit megnyugodnom, bár még mindig nagyon rosszul, nyomorultul éreztem magam.

Eszembe jutott, hogy megígértem Isabelnek, hogy fölhívom. Semmi kedvem nem volt senkivel sem beszélni.

Azért, a biztonság kedvéért bekapcsoltam a telefonom, és ledőltem az ágyba.
Ma még számíthattam Jeremy látogatására is, de valószínűleg ma lerázom valahogy, és majd rendelek valami vacsorát, ha éhes leszek, de ha a gyomrom nem nyugszik meg, valószínűleg megspórolok egy étkezést.

Szép lassan kezdtek elnehezülni a szemhéjaim, és lassan lecsukódott a szemem, de aztán mégsem tudtam elaludni, mert valaki éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy fölhívjon.
Mérgelődve nyújtózkodtam a telefon felé, majd amikor végre elértem, majdnem el is ejtettem.
Kellan neve villogott a kijelzőn.

Boldog Születésnapot!

2010-03-15T20:32:00.001+01:00

Boldog 25. születésnapot Kellan!!!

36. Fejezet

2010-03-14T12:29:00.000+01:00

36. Fejezet

A tömeg nagy morajlás és izgatott sikkantások közepette szétvált, és utat engedett a két alaknak, akik felém jöttek.
Nem mondhatnám, hogy ismeretlenek voltak nekem, inkább csak megdöbbentett, hogy itt látom őket. Hiszen ki ne ismerné Ashley Greene-t és Jackson Rathbone-t?
Azt viszont továbbra sem értettem, miért vannak itt, viszont láthatóan nem merő véletlenségből keveredtek ide, és nem is azért, mert nagy rajongóim lennének, hanem szándékosan, főleg, ha azt nézem, hogy egyenesen felém tartanak.

Ashley nem igazán zavartatta magát, magabiztos, könnyed léptekkel megkerülte az asztalt, és odasétált közvetlenül mellém. Jackson láthatóan zavarban volt, így – bár ő is megkerülte az asztalt -, valamivel hátrébb állt meg, és igyekezett barátságosan mosolyogni az időközben egyre jobban megőrült rajongókra.

Mikor Ashley odaért mellém, zavartan fölálltam a székről, Ő pedig a kezét nyújtotta.
- Szia, Ashley vagyok, Ashley Greene! – megráztam a kezét, miközben szélesen elmosolyodott. – Ő pedig Jackson Rathbone. – Jackson is közelebb lépett, és barátságosan elmosolyodott.
- Örvendek! – biccentett felém.
- Tudom, ismerlek benneteket. Én Kyra vagyok, de gondolom, tudjátok – mondtam, és kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert tudtam, hogy az üzletben lévő összes ember minket bámul.
- Igen, igazából ezért is vagyunk itt… - kezdte Ashley és összenéztek Jacksonnal.
- Ha beszélni szeretnétek velem, szerintem menjünk egy nyugodtabb helyre, kényelmesebb lenne – vetettem föl az ötletet, mert már nem sok választotta el az embereket, hogy átessenek az asztal túloldalára. A biztonsági őrök szinte tehetetlenek voltak.
- Az jó lenne, nem akartunk neked kellemetlenséget, de muszáj volt beszélnünk veled, és nem tudtuk, hol keressünk máshol, hogy ne kerüljük el egymást. Itt legalább biztos volt, hogy itt találunk – magyarázta Ashley.
- Rendben, akkor gyertek! – tekintetemmel Jeremyt kezdtem keresni, hogy segítsen valahogy kimenekülni innen, de hirtelen nem találtam sehol.
A biztonsági őröktől kezdve a boltban dolgozó összes alkalmazottig, mindenki azon volt, hogy kitessékelje a tömeget.
Jeremyt végül a bejárat közelében vettem észre, éppen az egyik biztonsági őrrel vitatkozott egy eladós lánnyal együtt. Jól jönne, ha most itt lenne Carlos és Jeff! De hiába sóhajtoztam ezen magamban, valahogyan ki kellett verekedni magunkat innen, ami kétségkívül Jefféknek való feladat lett volna.
- Nincs valami hátsó kijárat? – kérdezte Jackson reménykedve, miközben a felfordulást nézte.
- Kell lennie valahol, csak nem tudom, hol van, és ki tudunk-e rajta jutni…- motyogtam, és közben alaposan végignéztem a boltot.
A bolt leghátsó sarkában aztán észrevettem egy „Belépés csak dolgozóknak!” feliratú ajtót. Azonban már kezdtem is elvetni az ötletet, mivel odáig biztos nem jutunk el.

- Ott van egy ajtó – mutattam abba az irányba –, de nem hiszem, hogy érdemes lenne megpróbálni – sóhajtottam, kezdett elegem lenni ebből a nagy tömegből.
- Kérem, jöjjenek velem! – szólalt meg mögöttem egy mély hang.
Az egyik biztonsági ember volt az, és elkezdett a már kiszemelt ajtó felé terelni minket. Éppen a legjobbkor érkezett.
A hátam mögött meghallottam, ahogy Jackson odasúgja Ashleynek:
- Kellan egy hatalmassal jön nekünk ezért!

Az utcára kiérve aztán megkönnyebbültem, és úgy vettem észre Ashleyék is.
- Hova menjünk, ahol lehetőleg nem ismernek föl benneteket? – kérdeztem.
- Nem is tudom, hol szálltál meg? – kérdezte Ashley elgondolkodva.
- Itt nem messze a… - izgatottan összecsapta a tenyerét.
- Tudom, azt a helyet ismerem, nem lenne baj, ha odamennénk? Azt hiszem, az lenne a legtökéletesebb hely, ehhez a témához.
- Hát, jó – egyeztem bele, majd elindultunk a szálloda felé.
Útközben mind a hárman csöndben voltunk, ami egy kicsit zavaró volt, mert el nem tudtam képzelni, mit akarhatnak tőlem.
Lassan elértük a szállodát, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon a szobámban akarnak-e feljönni, vagy elég lesz, ha leülünk az előcsarnokban. Bár gondolom, jobb lenne, ha senki sem hallana minket, így jobb választás lenne a szobám. De vajon milyen állapotban hagytam ott reggel? Az ágyamat visszarendeztem, és talán a pár ruhán kívül, amit kidobáltam a szekrényből, más nincs elszórva, és egyébként is, az előszobában fogunk leülni. Remélem nem lesz semmi kínos szitu.

Belépve a szállodába rögtön a lift felé indultunk, Jackson és Ashley pedig szó nélkül követtek.
Amikor aztán odaértünk a szobám elé, pár percig szerencsétlenkedtem a kulcsokkal, majd végre kinyílt az ajtó, és beengedtem őket.
- Üljetek le! – intettem a kanapéra, én pedig a fotelba ültem le.
Ashley látszólag fesztelen volt, Jackson zárkózottabb és kerülve a tekintetem, a szobát kezdte vizslatni.
- Miért akartatok velem beszélni? – tértem a tárgyra.
Jackson megköszörülte a torkát, Ashley pedig fészkelődni kezdett.
- Az a helyzet, hogy igazából, lehet, hogy nem kellett volna idejönnünk, de mivel Kellan barátai vagyunk, úgy gondoltuk, jobb lesz. Már nem bírtam nézni, amit művel – kezdte Ashley.
Szóval Kellan miatt vannak itt, mondjuk sejtettem, de attól még nem örülök neki.
- Miért, mit művel? – kérdeztem, és próbáltam úgy tenni, mintha hidegen hagyna.
- Nem olvasol mostanában újságot? Vagy elég lenne felmenned az internetre, minden tele van vele.
- Mivel? – kérdeztem értetlenül, de most már kíváncsian.
- Kellannal! A legutóbb összeverekedett egy kidobó emberrel, amikor az nem akarta beengedni az egyik rendezvényre, ahova meghívták, mert már ittasan érkezett oda.
Teljesen megdöbbentettek a hallottak. Kellan ilyeneket művel mostanában?
- De hát miért? Régebben nem volt ilyen! Ha iszik is, csak keveset, mértékkel! Ezt nem értem! – csóváltam a fejem.
- Mit nem értesz ezen? – kérdezte Ashley.
- Azt, hogy miét viselkedik így! – vágtam rá.
Ashley egy olyan „ugyan már ne csináld” pillantással nézett rám.
- Ne mondd, hogy nem tudod! Egyértelmű, hogy azért, mert szakítottatok! Azóta ilyen! Amikor veled volt, teljesen megváltozott! A kelekótya, kicsit szexista Kellan megkomolyodott, érettebb lett. Aztán, amióta te elmentél, már nem látogatja Lucyt, még csak felé sem néz! – mondta szomorúan, fejcsóválva – Tudomást sem vesz a gyerekéről! Este kiüti magát, elmegy bulizni, iszik, aztán jó esetben délután felébred és kezdi az egészet elölről! Rossz nézni, amit művel! Nem nézhettük tovább tétlenül, ahogy rombolja magát! Állandóan cikkeznek is róla!
Hitetlenül hallgattam a beszámolót Kellanról. Nem tudtam elképzelni róla, hogy ilyeneket művel!
Amikor Ashley befejezte, mind a ketten várakozóan néztek rám.
- Öhm… és mit akartok tőlem?
- Nem elég egyértelmű? – kérdezte Ashley felhúzott szemöldökkel.
- Béküljetek ki! Azt szeretnénk, ha végre kibékülnétek! – fakadt ki Jackson, mióta itt van először szólalt meg.
- Nem tudom, ti hogyan gondoljátok, de ez a magánügyem! Úgy gondolom, Kellan elég világosan az értésemre adta, hogy kit tart a családjának és kit nem! Elég világos volt, hogy szakítani akart! És igazad volt Ashley, tényleg nem kellett volna idejönnötök ezért! – idegesített a helyzet, hogy beleszólnak az életembe, tanácsokat adnak, mintha ők jobban tudnák.
Nem fogok könyörögni Kellannak, hogy béküljünk ki! Erre az egész dologra túlságosan fáj, még rágondolni is.
- Mind a ketten ugyanolyan makacs, önfejűek vagytok! – mondta hevesen Ashley és nem tágított a témától. – Ha valamelyikőtök megtenné az első lépést… de nem! Mind a ketten kifogásokat kerestek! Kellan azt mondta, hogy fölösleges lenne beszélnie veled, úgyse állnál szóba vele azok után, amiket mondott. Te pedig azzal jössz, hogy Kellan nem téged szeret!
Pár percig emésztettem az elhangzottakat, és mérlegeltem őket.
- Átgondolom a dolgot, ő a gyerekünk apja, nem akarom, hogy tönkre tegye magát, meg egyébként se! De újra összejönni nem fogunk! – mondtam határozottan. – Felhívom, kibékülünk, de ennyi! Rendben?
Ashley felsóhajtott.
- Rendben, azt hiszem ez így is több, mint amit vártam, és Kellannak talán elég hozzá, hogy lássa, te megtetted az első lépést! – mondta mosolyogva, és szinte láttam, ahogy elindulnak a fejében a kerekek, és újabbnál újabb ötleteken töri a fejét.
- Ashley! Ne kezdj el kombinálni! Én már nem tudnék újra összejönni vele, bármennyire szeretem még most is! – mondtam halkan, kerülve a tekintetüket. – Azzal, hogy van még egy gyereke, és Monica is mindig ott lesz a közelében, soha sem fogok tudni megbarátkozni! Értsétek meg! Jobb lesz, ha mind a ketten továbblépünk!
Ashley már nyitotta a száját, de Jackson megszorította a kezét.
- Ashley, igaza van! Hagyd őket békén! Képzeld kicsit Kyra helyébe magad! – mondta Jackson, amiért rögtön sokkal szimpatikusabb lett.
- Rendben, de azért egy telefont igazán megtehetnél érte! Ránk nem hallgat! – fölálltak a mind a ketten az ajtó felé indultak.
- Felhívom, de nem ígérek semmit!
- Örülök, hogy megismerhettelek! – mondta Jackson búcsúzásképpen.
- Én is, sziasztok!
- Szia! – mondta Ashley, majd hírtelen átölelt. – Én azért szeretném, ha újra összejönnétek! Kellannak sokkal fontosabb vagy a gyerekénél! Igazán összeilletek! – suttogta a fülembe, hogy csak én halljam. – Remélem, még találkozunk! – tette hozzá már normál hangon.
- Én is, sziasztok!
Becsuktam az ajtót és ledőltem az ágyba. Rengetek gondolat futott át a fejemben, és még mindig az elhangzottakon gondolkodtam.
Föl kéne hívnom Kellant…
De mit mondjak neki? Kezdtem pánikba esni.
Jeremy talán segíthetne. Vele meg tudnám beszélni a dolgot, hogy mit mondjak Kellannak.

Így aztán fölpattantam, és elindultam a szomszéd szobába, reménykedve, hogy Jeremy már visszajött.
Kiléptem a folyosóra, amikor láttam, hogy Jeremy ajtaja is éppen kinyílt. Remek, szóval itt van Jeremy!
Már éppen léptem volna át a küszöbömön, amikor Jeremy szobájából nem éppen az jött ki, akit vártam, hanem, ahogy távozóban jobban megnéztem, az eladós csaj a boltból!
Jeremy búcsúzóul átölelte, majd becsukta utána az ajtót.
Azt hiszem, most mégsem megyek át hozzá…

35. Fejezet

2010-03-07T17:21:00.000+01:00

35. Fejezet

A szakítás nem jó érzés, és egyáltalán nem jó dolog. Hiába szakítottam már jó pár emberrel, vagy ők velem, ez most valahogy teljesen más.
Nem bírtam azt az érzést, ami egész nap bennem volt. A hangulataim olyan gyorsan változtak, hogy néha már én sem értettem magamat, ugyanakkor legbelül mindig ugyanabban a letargikus hangulatban voltam, és nem bírtam leküzdeni. Másfél hete jöttem el otthonról, és Jeremy ez alatt az idő alatt szinte egy perc nyugtot sem hagyott nekem.
Délelőttől délutánig könyvesboltokban voltam, este pedig mindig elmentünk valahova.

- Kinek lesz? – kérdeztem kedvesen az előttem álló nőtől.
- A nővéremnek, Pattynek, születésnapjára! – aláírtam, majd egy születésnapi jókívánság után, a nő felé nyújtottam.
- Köszönöm! – miután eltette a könyvet, ismét rám nézett, és az arcán együtt érző mosoly jelent meg, ebből már tudtam, hogy valami kellemetlen rész jön, így elmerültem az előttem heverő papírok tanulmányozásában. – Tudja, nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok Kellannal és azzal a nővel!
Erre most mit mondjak? Hogy én is sajnálom? Eltekintve attól, hogy ezt a témát egy nap legalább ötször felhozzák, ennek ellenére, engem folyamatosan kínosan érint, hogy mindenki tud a magánéletemről, és én nem tudtam mit kezdeni ez ilyen helyzetekkel. Még nem voltam bennük gyakorlott.
- Köszönöm…- mondtam végül esetlenül.
Amikor a nő újra nyitotta volna a száját, én pedig már kezdtem felkészülni egy adag újabb kellemetlen kérdésre, Jeremy közbelépett.
- Elnézést, Hölgyem, de feltartja a sort, ha megkérhetem, kérem, fáradjon odébb! – szólt rá a nőre udvariasan, ugyanakkor határozottan, hogy végre békén hagyjon.
A nő zavarodottan elnézést kért, majd vörös fejjel elsietett.
- Köszönöm, ígérem, legközelebb megpróbálom őket én elküldeni! – Bár tudtam, hogy nem igazán fog sikerülni, előbb-utóbb meg kell tanulnom, mert Jeremy sem lehet mindig mellettem.
Erről eszembe jutottak Jeffék. Vajon mi lehet velük? Biztosan Kellannal vannak…
De nagyon hiányoznak, eleinte kellemetlen volt velük menni mindenhova, de később összebarátkoztunk és most, hogy Kellannal szakítottunk, valószínűleg már nem fogom őket látni.
De ez hülyeség, attól miért ne találkozhatnék velük? Majd ha hazaértem, ezt is elrendezem.
Egy sóhajjal visszatértem a gondolataimból, majd az előttem toporgó olvasómra koncentráltam.
A sor csak nem akart elfogyni, aminek - keserűen állapítottam meg magamban – a magánéletem az oka. Ezért lett tele a bolt ezzel a rengeteg emberrel, mert várták, hátha valamit megtudhatnak tőlem, vagy esetleg szimplán vásári majomnak néztek.
Néha ez volt az érzésem, ugyanakkor tudtam, hogy ennek csak a fele igaz.
Voltak például olyanok, akik tényleg a könyvem miatt jöttek, vagy pedig azért, mert tényleg szerettek, és nem csak a szenzációt látták bennem.

A nap vége átkozottul lassan akart eljönni, már szinte percenként a szemben lévő fali órát bámultam. De az az átkozott, mintha csak még lassabban ütötte volna a perceket, a négy óra végtelenül lassan jött el.
Általában utána Jeremyvel visszaindultunk a szállodába, átöltöztünk, majd elmentünk vacsorázni, később pedig, heves győzködése eredményeként, beültünk valamilyen szórakozóhelyre. Általában kellemesen elbeszélgettünk, ha olyan helyre mentünk, ahol volt előadás, zenekar vagy ilyesmi, azt figyeltük.
Értékeltem, hogy Jeremy állandóan szervezett valamilyen programot, ugyanakkor tudom, hogy csak azért tette, hogy elterelje vele a figyelmemet, és ne maradjak túl sokat egyedül, hogy a gondjaimon rágódjak. Kedves volt tőle.

Nem volt ez másképp a mai nap után se. Gyorsan átöltöztem, majd a folyosón megvártam Jeremyt.
- Bocsi, ha sokat kellett várnod, de utána néztem, hova mehetnénk ma! – magyarázta lelkesen, miután megjelent a folyosón – Elmegyünk, megvacsorázunk, aztán nem messze attól az étteremtől, van egy hely, ahol állítólag egy egész jó zenekar lép föl! Mit szólsz, megnézzük? – kérdezte, majd belém karolva elindultunk kifelé.
- Megnézhetjük, legfeljebb, ha nagyon borzalmasak, akkor lelépünk, jó? Mert elég fáradt vagyok!
- Rendben!
Az étterem kellemes volt, és Jeremy mindig jól szórakozott, amikor kétszer annyit rendeltem, mint ő.
- Most mi van? A babának szüksége van rá! – mondtam méltatlankodva, miután megláttam a vigyorgó arcát, amikor a pincér távozott a rendelésünkkel.
- Jó, bocsi! – Bár a képéről nem tűnt el a vigyor, csak egy kicsit visszafogta.
Amíg a rendelésünkre vártunk, egy kicsit jobban megnéztem magamnak a helyet, és furcsán ismerősnek tűnt, ami hülyeség, mert még soha nem jártam itt.
De akkor, mégis mitől lehet?
Rögtön rájöttem, amikor a háttérben megszólalt a zene. Ez az étterem, belülről szinte teljesen olyan, mint az a másik, ahol Kellan megkérte a kezemet.
Amikor ezt felfedeztem, elment a kedvem a további nézelődéstől, helyette Jeremyt kezdtem szuggerálni, hogy terelje el a figyelmemet valamivel.
Amikor észrevette, hogy nézem, enyhén zavart képet vágott.
- Szép ez a hely, nem? – kérdezte.
- Aha, nagyon. – Ez nem sikerült igazán meggyőzőre.
- Valami baj van? – Ezek szerint Jeremy is észrevette.
- Nem, semmi bajom, csak fáradt vagyok – motyogtam, mert nem bírtam, amikor Jeremy úgy néz rám, mint aki egy szavamat sem hiszi.
- Rendben – hagyta rám.
A vacsora isteni volt, miután rendeltem desszertet is, és azt is mind megettem, szinte meg sem tudtam mozdulni.
- Azt hiszem, nagyon jóllaktam! – mondtam a hasamat simogatva.
- Nem csodálom, mehetünk? – kérdezte, miután kifizettük a számlát.
- Igen, de nem lehetne, hogy inkább a szállodába menjünk vissza? Nagyon álmos vagyok! – kérleltem belékarolva.
- Nem! Egy kicsit benézünk, maximum fél óra, vagy ha nem tetszik hamarabb is eljöhetünk!
- Minek akarsz minden áron odamenni? – kíváncsi voltam, mert nem szokott ilyen erőszakos lenni.
- Csak szeretnék szórakozni egy kicsit. Nem túl izgalmas és szórakoztató egész nap ott állni melletted, és figyelni, meg telefonokat, papírokat rendezni – közölte sértődötten.
- Jó, elmegyek veled! De azt ugye tudod, hogy egy terhes nőnek pihenésre is szüksége van? Az orvos is megmondta! – kezdtem vitatkozni vele.
- Amióta terhes lettél, nem vagy valami szórakoztató társaság! Folyton azt ismételgeted, hogy ezt nem lehet, meg azt nem lehet… - forgatta a szemét.
- Köszi, kedves vagy! – ez nagyon rosszul esett. Tényleg így gondolja?
- Kyra, nehogy megsértődj már, én csak arra akartam ezzel célozni, hogy attól hogy terhes vagy, még csinálhatsz mindent, csak mértékkel! Nem szeretném, ha begubóznál! Vagy, hogy folyton azon a szeméten rágódj! – miközben beszélt, átkarolta a derekamat, és a csípőmet simogatta, ami nem volt kifejezetten kellemetlen, ugyanakkor mégiscsak furcsa volt és idegen.
- Jó, talán igazad van, de akkor is fáradt vagyok! – mondtam, és közben elvettem a kezét rólam.

Amikor odaértünk, már kintről hallatszott a dübörgés. Bent fülledt meleg volt, és rengetegen voltak.
A banda, akik játszottak jók voltak, szinte mindenki táncolt.
Jeremy rendelt magunknak italt, nekem gyümölcslét, ő pedig valami tömény alkoholos löttyöt ivott, aminek már a szagától is émelyegni kezdtem.
- Na, táncolunk? – kérdezte, miután megittuk, és észrevette, hogy az ujjaimmal a zene ritmusát dobolom.
- Ne, Jeremy! Nincs kedvem! – ellenkeztem.
- De, gyere, jó lesz! Legalább lemozogjuk a vacsorát! – húzott magával.
Behúzott magával a tömegbe, és magához rántott. Felvettük a zene ütemét, és utána már remekül szórakoztunk, főleg, amikor Jeremy előadott, néhány elég cikis elemet.
Aztán jöttek a lassabb számok, már kezdtem volna visszamenni a bárpulthoz, amikor visszahúzott magához.
Egy kicsit meglepett, de végül is ez csak tánc, semmi különös. Én pedig már szabad nő vagyok.
Kezei a derekamra fonódtak, és csak ringatóztunk, éppen ez volt benne a jó. A jó hangulatunk megmaradt.
Aztán egy szám közepén mocorgást éreztem a hasamban.
- Nézd, Ő is élvezi! – kiáltottam föl boldogan. – Elkezdett ficánkolni!
- A baba? Megfoghatom? – kérdezte félénken.
- Persze! – odahúztam a kezét, ahol éreztem a mocorgását.
- Tényleg! – mosolyogott el, majd megsimogatta a hasamat.
Amikor vége lett a számnak abbahagyta a rugdalózást, és mi is befejeztük a táncot.
Mind a ketten - legalábbis én biztosan- nagyon elfáradtunk.
- Várj meg itt, elmegyek a mosdóba, utána indulunk, jó? – leültetett az egyik sarokban álló asztalhoz, aztán eltűnt a tömegben.

Már vagy negyed órája vártam rá, amikor azt éreztem, hogy kezd lecsukódni a szemem, és az asztalra hajtottam a fejem.
- Kyra, ébredj! Indulhatunk! – éreztem, hogy valaki rázogat, de nem bírtam kinyitni a szemem.
- Kellan? – motyogtam.
- Nem, Jeremy vagyok! Kyra, ébredj már föl! – rázott meg erősebben.
- Ébren vagyok! – erősködtem. – Mit akarsz?
- Gyere, menjünk! – sóhajtás. – Na jó, akkor viszlek.
Éreztem, hogy valaki betesz egy kocsiba - legalábbis azt hiszem az lehetett, mert miután elindult, olyan hangja volt, mint az autónak-, majd, hogy valaki beül mellém.
Kellemes érzés járt át, amikor a hátamon simogató ujjak érintését éreztem.
A hajammal is ujjak játszadoztak, majd a fülem mögé tűrték őket.
- Mmm, Kellan, ez nagyon jó! – sóhajtottam, majd közelebb bújtam hozzá, és kezemmel kitapogattam az arcát.
- Kyra, én nem… - nem hagytam, hogy befejezze, számat rátapasztottam az övére.
Szája szétnyílt, majd visszacsókolt, de aztán hirtelen teljesen eltolt magától.
Erre már kinyitottam a szeme, és minden kitisztult előttem.
Úristen! A szám elé kaptam a kezem.
- Jeremy, én nem… - leintett.
- Tudom, semmi baj, én sajnálom! Nem lett volna szabad hagynom, hogy megtörténjen, de azt hiszem, hogy élveztem! – vallotta be, de nem nézett rám, hanem kibámult az ablakon. – Föl kellett volna ébresztenem téged!
- Sajnálom! – mondtam halkan.
Nagyon kínosan éreztem magam.
- Nincs miért! Felejtsük el!

Másnap alig bírtam felkelni, és még az is nehezemre esett, hogy felöltözzek.
Miután egy kevés késéssel odaértünk a bolthoz, már várt ránk egy kisebb tömeg.
Rögtön neki is álltam az aláírogatásnak, amikor nagy felbolydulás támadt a bejáratnál.
Hiába nyújtogattam a nyakamat, nem láttam semmit.
- Jeremy, mi történt?
- Fogalmam sincs! – közölte.
A tömeg egyre jobban közeledett felém, majd előttem két alak kezdte kiverekedni magát belőle.

34. Fejezet

2010-02-28T17:23:00.000+01:00

34. Fejezet

Pár percig kínzó csend volt közöttünk, amit aztán Kellan tört meg.
- Ne csináld ezt! Semmit sem értek! – pattant föl a fotelból idegesen. – Hova akarsz menni?
- A kiadó által szervezett körútra, muszáj, különben beperelnek! Nekünk pedig jót fog tenni, mert én ezt nem bírom! Szükségem van egy kis időre! – fakadtam ki.
- Az nem számít neked, hogy én mit akarok? – kiabált.
- Sajnálom, tényleg, muszáj elmennem! Még ha… - de megakasztott.
- Nem hiszem el! Ha akarnál, itt maradnál! Ha szeretnél – nyomta meg gúnyosan a szót –, nem mennél el! De te csak ilyen szánalmas módon akarsz szakítani velem! Ugye? – dühöngött, miközben egyre csak közelebb jött.
- Én nem akarok szakítani veled! Ha ezt képzeled, akkor nagyon hülye vagy! Szeretlek, még ha nem is hiszed! – emeltem föl a hangom én is.
- Szeretsz? Akkor bizonyítsd be! – mondta kihívóan, már olyan közelről, hogy éreztem a leheletét az arcomon.
- Hogyan? – alighogy befejeztem mohón, szinte már durván az ajkaim után kapott.
Éreztem, hogy két izmos keze átöleli a derekam, és szorosan magához ránt.
Átjárta a testem a borzongás, és már nem láttam akadályát, hogy tiltakozzak.
Kezemmel belopakodtam a pólója alá, másik kezem a nyaka köré fontam.
Később már a felsőt rángattuk le egymásról, és számat szenvedélyes sóhajok hagyták el.
Kellan lefektetett az ágyra, és fölém tornyosult. Szemei egyértelmű vágyat tükröztek.
Ekkor azonban pár percre kitisztult a fejem.
- Kellan, ugye tudod, hogy így is el fogok menni? – felkapta a fejét, mert közben már a hasamat csókolgatta, és dühösen felmordult.
Egy perccel később felkelt rólam, és magára kapkodta a ruháit.
- Most mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül, mikor én is felültem.
A torkomat összeszorította valami, és kezdtem magam kényelmetlenül, megalázva érezni, így magamra húztam a takarót.
- Ne törődj velem! Mire vársz? Kezdj pakolni! Menj csak el nyugodtan! – az utolsó mondatot úgy mondta, hogy közben mélyen a szemembe nézett, és látszott rajta, hogy komolyan gondolja. Semmilyen érzést nem tudtam kiolvasni a szeméből, olyan volt, mintha tényleg mindegy lenne neki, hogy elmegyek vagy itt maradok.
- Szakítani akarsz velem? – kérdeztem vékony hangon, és éreztem, hogy nem sok választ el a sírástól.
Látszott rajta, hogy egy pillanatra megdöbben, de aztán rendezte a vonásait.
- Szakítani? – gúnyos fintorba torzult a szája. – Igen! Így te is mehetsz ahova akarsz, nekem pedig nem kell bűntudatot éreznem, amiért Monicával vagyok… a családommal! –Úgy éreztem a pokol sem lehetne ilyen fájdalmas, mint az ő szavai.
Gyorsan magamra kaptam a pólóm és a nadrágom, majd Kellan elé állva, remegő kézzel, de levettem a jegygyűrűmet.
- Akkor ezt visszaadom… - éreztem, hogy a könnyeim megindulnak, de meg sem próbáltam visszatartani őket.
Kellan azonban ahelyett, hogy elvette volna tőlem, elhátrált előlem.
- Nekem nem kell! A tiéd! – tiltakozott.
- Így már nekem sem kell! És nem akarom tartogatni! – mondtam halkan, és letettem Kellan mellé a polcra, majd kirohantam a szobából, le a földszintre, egyenesen be a dolgozószobámba.
Belekuporodtam a fotelembe, és vártam, hogy mikor tör ki rajtam a zokogás, de csak a könnyeim folytak.
Egyszer, mintha láttam volna lenyomódni a kilincset, de nem jött be senki, így biztos csak képzelődtem.
Nem sokkal később hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó, és felbőg Kellan autója.
Elment! Talán örökre…
Felemeltem az asztalról a telefont, és felhívtam Isabelt.
- Tessék? – szólt bele.
- Kyra vagyok – hüppögtem –, ráérsz most? Át tudsz jönni?
- Mi a baj? – kérdezte ijedten.
- Csak gyere át, kérlek!
- Jó, nemsokára ott vagyok!
- Köszi! – letettem a telefont, és kimentem a szobából.
Körülnéztem, mintha reménykednék benne, hogy itt találom Kellant. Hiú ábránd…

Felmentem az emeletre, és mikor beléptem a hálószobába, döbbentem rá, hogy Kellan tényleg elment, mintha eddig nem fogtam volna föl. Az összes holmija eltűnt a szobából. Összepakolt, és elment.
Amikor beljebb léptem, észrevettem, hogy egy valamit mégsem vitt el, egy valamit, ami sem nekem nem kell már, sem neki, ez pedig nem volt más, mint a gyűrű.
Letöröltem az arcomról a könnyeket, és a hasamra simítottam a kezemet. Már csak ketten maradtunk egymásnak.
Kellan a gyerekünket nem is említette, mintha nem is létezne! Most biztos visszament Monicához és az ő kis tökéletes gyerekéhez.
Egy biztos, az én gyerekem nem fogja kárát szenvedni annak, hogy Kellannal szétváltunk.
Ezt a helyzetet, ha megjöttem, bármennyire is nem akarom, tisztázni fogom vele. Nem akarom, hogy a gyerekem apa nélkül maradjon, és nem is fogom hagyni!
Bár nem hiszem, hogy Kellan ne akarna tudomást venni a gyerekéről. Remélem csak dühös, és később majd higgadtabban már máshogyan fogja látni ezt az egészet.

Előhalásztam a szekrényből a bőröndömet, és elkezdtem pakolni. Magamban gyorsan átvettem a városokat, ahova megyünk, így megállapítottam, hogy mindenféle időjárásnak megfelelő ruhákat kell vinnem. Az őrült pakolásom és sírásom közepette érkezett meg Isabel.
- Mi a fene történt veled? – kérdezte értetlenül.
- Kellan… szakítottunk, elmegyek. – mondtam összefüggéstelenül, miközben egy percre sem hagytam abba a pakolást.
- Mi? Nem értek semmit! – beviharzott a szobába, és kikapta a kezemből a ruhákat, amiket éppen a bőröndbe készültem belegyömöszölni – Állj le! Most szépen leülsz, és elmondod érthetően, mi történt!

Miután elmeséltem mindent, Isabel hitetlenül pislogott rám.
- Ezt nem hiszem el! Kellan megbolondult! Én nem ilyennek ismertem, imád téged! – bizonygatta.
- Én is ezt hittem, de már mindegy, azt mondta szakítani akar, így szakítottunk! – mondtam elkeseredetten.
- Jó, ha ezt akarta, megkapta! Tudom, hogy nehéz, de ne foglalkozz vele! Ha azt látja, hogy tovább lépsz, talán ráébred, hogy mekkora hülye volt! – mondta magabiztosan.
- Én már nem tudnám újrakezdeni vele! Azok után, ahogy beszélt velem!
- Elhiszem, tudod mit? Jeremyvel mész, ugye? – bólintottam. – Akkor talán most adhatnál neki egy esélyt! – nézett a szemembe.
- Mi? De én…
- Tudom, te Kellant szereted! De jót tenne neked is és a babának is, ha nem körülötte járna folyamatosan az eszed! Ígérd meg, hogy adsz egy esélyt Jeremynek is!
Fölsóhajtottam. Talán igaza van.
- Nem tudom, kérlek ne szekálj ezzel, örülök, ha nem bőgök folyamatosan! Inkább segíts pakolni!
Ketten sokkal hamarabb végeztünk, és talán nem maradt ki semmi sem.
Mindketten fáradtan dőltünk le az ágyra, és rögtön el is nyomott az álom.
Álmomban folyamatosan azt a jelenetet láttam, amikor szakítottunk Kellannal, és amikor megpróbálnám visszatartani, hogy ne menjen el, egy hang sem jön ki a torkomon. Ezután mindig fölriadtam. Amikor visszaaludtam, akkor össze-vissza jelentek meg előttem a képek, amikor Kellant először látom meg, amikor megkéri a kezem, aztán amikor a kórházban megcsókolja Monicát…
- Kyra! Ébredj! Kyra! – Éreztem, hogy valaki egyre erősebben rázogat.
- Mi a baj? – kérdeztem Isabeltől.
- Arra ébredtem, hogy sírsz, gondoltam fölkeltelek! – és ahogy mondta, tényleg éreztem, hogy tiszta víz a párnám.
- Öhm, semmi baj, jól vagyok! Csak rosszat álmodtam! – mondtam, és kimásztam az ágyból.
- Kellanról, ugye? – nézett rám összehúzott szemmel.
- Igen. – Amikor ránéztem az órára rögtön kitisztult a fejem. – Úristen! Már tíz óra? Isabel! Háromkor indul a gépem! – kiáltottam föl.
Berontottam a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. A tükörből egy bedagadt szemű, falfehér arcú, össze-vissza álló hajú nő nézett vissza.
Beálltam a zuhany alá, és jó sokáig folyattam magamra a vizet. Mikor úgy éreztem, egy kicsit emberibben érzem magam, megtörülköztem, megcsináltam a hajam, és az arcommal is megpróbáltam valamit kezdeni, hogy ne látszódjanak rajta a karikák meg a többi. Mikor végre végeztem, korántsem voltam a régi fényemben, még így is elég vacakul festettem, de többet már nem tudtam magamból kihozni.
Fölvettem valami kényelmes, a hangulatomhoz illő ruhát, ami megfelel az utazásra, és lementem a földszintre.
Isabelt a konyhában találtam meg.
- Este sem ettél semmit, így csináltam neked reggelit! Muszáj enned! – mondta dorgálóan. – Remélem ízleni fog!
- Köszönöm! – mosolyogtam rá, jólesett, hogy mellettem van, és segít nekem.
- Egyél!
Miután végeztem, elpakoltunk, elmagyaráztam Isabelnek, hogy amíg nem vagyok itthon, miket kéne csinálni, levelek, virágok, stb.
Nem árt, hogy valaki a házra néz, amíg úton vagyok.
A maradék időben beszélgettünk, és vártam, hogy Jeremy értem jöjjön.
Amikor fél kettő lett, Jeremy hangos dudálással a tudtunkra adta, hogy megérkezett.
- Kyra, jól vagy? Nagyon rosszul festesz! – állapította meg Jeremy, ahogy belépett az ajtón.
- Ezzel nem segítesz! – förmedt rá Isabel.
- Bocs, Kyra, ne haragudj! De mi történt miután elmentem? – kérdezte.
- Nem akarok most erről beszélni, csak menjünk már! – mondtam fáradtan.
- Jó, kiviszem a bőröndöket!
Jeremy bepakolt a kocsiba, én addig bezártam az ajtót, és elköszöntem Isabeltől.
- Hívj, ha odaértél! – ölelt át. – És ha van időd bármikor!
- Rendben! Hiányozni fogsz! Szia!
- Szia! – mondta, majd a fülemhez hajolt. – Ne törődj azzal, ami eddig volt! Tekintsd ezt az utat egy lezárásnak! Hidd el, így könnyebb lesz!
- Nem hiszem, de azért köszi!
Beszálltam az autóba, és elindultunk a reptérre.
Akarva vagy akaratlanul, de el kell ismernem, hogy ez az út, tényleg egy lezárás lesz.
Egy korszak vége.

33. Fejezet

2010-02-21T09:52:00.001+01:00

33. Fejezet

Kellan arca szinte ragyogott, ahogy beléptünk a szobába, és meglátta Monica kezében a babát.
Szép kisgyerek volt, kénytelen voltam elismerni, de valahogy ösztönösen ellenszenvesnek találtam.
Mosolyt erőltettem az arcomra, és közelebb mentem Kellanékhoz. Monica az ágyban feküdt, és folyamatosan engem nézett. Ezzel kezdett teljesen zavarba hozni, és felidegesíteni. Kényszeríteni kellett magamat, hogy ne nézzek végig magamon, és ne kezdjem igazgatni a ruhámat.
Helyette inkább Kellant néztem, ahogy elveszi a kezéből a gyereket, és a karjába veszi.
- Te biztos Kyra vagy! – szólalt meg Monica mézes-mázos hangon.
- Igen, – biccentettem felé kelletlenül –, gratulálok a babához! Nagyon aranyos!
- Ugye? – kapott a szón Kellan. – Nagyon gyönyörű kislány! – mondta vigyorogva, és felém lépett a gyerekkel.
- Ó, én nem… - kezdtem volna el tiltakozni, de félbeszakított.
- De, nyugodtan fogd csak meg! – erősködött.
- Igen, nem árt, ha gyakorolsz, amíg a tiéd is megszületik! – szólt közbe Monica. - Bár úgy látom, neked még egy kicsit kevesebb, mint a fele hátra van, de lehet, hogy tévedek – nézett végig rajtam alaposan. – Mindig ilyen volt az alakod?
Azt hittem, ott helyben megfojtom. Ezzel arra akart célozni, hogy kövér vagyok?
Kellan pedig egy szót sem szólt! Most vagy nem vette észre, hogy Monica sérteget, vagy ő is így gondolja.
- Köszönöm, de nem szeretném megfogni! – mondtam kimérten. – Maradjon nálad nyugodtan! – erőltettem meg egy halvány mosolyt Kellanra nézve.
- Ugyan, ne butáskodj! Vedd el nyugodtan! – nyújtotta felém.
Legszívesebben rá üvöltöttem volna. Nem képes felfogni, hogy nem akarom megfogni? Nem értettem, hogy miért erőlteti annyira!
Ekkor azonban, szerencsére, még mielőtt bármit is mondhattam volna, megszólalt a telefonom.
- Elnézést!- motyogtam, és kisiettem a szobából.
- Igen? – szóltam bele.
- Kyra, szia! Otthon vagy, igaz? – kérdezte Jeremy.
- Nem igazán… Miért?
- Nem érdekes, majd ha ráérsz, hívj fel! – mondta lemondóan.
- Igazából ráérek, csak értem kéne jönnöd! – mondtam gyorsan.
Bárhol szívesebben lettem volna, mit itt.
- Rendben! Hol vagy? – kérdezte visszalelkesedve.
Miután megmondta a pontos címet, és megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom, nem azért vagyok ismét a kórházban, megígérte, hogy siet, és letette.
Visszasétáltam a szobához, de ajtóban megtorpantam.
Kellan és Monica a kiságy előtt álltak, és Kellan keze lassan megindult Monica dereka felé, ráfonódott, majd közelebb vonta magához, és belecsókolt a nyakába.
Itt szakadt el nálam a cérna és kiszaladtam a kórházból.
Hogy tehette ezt velem? Úgy éreztem magam, mintha kiszakadt volna belőlem valami.
A torkom összeszorult, és alig kaptam levegőt. Már csak azon imádkoztam, hogy amíg Jeremy ide nem ér, addig ne kezdjek el bőgni.
Olyan nyomorultul éreztem magam! Átvert, és kihasznált!
De mit vártam?
Az agyam teljesen kikapcsolt. Nem tudtam, mit kéne most tennem. Tegyek úgy, mintha semmi sem történt volna, és várjak, hogy mi lesz ezután, vagy szakítsak Kellannal? Más lehetőséget nem nagyon láttam.
Merengésemből egy előttem fékező autó szakított ki.
- Kyra, mi a baj? – kérdezte Jeremy aggodalmasan, amikor beszálltam mellé a kocsiba.
- Semmi, csak vigyél haza! – mondtam rekedten.
- Biztos? Borzalmasan sápadt vagy!
- Jeremy! Be tudnád fogni? Csak vigyél haza, kérlek! – kiabáltam rá.
- Rendben! – mondta csendesen és kihajtott a parkolóból.
Rögtön megbántam, hogy így beszéltem vele, de úgy éreztem, most nem tudnék bocsánatot kérni. Egy kicsit muszáj lenyugodnom hozzá.
Mikor végre hazaértünk, kipattantam a kocsiból, és besiettem a házba. Jeremy lemaradva jött utánam.
Felakasztottam a kabátom a fogasra, és bementem a nappaliba.
- Elárulod végre, hogy mi a bajod? Mi a fene történt az elmúlt egy órában, amióta felhívtalak, hogy így ki vagy borulva? – kérdezte Jeremy, és a végére egészen fölhergelte magát.
Fölsóhajtottam, és leültem a fotelba.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam veled…
Jeremy türelmetlenül fújtatott.
- Nem erre vagyok kíváncsi! Mi történt?
- Azt hiszem, Kellan megcsal! Átvert, a kórházban, miután fölhívtalak visszamentem a szobába, és akkor láttam, hogy Kellan átöleli Monica derekát, és megcsókolja! – robbant ki belőlem egy szuszra az egész.
Jeremy pár percig csak bámult engem, mint aki nem akar hinni a fülének, majd leguggolt a fotelom elé, és megsimogatta az arcom.
- Nagyon sajnálom! – mondta halkan.
- Képzelem mennyire! – mondtam gúnyosan.
- Félreértesz! – nézett rám. – Azt sajnálom, hogy megbántott, és átvert! De jobb most, mintha az után történt volna, hogy hozzámész!
Ekkor még inkább sírhatnékom támadt, ahogy eszembe jutott, a jövőbeli esküvő képe. És most úgy néz ki, ebből semmi sem lesz!
- Szerinted mit kéne tennem? – kérdeztem, miközben a gyűrűmet bámultam.
- Nem tudom… Talán beszélned kéne vele! – gondolkodott el. – De az is lehet, hogy jót tenne nektek egy kis idő külön. Most, hogy így szóba jött, éppen ezért is jöttem!
- Miért? – néztem rá értetlenül, úgy éreztem valahol elvesztettem a fonalat.
- Tudod, van az a körút, amit mindig is terveztünk. De te visszamondtad, holott aláírtad a szerződést. Én akkor személyes okokra hivatkozva elsimítottam neked, de a kiadó most azzal fenyegetőzik, hogy ha nem mész el, beperel szerződésszegésért.
- Mi? Miért nem szóltál erről előbb? Teljesen megfeledkeztem róla!
- Tudom, de nekem is csak most szóltak! Én várni akartam, amíg egy kicsit helyre nem jössz!
Lehet, hogy igaza van Jeremynek. Jót tenne, ha egy kicsit külön lennénk, és mind a ketten át tudnánk gondolni, hogy mit akarunk.
Talán ez a leghelyesebb, amit most tehetek.
Most úgysem tudnék Kellan mellett lenni, és elviselni, ahogy a gyerekéről áradozik.
- Semmi baj, Jeremy! Mikor kell indulnom?
Óvatosan nézett újra a szemembe.
- Már holnap, különben beperelnek! Igazából, már két hete szólnom kellett volna – hajtotta le bűntudatosan a fejét.
- De hiszen azt sem tudom, hogy hova megyünk először… Ugye te is jössz? – kérdeztem.
- Persze, és ne aggódj, én már mindent elrendeztem!
- Örülök, de nekem még így is össze kell pakolnom! Mikor indul a gép holnap? – kérdeztem idegesen felállva a fotelból.
- Délután háromkor.
- El kell kezdenem pakolni, és felhívni Isabelt és… - hadartam, azonban hirtelen megszédültem, és ha Jeremy nem kap utánam, elesek.
- Jól vagy? – kérdezte ijedten.
- Nem, megszédültem, azt hiszem, tényleg nem tesz jót az idegeskedés!
- Igen, úgyhogy, most szépen fölviszlek, lefekszel, kipihened magad, és holnap ráérsz bepakolni! Rendben? – mondta, és már emelt volna föl.
- Mégis mit akarsz? – kérdeztem fölháborodottan. – Föl tudok menni! Csak megszédültem!
Miután lefeküdtem az ágyba, és sikerült elküldenem Jeremyt, nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás.
Miért nem sikerül nekem soha semmi?
Végül álomba sírtam magam.
Én úgy éreztem, hogy csak percek teltek el, de a sötétségből következtetve órák, mire felébredtem.
Tapogatózva nyúltam a lámpa kapcsolója felé. Mikor felkapcsoltam kellemes, meleg fény áradt szét a szobában.
A másik oldalamra fordultam, és ijedten felsikoltottam.
- Kellan? – kérdeztem halkan.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni! – mondta színtelen hangon. – Miért hagytál ott a kórházban egy szó nélkül? – kérdezte.
Felültem és elé sétáltam.
- Kellan, elmegyek! – mondtam halkan.
- Mi? – kiabált rám.
- Elutazok! Azt hiszem, szükségünk van egy kis időre külön egymástól, hogy el tudjuk dönteni, mit akarunk! – éreztem, hogy megint folyni kezdenek a könnyeim.
- De hát én tudom, mit akarok! Téged! – kiáltott föl kétségbeesve.- Sajnálom, de én nem tudom, és szerintem te se! – mondtam elfúló hangon.

32. Fejezet

2010-02-13T14:03:00.001+01:00

32. Fejezet

Kyra szemszög

- Tényleg hazamehetek? – kérdeztem meglepetten reggel az orvostól.
- Igen, semmi rendellenességet nem találtunk, így nyugodtan hazamehet, de egy hét múlva vissza kell jönnie kontrollra! Miután megkapta a zárójelentést, már mehet is! De nagyon oda kell figyelnie magára! – nézett a szemembe az orvos komolyan.
- Természetesen, és köszönöm! – megkönnyebbültem, hogy komolyabb baj nem történt.
Miután az orvos elment, elkezdtem összecsomagolni a holmimat, amit teljesen bevett ez az undorító kórház szag. Nagyon utálom a kórházakat!
Pakolás közben, azonban állandóan elkalandoztak a gondolataim.
Folyton csak Kellan járt a fejemben, és az, hogy apa lesz… Illetve már biztosan az, valószínűleg már megszületett a gyerek. Nekem azonban senki sem szólt. Kellan tegnap délután óta nem jelentkezett. Valószínűleg teljesen lefoglalta a gyerek, de igazán felhívhatott volna, hogy tudjam, mi van.
Ráadásul, ahogy a telefonból kivettem, amikor Monica felhívta, hogy Kellan lakásában él! Odaköltözött! Én erről semmit sem tudtam, és ez enyhén szólva rosszul érintett a dolog.
De el kell ezt fogadnom, csak egyelőre, még nem tudom, hogyan fog menni.
- Kyra! – hallottam a hangom az ajtó felől. – Hazaengedtek? Miért nem szóltál? – kérdezte Isabel, miközben belépett az ajtón, és enyhén rosszalló képet vágott.
- Szia, nem akartalak zavarni, vagy esetleg terhelni, haza tudok menni egyedül is!
- Igen? Mégis hogyan, amikor a kocsid otthon van, Kellan pedig, ahogy látom nincs itt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Jobban belegondolva, tényleg muszáj lett volna felhívnom valakit, ha haza akartam jutni.
- Igazad van – ismertem be –, köszi, hogy hazaviszel!
- Szívesen, de ha már így szóba jött, hol van Kellan? – nézett körbe a szobában.
Isabel valahogyan mindig rá tud tapintani a lényegre.
- Monica felhívta, hogy szülni fog, és azóta nem láttam… - mondtam neki, de nem néztem rá, helyette megint pakolni kezdtem.
- Uh, és megszületett már a gyerek? – kérdezte.
- Nem tudom, tegnap délután óta semmit sem hallottam felőle.
- Miért nem hívod föl? – nógatott.
- Nem akarom, majd ha lesz rám ideje, felhív… vagy ha végre eszébe jutok. – A mondat végét elmotyogtam, de Isabel meghallotta.
- Ne mondj ilyeneket, tudom, hogy most érzékenyebb vagy, meg minden, de Kellan nagyon szeret téged! Most biztos csak a kicsivel szeretne lenni… - ült le az ágyra, és közben megpróbált a szemembe nézni.
- Biztos igazad van – hagytam rá.
- Segítsek valamit? – lépett végre tovább.
- Nem kell köszi, már mindjárt végzek!
Nemsokára tényleg végeztem, és utána nem maradt más, mint a tehetetlen várakozás. Az orvos még mindig nem jött a zárójelentéssel, addig pedig nem mehetünk el.
Isabel leült az egyik fotelba, én pedig az ágyon ültem, és már türelmetlenül vártam, hogy végre hazamehessek erről az átkozott helyről.
Főleg, most, hogy megint nem volt semmi tennivalóm, nem tudtam másra gondolni, csak Kellanra.
Vajon milyen a babájuk? Biztos gyönyörű, hiszen Kellan és Monica a szülei, és ha egy kicsit is hasonlít majd rájuk, akkor a fiúk bomlani fognak majd utána.
Annyi mindent meg kell majd beszélnem Kellannal, hogy mi lesz eztán.
Olyan jó lenne, ha a mi babánk született volna meg előbb! Bár valószínűleg sokat nem változtatna a helyzeten, de engem mégis lefoglalna a baba, és nem érnék rá, hogy Monica gyerekén rágódjak, és hogy állandóan rajtuk járjon az eszem.
Merengésemnek az orvos belépése vetett véget.
- Itt vannak a papírok! Pár helyen alá kell írni, és utána mehetnek! – nyújtotta felém őket az orvos.
Gyorsan aláírtam őket, de közben a szemem sarkából láttam, hogy Isabelt félrevonja az orvos a folyosóra.
- Aláírtam, mehetünk, Isabel? – kérdeztem hangosabban, hogy felfigyeljenek a jelenlétemre.
- Persze! – mondta gyorsan Isabel, és bement a szobába a holmimért.
- Köszönök mindent! – néztem hálásan az orvosra. – Ha nagyobb baj történt volna, én nem is tudom, mit csináltam volna… - megint felrémlett előttem, amikor felébredtem, és láttam, hogy kórházban vagyok. Az a jeges rémület, ami elfogott, semmihez sem volt hasonlítható, amikor azt hittem, hogy elveszítettem a babámat.
- Nyugodjon meg! Szerencsére erős a szervezete! Nagyon vigyázzon magára, és ne hagyja, hogy bármi is felbosszantsa, a lelki egészség nagyon fontos! – nézett egyenesen a szemembe. – Akkor jövő héten várom kontrollra!
- Rendben! Akkor, viszlát! – búcsúztam el, és Isabel segítségével elindultunk kifelé. A gipsz miatt nehezen tudtam mozogni.
A kijáratnál a recepciós férfi kedvesen rám mosolygott, és körbenézve azt vettem észre, hogy mindenki engem bámul.
Nem értettem ezt a nagy figyelmet, ami rám irányult.
- Isabel, nem tudod, miért bámul mindenki? – kérdeztem suttogva.
Láttam, hogy körbenéz, majd halkan olyat mondott, amivel elérte, hogy még gyorsabban haza akarjak menni.
- Hát, azt hiszem, hogy ennek Kellan az oka! Tudod, amikor behozott téged, azt mondta, hogy a felesége vagy, aztán utána, behozta Monicát is, aki ugye éppen szülni készült, és Kellan azt mondta, hogy az Ő gyerekét. Ez pedig elég nagy felháborodást keltett, én is most hallottam nemrégen az orvosodtól. Szóval ti vagytok a kórház sztárjai, mindenki rólatok beszél!
- Nagyszerű, szóval mindenki kibeszél, és azt hiszik rólam, hogy megcsalt a „majdnem” férjem, ráadásul a lépcsőről is leestem és a babám is majdnem elment! Ezt nem hiszem el!
Isabel megszorította a karom.
- Kyra, nyugi! Nem hiszem, hogy ezt gondolják, de ha mégis, kit érdekel? Szerintem Kellan tartják szemétnek, ennyi! És talán, számíthatsz rá, hogy ez meg fog jelenni pár újságban is! Sajnálom! Csak otthon akartam elmondani!
Miután kiértünk végre a kórházból, és beültünk az autóba, hátradőltem, és becsuktam a szemem. Próbáltam lenyugodni. Hiszen az orvos is mondta, hogy nem jó, ha túl sokat idegeskedek.
- Jól vagy? – kérdezte egy kis idő után Isabel.
- Igen, csak kicsit fáj az oldalam…- mondtam, és automatikusan odanyúltam.
- Kaptál rá fájdalomcsillapítót?
- Igen. Majd otthon veszek be egyet.
- Rendben, akarod, hogy ott maradjak veled? – kérdezte bizonytalanul.
- Nem kell, azt hiszem, ha tudok, aludni fogok. Kellan úgyis teljesen elfeledkezett rólam.
- Ne mondj ilyet! Lehet, hogy valami baj történt, és Kellan idegességében el sem mozdul onnan. Hívd föl! – noszogatott.
- Minek? Nagyon gonosznak fogsz tartani, kérlek, ne utálj meg, ha azt mondom, hogy nem érdekel, hogy mi van a gyerekükkel? Tudod, hogy milyen borzalmas szörnyetegnek érzem magam miatta? Hogy, hogyan utálom magam, ezek miatt az érzések miatt? Mert nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy az én babám miattam került veszélybe, hogy Kellan talán már nem is fog úgy törődni a mi gyerekünkkel, mint Monicáéval, és, hogy én hogyan fogok hozzászokni ehhez? – végre kimondtam az összes kétségemet, de még így is borzasztóan éreztem magam. Éreztem, hogy eleredtek a könnyeim.
- Jaj, Kyra! – sóhajtott fel. – Azt hiszem, ez normális! Valószínűleg, én még ennyire sem tudnám elviselni a helyzetet, mint te! – simogatta meg a karom.
- Gondolod? Én akkor is szörnyen érzem magam miatta! – sóhajtottam föl én is elkeseredetten.
- Elhiszem! – mondta együttérzőn.
Mikor végre hazaértünk, és beléptem az ajtón, Kola majdnem feldöntött.
- Szia, Kola! Szeretnél sétálni menni, ugye? Kellan téged is elfelejtett, ugye? – vakargattam meg a fejét.
- Felviszem a szobádba a táskát, jó? – kérdezte Isabel.
- Persze, köszi! – néztem Isabelre, majd ismét Kolához fordultam. – Éhes vagy, ugye? Gondolom, amíg nem voltam itthon, csak azt etted, ami a tányérodban maradt. Gyere, most adok neked!
Kola boldogan követett, és leült a tálja elé.
Miután adtam enni a kutyának, felmentem az emeletre Isabel után.
- Isabel! Nem kértem, hogy kezdj el kipakolni! Egyedül is képes vagyok rá! – mondtam szemrehányóan.
- Bocsi, csak segítni szerettem volna!
- Mindegy! – mondtam, de közben megszólalt a lakás telefon.
- Halló? – szóltam bele.
- Kyra! Otthon vagy? – ismertem föl Jeremy hangját.
- Igen, hazaengedtek!
- Szólhattál volna! Én meg tiszta ideg lettem, amikor nem találtalak sehol! – morgolódott. – Ki vitt haza?
- Isabel, miért? – kérdeztem.
- Mert nemcsak én egyedül kerestelek.
- Ezt hogy érted? Ki keresett?
- Kellan! Elég ideges volt, amikor megmondták neki, hogy már hazajöttél!
- Nagyszerű! – morogtam.
- És azt hiszem, annak sem örült, hogy engem is ott talált. Mondjuk, azt nem igazán értettem, hogy miért nem tudott róla, hogy hol vagy! Azt hittem, hogy ott volt melletted egész végig!
- Nem egészen, a volt barátnője felhívta, hogy szülni fog! Úgyhogy el kellett mennie! Azóta pedig nem hallottam felőle.
- Mondtam, hogy nem érdemel meg téged! –kiáltott föl.
- Jaj, Jeremy! Ezt inkább hagyjuk! – sóhajtottam föl.
- Kyra! – hallottam meg Kellan kiáltását.
Idegesség fogott el.
- Jeremy, megjött Kellan, most leteszem! Majd később gyere el! – búcsúztam gyorsan.
- Rendben, majd valamikor elmegyek! Szia!
Kellan felsietett a lépcsőn, és berontott a szobába.
- Hát itt vagy! – mondta megkönnyebbülten.
- Igen, hazajöttem.
- De hát miért nem szóltál? Felhívhattál volna! – mondta értetlenül, miközben egyre közelebb jött hozzám.
- Nem akartalak zavarni! – mondtam halkan, kerülve a tekintetét.
- Megszületett a lányom! Gyönyörű szép! Lucy Suzannah Lutz a neve! – mondta büszkén, és a tekintete csak úgy ragyogott.
- Gratulálok! – mondtam mosolyt erőltetve az arcomra, holott a keserűség öntött el látva az arcát, hogy milyen boldog, legszívesebben elbőgtem volna magam, és ezek miatt az érzések miatt újfent bűntudatom lett.
- Köszönöm! Nekem van a legszebb lányom a világon! – mondta vigyorogva, és magához ölelt.
- Elhiszem! – mondtam halkan, és nagyon jól esett újra a karjaiban lenni.
- Gyere, nézd meg! Szeretném, ha látnád Őt! – mondta, és egy kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézzen.
- Persze, szívesen megnézem! – mondtam, és éreztem, hogy valami kezd nagyon elromolni bennem, és a kapcsolatunkban.
Vajon meg tudok ezzel birkózni? El tudom fogadni, ezt az új helyzetet?

31. Fejezet

2010-02-06T13:07:00.001+01:00

31. Fejezet

Egyre csak Monica szavai visszhangoztak a fülemben. Pár percre teljesen ledermedtem. Apa leszek!
- Kellan! – Monica hangja térített magamhoz.
- Itt vagyok! Otthon vagy, nálam? – kérdeztem sürgetően.
- Igen! Csak gyere már!
- Azonnal ott vagyok! – mondtam, és már száguldottam is az ajtó felé.
- Kellan! – hallottam a szobából Kyra hangját.
Visszaléptem az ajtóból.
- Kyra, rohannom kell, Monica szülni fog! Apa leszek…- mondtam izgatottan.
Egy ideig vártam, hogy hátha mond valamit, de miután semmi nem történt, újfent elindultam kifelé.
Miközben rohantam a kocsihoz, átfutott a fejemben, hogy Kyra most biztos szörnyen érzi magát. De nem volt időm, hogy most őt vigasztalgassam. Sajnos, meg kell barátkoznia a helyzettel. Bár én sem örülök neki, de a gyerek nem tehet róla, Ő ebből az egészből nem érezhet majd semmit!
Nem tudom, milyen férj leszek, de apának, muszáj jónak lennem. Szeretem a gyerekeket, és mindig is szerettem volna párat. A pár meg is lett, bár én nem egészen így képzeltem el…
Hazafelé, muszáj volt kerülő utakat tennem, mert hatalmas volt a forgalom. Nem győztem átkozódni, némelyik idiótán, akik előttem vánszorogtak.
Mikor aztán a házhoz értem, még szinte le sem állítottam a motort, már ki is pattantam és szaladtam be a házba.
- Monica? – kiabáltam, ahogy beléptem – Hol vagy?
- Itt, a nappaliban.
Ott toporgott, és a kanapé támláját szorongatta, amikor odaértem hozzá.
- A holmid be van pakolva? – tiszta ideg lettem, amikor láttam, hogy Monica hogy szenved.
- Az emeleten van, azt hiszem… - mondta nem túl meggyőző hangon.
- Rendben, felmegyek érte, te addig be tudsz szállni egyedül is az autóba, vagy segítsek?
- Azt hiszem menni fog! De siess már! Igyekezz! – kiabált rám.
Tényleg az emeleten volt a táskája, a szekrény előtt. Felkaptam, és már rohantam is le vele.
A bejárat előtt egy pillanatra megtorpantam, hogy vajon minden meg van-e, amikor hangos dudálásra figyeltem föl. Monica! Siettet!
Nagyot sóhajtottam, és már mentem is.
A táskát bedobtam hátulra, és rögtön indítottam is.
Idegesen kapkodtam a fejem, hol az útra, hol Monicára.
Nagyokat nyögött, és szinte folyamatosan szitkozódott mindenre. Szidta, ami épp az eszébe jutott, az utat, engem, a férfiakat, de úgy általában mindent.
Mikor odaértünk a kórházhoz, segítettem kiszállni Monicának, a másik oldalamra felkaptam a táskát, és indultunk befelé.
Ismét a recepcióshoz indultunk először. Aki, amikor meglátott, elég döbbent képet vágott.
- Már megint maga? Most mi történt? – kérdezte értetlenül.
- A barátnőm szülni fog! – mondtam, és enyhén kínosnak találtam a helyzetet.
- A barátnője? Ember, nem este hozta be a feleségét? – kérdezte felháborodottan.
- De… de igazából, Ő csak a menyasszonyom! – mondtam feszengve, és éreztem, hogy nem sokáig bírom már.
- Én nem érek rá fecsegni! – csattant föl mellettem Monica.
- Elnézést hölgyem, ezeket ki kell töltenie! – tolta elé a papírokat.
- Már megint kezdi? – morrantam rá.
- Töltsd ki ezeket! – parancsolt rám Monica. – A szülőszobába úgyse jöhetsz be velem!
- Mi? Miért nem? – kérdeztem meglepetten.
Nem értettem, hogy miért nem akarja, hogy bemenjek vele… Hiszen én vagyok a gyerek apja! Jogom van látni, amikor világra jön!
- Azért! Nem akarom, hogy bent legyél! Majd, ha megszületik, lehetsz vele eleget – mondta, de ismét jöttek a fájások, és többször is felkiáltott, miközben beszélt.
A recepciós, akinek közben megnéztem a névtábláját, és kiderült, hogy Tomnak hívják, lehívott egy ápolót és Monica szülő orvosát.
Beültették egy tolószékbe, az orvos, pedig ráparancsolt, hogy fújjon nagyokat.
Miután engem szépen otthagytak, kitöltöttem a papírokat és Tom rosszalló pillantásával kísérve, elindultam a szülőszoba irányába.
Tényleg nem engedtek be, Monica kérésére, amin szörnyen dühös lettem. Már pár órája várakoztam, amikor eszembe jutott, hogy föl kéne hívnom anyáékat, hogy éppen most születik az unokájuk.
Pár csörgés után anya vette fel a telefont.
- Hallo? – szólt bele.
- Szia, anya!
- Kellan? Nagyon régen beszéltünk! – szidott meg – Jól vagy?
- Ami azt illeti, nemsokára nagyszülők lesztek! – mondtam boldogan.
A vonal túlsó végén anya boldogan felkiáltott, és hallottam, ahogyan elmondja apának is.
- Jaj, Kisfiam, nagyon örülünk! Odamegyünk, rendben? Nagyon szeretném látni az unokámat! – mondta anya boldogan.
- Rendben, majd szólok Monicának is!
- Kyra hogy van? Hogy viseli? – kérdezte visszakomolyodva.
- Hát nem is tudom… - nem igazán tudtam, hogy mondjam el anyának, hogy kórházba került miattam, és, hogy majdnem a baba is elment.
- Majd ha odaértünk, beszélek vele is! – biztosított anya. – Rögtön indulunk, holnapra ott is leszünk, jó?
- Persze! Anya? – kérdeztem
- Igen?
- Köszi! – mondtam hálásan.
Tudtam, hogy mosolyog.
- Nincs mit! Vigyázz magadra, és rájuk is! – búcsúzott.
- Rendben, szia!
- Szia!
Miután bontottam a vonalat, ismét csak várakoztam. Mikor az órámra néztem, láttam, hogy már dél is elmúlt. Szörnyen régóta vannak bent!
Már azon voltam, hogy megkérdezem, mi van, amikor megcsörrent a mobilom.
- Hello, Öcsi! – köszönt vidáman a bátyám.
- Szia, Brandon, gondolom anya már hívott! – szinte biztos voltam benne, hogy már az egész családot értesítette.
- Igen, az egész rokonságot körbetelefonálta! – nevetett.
Jó volt hallani a hangját.
- Gondoltam!
- És, megszületett már apuci szeme fénye? – gúnyolódott.
- Fogd be! Még nem… Már tiszta ideg vagyok, hogy mi tarthat ennyi ideig! – panaszoltam.
- Nyugi, Öcsi! Én is megyek anyáékkal! Én is látni akarom ám! Kíváncsi vagyok, kire ütött!
- Azt elhiszem! – nevettem föl.
- Viszek meglepetést is! – mondta büszkén. - Értek ám a gyerekekhez!
- Na persze, azt azért majd megnézem! – mondtam gúnyosan.
- Én meg tudod, mire vagyok kíváncsi? Arra, hogy majd hogyan fogsz pelenkát cserélni! – nevetett és alig bírta befejezni.
- Jól van, ha nem tudsz értelmesebb lenni, én most leteszem! Megkérdezem, hogy minden rendben van-e odabent! Szevasz!
- Szia! És sok szerencsét, vagy tudom is én, mit kell ilyenkor mondani! – mondta elgondolkodó hangon.
- Ez megteszi, de most tényleg leteszem! Majd gyertek! Szia!
- Szia!
Miután letettem, megcsóváltam a fejemet, hiszen hiába Ő az idősebb, nem venni észre, mind a ketten egyformán kergék vagyunk! Ez igaz az összes testvéremre.
Bekopogtam és kijött az egyik nővér, és megnyugtatott, hogy minden rendben van, és teljesen normális, hogy ennyi ideig tart a szülés.
Így aztán belenyugodva ültem le, az egyik folyosón lévő, kemény, kényelmetlen székre.
Eltelt még egy-két óra, amikor gyereksírásra kaptam föl a fejemet.
Megszületett! Rögtön fölpattantam és már mentem is az ajtóhoz. Negyed óra múlva, egy nővér jött ki az ajtón.
- Megszületett! – mondta mosolyogva. – Gyönyörű, egészséges kislány!
- Láthatom? – kérdeztem izgatottan.
- Mindjárt hozom! – mondta és visszament.
Pár perc múlva megjelent az ajtóban egy rózsaszíntakaróba bugyolált csomaggal a kezében.
Óvatosan mentem hozzájuk közelebb.
Amikor végre megpillantottam, elmondhatatlan, amit éreztem!
Olyan végtelenül pici volt, és ahogy rám emelte a hatalmas kék szemeit, elérzékenyültem.
- Bemutatom a lányát, Lucy Suzannah Lutzot! – hallottam meg a nővér hangját, és amikor a csöppség nevéhez ért, elszakítottam róla a tekintetem és a nővérre néztem.
- Lucy Suzannah Lutz? – kérdeztem meglepetten.
- Igen, az anyukája ezt a nevet mondta!
- Értem, végül is tetszik! – mondtam, és mosolyogva fordultam újra a lányom felé.
- Szabad? – kérdeztem. Szerettem volna a karjaimban fogni.
- Természetesen! Az anyát áttoltuk a szobájába, bejöhet hozzá!
- Rendben!
Átadta nekem Lucyt, végre megfoghattam.
Szinte elveszett a karomban, olyan kicsi volt. A haja világos barna színű volt, de még alig látszott pár szál. A kis kezei nagyon aprók voltak, és a száját néha ki-kinyitotta és úgy tátogott, vagy gügyögött egyet.
Beleszerettem első látásra! Ő az én kis hercegnőm!Magamhoz fogva indultam el vele, a nővér által mondott irányba, az anyukájához.

Díj!

2010-02-04T15:44:00.003+01:00

Köszönöm a díjat, és hogy gondolt rám: Szandrának!!!
Nagyon örültem neki!:))
Nagyon szeretem a történetét, olvassátok el: http://almaim-hercege.blogspot.com/

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog magamról:

1.: Kedvenc íróim: Vavyan Fable, Stephenie Meyer, Jeffery Deaver és Nicholas Sparks.
2.: Van egy cicám és egy kutyám, imádom őket!
3.: Szeretek moziba menni, és rengeteg DVD-m van.
4.: Szeretek utazni, sok helyen jártam már.
5.: A barátaim mind nagyszerűek, lehet rájuk számítani.
6.: Szeretek zenét hallgatni, és mivel sokat utazok, sok zeném van, amiket út közben hallgatok.
7.: Szeretem a Twilight-ot és, talán nem meglepő, de Kellan Lutz a kedvencem!:))

7 Blog amiket olvasok, és nagyon szeretek:

1.: Szandra blogja: Nagyszerű történet, szeretem a szereplőit. Egy lányról szól, akinek meghal a nagymamája és feleségül megy egy férfihoz, akit a nagymamája választott neki. Ajánlom mindenkinek! Szandra: Álmaim hercege
http://almaim-hercege.blogspot.com/

2.: Candy blogja: Egy szuper történetet ír Robert Pattinsonról, de több története is van, az egyik Kellan Lutz-os, és van egy, ami Twilight-os Emmett Cullennel a főszerepben! Mindegyik nagyon jó!:))
Candy: Szerelem sokadik látásra
http://robpattinsonfiction.blogspot.com/

3.: Gicus15 blogja: Nagyon jó történet, egy zsidó lányról és egy katonáról szól!
Gicus15: Szerelem az ellenségből
http://rebekakreidl.blogspot.com/

4.: Rami23 blogja: Emmett Cullenes sztori.
Rami23: Ha új nap kél
http://haujnapkelbyrami.blogspot.com/

5.: Angyal blogja: Bár, egy ideje már szünetel, az eddigi történet tetszik!
Angyal: Bloody Roose
http://angyalbloodyrose.blogspot.com/

6.: LanaSwan: Nem tudom, ilyet lehet-e, az ő írásai, a Merengőn vannak fennt, de imádom őket! Nagyon jók!:)) Továbbá Ő segít nekem a történetemben, ezzel is köszönöm a segítségét!:)
LanaSwan: 1:Senkinek sem kellesz!
2:Szükségem van Rád!
3:Hazudd, hogy szeretsz!
1:http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=50233
2:http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=57384
3:http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=65996

7.: Tigi: Ő is a merengőn ír, egy nagyon jó történetet! Ajánlom ezt is!
Tigi: Nem akartam, mégis a legjobb lettem
http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=49180

Remélem nektek is tetszeni fog!:))
Cincóbincó

30. Fejezet

2010-01-30T16:12:00.001+01:00

30. Fejezet

- Kyra… - mondtam halkan, és letérdeltem az ágy mellé.
- Szia! – suttogta gyengén. – A baba… - kezdte volna, de félbeszakítottam.
- Ne aggódj! Nincsen baja! Jól van, már csak az kell, hogy te is jól legyél! Hogy érzed magad?
Pár percig nem válaszolt, és én ez alatt az idő alatt úgy éreztem, mintha évek teltek volna el.
- Tulajdonképpen egész jól vagyok! De úgy aggódom a baba miatt, Kellan! – mondta fájdalmas, szenvedő képpel.
Úgy éreztem, nem bírom tovább a bűntudatom miatt.
- Kicsim, annyira sajnálom! Úgy bánom, ahogyan viselkedtem veled! Az egész az én hibám! – úgy éreztem egy fokkal megkönnyebbültem.
- Jaj, Kellan! Ez az én hülye ügyetlenségem és a véletlen hibája! Te nem tehetsz róla, sokkal inkább én! Lehetett volna annyi eszem, hogy nem… - de már nem bírta tovább folytatni, mert a könnyei megállíthatatlanul folyni kezdtek és a szája is eltorzult, ahogy próbált nem hangosan sírni.
Gondolhattam volna, hogy Kyra nem engem, hanem magát fogja hibáztatni! Hogy is feltételezhettem róla, hogy majd engem?
Ráadásul, magamból kiindulva, el tudom képzelni, hogyan érezheti magát most emiatt.
- Kyra! Figyelj rám! – felemeltem az arcát és a két tenyerem közé fogtam. – Kérlek, ígérd meg, hogy nem fogod magadat hibáztatni! Az a lényeg, hogy mind ketten jól vagytok! Ígérd meg! – megvártam, amíg a szemembe néz, és láttam rajta az elkeseredést, de egy aprót bólintott.
- Megvizsgált már azóta az orvos, hogy felébredtél? – kérdeztem lágyan.
- Még nem… - mondta rekedten.
- Majd én idehívom! – szólalt meg Patrick is furcsán rekedt hangon.
Ahogy a vállam fölött hátranéztem rá, láttam, hogy megcsillantak a szemei. Ezen meglepődve, rögtön Isabelre néztem, aki megilletődve álldogált az ablak előtt, és látszott rajta, hogy igazán zavarban van.
- Isabel, ha nem baj… - nem fejeztem be, fölösleges volt.
- Már itt sem vagyok! És elnézést, hogy eddig is… szóval, hogy…- mondta miközben már a kilincset szorongatta.
- Semmi baj! – szólalt meg Kyra halványan mosolyogva.
- Biztos jól vagy? – kérdeztem tőle, mikor Isabel kiment.
- Igen, bár az oldalam, és a bokám fáj, de nem vészes. – felemelte a kezét, és végigsimított az arcomon. Jóleső borzongás fogott el.
- Úgy aggódtam miattatok! Nagyon szeretlek! – suttogtam bele a nyakába miután megcsókoltam.
Kopogásra lettem figyelmes, mire elhúzódtunk egymástól. A doki állt az ajtóban, mögötte pedig Patrick.
- Látom felébredt! – mondta az orvos miközben beljebb lépett – Meg szeretném vizsgálni, Kyra, lennének szívesek addig kint várni?
Ugyan nem szívesen, de kimentem a szobából, és megint érezni kezdtem azt a tehetetlen idegességet magamban. Mi van, ha az orvos talál valamit? Ha mégis van valami baja Kyrának?
Jaj, ez a kórház és az idegeskedés nem nekem való! Sóhajtottam föl magamban.
Most nem kellett olyan sokáig kint szobroznunk. Körülbelül húsz perc múlva már szólt is az orvos, hogy bemehetünk.
- A bokáját és a zúzódásokat kivéve nincs komolyabb baja! – mondta nekünk, majd Kyrára nézett. – Nagyon szerencsés! Sokkal nagyobb baj is történhetett volna! Vigyázzon jobban magára! Egy napig biztosan itt kell maradnia, a többit, majd holnap megbeszéljük! – mondta, majd egy biccentéssel kiment a szobából.
- Hozzunk valamit? Éhes vagy? – kérdezte Patrick.
Óvatosan közelített Kyrához, és halványan mosolygott.
- Nem – mondta Kyra szűkszavúan.
Valamiért azt éreztem, hogy nem örül az apjának.
Patrick és Isabel később elmentek, illetve én küldtem haza őket, hogy aludjanak, mivel már késő este volt.
Kyra akkor már aludt, így én csendben leültem a szobában lévő fotelbe és én is elbóbiskoltam.
Arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó és egy nővér lép be rajta egy tálcával a kezében.
A reggelit hozta be.
Kyra már ébren volt, és mosolyogva köszönte meg a reggelit, ami nem volt túl étvágygerjesztő.
- Jó reggelt! Miért nem ébresztettél föl? – kérdeztem, miközben odaültem az ágya szélére.
- Olyan aranyosan aludtál! Különben én sem sokkal korábban keltem – bizonytalanul kezdte méregetni a reggelijét.
- Ne hozzak valami mást neked reggelire? – grimaszolva a tálcán lévő étel felé.
- Nem igazán tudom, mit ennék… Lehet, hogy megeszem. Csak nem lehet olyan szörnyű!
- Te tudod! – hagytam rá.
Miközben a reggelijén nyámmogott, kimentem a folyosóra, hogy fölhívjam Johnt, hogy ma nem tudok bemenni. Közben eszemben jutott, hogy Carlost és Jeffet is fel kell, hogy hívjam, hogy ma ne jöjjenek, mivel Kyra kórházban van.
Miután John, nagy kegyesen beleegyezett, hogy szabadnapot ad mára, és elintéztem Jefféket is, elindultam vissza a szobába.
Bentről azonban beszélgetés szűrődött ki.
Csendben kinyitottam az ajtót, és onnan figyeltem.
- A frászt hoztad rám! Aggódtam! – mondta az ágy szélén ülő férfi. Valahonnan nagyon ismerő volt.
- Jaj, Jeremy, szerencsésre nincs semmi bajom! – mondta Kyra, és a kezét Jeremy karjára simította.
- Még szerencse! Nem becsülnek meg eléggé! Ha mi… szóval én sokkal jobban vigyáznék rád! Figyelhetne rád jobban is a… barátod! – fejezte be keserűen.
Ezt a szemetet! Hogy merészel ilyeneket mondani? Habár érzem, hogy jogos, neki ehhez semmi köze! Eleve az egész miatta van!
Ha ő nem lenne, én nem lennék ideges miatta, hogy Kyra folyton elmegy vele mindenhova. És akkor nem vesztünk volna össze este sem, és nem lennénk most itt!
Habár tudtam, hogy erősen igazságtalan vagyok, és nincs igazam, mégiscsak jobban esett ez a bunkót hibáztatni, mint beismerni, hogy féltékeny voltam.
Sőt, ahogy láttam, hogy Jeremy hogyan mosolyog Kyrára, ő pedig hogyan simít végig a kezén, ismét elöntött a düh és a féltékenység!
- Ami azt illeti, a vőlegénye! – léptem be a szobába.
Jeremy meglepődve kapta fel a fejét, Kyra pedig elengedte Jeremy kezét.
- Kellan, Ő Jeremy, bár azt hiszem, nem kell bemutatnom titeket egymásnak!
- Én is úgy hiszem! – morogtam.
Jeremyvel ellenségesen mértük végig egymást, mintha csak ellenfelek lennénk. Pedig erről szó sincs! Kyra az enyém! Egyedül az enyém!
Éppen ideje lenne, ha ezt végre Jeremy is felfogná!
- John elengedett mára, úgyhogy egész nap itt maradhatok melletted! – hajoltam közelebb hozzá és megcsókoltam.
Ahogyan elhajoltam, Jeremyre pillantottam és roppant elégedettséggel töltött el, ahogy láttam, hogy összeszorítja az állkapcsát, és feszülten bámul a szobában egy képet.
- Jeremy! – szólította meg Kyra. – Valami baj van?
Rendezte az arcvonásait, majd Kyrára nézett.
- Nincs semmi baj, csak fáradt vagyok! – elvigyorodott és kisimított egy tincset Kyra arcából.
Legszívesebben kipenderítettem volna a szobából, de a minimum, hogy fölképeltem volna. Azonban emlékezve a fogadalmamra, és Kyrára való tekintettel mégsem tettem.
- Akkor menj haza és pihend ki magad! Semmi szükség arra, hogy te is itt ülj az ágyam mellett! – mondta Kyra.
- Rendben, de holnap újra bejövök!
- Várlak! – Na ne, ez kezd nekem túl sok lenni, rájöttem, hogy nem erényem az önkontroll.
Mikor Jeremy elköszönt és végre elment, ismét kettesben maradtunk Kyrával.
Kyra dühösen pillantott rám.
- Most mi van? – kérdeztem értetlenül.
- Lehettél volna kevésbé bunkó is Jeremyvel! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy folyamatosan ellenségesen bámultad? És ahogy próbáltad a tudtára adni, hogy a tied vagyok?! – kérdezte ingerülten.
Nem akartam megint veszekedni vele. Nem akartam, hogy újra fölidegesítse magát!
Bűnbánóan lehajtottam a fejem.
- Sajnálom! Meg tudsz bocsátani? – kérdeztem szomorúan pislogva.
- Persze! De fölfoghatnád már végre, hogy én csak téged szeretlek! – mondta, és intett, hogy hajoljak oda hozzá.
Már éppen megcsókolt volna, amikor megcsörrent a mobil a zsebemben.
Bosszúsan morrantam fel.
Ki lehet az ilyenkor? Remélem, nem John az, hogy mégis mennem kell forgatni!
Kikaptam a telefont a zsebemből és láttam, hogy Monica neve villog rajta. Semmi kedvem most vele beszélni, hogy végighallgassam az újabb panaszáradatát.
Végül nagyot sóhajtva, kelletlenül mégis felvettem.
- Igen?
- Jaj, Kellan! Azonnal… Rögtön gyere értem! – a mondatot többször is megszakították a nyögései.
- Mi történt? Mi a baj? – kérdeztem idegesen.
- A szülés! Kellan, jön a baba! – sikított bele Monica a telefonba.

29.Fejezet: Csipkerózsika

2010-01-22T21:03:00.002+01:00

29. Fejezet

Kellan szemszög

Egy örökkévalóságnak tűnt az út a kórházba. Nem győztem Kyrára nézni, hogy nem tért-e már magához. Olyan gyorsan hajtottam, ahogyan csak tőlem tellett, de így is rettegtem, hogy nem érek oda időben. Ha Kyrával vagy a babával történik valami…
Mikor végre odaértem a kórházhoz, gyorsan leparkoltam, nagyon óvatosan kiemeltem Kyrát az ülésről, és rohantam be vele.
Egyenesen a recepcióhoz.
- Elnézést! A… feleségem leesett a lépcsőről és terhes, azonnal vizsgálják meg! Azóta is eszméletlen! – soroltam kétségbeesetten a férfinak.
- Azonnal szólok egy orvosnak! – Már emelte is a telefont. – Rögtön jönnek! Addig kérem, töltse ki ezeket! – mutatott a papírokra, miután letette a telefont.
- Ne szórakozzon velem! A feleségem itt van a karomban! És maga az idióta papírjaival jön! – csattantam fel tehetetlen dühömben.
Közben megjelentek az ápolók egy hordággyal.
Átvették tőlem Kyrát, aki rongybabaként feküdt az ápoló karjaiban, majd a hordágyra fektették.
Nem akartam, hogy elvigyék mellőlem, mellette akartam lenni, végig, amíg ki nem nyitja a szemeit, és rám nem mosolyog, ahogy szokott, és nem mondja, hogy minden rendben Kellan, semmi baj!
Azt akartam, hogy semmi baja se legyen egyiküknek sem! Azt nem tudnám elviselni. Mardosott a bűntudat!
- Mióta eszméletlen?- kérdezte az orvos, aki akkor ért oda.
- Nagyjából húsz perce! – válaszoltam idegesen.
- Hogyan esett le a lépcsőn? – kérdezte, miután betolták Kyrát a liftbe.
- Éppen elindult moziba a barátaival, és megbicsaklott a lába! Ugye nincs semmi baja a babának?- kérdeztem egy hatalmas gombóccal a torkomban.
- Fogalmam sincs! Hány hetes a magzat? – nézett rám összeráncolt homlokkal.
- Kilenc és fél hetes! – mondtam azonnal.
Hogy vártam már, hogy megszülessen, és most lehet, hogy elvesztem! Akkor nem tudnék Kyra szemébe nézni többet! Nem veszíthetem el egyiküket sem!
Mikor kitolták a liftből azonnal egy vizsgálóba tolták, az ajtó előtt azonban megállítottak.
- Maga nem jöhet be! Kérem, várjon idekint! Rögtön szólunk, ha tudunk valamit! – mondta nyugtatóan az orvos.
- Rendben! – morogtam összeszorított szájjal.
Minden perccel, amit a folyosón várva töltöttem, azt hittem, hogy belepusztulok.
Értesítettem Kyra apját, aki mondta, hogy azonnal idejön. Vajon mit fog gondolni rólam? És a lánya?
Mit fog gondolni Kyra? Ez az egész az én hibám! Egy önző, idióta, féltékeny barom módjára viselkedtem vele!
Pedig nem ezt érdemelte! Sohasem voltam mellette! Mostanában állandóan mással törődtem! Pénzt kerestem, hogy mind a két gyereket el tudjam tartani, Monicát ellenőriztem, hogy minden rendben van-e vele, de Kyrára alig maradt időm.
Amikor pedig otthon voltam, és ő ment el, féltékeny lettem és önző módon azt akartam, hogy csak velem legyen!
Idegességemben a falba vertem a fejemet.
Megfogadtam, hogy ha Kyra magához tér, így vagy úgy, de kiengesztelem. Rendbe hozok mindent! Nem hagyom, hogy bármi is közénk álljon!
Percenként néztem az órámat, de még mindig semmi hír nem volt Kyráról és a babáról. Egyre nagyobb pánikban voltam, már különböző rémképek jelentek meg előttem…
Próbáltam elterelni a figyelmemet, de egyre csak az jutott eszembe, hogy mi van ha…
Fel-alá sétáltam az ajtó előtt, amikor egy kéz váratlanul a vállamra nehezedett.
Hirtelen pördültem meg, reménykedve, hogy az orvos az.
De csak Kyra apja érkezett meg.
Belenéztem a szemébe és az övében is csak kétségbeesett idegességet láttam.
- Mondtak már valamit? Mi történt? – ugyan egyszer már elmondtam neki a telefonban, lenyugtattam magam, és elmeséltem még egyszer.
Hiszen ez a legkevesebb azok után, ahogyan viselkedtem!
Nem hagytam ki a történetből azt sem, hogy Kyrával éppen vitatkoztunk, amikor legurult.
Amikor a végére értem dühösen megvillant a szeme.
- Már másodszor kerül miattad kórházba!- bökött felém vádlón.
A bűntudat még jobban belém mart a szavai hallatán.
- Hogy lehet ez?! Talán úgy, hogy nem becsülöd, nem vigyázol rá eléggé! Nem érdemled meg őt! – kiabált dühösen.
Én pedig megszólalni sem bírtam, hiszen igaza volt. Igazi idióta módjára viselkedtem!
De bárcsak Kyra vághatná mindezt a fejemhez! Bárcsak ő küldene el a fenébe!
Bármit megtennék, csak legyen jól, legyen újra a régi, és én mindent megadok majd neki!
Végül Patrick elfordult tőlem, és telefonálni kezdett. Kisvártatva befutott Isabel is.
- Hogy van? – kérdezte az apjától izgatottan.
- Még nem tudni semmit, az orvosok még vizsgálják…- mondta gondterhelten és visszafordult a telefonjához.
Isabel egy ideig idegesen toporgott, végül odasétált hozzám, és megállt velem szemben.
Már felkészítettem magam, hogy tőle is megkapom a magamét, amikor kinyílt a vizsgáló ajtaja.
Kilépett rajta az orvos, mi pedig rohantunk elé. Alaposan végignézett rajtunk, majd megtörölte a szemüvegét.
- Maguk is a hozzátartozói? – nézett Isabelékre.
- Igen, én az apja vagyok, ő pedig a féltestvére. – mutatott Isabelre Patrick.
- Rendben, nos a babának szerencsére nem esett baja, de ez nem zárja ki, hogy később sem lehet, pár napig biztos, hogy megfigyelés alatt kell tartanunk, Mrs. Mason viszont még nem tért magához. Alaposan átvizsgáltuk, belső sérülése nincs, de a bokája kibicsaklott, az begipszeltük, és pár helyen erősebben megütötte magát. A többi vizsgálatot azonban, csak akkor tudjuk elvégezni, ha már felébredt.
De ne aggódjanak, komolyabb baja valószínűleg nincsen! – mondta az orvos és egy biccentéssel elviharzott.
Ránéztem Kyra apjára, és nem tudtam, hogy most mit mondjak. Vajon be lehet menni Kyrához? Vagy nem? Az orvos ezt egy szóval sem említette.
Már éppen elindultam volna, hogy bemegyek hozzá, amikor az ápoló kitolta Kyrát a vizsgálóból.
- Hova viszi? – kérdeztem tőle.
- A szobájába, pár napig bent kell maradnia megfigyelésen! – közölte velem mogorván.
Miközben áthaladtunk a folyosón, szemeimet alig bírtam levenni Kyráról.
Szája kicserepesedett, haja rendezetlenül omlott szét a párnán, arca sápadt volt. Én mégis gyönyörűnek láttam.
Legszívesebben magamhoz szorítottam volna, hogy megcsókoljam, hátha attól felébredne, mint Csipkerózsika. A hasonlatra halványan elmosolyodtam, amit Patrick természetesen rögtön észrevett, és mogorván összehúzta a szemöldökét, de aztán elfordította rólam az arcát.
Isabel nem igazán törődött velem, Ő inkább hol Kyrát, hol az apját nézte.
Végül megérkeztünk a szobához.
Az ápoló óvatosan felemelte, majd letette az ágyra.
Reménykedtem, hogy erre talán magához tér, de semmi változás nem történt.
Már pár perce álldogáltunk az ágya mellett szótlanul, amikor Isabel halkan megszólalt.
- Ha itt kell maradnia pár napot, akkor be kéne hozni neki pár holmit! Ha nem gond, én szívesen összeszedem őket, és behozom! – nézett rám Isabel.
- Azt hiszem, majd inkább én! Én tudom, mit hol tart… - Ez még magamnak is elég furcsa kifogásnak tűnt, de úgy éreztem, hogy nem tudom már tovább elviselni Patrick ellenséges tekintetét.
Ráadásul attól is féltem, hogy mi van, ha Kyra felébred, és látni sem akar többet? Amit teljesen megértenék, de nem bírnám elviselni! Mi lesz, ha mindenért engem okol majd? Úgy éreztem, hogy a bűntudatom kezd elviselhetetlen lenni.
Muszáj volt tennem valamit, hogy kicsit eltereljem a figyelmemet.
- Rendben, de tisztálkodási cucc, törülköző, váltás ruhák, újság, könyvek, ilyesmiket ne felejtsd el! Nehogy otthon hagyj valamit! – mondta Isabel elgondolkozva.
- Nem felejtek el semmit! Nemsokára itt vagyok! – mondtam kifelé menet, mire Kyra apja fölsóhajtott.
De végül is meg tudtam érteni Őt. Hiszen a lánya kórházban van, és nyilván arra lesz mérges, aki odajuttatta.
Kifelé menet észrevettem, ahogy a recepciós barátságosan biccent egyet, mire én is odaintettem neki.
Most jutott csak eszembe, hogy a papírokat nem töltöttem ki, de aztán megnyugodtam, hogy Patrick majd intézkedik.
Beszálltam a kocsiba, és elindultam.
Fel sem tűnt, hogy milyen hamar hazaértem, úgy elmerültem a gondolataimban.
Magamban azon töprengtem, hogy vajon hogyan tudnám lemondani a holnapi programjaimat… Hogy végig Kyra mellett lehessek, persze, ha Ő is ezt akarja. Inkább nem gondolkoztam azon, mi van, ha nem.
Kinyitottam az ajtót és Kola ugrott a nyakamba.
- Jól van, öregfiú, engedj el! Pakolnom kell! – simogattam meg a fejét.
Kola nyüszítéssel adta a tudtomra mennyire hiányoztam neki. Legalább valakinek… gondoltam keserűen.
Fölmentem az emeletre, de akaratom ellenére, mégis megálltam azon a helyen, ahol Kyra megbotlott. Még most is hallottam magamban az ijedt kiáltásomat.
Megráztam a fejem, és továbbmentem.
Előkeresztem egy nagy táskát, amibe belepakolok, majd elkezdtem összerakni Kyra tisztasági cuccát.
Fogkefe, fogkrém, szappan, sampon és egyéb női holmikkal pakoltam tele a kis neszesszeres táskát. Utána mentem a ruhákhoz, mindenen Kyra illatát éreztem, és mélyen magamba szívtam. Beraktam két pizsamát, fehérneműket, és pár ruhát, törülközőt, majd a polcról egy-két könyvet is.
Kétszer is átnéztem minden megvan-e, majd elindultam lefelé.
A konyhánál azonban megálltam, és eltettem még egy kis gyümölcsöt és innivalót is.
Kola bánatos tekintettel követett mindenhova.
- Sajnálom, pajtás, de itt kell maradnod! Majd reggel jövök, és megsétáltatlak! Légy jó, vigyázz a házra! – búcsúztam tőle.
Kola hangosan felnyüszített, miután becsuktam az ajtót, és rájöttem, hogy nem csak Kyrával voltam keveset mostanában, hanem Kolát is elhanyagoltam.
Rohantam vissza a kórházba hátha történt valami változás, és Kyra felébredt! A gondolatra izgatott lettem.
Sietve mentem végig a folyosókon, mikor azonban elérkeztem a szobához, megálltam előtte.
Hangokat hallottam bentről. És egy gyenge, erőtlen, számomra gyönyörű hangot!
Éreztem, hogy a tenyerem rögtön leizzad, de lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.
A táskát leraktam az ajtóba, és a többiek pillantásával mit sem törődve, folyamatosa Kyrát néztem, miközben közelebb mentem hozzá.
Amikor már az ágya mellett álltam végre felém fordította a fejét. A máskor meleg, égszínkék, most hideg, jégkék szemét belefúrta az enyémbe.

28. Fejezet: Nélküled

2010-01-17T08:26:00.004+01:00

28. Fejezet

- Kellan?
- Igen? – kérdezte hozzám bújva az ágyban.
- Holnap este, elmegyek Jeremyhez, DVD-t nézünk, beszélgetünk, ilyesmik. Oké?- kérdeztem, bár nem engedélyt kértem tőle, csak közöltem, hogy elmegyek, Kellan hosszan hallgatott.
- Egyedül nem mehetsz! – közölte végül.
- Jeremy majd értem jön, és haza is hoz! – mondtam. – Ugye nem vagy féltékeny?
- Nem! Dehogy is! Hiszen… hát tudod! – mondta zavartan elvigyorodva.
Most esett le, hogy Kellannak, még nem mondtam, hogy Jeremy nem meleg!
Megköszörültem a torkomat és belevágtam:
- Tudod, Kellan, tévedtem, és Jeremy nem meleg!
Kellan szemei hatalmasra tágultak és elég zavart képet vágott.
- Mi?
- Hát, tudod, én azt hittem róla hogy az, mondtam is neki, ő pedig ezért nagyon megharagudott rám, nem is beszéltünk. De most kibékültünk, és áthívott magához. Ez nálunk szokás, régen is egy hónapban párszor, vagy ő jött hozzám, vagy én hozzá, összegyűjtöttünk egy csomó filmet, későig fennmaradtunk, beszélgettünk.
Kellan már nem vágott zavart képet, viszont elkomorult.
- Muszáj elmenned? Velem is tudsz itthon beszélgetni, filmet nézni! Legalább együtt lennénk! – mondta, mint egy makacs kisgyerek.
- Kellan, neked is megvannak a magad programjaid, és nekem is! Emellett nekem egy kicsit több mindenhez kell hozzászoknom, mint neked! Egy kicsit ki kell mozdulnom itthonról, hogy ne kísérje minden mozdulatomat két nagydarab férfi, hogy egy kicsit megint szabad lehessek, és úgy érezzem, hogy megint olyan minden, mint amilyen volt! – a mondta végére, már szinte suttogtam, és elkalandoztak a gondolataim.
Visszagondoltam, hogy milyen volt, mielőtt megismertem Kellant. Írtam, besegítettem anya cégénél, Sarah-val buliztunk… Azóta sok minden megváltozott!
Végül csak a nagy csönd tűnt fel. Ránéztem Kellan arcára, amiről csak úgy sütött a megbántottság.
- Olyan, mint amilyen volt? – kérdezte aztán halkan. – Azt szeretnéd, hogy olyan legyen minden, mintha nem is találkoztunk volna? –a hangjában szomorúság bujkált.
- Kiforgatod a szavaimat! Nem ezt mondtam! Hanem, hogy jó lenne, ha nem kéne mindenhova kísérettel mennem, ha nem kéne Alex és a tárgyalás miatt idegeskednem, és nem kéne ahhoz a tényhez hozzászoknom, hogy a leendő férjemnek lesz egy gyereke egy másik nőtől! – még magamnak is feltűnt, hogy a hangom milyen keserű.
- Kicsim… - simított végig a karomon.
- Hagyjuk ezt! Ezen már nem tudunk változtatni! Jó éjt! – megfordultam, háttal Kellannak és reméltem, hogy nem bántódott meg nagyon.
Az ágy másik végéről halk sóhajtást hallottam, majd elaludtam.
Másnap reggel nem volt köztünk felhőtlen a viszony. Mind a ketten elég szótlanok voltunk.
Este, amikor hazaküldtem a Carlost és Jeffet, Jeremy pedig értem jött, Kellan még nem jött haza. Elnyomtam magamban az érzést, hogy a kelleténél egy kicsit jobban megsértődött, vagy azt, hogy esetleg Monicánál van.

Az elkövetkező hetek nehezen teltek, mindkettőnknek. Kellan próbált egyensúlyt tartani a munka, köztem és Monica között, hogy egyiket se hanyagolja el. Én pedig próbáltam megszokni és elfogadni a helyzetet.
Rá kellett jönnöm, hogy Kellannak kezd túl sok lenni ez az egész, amitől én csak még pocsékabbul éreztem magam. Ráadásul amúgy is léptem nyomon elbőgtem magam. Carloséknak figyelniük kellett, hogy ne nézzek híreket, mert ha valami szörnyűségről tudósítottak, akkor csak még rosszabb volt a helyzet.
A legkényesebb, és a legérzékenyebb mégis arra voltam, amikor az újságok oldalakat írtak Monica és Kellan gyerekéről, és hogy milyen szép párt alkotnak együtt. Általában minden újság, már ha egyáltalán megemlített, azt írta, hogy én vagyok a felesleges harmadik, aki bezavar a képbe.
Amikor orvoshoz kellett mennem kénytelen voltam Carlosékkal menni, mert Kellan sohasem ért rá. Jeff és Carlos már sokkal jobban ismerte a babánkat, mint Ő.
Én pedig próbáltam nem mutatni, hogy ez engem mennyire bánt, de úgy tűnt nem nagyon tudom senkivel sem elhitetni.
Isabel és Jeremy voltak mellettem. Isabellel sokat jártunk vásárolni, ugyanis kezdtem kinőni a ruháimat.
Babonából azonban nem vettünk még gyerekholmikat, és még a gyerekszobának sem álltunk neki berendezni.
Így elég lehangoltan teltek a heteim, pedig azt mondják, egy nő életében csodás időszak a terhesség. Én csak olyankor éreztem csodás boldogságot, amikor a baba rugdalózni kezdett odabenn.
De ezt is legtöbbször csak Jeff és Carlos érezte.
Ezeket leszámítva Kellan viszont roppant ragaszkodó volt. Amit én nem bírtam elviselni. Ha este elmentünk valahova Jeremyvel, vagy Isabellel rögtön földúlt lett.
Ez volt ezen az estén is, megbeszéltük, hogy Isabelékkel, hogy menjünk el egy moziba közösen.
- Mostanában alig látjuk egymást! És amikor itthon vagyok, te akkor is elmész!- mondta Kellan idegesen.
- Igen, ugyanis nem vagyok hajlandó itthon ülni és rád várni! Nem értem mi a bajod! Ezt már sokszor megbeszéltük! Én nem szólok bele a te dolgaidba, te se az enyémekbe! – csattantam föl.
- És ha csak moziba mentek, akkor minek öltöztél így ki? – kérdezte féltékenyen.
- Egy nőnek néha jól esik, ha kiöltözhet! És ha csak undokoskodni tudsz, akkor inkább ne szólj hozzám! – ezzel lezártnak tekintettem a vitát, és könnyes szemmel a lépcső felé indultam.
- Várj, ne menj el! – jött utánam Kellan és megragadta a karomat.
- Eressz! – kirántottam a karomat a szorításából és lefelé szaladtam a lépcsőn, hogy hagyjon végre békén.
De aztán már csak az ijedt kiáltást hallottam a lépcső tetejéről és legurultam a lépcsőről…

27. Fejezet: Ha jó a vége...

2010-01-10T18:35:00.001+01:00

27. Fejezet

Találkozott a pillantásunk, észrevettük egymást. Éreztem, hogy elvörösödöm. Aztán elkaptam a tekintetem, és leültem a székre, mintha mi se történt volna. Amíg Jeremy is helyet foglalt, egy gyors pillantással ellenőriztem, hogy Kellan még mindig engem néz-e, de láttam, hogy már Jeremyt figyeli, furcsa, ellenséges tekintettel.
Most legszívesebben elmentem volna egy másik helyre, csakhogy ne Kellan éber tekintetével kísérve kelljen Jeremyvel beszélnem. Átkoztam magam, amiért ennyire erősködtem, hogy eljöjjön velem ebédelni. .
De most legalább látom, hogy Kellan nem kamuzott arról, hogy megbeszélése lesz, és tényleg itt van, és nem Monicával.
Ránéztem Jeremyre, Ő is engem nézett. Hát, jó, itt az idő, hogy belekezdjek a mondandómba.
- Jeremy, én nagyon sajnálom azt a múltkori esetet! Nem akartam, hogy megbántódj, és azt sem, hogy ez legyen belőle! Én nagyon jó barátomnak tartalak, az egyik legjobbnak, és hát… szörnyen éreztem magam, amiatt, hogy melegnek hittelek! Meg tudsz nekem bocsátani? Mert nem akarom elveszteni a legjobb barátomat! – mondtam szinte könyörögve.
Nem tudtam, mit mondhatnék még neki, hogy megbocsásson, így magamban próbáltam még fogalmazgatni valamit, de akkor Jeremy megköszörülte a torkát, én pedig óvatosan fölnéztem az arcába.
- Eleinte szörnyen dühös voltam rád, úgy éreztem, hogy kihasználtál, megaláztál. Látni sem akartalak. Aztán egy idő után, elgondolkoztam, és rájöttem, hogy nem igazán a te hibád, hogy ezt gondoltad… Ott rontottam el, hogy inkább barátkoztam veled, és nem udvaroltam. Közölnöm kellett volna veled nyíltabban, hogy randizni szeretnék veled, és hogy tetszel nekem. De már mindegy! Azt hiszem valamennyire, bár még nem teljesen, de túljutottam rajtad! Azt azért remélem, hogy a barátod rendesen bánik veled, mert hatalmas mázlija van veled! – fejezte be egy gunyoros mosoly kíséretében, és én pedig éreztem, hogy egy hatalmas kő esik le ezzel a szívemről, hogy legalább Jeremyvel rendezni tudtam a dolgokat.
Hatalmas, szívből jövő mosolyra húzódott a szám, és ha nem lett volna közöttünk az asztal, legszívesebben átöleltem volna.
Kíváncsi lettem volna Kellan képére! Magamban jót somolyogtam ezen.
Miközben vártunk az ebédünkre, Jeremy folyamatosan kérdezgetett. Legfőképpen a babáról és rólam. Miközben meséltem, egyszer csak feltűnt, hogy azok a férfiak, akikkel Kellan egy asztalnál ült, a kijárat felé tartanak. Gyorsan Kellan kerestem a tekintetemmel, de már nem láttam sehol.
Hatalmas erővel öntött el a bűntudat, és legszívesebben megkerestem volna Kellant, hogy megbeszéljünk végre mindent.
De most nem pattanhattam föl csak úgy, pont most, amikor Jeremyvel végre kibékültünk. Nem akartam újra elrontani mindent.
Így próbáltam elnyomni magamban a bűntudatot, és újra, minden figyelmemet Jeremynek szenteltem.
Végül Jeremynek mennie kellett, nehogy leszidja a főnöke, hogy túl sokáig ebédelt.
- Holnap eljössz hozzám? Tudod, úgy, mint régen! Most van egy csomó új filmem, olyanok, amiket szeretsz, mit szólsz? – kérdezte kifelé menet.
Elgondolkodtam, és ezt ő is észrevette rajtam.
- Vagy gondot okoz? A barátod miatt? Ugye tudod, hogy ezt szigorúan úgy kérdeztem, mint a barátod, és most nem randizni, vagy ilyesmire hívtalak! Beletörődtem, hogy csak barátok lehetünk! – próbált győzködni.
- Nagyon jó lenne, tudod, hogy szerettem az ilyen estéket, de meg kell beszélnem Kellannal. Ráadásul, nem tudom, hogy elengedne-e egyedül. Carlosékkal pedig nem akarok odaállítani hozzád! Majd holnap felhívlak, jó?
- Rendben, de nem kell egyedül eljönnöd hozzám, majd érted megyek, és akkor Kellannak sem kell aggódnia érted! – mosolyogva néztem rá.
- Köszi, Jeremy, nagyon rendes vagy velem! – mondtam, és megöleltem.
Megsimogatta a hátam, és valami olyasmit motyogott, hogy ez természetes.
Ezután beültünk a kocsiba, és visszavittük Jeremyt.
Hazafelé még megálltunk néhány helyen, pár dolgot elintézni, de utána hazamentünk. A fiúk egész úton egy szót sem szóltak, amit nagyon furcsának találtam, és talán egy kicsit nyomasztott is. Talán látták Kellan kijönni, és még beszélhetett is velük, de az is lehet, hogy nem tetszett nekik Jeremy… Ki tudja?
Idegesen vettem észre, hogy Kellan kocsija már az udvarban áll. Éreztem, hogy a szívem nagyon gyorsan kezd dobogni, és rengeteg érzés kavargott bennem egyszerre.
Beléptem az ajtón, és rögtön Kellant kerestem. A nappaliban találtam meg, idegesen, feldúltan mászkált fel-alá.
- Szia! – köszöntem halkan, hogy jelezzem neki, itthon vagyok.
Megállt, és felkapta a fejét.
- Szia! – köszönt, olyan furcsa hangon, amit még nem hallottam tőle.
- Mi a baj? Tudom, hogy láttál az étteremben, de ha ez a bajod, Ő Jeremy volt! Csak ki akartam békülni vele, mert a múltkor csúnyán megbántottam! Ez a bajod? – kérdeztem, mert nem bírtam nézni, amikor ilyen szomorú.
- Nem, de van valami, amit el kell mondanom… Már régen el kellett volna, de nem mertem! – sóhajtott föl.
Úgy éreztem, hogy jobb lesz, ha leülök. A gyomrom összeszorult, és alig bírtam nyelni.
Bólintottam, jelezve, hogy folytassa.
- Tudod, amikor úgy eltűntem, nem igazán csak az újságcikk miatt utaztam el. Monica, a volt barátnőm, kérte, hogy menjek oda, és látogassam meg. Nem akartam oda menni, ezt meg is mondtam neki, de aztán másnak megláttam azt a cikket az újságban, és ezzel elérte, hogy odautazzak. – Kellan szünetet tartott, mintha erőt gyűjtene a folytatáshoz, így magamban én is felkészültem a legrosszabbra,- Elmentem a szállodába, és onnantól minden a feje tetejére állt. Mikor beléptem a szobájába, megdöbbenve láttam, hogy… terhes. Közölte, hogy tőlem van a gyerek, és ő azt szeretné, ha lenne egy apja, és vegyek részt a gyerek nevelésében. Én nagyon kiakadtam, és otthagytam, de másnap visszamentem hozzá, hogy megbeszéljük. Megegyeztünk, hogy csinálunk egy apasági vizsgálatot. Ha tényleg az én gyerekem, akkor természetesen felvállalom. Így elváltunk, és visszarepültem ide.
Nem sokkal később felhívott telefonon, hogy megvan az eredmény, és hogy én vagyok a gyerek apja. El is küldte postán a papírokat, és tényleg. Monica most van a nyolcadik hónapban. Szóval hamarosan születni fog egy lányom… tőle.
Befejezte, és feszült csend lett a szobában.
Nem tudtam, hogy nekem most mit kéne mondanom. Talán gratuláljak?! Mit vár tőlem?
- Mondj már valamit! – csattant fel. – Nem bírom ezt a csöndet! Inkább kezdj el kiabálni, szidj, vagy valami, mert megérdemlem, még az is jobb, mint ez a csend!
- Mit akarsz, mit mondjak? – kérdeztem ingerülten.
- Nem tudom, akármit! Amit gondolsz! – mondta, és odajött hozzám. – De én nagyon szeretlek, és szeretném, ha megoldanánk ezt az ügyet, hogy túllépjünk rajta!
- Kellan, neked gyereked lesz! Ezen nem lehet túllépni, ezzel együtt élni lehet! Ráadásul, már tudtam egy ideje! – néztem az arcára, kíváncsi voltam erre hogyan reagál.
- Mi? De hát honnan? – láttam, hogy még jobban elfehéredik.
- Amikor kórházban voltál, hallottam, hogy beszélgetsz valakivel a kórteremben, így megálltam az ajtó előtt. Akkor azt hittem, hogy rólam beszélsz, a gyerek miatt, de már tudom, hogy Monicáról volt szó. Aztán egyik reggel hallottam, amikor telefonáltál, utánad mentem, és hallottam, hogy idehívod Monicát, aztán elmentem vásárolni, és az egyik újság címlapján megláttam Monicát terhesen a repülőtéren veled! Így összeállt a kép! Tudod, mi a legrosszabb? Hogy rajtam kívül mindenki tudta! Apád, Carlosék, mindenki! – adtam ki magamból a napok óta felgyülemlett dolgokat.
Kellan leguggolt elém, és az ölembe hajtotta a fejét.
- Úgy sajnálom, kicsim! Nem akartam ezt! De már nem csinálhatok semmit! Azért kértem Monicát, hogy jöjjön ide, mert itt szemmel tudom tartani! Ő még nem érett az anyaságra! Nem tud felnevelni egy gyereket! Plusz, ugyan a terhesség idejére leállt, állítólag, de folyton bulizik, iszik, és néha drogozik. Így nem lehet felnevelni egy babát! – mondta bűntudatosan, és sóvárgó szemekkel.
Egy ideig mind a ketten hallgattunk. Kellan ott térdelt előttem, én pedig gyengéden megsimogattam a haját.
- Tudod mit? Majd csak lesz valahogy! Amikor én jelentettem be, hogy babát várok, akkor te azt mondtad nekem, hogy nem érdekel, akkor is szeretni fogod, és felneveljük közösen! Hát, most cserébe én is megpróbálom elfogadni a helyzetet! Rendben?
Kellan erre felkapta a fejét, megkönnyebbült mosolyra húzódott a szája.
- Ó, kicsim, köszönöm! Ígérem, hogy minket ez nem fog érinteni, mi ketten és a babánk egy család leszünk. Monica gyereke pedig, a lányom, akit ugyan úgy szeretni fogok, de ennyi! Monicához nem lesz közünk! – suttogta, majd lágyan megcsókolt.
Én pedig inkább reménykedtem benne, mint hittem neki, hogy igaza lesz.

26. Fejezet: Kapcsolatok

2010-01-02T17:16:00.003+01:00

26. Fejezet

- Hát, azt hiszem, hogy én hozok egy másik üveg bort, hátha az ideér épségben! – szólalt meg Jeff, mire Carlos bosszúsan nézett rá.
- Jó, semmi baj. Mindjárt feltörlöm, Carlos, segítenél?– néztem rá szúrósan.
- Én segíthetek valamit? – kérdezte félszegen Isabel.
- Te vendég vagy! Ülj le, nem történt semmi, mindjárt jövünk mi is! – mondtam, majd a konyha felé tereltem Carlost.
Előhalásztam a lapátot és a seprűt, a felmosót pedig Carlos kezébe nyomtam.
- Megtaláltad? – kérdeztem Jeffet.
- Igen, viszem is! – mondta gúnyosan vigyorogva Carlosra.
- Kyra, sajnálom… - kezdte volna a magyarázkodást, de félbeszakítottam.
- Semmi baj, nyugi! De azért figyelj oda! – veregettem meg a karját, aztán nekiálltunk feltakarítani.
Közben Isabel és Jeff remekül elbeszélgetett egymással, néha, csak Isabel nevetésére figyeltem fel. Amit Carlos dühödt felmosással viszonzott.
- Carlos, már tükörfényes a padló! – szóltam rá felhúzott szemöldökkel.
- Ja, jó… Akkor visszaviszem a helyére. – dörmögte.
Később aztán leültünk az asztalhoz vacsorázni, és kellemesen csalódtam Isabelben. Nagyon jó volt vele beszélgetni, és talán, ha már kiskorom óta ismertem volna, remek testvérek lennénk. Ezt Isabel is megjegyezte a vacsora végén, amire én helyeseltem is. Megbeszéltük, hogy valamikor majd több programot szervezünk. Aztán felvetette, hogy jövő héten elmehetnénk vásárolni, ha szeretnék.
Isabelnek semmit sem szóltam a terhességről, vagy az eljegyzésről, így ő gyanútlan volt, hogy lassan tényleg ruhatárat kell cserélnem a baba miatt.
Még túl idegen ahhoz, hogy ilyesmiket elmondjak neki, viszont valakivel úgy szerettem volna beszélni erről! Régen itt volt nekem Sarah, rá mindenben számíthattam, de most?
Jeremy volt a másik, aki igaz barátom volt, de ő ugyebár… Elhatároztam, hogy mindenképpen kibékítem!
- Köszönöm a vacsorát, Kyra, nagyon finom volt! Remekül éreztem magam! – állt fel az asztaltól Isabel. – De kezd késő lenni, ideje hazamennem!
- Én köszönöm, hogy eljöttél! – mosolyogtam rá.
Már az előszobában álltunk, ahol a kabátját vette, amikor rémülten felkiáltott, mire Carlos és Jeff rögtön ott termett rémülten.
- Mi a baj? Mi történt? – kérdezte értetlenül és kissé rémülten Carlos.
- Annyira feledékeny, szétszórt hülye vagyok! – mondta Isabel dühösen.
- De hát mi történt? – kérdeztem én is értetlenül, hiszen az előbb még semmi baja sem volt.
- Egy perc és itt vagyok! Jó? – mondta, és már kint is volt az ajtón.
A fiúk elég furcsa kifejezéssel néztek rám.
- Most mi van? Én nem csináltam vele semmit! – mondtam nekik védekezve.
Aztán kiléptem én is az ajtón, hogy megnézzem, mit csinál Isabel, amikor begördült Kellan autója is.
Nagyot nyelve figyeltem, ahogy azzal az elképesztő vigyorral a képén kiszáll a kocsiból, és felém tart.
- Szia, Kicsim! Már nagyon hiányoztál! – mondta, majd hajolt, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam. – Most mi… - kezdte értetlenül, de akkor megjelent Isabel.
- Ó, ti még nem igazán ismeritek egymást! Kellan, Ő itt Isabel Mason, a féltestvérem, Isabel, ő itt a barátom – mutattam be őket, de Kellan velem egy időben kezdett el beszélni csakhogy, ő így fejezte be a bemutatkozást.
- A vőlegénye! – mire Isabel lelkesen ölelt át, Carlosék pedig zavart képet vágtak.
- Eljegyeztek? Menyasszony vagy? Nem is mondtad! Ez csodálatos! – örvendezett lelkesen.
- Öhm, aha… - mondtam halkan, nem túl nagy átéléssel.
Kellan átkarolta a derekam, és ahogy ránéztem, láttam, hogy nem érti a helyzetet, és mintha kicsit mérges lenne…
- Jaj, már megint majdnem elfelejtettem, ezt a kocsiban felejtettem! Boldog Szülinapot! – nyújtott át egy kis dobozkát.
- Köszönöm! De igazán nem kellett volna! – mondtam fejcsóválva.
- Na, gyerünk, bontsd már ki! – erőszakoskodott
Lehúztam róla a szalagot, és felnyitottam a dobozkát, amiben egy gyönyörű nyakláncot találtam, aranyból készült, biztos, hogy egy vagyon volt.
- Ez gyönyörű! – öleltem meg Isabelt. – De tényleg nem kellett volna ajándékot adnod nekem!
- Örülök, hogy tetszik, féltem, hogy nem találom el az ízlésed! – csacsogott tovább, mintha meg sem hallotta volna a mondandóm másik felét.
Végül tényleg elment, mi pedig visszamentünk a házba.
- Hát ez meg? – kérdezte Kellan kíváncsian.
- Igen? Mi van? – néztem rá harciasan.
- Mit keresett itt? – kérdezte.
- Meghívtam vacsorára! Valami bajod van vele? – kérdeztem, de aztán lehalkítottam a hangom, nem akartam vele veszekedni. Ő még nem tudja, hogy tudom, így nem is érheti, mi bajom van. Minden további szó nélkül bevonultam az ebédlőben, és elkezdtem leszedni az asztalt.
Kellannak hagytam csak egy terítéket.
- Ó, ne fáradj – szólalt meg Kellan, amikor látta, hogy megterítek neki –, én már vacsoráztam!
Beleharaptam a nyelvembe, nehogy kérdezősködni kezdjek, vagy valami hülyeséget mondjak.
- Rendben! – mondtam meglepően semleges hangon.
Jeff és Carlos nekiállt nekem segíteni, én pedig hálásan néztem rájuk. Olyan volt, mintha így mutatnák ki, hogy együtt éreznek velem.
- Carlos, nyugodtan menjetek haza, majd én segítek Kyrának! – szólalt meg mögöttem Kellan.
A fiúk kérdőn rá néztek, én pedig bólintottam, hogy menjenek csak. Nem védhetnek meg mindentől, nem lehetnek mindig itt mellettem.
- Minden rendben? – kérdezte Kellan, miután a fiúk elmentek.
- Persze, csak fáradt vagyok! – mondtam kerülve a tekintetét.
- Miért nem mondtad Isabelnek, hogy megkértem a kezed? – kérdezte az állam alá nyúlva, hogy a szemébe nézzek.
- Nem jött szóba, ennyi az egész! – rántottam meg a vállam, majd elléptem Kellan öleléséből, és elindultam az emeletre fürdeni, ott talán Kellan békén hagy egy kicsit, hogy fölkészüljek rá, hogy normálisan tudjak vele viselkedni.
- Ó, tehát nem kérdezte meg magától, teljesen váratlanul, hogy Kyra, véletlenül nem kérték meg a kezed mostanában? – jött utánam Kellan.
- Jaj, Kellan! Nem ez volt a legfontosabb, amiről beszélnünk kellett! – mondtam fáradtan, és reménykedtem, hogy leszáll végre a témáról.
- Jó- bólintott –, ezt még meg is értem, de utána meg úgy mutattál be, mintha egyszerűen, csak a barátod lennék! Pedig nemsokára a férjed leszek, és a gyerekünk apja vagyok! – mondta dühösen.
- Jaj, szállj már le a témáról! Majd legközelebb nem fogom elfelejteni, oké? – emeltem fel én is a hangom.
- Rendben! – mondta mogorván, majd bevonult a hálóba.
Hát ez hihetetlen! Még ő sértődik meg nekem, hogy nem úgy mutatom be mindenkinek, mintha a vőlegényem lenne! Még képes, és ő veszekszik velem!
Abban a reményben, hogy mind a kettőnknek sikerül lehiggadni, beálltam a tus alá.
Jó sokáig folyattam magamra a vizet, mire nagyjából úgy éreztem, hogy kész vagyok leplezni Kellan előtt az indulataimat és az érzéseimet.
Mikor beléptem a hálóba, meglepődve láttam, hogy már Kellan is megfürdött.
- Az egyik vendégszoba fürdőjét használtam – mondta, mintha kitalálta volna, mire gondolok.
- Oké! – bólintottam, mint egy idióta, és annak is éreztem magam. Akiről mindenki azt hiheti, hogy nyugodtan átverhet, úgyse jövök rá.
Lekapcsoltam a szobában a villanyt, és befeküdtem az ágyba, annak is a legszélére.
Éreztem, hogy besüpped mellettem a matrac, aztán, ahogy gondoltam, Kellan szorosan odafeküdt mellém, és átkarolt, én pedig nagyon halkan sóhajtottam egyet, majd odabújtam hozzá, úgy ahogy szoktam, mintha mi se történt volna.
Reggel első utam a mosdóba vezetett, és vagy negyed órát a vécé fölött görnyedve töltöttem, és mivel utána semmi kedvem nem volt még fölkelni, visszabújtam az ágyba.
- Kicsim, jól vagy? – ült le az ágy szélére Kellan, és aggodalmasan nézett rám.
- Igen, csak még álmos vagyok! Nem baj, ha most nem kelek fel?
- Dehogyis! Pihenj! Akár egész nap, ha jólesik! – mondta, de a szemöldöke továbbra is össze volt ráncolva. – Biztos, hogy nem vagy beteg? Nincs semmi bajod?
- Jól vagyok! – mondtam neki határozottan. – De te készülődj, mert el fogsz késni!
- Ja, nem is mondtam? Ma csak délután forgatunk! Délelőtt egy megbeszélésre kell mennem!
- Jó, akkor meg onnan fogsz elkésni! – löködtem, hogy kezdjen el készülődni.
Amíg Kellan készülődött eszembe jutott, hogy ma beszélnem kell Jeremyvel. Ha kell, akkor addig nyaggatom, amíg nem hajlandó kibékülni velem!
- Na jó, akkor én lemegyek reggelizni, hozzak fel neked valamit? – kérdezte mosolyogva.
- Nem kell köszi! Lehet, hogy még visszaalszom! Jó étvágyat a reggelihez!
Később aztán Kellan visszajött elköszönni, de nem tudtam kiverni a fejemből, hogy most, vajon hova megy. Monicához? Vagy tényleg a munka megbeszélésre?
Végül én is felkeltem, megreggeliztem, közben pedig megjöttek Carlosék.
Mondtam nekik, hogy helyezkedjenek kényelembe, most telefonálok egyet.
Hívtam is Jeremyt, de egyetlen egyszer sem vette fel. Feldühített, hogy nem akar beszélni velem! Hogy lehet ilyen?
- Jeff, Carlos, gyertek, indulunk! – mondtam, elhatározva magamat, hogy most akkor is beszélni fogok vele.
Megálltunk a kiadó előtt, és ugyan próbáltam rávenni a fiúkat, hogy ne jöjjenek velem, nem voltak hajlandóak a kocsiban maradni, azt mondták, ez a kötelességük.
Így aztán mind a hárman elindultunk Jeremy irodája felé.
Kopogás nélkül rontottam a szobába, de rögtön meg is torpantam, mert Jeremyn kívül még két férfi volt a szobában, és éppen beszélgettek.
- Ó, elnézést, nem akartam zavarni! – szabadkoztam zavartan, és már fordultam is meg.
- Várj! – hallottam Jeremy hangját. – Már éppen befejeztük az urakkal, maradj csak!
Megvártuk, amíg kimennek, azután Jeremy becsukta mögöttük az ajtót, kicsukva ezzel Carlosékat is, bár ezt nem bántam.
- Nos, miért vagy itt? Könyv? Körút? – találgatott közömbös, hideg hangon, miközben egy pillanatra sem nézett rám, hanem a papírjai között turkált.
- Jeremy! – szóltam rá. Erre már felfigyelt.
- Igen? Mit akarsz? – teljesen kiakasztott ezzel a flegma stílusával.
- Csak beszélgeti szeretnék veled, kibékülni! Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled! – mondtam őszintén. – Kérlek, hallgass meg!
- Hát, jó! Mondjad! – figyelt végre rám teljesen.
- Mi lenne, ha nem itt beszélnénk meg, hanem eljönnél vele egy korai ebédre? Nyílt egy nagyon szuper étterem a közelben, mit szólsz? – reménykedtem benne, hogy igent mond. – Kérlek, utána békén hagylak!
- Rendben! Nem bánom! – mosolygott végre rám, és ezzel újra a régi Jeremyt láttam magam előtt.
Az autóban Carlosék elég furcsán néztek Jeremyre, de miután elkapták a tekintetem, mély társalgásba bonyolódtak egymással.
Lepakoltam az étterem előtt, és Carlosékat kint hagyva, bementünk.
A pincérnő rögtön ott is termett, és egy szabad asztalhoz vezetett bennünket.
Jeremy már éppen kihúzta volna nekem a széket, amikor a szemben lévő asztalnál megláttam őt!
Ezt nem hiszem el! Átkozódtam magamban! Miért kellett most összefutnom vele?

25.Fejezet/3. rész

2009-12-31T10:46:00.001+01:00

25. fejezet/3. rész

Szóval Monica terhes. De vajon ki az apa?
Dermedten ültem a gép előtt, és csak bámultam a képet. Aztán szép lassan egy emlék kezdett beúszni a fejembe…
- Hogyan lehet ekkora hülye?- hallottam Kellan erőtlen hangját.
- Szerelmes! – hallottam bentről egy másik hangot is, ami nagyon ismerős volt.
- Jó, ezt megértem, de… áh - nyögött fel Kellan. – Még csak 25 éves a fenébe is!
- Hé, én egy szóval sem mondtam, hogy helyeslem a döntését! – Kellan apja, jöttem rá! Hát persze, Ő van bent, de vajon kiről beszélhetnek?
- Ráadásul itt a munkája, amiben sikeres! Csak hátráltatná!- Egyre értetlenebbül hallgattam a beszélgetést. - Egy gyerekhez még nem elég érett!
Akkor, ott a kórházban azt hittem, rólam beszélnek. De ezek szerint tévedtem! Kellan már akkor tudta, és éppen erről beszéltek az apjával, szóval valószínűleg Kellan szülei is tudják!
Nagyszerű! A hátam mögött meg mindenki erről beszél, csak nekem nem mondja el senki, mintha semmi közöm sem lenne hozzá!
Ez az egész olyan, mint egy rohadt összeesküvés! Ettől pedig csak még rohadtabbul érzem magam.
De most mi legyen? Már én is tudom…
Álljak oda Kellan elé, és mondjam meg, hogy nyomoztam, és rájöttem a titkára? Vagy tegyek úgy, mintha még mindig nem tudnám, és várjak arra, hogy Kellan mit lép?
Valahogyan egyik lehetőség sem tetszett igazán. Nem akarom neki elmondani, hogy tudom, viszont már nem is tudok úgy tenni, mintha semmiről sem lenne fogalmam.
De akkor mit csináljak?
Dühödten csaptam le a laptop tetejét, majd kimentem a szobából. Elindultam a konyhába, hogy valami ebédet készítsek, közben hátha eszembe jut valami használható ötlet is, de akkor megakadt a szemem az üzenetjelző villogásán.
- Szia, Kicsim! Itt az apád! Tudom, hogy még nem akarsz velem találkozni, és beszélni, nem is erőltetem, bár én nagyon örülök neki… de nem ezért hívtalak, csak szerettem volna boldog születésnapot kívánni! Az ajándékod itt vár, szóval, ha úgy gondolod, hogy átjössz, én várni foglak! Szeretlek, szia!
Rövid mérlegelés után töröltem, majd meghallgattam a következő üzenetet:
- Szia! Itt Isabel! Ha áll még a pénteki vacsi, akkor hétre ott leszek! Csak ezért hívtalak, hogy tudd, nem felejtettem el, és ott leszek! Már várom! Szia!
Tényleg, Isabelt teljesen el is felejtettem! Még jó, hogy hívott, bár semmi kedvem nincs most a vacsorához. De már nem mondhatom vissza, az elég bunkóság lenne, ráadásul, úgy tűnhet, mintha nem akarnék vele találkozni.
- A testvéred átjön vacsorára? – kérdezte mögülem Carlos.
- Igen, gyertek, elmegyünk hozzá bevásárolni! – mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
Húsz perc múlva már a hipermarketben voltunk, és éppen fűszereket válogattam. A fiúk látványosan jöttek mögöttem, ami egy kicsit zavaró volt, mert így elég sokan megbámultak, de nem érdekelt különösebben.
A bevásárlás egyik legviccesebb pillanata az volt, amikor Jeff nem figyelt egy pillanatra, és meglökte a mellette elsétáló öregasszonyt, aki erre felháborodottan követelte, hogy Jeff vegye fel, amik kiborultak a kosarából. Miután felvette, a legfelső polcról leszedetett vele egyesével egy csomó konzervet, majd utána mind vissza is pakoltatta vele, hogy mégsem ezek kellek neki. Carlossal alig bírtuk ki, hogy ne kezdjünk el nevetni, de inkább visszatartottuk, nem akartuk, hogy az öregasszony ránk is megharagudjon. Jeff pedig vörös fejjel kezdett visszapakolni.
Ezután a kis incidens után beszereztem még pár dolgot, és a pénztár felé indultunk. Sorbaállás közben azonban feltűnt, hogy a fiúk feltűnően takargatnak valamit.
- Mi van? – kérdeztem gyanakodva.
- Mi? Nincs semmi! – mondta Carlos gyorsan.
Megpróbáltam a hátuk mögé lesni, de nem tudtam, mert folyton arra hajoltak amerre én is.
- Na jó fiúk, ez már gyerekes! Mit rejtegettek? – kérdeztem mérgesen.
Jeff nagyot sóhajtott.
- Na, jó, de ne akadj ki! – figyelmeztetett.
Félreálltak és egy halom újság volt mögöttük. Először nem értettem, miért kellett ezeket takargatni, aztán megláttam.
Monica volt az egyik címlapján, és ahogy jobban megnéztem a háttérben észrevettem Kellant is, úgy láttam, hogy a kép a repülőtéren készült.
Ezek szerint a csaj már itt is van! Pedig Kellan csak hajnalban beszélt vele. Nem sokat vesztegette az idejét! Mondjuk New Yorktól Los Angeles csak pár óra repülővel, de akkor is!
Nyugalmat erőltettem magamra, és visszaálltam a sorba. Éreztem, hogy a fiúk bámulnak, de engem csak az érdekelt, hogy kitaláljak valami megoldást erre a helyzetre.
Az autóban aztán Carlos rászánta magát, hogy kihúzzon belőlem valamit.
- Kyra, biztos, hogy most mérges vagy, egyet értek veled, és… - kezdte megfontoltan miközben látszott, hogy kínosan érzi magát.
- Carlos, kérlek! Már tudom egy ideje, oké? De nem szeretnék erről beszélni! – mondtam határozottan.
Láttam rajtuk, hogy meglepődtek, viszont ezek szerint már ők is tudtak róla…
Otthon megint várt egy üzenet a hangpostámon. Mr. Dominic volt az, előre hozták a tárgyalást jövő héten lesz. Azt kérte, hétfőn menjek az irodájába, egy utolsó megbeszélésre. Nem hiszem el, hogy még ezzel is foglalkoznom kell! Most minden összejött egyszerre!
Délután nekiálltam főzni, hogy hétre készen legyek mindennel. Jeff Kolával játszott, Carlos viszont, folyamatosan ott sündörgött körülöttem. Egy kicsit idegesített is.
Fél hétkor felmentem az emeletre, és átöltöztem. Carlos felajánlotta, hogy megterít addig, de inkább visszautasítottam.
Hét után egy kicsivel megszólalt a csengő.
Elindultam ajtót nyitni, de közben megkértem Carlost, hogy nyisson ki egy üveg bort, amit a hűtőbe tettem.
Ahogy kinyitottam az ajtót, Isabel széles mosollyal az arcán ölelt meg, és libbent be az ajtón.
- Szia, Kyra!
- Szia! Be kell mutatnom neked a testőreimet! – vezettem be Isabelt a nappaliba. – Ő itt Jeff, és Carlos pedig mindjárt itt lesz!
Miután Isabel és Jeff kölcsönösen bemutatkoztak, mind leültünk.
Jeff és Isabel a kanapéra ültek le, én pedig a fotelba, így háttal voltam a bejáratnak. Csak arra figyeltem föl, amikor Isabel felállt, és mosolyogva nyújtja a kezét.
- Te biztos Carlos vagy! – aztán a hátam mögül csak nagy csörömpölést hallottam.

25.Fejezet/2 rész

2009-12-27T17:23:00.001+01:00

25. fejezet/2 rész

Nem bírtam visszaaludni, pedig próbáltam. Kellannak bezzeg sikerült, nem sokkal később már egyenletesen szuszogott mellettem.
Bárcsak tudnám, kivel beszélt telefonon, akkor sokkal jobb lenne. De így, olyan idegesítő és kínzó, mert ezt már eljátszotta velem egyszer, és nem szeretném, ha még egyszer megismétlődne. De az is lehet, hogy családi ügy, vagy valami olyan dolog, amit úgy gondol, hogy nekem nem feltétlenül kell róla tudnom, mert nem olyan fontos.
Megfordultam az ölelésében, és az arcát figyeltem. Olyan békésen aludt, mintha semmi gondja nem lenne. Nehéz volt elhinni, hogy titkol valamit.
Óvatosan felemeltem a kezemet, és végig simítottam az arcán. Egy pillanatra megrándult, és én már vettem is volna el a kezemet, de Ő abban a pillanatban utána kapott, és visszasimította az arcához.
- Azt hittem alszol! – mormolta csöndesen.
- Most ébredtem föl, nem bírtam aludni! – füllentettem. – De te miért vagy ébren?
- Nem tudom, én is csak most ébredtem, és méghozzá milyen kellemesen! – vigyorgott rám. – Bár tudnám még fokozni, hogy még kellemesebb legyen! – mondta, és már húzott is magára.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd a vállaimat, és haladt egyre lejjebb, én meg csak hagytam neki. Utáltam, hogy pár csókjától már ennyire kikészülök, főleg miután a kezei is elkezdtek barangolni rajtam.
Végül kikapcsoltam az agyamat, és átadtam magam Kellan érintéseinek és kényeztetésének.
- Ugye hogy most még kellemesebb ez a reggel? – kérdezte fülig érő, pajzán vigyorral a képén.
- Hmm… volt már jobb is! – mondtam neki gonoszkodva, mert tudtam, hogy ettől majd lehervad a vigyor a képéről.
Igazam is lett, szemeit összehúzta, szája pedig fintorba torzult.
- Nagyon vicces vagy! De néha azért megerőltethetnéd magad, és kedveskedhetnél is!
- Jó, bocsi! De azért te is, néha túl magabiztos vagy! Ilyenkor nehéz megállnom! – suttogtam a nyakát csókolgatva.
- Mmm… azt hiszem kvittek vagyunk! – mondta sóhajtva.
Végül aztán mindketten fölkeltünk, és készülődni kezdtünk.
A kakaómat fújogattam éppen, amikor beugrott, hogy ki is az a Monica! Kellan volt barátnője! Ő az, aki úgy bekavart, akivel a címlapon szerepeltek!
Ez nem hiszem el! Ezek szerint még mindig beszél vele, rendszeresen! És megkérte, hogy költözzön ide! Hogy teheti ezt? Most kérte meg a kezemet!
Talán, sőt, biztos, hogy nem ide akarja költöztetni, de akkor is! Titokban fognak találkozgatni?
Próbáltam lenyugodni, hiszen az egésznek semmi értelme sincs! Minek kérte volna meg Kellan a kezem, és miért nem engedett elmenni, amikor el akartam, ha nem szeret? De akkor meg minek titkolózik?
- Valami baj van? Egészen elfehéredtél! – mondta Kellan az arcomat vizsgálva.
- Semmi, csak elment az étvágyam, valószínűleg jön a reggeli rosszullét is hamarosan! – mondtam a rántottámat turkálva.
- Oh! – Kellan ennyiben hagyta a dolgot.
Miután befejeztük a reggelit, elpakoltam, Ő pedig elkezdte összeszedni a cuccait. Már megint kapkodott, pedig most egyáltalán nem volt elkésve.
- Most megyek, Kicsim, majd este jövök! Szia!- futólag homlokon csókolt, és már ott sem volt.
Remek, ezentúl így lesz? Mindig kapkodni fog, rám alig lesz ideje és titkolózik?
A nap további része elég monoton volt. Én elég durcás hangulatban voltam, Carlosék pedig ma furcsa módon kimondottan komorak voltak.
Nem kérdeztem az okát, elég volt nekem a saját problémám. Leültem a laptopom elé, és úgy gondoltam, egy kicsit utánanézek ennek a Monicának.
Elég sok rajongói honlapja volt, és ahogy észrevettem, rengetegszer írnak róla a pletykalapokban. A képeken viszont egy gyönyörű nőt láttam. Hosszú, hullámos sötétbarna haja a háta közepéig ér le, szeme gyönyörű, sötétbarna, majdhogynem fekete. Nem mellékesen pedig hihetetlenül vékony. Várjunk csak, nem is vékony, ezen a képen kifejezetten kövér! De ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy nem is kövér, más miatt kerekedik a hasa!

25.Fejezet /1 rész.

2009-12-23T11:50:00.000+01:00

25. Fejezet

Hazafelé a kocsiban folyton a gyűrűmet és Kellant néztem felváltva. Alig tudtam elhinni, hogy megkérte a kezemet, pedig számíthattam volna rá. Ő egész úton csak mosolygott, és bár a sötétben nem nagyon láttam, de le mertem volna fogadni, hogy a szemei is hihetetlenül csillogtak.
- Mi lenne, ha elutaznánk egy hétre valahová? – kérdezte hirtelen Kellan, már otthon, az ágyban feküdve. – Egy hónap múlva befejezzük a forgatást, és utána ráérek egy ideig, jó lenne egy kicsit elutazni, kikapcsolódni! Mit szólsz?
- Hát jó! Veled bárhová, de mégis milyen helyre gondoltál? – kérdeztem mosolyogva. Milyen jó lenne egy teljes hét, csak kettesben!
- Mondjuk Dél-Afrika? Imádom azt az országot, az egyik kedvencem! Gyönyörű hely! Elmehetnénk Fokvárosba, rengeteg ott a látnivaló, nagyon tetszene neked is! – mondta Kellan lelkesen.
Azt este további részében folyton az utazásról beszélt. Amikről mesélt valóban gyönyörűek voltak, de azért furcsálltam, hogy miért éppen most akar elutazni…
Hiszen, ha összeházasodunk, akkor úgyis elmegyünk majd nászútra, és ha tényleg csak kikapcsolódni szeretne, akkor elmehetnénk az országon belül is valahová, itt is vannak szép helyek. Bár lehet, hogy tényleg csak nagyon szereti azt a helyet, és meg akarja mutatni nekem.
Egy idő után inkább abbahagytam a gondolkozást, és elaludtam, félálomban már csak azt érzékeltem, hogy Kellan betakar, és átölel.
Másnap reggel nagyon korán ébredtem, inkább hajnal volt, mint reggel. Kellan még mélyen aludt.
Legalábbis ezt hittem, egészen addig, amíg úgy fél óra múlva, nagyon csendben ki nem osont a szobából. Nem értettem, hova megy, még nagyon korán volt. Nem bírtam ki, én is utána mentem. A nappaliból hallottam a hangokat, és úgy tűnt, valakivel vitatkozik.
Olyan furcsa érzést kezdtem érezni, a gyomrom összeszűkült, és folyton az járt a fejemben, hogy Kellan titkol előlem valamit.
Lementem a lépcsőn, és leültem az aljára, innen még jól hallhatom, hogy mit beszél Kellan.
Feszülten figyeltem.
- Ez kész agyrém! Még nem vagy rá kész! Gondolkodtál már rajta, hogy mi lesz azután? Még saját magadnak sem tudod a gondját viselni, nem hogy neki… Na jó, inkább utazz ide, én most nem nagyon tudok utazgatni, és akkor majd elkísérlek! Ideköltözöl? – ebből az egészből nem nagyon értettem semmit, de nem nagyon tetszett. Vajon kivel beszélhet?
- Nézd, Monica, én már akkor sem értettem egyet veled, amikor bejelentetted! Utazz ide! Minél előbb annál jobb! Most leteszem…
Gyorsan visszaszaladtam az emeletre, nem akartam, hogy Kellan megtudja, hogy kihallgattam.
Betakaróztam, és kifeküdtem minél jobban az ágy szélére. Kellan pár perc múlva jött vissza. Odafeküdt mellé, és átölelte a derekamat, de az most először fordult elő, hogy nem esett jól az érintése.

24.Fejezet: Születésnapi meglepetés

2009-12-15T16:07:00.002+01:00

24. Fejezet

Amikor bekanyarodtam az udvarba, Kellan kocsija már ott állt. Mikor kiszálltam az autóból, azon gondolkoztam, hogy most biztos ideges, és szegény nem érdemelte ezt. Ő csak dolgozott, és biztos, hogy fáradt, erre még miattam is izgulhat, hogy hol lehetek.
Elköszöntem a fiúktól, és beléptem az ajtón.
Kellant a konyhában találtam meg. Éppen a hűtőben kutatott.
- Szia! – köszöntem halkan.
Ahogy meghallotta a hangom, felkapta a fejét, és jól beverte a hűtőbe.
- Jesszus, nagyon fáj? – siettem oda hozzá.
Megfordult, és szemrehányó tekintettel nézett rám.
- Semmi bajom, csak megijesztettél, nem hallottam, hogy megjöttél! – mondta a fejét fogva.
- Moziban voltam Carlosékkal! Láttam, hogy kerestél…- mivel a szemrehányó tekintet nem tűnt el, kezdtem rájönni, hogy nem azért néz így, mert megijesztettem, hanem mert mérges rám. Azt hiszem, meg is volt rá az oka.
- Hagyhattál volna egy üzenetet, hogy hol vagy! – morogta, majd visszafordult a hűtőhöz, és becsukta.
- Kola! Hol vagy? Gyere ide! – hívogatta a kutyát hangosan, velem nem is törődve.
- Kellan, kérlek, beszéljük meg! Csak az a baj, hogy nem szóltam? Hiszen tudhattad, hogy nem esik bajom, mert Jeff és Carlos velem voltak! – megfogtam a karját, és megpróbáltam magam felé fordítani.
Még mielőtt sikerült volna a szemébe néznem, Kola futott le az emeletről, és egyenesen ráugrott Kellanra.
- Jól van, okos vagy! Elmegyünk sétálni! Gyere!
Elment a pórázért, és rácsatolta a kutyára.
- Majd jövök! – mondta hátra sem nézve, és kilépett az ajtón.
Egy nagyot sóhajtottam. Nem lesz könnyű megbékítenem, az biztos! Még jó, hogy nem tudja, hogy elmentem a forgatásra!
Nem bántam annyira, hogy elment, így legalább kicsit lehiggad. Legalábbis nagyon remélem!
Felmentem az emeletre, és elmentem fürödni. Befeküdtem az ágyba, és bekapcsoltam a tévét. Egy ideig kapcsolgattam, de nem ment benne semmi érdekes, így kikapcsoltam. Mikor csend lett a szobában, meghallottam a lépteket a lépcsőről.
Megjött Kellan!
Felkapcsoltam a kislámpát, és vártam, hogy belépjen.
Az arca ki volt pirosodva, és a homlokán vékony veríték fénylett, amikor belépett az ajtón. Szemét rögtön rám emelte, és dühöt már nem láttam bennük.
- Szia! Letusolok, de utána beszülnünk kell!- hangja nem volt rosszat sejtető, én mégis féltem.
Csak nem sértődött meg rám ennyire, a mozi miatt! De akkor mi lehet a baja? Meggondolta magát? Nem akarja a kisbabát? Vagy engem?
Igen, lehet, hogy ez túl sok neki. Túl sok lehet neki a felelősség, hiszen nem csak, hogy gyerekünk lesz, de miattam is állandóan aggódnia kell Alex miatt.
Bár, én mondtam már neki, hogy túlzásba viszi… De lehet, hogy teljesen más baja van. Vajon micsoda?
Az a negyed óra végtelenül lassan telt el, amíg kijött a fürdőből.
Amikor viszont megjelent az ajtóban, a szívem hevesebben kezdett dobogni, és nem bírtam levenni a szemem róla.
A haja vizesen meredezett szanaszét, a derekára pedig csak egy törülközőt csavart.
Felvett egy rövid gatyát, majd odasétált az ágyhoz, és lefeküdt mellém.
- Milyen volt a mai kirándulásod? – kérdezte színtelen hangon.
Szorosan magához húzott, de nem nézett rám, hanem a plafont bámulta.
- Mi… - kezdtem volna, mert sehogyan sem értettem, honnan tudhatta meg, hogy ott voltunk.
- Kérlek, ne próbáld meg letagadni, tudom, hogy ott voltál!
- Igen, de csak azért, mert hiányoztál, és meg akartalak lepni! Most mérges vagy? – kérdeztem halkan, és az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy közben lehunyta a szemét, és elégedetten sóhajtott.
- Kyra, nem szeretem, ha nyomoznak utánam! Éppen elég elviselni az újságírókat! Ráadásul, rosszul tűröm, ha valamit nem mondanak el nekem! Amikor délután megálltunk egy kis szünetet tartani, odajött hozzám, az egyik biztonsági ember, és mondta, hogy itt volt egy szőke hajú nő, aki azt mondta, hogy a barátnőm, és vele volt két másik férfi is, és velem szerettek volna találkozni. Elmesélte, hogy idekísért titeket, én akkor éppen forgattam és miután pár percig néztél, szó nélkül elindultál visszafelé. Elég furcsa volt, először alig akartam elhinni, hogy tényleg itt voltál! Ráadásul, biztos, hogy ennek híre megy, és azt fogják hinni, hogy ellenőrizgetsz! – nézett rám, mintegy célzásként. De a szemében nem láttam, hogy mérges lenne rám.
- Oké, megígérem, hogy ezentúl nem csinálok ilyet, vagy ha mégis, akkor nem fogok elmenni egy szó nélkül! – mondtam, és adtam egy csókot a szájára.
- Azt még mindig nem mondtad, hogy miért mentél el? Legalább köszönhettél volna!
- Hát, az a jelenet… muszáj erről beszélni? – kérdeztem, mert elég kényelmetlenül éreztem magam.
- Igen, szeretném, ha elmesélnéd! – kérte kedvesen, vigyorogva.
- Hát jó, szóval, amikor odaértem éppen az a jelenet ment, amikor a parkban ülsz egy padon egy nővel, és te készülsz megcsókolni. Hidd el, tudom, hogy gyerekesen viselkedtem, és tudom, hogy ez csak játék, de akkor is nagyon rossz volt látnom, hogy más nőt csókolsz! – mondtam, és éreztem, hogy elvörösödtem.
- Így már értem! – mondta Kellan jókedvűen, és egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki mérges. - Nem haragszom, a te helyedben, valószínűleg én is féltékeny lettem volna! Bár, én, lehet, hogy nem mentem volna el szó nélkül, hanem mérgemben elrángattam volna a közeledből azt a barmot! – a mondat végére összeráncolta a homlokát, mintha éppen most képzelné el a jelenetet.
- Holnap mikor végzel? –kérdeztem.
- Korán, tervezek neked egy meglepetést! Hatra legyél készen! – mondta csibészesen vigyorogva.
- Kellan! Az nem ér, hogy ilyen korán bejelented, hogy meglepetést kapok, és most várhatok rá egy egész napot! Egész nap ezen fogok gondolkozni! – mondtam durcásan.
- Márpedig nem fogom elárulni! Különben is, aki kíváncsi hamar megöregszik! – mondta nevetve, és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Na jó, akkor aludjunk! – mondtam belenyugvón, de közben majd megevett a fene, hogy mi lesz a meglepetés.
- Jó éjszakát! – mondta, miközben átölelt, és kényelmesen hozzábújva elhelyezkedtem, ő pedig elkezdte simogatni a hasamat.
- Neked is!
Másnak reggel elég nagy kapkodásban voltunk, ugyanis Kellan nem állította be az ébresztőt, és mind a ketten elaludtunk.
- John ki fog nyírni! – morgolódott öltözés közben.
- Ki az a John? – kérdeztem a fürdőből.
- A rendező! Nagyon el fogok késni! – mondta, miközben már ment lefelé a lépcsőn.
- Ugyan már! Húsz perccel aludtál többet, ez még nem a világ vége! Kicsit késel, de majd ráfogod a dugóra! – mentem utána.
- Hova mész? – kérdeztem, mert már az ajtónál vette a cipőjét.
- A forgatásra! Nincs időm reggelizni, Kyra! Tényleg késésben vagyok! – mondta Kellan idegesen.
- Rendben, de azért az úton ne száguldozz, vigyázz magadra! – mondtam aggódva, mert láttam, hogy össze-vissza kapkod, és siet.
Már éppen a kabátját vette volna fel, amikor félbehagyta a mozdulatot, és megállt előttem.
- Ígérem, hogy semmi bajom sem lesz! Rendben? Hatra legyél készen! Boldog szülinapot! – mondta, és megcsókolt.
- Köszönöm! Szeretlek!- öleltem át sorosan.
- Én is, de most megyek, szia!
Pár perc múlva már hallottam felbőgni az autója motorját. Carlosék már úton voltak, én pedig addig nekiálltam reggelit készíteni.
Ahogy a hűtőben pakolásztam, megint elkapott a hányinger. Rohantam a vécéhez.
Már jó ideje a vécé fölött görnyedtem, amikor hangos csengetést hallottam.
Remek!- gondoltam. - De most nem tudom kinyitni! Biztos Carlos és Jeff jöttek meg.
Körülbelül öt perc múlva indultam ajtót nyitni, és ott szembe találtam magam két ideges, mogorva férfival.
- Mi történt? Miért nem nyitottad ki azt a rohadt ajtót? – támadott le Carlos idegesen.
- Hé, nyugi, nem tudtam kinyitni, mert… reggeli rosszullét! Hallottatok már erről valamit? – kérdeztem nyersen.
Miután Carlos és Jeff lenyugodott, hogy nem esett bajom, a nap eseménytelenül telt.
Kaptam tőlük egy csokor virágot és egy doboz csokit a születésnapomra, amitől egy kicsit meg is hatódtam.
Szégyellem, de én nem tudom, hogy az övék mikor van… Nem is gondoltam arra, hogy ők esetleg adnak nekem valamit.
Öt után azonban lázas készülődésbe kezdtem, hogy elkészüljek hatra.
Megmostam a hajam, beszárítottam, és elkezdtem a megfelelő ruha után kutatni. De sajnos fogalmam sem volt róla, mit tervez Kellan, és hogy nekem ahhoz hogyan kéne öltöznöm!
Végül az egyik pántos, sötétkék ruhámat vettem föl, és erősen reménykedtem benne, hogy Kellan nem túrát vagy valami hasonló, nagy gyaloglást igénylő dolgot tervezett estére.
Mikor a tükör elé álltam, megdöbbenve vettem észre, hogy kezd látszani a pocakom. Jobbra-balra forgolódtam, és csakugyan! Tényleg látszódott!
Elérzékenyülve tettem a hasamra a kezemet, és simogattam meg.
Hangos dudálás szakított ki a gondolataimból, amikor már hosszú percek óta a tükör előtt billegve szemléltem magam.
Elköszöntem Jefféktől, akik hamiskás mosollyal léptek ki az ajtón, és én is elindultam Kellan kocsijához.
- Nagyon szexin nézel ki! Gyönyörű vagy! – mondta Kellan rögtön ahogy beszálltam.
- Te sem panaszkodhatsz!- néztem rajta végig.
Egy fekete zakót viselt, alatta egy fehér inggel, és fekete nadrággal.
Azonban amikor a szemébe néztem, elfelejtkeztem minden másról, és hagytam, hogy megcsókoljon.
Fél óra kocsikázás után, Kellan leparkolt egy tó mellett.
- Jaj ne! Mondd, hogy nem kell gyalogolnom, mert ebben a cipőben nem tudok! – panaszkodtam.
- Nem kell gyalogolnod, nyugi! Gyere, nem lesz semmi baj! – mondta lágyan, és belémkarolt.
Megkerültük a tavat, és már halványan egy épület fényeit kezdtem fölfedezni.
- Hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd megtudod! – mondta vigyorogva.
Odaértünk egy gyönyörű étterembe, és Kellan mosolyogva engedett előre az ajtóban, én azonban lecövekeltem.
- Mi a baj, Kicsim? – kérdezte értetlenül.
- Ne legyél mérges, de szerintem az étterem zárva van! – mutattam körbe, a teljesen üres teremben.
Kellan csak megforgatta a szemét!
- Gyere már, Kyra! – mondta, és elkezdett befelé húzni maga után.
A bejárattal szemben állt egy pult, és amikor odaértünk, megjelent egy alkalmazott.
Kellan áthajolt a pulton, és súgott valamit a fiúnak, aki bólintott, és intett valakinek a hátunk mögött.
- Hadd kísérjem magukat az asztalukhoz! – szólalt meg mögöttünk egy mély hang.
Miközben a pincért követtük idegesen suttogtam Kellannak.
- Mi a fene ez az egész? Mondd, hogy nem bérelted ki az egész éttermet az én kedvemért! – néztem rá szúrósan.
Nem válaszolt, csak mentünk tovább a pincér után.
Én pedig magamban füstölögtem tovább a nagy felhajtás miatt.
Mikor megpillantottam az asztalt, nem is tudom, mit éreztem. Gyönyörű volt! Az abrosz krémszínű volt, rajta egy hatalmas vörös rózsacsokor, és egy aranyozott gyertyatartó.
- Ó, Kellan! Ezt nem kellett volna! Csak a szülinapom miatt! – mondtam meghatottan.
- Örülök, hogy tetszik! – mosolygott rám.
A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt, közben halk zene szólt. Amikor a desszertet is megettük, Kellan fölkért táncolni.
Szorosan egymáshoz simulva táncoltunk, és rendkívül jól éreztem magam a karjai közt.
Majd, amikor a pincér megjelent egy pohár pezsgővel és nekem egy pohár narancslével, Kellan visszavezetett az asztalhoz.
Már éppen megfogtam volna a poharat, amikor döbbenten vettem észre, hogy Kellan feláll a székről, és letérdel elém.
- Kyra! – mondta lágy, ünnepélyes hangon.
- Tessék? – nyögtem ki. Akkor már tudtam, mit akar, és hogy miért volt ez a nagy felhajtás!
- Kyra, nagyon szeretlek! Teljes szívemből szeretlek! Leszel a feleségem? – kérdezte lassan, miközben a tekintete egy percre sem engedte el az enyémet.
Az egyik zsebéből lassan előhúzott egy kék színű bársonydobozkát, és kinyitotta.
Egy gyönyörű, fehérarany gyűrűt pillantottam meg benne, egy hatalmas gyémánttal a közepén.
Éreztem, hogy elerednek a könnyeim, de nem érdekelt. Borzasztóan boldog voltam!
- Igen, igen, igen, igen! – hadartam nevetve, miközben Kellan megcsókolt.

23.Fejezet: Kirándulás

2009-12-07T16:10:00.001+01:00

23. Fejezet

- Ki volt ez a lány? – kérdezte rögtön Carlos.
- Istenem, rosszabbak vagytok, mint a pletykás vénasszonyok! – csóváltam meg a fejem. - Egyébként Ő, még nekem is furcsa kimondanom, de a féltestvérem volt, Isabel!
- Szóval, ezért voltál kiborulva azon az estén? Akkor tudtad meg? – szólt közbe Jeff is.
- Igen, odaköltözött az apámhoz, az anyjával együtt. Most azért jött, hogy jobban megismerkedjünk egymással, pénteken átjön vacsorára.
Meglepődve láttam, hogy felderült Carlos arca. Nocsak!
Magamban jót mosolyogva hagytam ott őket a konyában. Felmentem az emeletre, és kivasaltam pár ruhát, de utána úgy döntöttem, hogy mára végeztem a takarítással, és egy könyvvel a kezemben, leültem a nappaliba olvasni. Kola lekuporodott a fotel mellé, Carlos egy DVD-t nézett, Jeff pedig a konyhában telefonált.
A barátnőjével beszélhetett, de ahogy láttam, nem alakultak jól a dolgok, mert idegesen járkál fel-alá, és közben a kezével hadonászott. Mikor végzett idegesen betrappolt, és leült a kanapéra Carlos mellé. Összességében elég frusztrált benyomást keltett, a kezeit összefonta a mellkasán, és úgy tett, mintha a filmet nézné, de lefogadom, hogy semmit sem fogott fel belőle.
Egy apró sóhaj után ismét a könyvre koncentráltam. De nem sokáig, mert megszólalt a mobilom. A kijelzőn Kellan neve villogott. Rávetődtem a telefonra.
- Szia, Kellan! – szóltam bele mosolyogva.
- Szia, Édes, éppen szünetet tartunk, gondoltam felhívlak! Minden rendben otthon? – a háttérben elég nagy zaj volt, folyamatos sikítozást hallottam.
- Itthon minden rendben, de mi ez a zaj? Kik sikítoznak?
- Rajongók! Páran megtudták, hogy hol forgatunk ma, és idejöttek! De nem vészes!
- Ó, és hol forgattok ma? – kérdeztem, mert egy ötlet kezdett megfogalmazódni bennem.
- A San Ferdando-völgyben. Éppen ezért, lehet, hogy csak nagyon későn érek haza!
- Rendben, vigyázz magadra, és ügyes legyél!- mondtam búcsúzóul.
- Te is! Szia!
- Szeretlek! – suttogtam halkan.
- Én is, Kicsim! – láttam magam előtt a mosolyát.
Mikor letettem a telefont, lelkesen álltam a fiúk elé, készen, hogy előadjam az ötletemet.
- Menjünk kirándulni! – a tervem nem aratott osztatlan sikert.
- Mi? Mégis hova?- értetlenkedett Carlos.
- Még nem is ebédeltünk!- tette hozzá Jeff.
- Ja, fiúk, ne legyetek már ilyenek! Elviszünk pár szendvicset, és megesszük útközben. San Fernandóba megyünk!- meg sem várva a válaszukat, a konyhába mentem, és nekiálltam szendvicseket gyártani.
Nem érdekelt a fiúk kelletlensége, eldöntöttem, hogy meglepem Kellant! Már előre láttam, a döbbent képét, amikor észrevesz!
- Ez most komoly? – jött utánam Jeff.
- Igen! Kellan ott forgat, meg akarom lepni!
- De muszáj pont ma menni? Nagyon álmos vagyok! – igazolásképpen egy hatalmasat ásított.
- Igen, neked is jót fog tenni egy kis kirándulás, egyébként is, a kocsiban aludhatsz, majdnem másfél óra, amíg odaérünk!
- Hát jó, nekem végül is mindegy!
- Na látod, nem lesz rossz! – veregettem meg a hátát.
Miután becsomagoltam fél tucat szendvicset, átöltöztem, megkerestem Kola pórázát, és indulhattunk is.
Ha odaértünk legalább Kolának is lesz alkalma sétálni egyet.
Nem sokkal azután, hogy elindultunk, Jeff tényleg elaludt hátul Kolával együtt. Carlossal beszélgettem vezetés közben, próbáltam diszkréten megérdeklődni tőle, tetszik-e neki Isabel, de ahányszor csak erre került a sor, mindig elterelte a témát. Végül annyiban hagytam a dolgot, előbb utóbb úgyis kiderül.
Végül megérkeztünk, nem volt nehéz megtalálni a helyszínt, ugyanis az utat lezárták arrafelé, így sokkal távolabb kellett leparkolnom. Amíg Carlos felkeltette Jeffet, én rácsatoltam a pórázt Kolára.
Ő pedig lelkesen csaholva ugrott ki a kocsiból.
- Nyugi, Kola, mindjárt ott vagyunk, megnézzük, hogyan dolgozik a gazdi! Rendben? De viselkedj rendesen, ne próbálj meg elszaladni! – simogattam meg a fejét.
A forgatás területét egy kordonnal zárták le, körülötte pedig rengeteg rajongó, bámészkodó és újságíró tolongott. Nekem könnyű dolgom volt, itt volt velem Carlos és Jeff, így könnyűszerrel odaférhettem a kerítéshez, hogy jobban lássak. Kola roppant izgatott volt, mindent végig szaglászott, és megvizsgált körülöttünk.
Rövid nézelődés után rájöttem, hogy innen nem sokat látok, így odamentünk a kapuhoz.
Egy csomó, mogorva biztonsági ember állta utunkat.
- Jó napot! Kellan Lutz barátnője vagyok Kyra Mason, ők a testőreim! Csak szeretnék beköszönni! Kérem! – néztem rájuk könyörögve.
- Szólunk neki, hogy itt van!- szólalt meg végül az egyik.
- Ne! Meglepetést akarok neki szerezni! Kérem! Nem csinálunk semmi rosszat! – könyörögtem nekik tovább.
Pár percig tanakodtak, majd az egyikük hozzám lépett.
- Hát rendben! De az egyikünk elkíséri magukat hozzá!
- Rendben! Nagyon köszönöm! – néztem rájuk mosolyogva.
Ahogy beljebb haladtunk, rájöttem, hogy itt sem kisebb a tömeg. Mindenhol emberek rohangáltak, kamerákat tologattak, lámpákat, mikrofonokat állítgattak. Hat sátor volt felállítva, számoltam össze őket, miközben elhaladtunk mellettük. Az egyikben sminkek és a ruhák voltak, egy másikban büfé volt, a harmadikban a kellékek lehettek és így tovább.
Aztán odaértünk egy nagy tér közepére. Ott állt egy csomó kamera, és mindenki egy jelenetet figyelt.
Az őr jelezte, hogy innen nem mehetünk tovább, de felesleges volt, mert én nem is bírtam volna. Döbbenten figyeltem a jelenetet.
Kellan és egy nő ült a padon, egy parkban. Még mielőtt elkezdődött volna, tudtam, mi fog következni. Próbáltam magam fölkészíteni, mondogattam magamban, hogy ez csak egy film, ők most csak játszanak, mégsem segített.
Mikor elkezdtek közel hajolni egymáshoz, úgy éreztem, mintha valaki gyomron vágott volna, a torkomba pedig egy hatalmas gombóc került.
Kellan egyre közelebb hajolt a nőhöz, aki lehunyta a szemét és szenvedélyesen átkarolta a nyakát. Mikor összetalálkozott az ajkuk, elfordítottam a szeme. Szörnyen éreztem magam, hogy azt látom valaki mást csókolgat, még ha tudom, hogy nem igaziból, akkor is. Borzasztóan féltékeny lettem!
- Azt hiszem, elég volt ennyi kirándulás! – mondtam halkan Carlosnak. – Ideje mennünk, nem kellett volna ide jönnöm!
Visszafelé menet nem figyeltem semmire, egyre csak az a kép lebegett a szemem előtt, ahogyan Kellan azt a nőt csókolja.
A kocsiban szokatlan módon, be sem állt a két fiú szája, és mindenáron engem is próbáltak belevonni a beszélgetésbe. Több-kevesebb sikerrel.
Útközben valamennyire tisztáztam magamban, hogy ez Kellan munkája, és csak játék, és az eszem meg is értette, de akkor is szörnyű érzés volt.
Eldöntöttem, hogy nem fogom megemlíteni ezt a kis kirándulást Kellan előtt. Jobb, ha nem tudja.
Otthon is igyekeztem elfoglalni magamat, válaszoltam az e-mailjeimre, elutaltam pár csekket… stb.
Este Jeff felajánlotta, hogy elviszi Kolát még egyszer sétálni, én pedig a fiúk nagy örömére, pizzát rendeltem. Lehet, hogy nem a legegészségesebb kaja, de most ezt kívántam.
Pár szeletet hagytunk Kellannak is, ha majd hazaér.
Miután végignéztünk egy filmet és kilenc óra volt, elköszöntem a fiúktól, és elindultam lefeküdni. Carlos azt mondta, maradnak, amíg Kellan haza nem ér.
Szegény, Jeff, így most nem tud a barátnőjénél lenni!
Miután letusoltam, bebújtam az ágyba, és kényelmesen elhelyezkedtem. Pár perc múlva pedig elnyomott az álom.
Másnap reggel a szakadó eső hangjára ébredtem. Megfordultam, hogy odabújjak Kellanhoz, de nem feküdt mellettem. Idegesen ültem fel, de sehol nem láttam a ruháit, vagy a jelét annak, hogy hazajött volna.
Felvettem a köntösöm, és lementem a földszintre. Carlos a fotelben Jeff pedig a kanapén aludt. Remek, ez azt jelenti, hogy Kellan tényleg nem jött haza! De hol lehet? Mi történhetett vele? Egyre idegesebb lettem!
Próbáltam logikusan gondolkodni, lehet, hogy nem is ide jött, hanem a saját lakására, mert már késő volt, és nem akart engem zavarni… De valahogy ez nem tűnt igaznak, és más nem jutott eszembe. Lehet, hogy megint megsérült? Kórházban van?
Szaladtam a vezetékes telefonhoz, először megpróbálom felhívni Kellant, majd a lakását, a szüleit… és végül a kórházakat.
Már emeltem a kagylót, amikor láttam, hogy villog az üzenetrögzítő hangja.
- Szia, Kicsim! Kellan vagyok! Azért hívlak, mert ma már nem tudok hazamenni, késő is van, és holnap nagyon korán kezdünk, nem tudnék ideérni, vagy ha igen, nem tudnám kipihenni magam! Kérlek, ne aggódj, egy hotelben alszom, és holnap hétre otthon leszek! Szeretlek, szia!
Remek! Egy gombnyomással töröltem az üzenetet.
Visszamentem az emeletre, és átöltöztem valami meleg ruhába, majd elindultam reggelit készíteni.
Kola felébredt a járkálásomra, és szomorú szemekkel követett.
Adtam a tálkájába ennivalót, és figyeltem, ahogyan eszik. Kellan üzenetén gondolkodtam. Biztos az összes színész a hotelben aludt, köztük az a csaj is…
Gondolatban jól fenéken rúgtam magam, amiért már megint ilyeneken jár az eszem.
Nem sokkal később ébredezni kezdtek Carlosék is. Az egyik vendégszoba fürdőjébe készítettem nekik tiszta törülközőket is, hogy le tudjanak fürdeni. Jeff el is ment rögtön, addig Carlos jött oda hozzám, a konyhába.
- Szóval Kellan nem jött haza – jegyezte meg az arcomat fürkészve.
- Észrevettem! – válaszoltam egy kicsit mogorván.
- Telefonált?
- Hagyott üzenetet a rögzítőn, mondta, hogy már késő van, holnap korán kezd, így nem akar még autókázni is. Majd hétre jön – hátat fordítottam neki, mert nem bírtam tovább, ahogy nézett. – Mit szólnál, ha este elmennénk moziba! – jött a hirtelen ötlet.
Talán kissé gyerekes, de nem fogok rá várva egész nap itthon ülni. Nem vagyok a felesége!
- Kyra, ugye tudod, hogy Kellan nem…- kezdte Carlos a kiselőadást.
- Tudom, egyszerűen csak moziba akarok menni! Ennyi! Nem fogok folyamatosan itthon ülni, tetszik vagy sem! Mindig is szerettem ide-oda elmenni, és ez ezentúl sem fog megváltozni! – mondtam Carlosnak higgadtan, higgadtabban, mint amilyennek éreztem magam.
- Jól van! – hagyta rám, és mielőtt újra megszólalhatott volna, Jeff jelent meg a konyhában.
- Na, mi a helyzet? – kérdezte vigyorogva.
- Kyrával moziba megyünk ma este! – közölte távozóban Carlos.
Jeff érdeklődve fordult felém.
- Ó, és van valami köze ennek ahhoz, hogy Kellan nincs itthon? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Jaj, ne kezd te is! Moziba megyünk, ennyi! – csattantam föl.
- Pompás, és mit nézünk meg? – kérdezte mosolyogva.
- Azt hiszem, most jelent meg, valami szerelmes, nagyon romantikus film! Mit szólnál hozzá? – kérdeztem komoly arcot vágva.
Jeff arca kész tanulmány volt! Látszott rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy komolyan gondolom, vagy csak megőrültem, esetleg mindkettő egyszerre.
Nem bírtam tovább, és kitört belőlem a nevetés.
- Csak vicceltem! De látnod kellett volna az arcodat! - mondtam neki két nevetőgörcs között.
- Szerintem nem volt vicces! – morgolódott.
Délelőtt elmentünk Kolával és a fiúkkal futni, később pedig elrángattam őket bevásárolni is. Miután megebédeltünk, leültem írni egy kicsit, a fiúkat pedig megbíztam, hogy keressenek addig valami filmet, amit megnézünk a moziban.
Természetesen valami akciófilmet választottak, de nem bántam, ha elrángatom őket és egész nap velem kell jönniük mindenhová, az a legkevesebb, hogy azt nézzem, amit ők akarnak. A filmnek nyolc után lett vége, és amikor bekapcsoltam a mobilom, öt nem fogadott hívás is volt rajta.
Elégedett vigyorral szálltam be a kocsiba.

22. Fejezet: Hétköznap

2009-11-29T17:54:00.002+01:00

22. Fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy valaki néz. Kellan! Hunyorogva nyitogattam a szememet, és megfordultam.
- Jó reggelt! – mondta mosolyogva, miközben szeme az én álmos tekintetemet kutatta. – Jól vagy?
Jogos kérdés volt, ugyanis pillanatok alatt olyan hányingerem lett, hogy már szaladtam is ki a szobából, egyenesen a vécéhez. Az a fél perc, amíg odaértem, végtelenül hosszúnak tűnt, azt hittem nem fogom odáig kibírni.
Nem régóta görnyedtem a vécé fölött, amikor éreztem, hogy Kellan mögém lép, és összefogja a hajamat. Ha meg bírtam volna szólalni, biztosan kiküldtem volna, az hiányzik a legkevésbé, hogy ilyen helyzetben lásson, hogy végig nézze, ahogyan hányok. De, Ő egy tapodtat sem mozdult, amíg föl nem álltam, és a mosdóhoz nem léptem, hogy rendbe szedjem magam.
Miközben az arcomat néztem a tükörben, azon bosszankodtam, hogy milyen nagyszerű, elkezdődtek a reggeli rosszullétek! Pompás! A terhesség ezen részét egyáltalán nem vártam! De ki az az épeszű ember, aki szereti?
Mikor úgy éreztem, hogy rendben vagyok, elléptem a mosdótól, és az ajtó felé indultam. Azonban az utat elzárta Kellan, aki az ajtófélfának támaszkodott. Egy kék póló és egy fekete rövidnadrág volt rajta. Haja még rendetlenül állt össze-vissza, de láthatóan nem nagyon izgatta. Ellökte magát az ajtótól, és felém indult. Megállt előttem, és szorosan magához vont.
- Jobban vagy? – kérdezte suttogva, miközben a nyakamat csókolgatta.
- Sokkal! Ne aggódj!
- Rendben, mert ma már mennem kell forgatni! – mondta kelletlenül.
- Mi? De hát még rajtad van a gipsz! Hogy a fenébe tudnál úgy játszani? – nem tetszett az ötlet, hogy begipszelt lábbal, és épphogy helyrejött bordával, máris dolgozni menjen!
- Majd az utómunkálatok során eltűntetik a felvételekről, meg ha lehetséges, elkerüljük, hogy gyorsan kelljen mozognom, de minden más menni fog! Több ideig már nem lehet halasztani a forgatást, így is csúszásba kerültünk! Biztos vagyok benne, hogy rengeteget kell majd túlórázni, szóval sokszor még este is forgatni fogunk! Sajnálom! – azok a gyönyörű kék szemei olyan aggódóan néztek rám, hogy kénytelen voltam elmosolyodni.
- Jaj, Kellan! Mit sajnálsz? Ez a munkád! Természetes, hogy dolgoznod kell, nem kell, hogy rosszul érezd magad miatta, mert engem nem zavar! Csak nem szeretném, hogy megint összetörd magad! Rendben? Szóval, legyél óvatos! – nyomtam egy csókot a szájára, és elléptem mellőle.
Ezután mindketten végeztük a dolgunkat. Kellan öltözködött, én pedig reggelit készítettem.
Már terítettem, amikor meghallottam a nappali felől Kellan hangját.
- Kyra, ha megkérlek, vigyázol Kolára, amíg nem vagyok itthon?
Nem értettem a kérdést, hiszen Kola nincs is itt! Akkor láttam utoljára, amikor Kellan elutazott, és amikor visszajött, azt mondta, hogy a szüleinél hagyta.
- De hát nincs is itt!
- De itt van, a szüleim hozták el, csak este becsuktam őt a garázsba, nem akartam, hogy zavarjon! Szóval? – kérdezte, már az asztalhoz sétálva.
- Persze, hogy vigyázok rá! Majd elmegyünk sétálni is! – mosolyodtam el, de a gondolataim már máshol jártak. Eszembe jutott, hogy ha nincs Kola, mi Kellannal soha nem találkoztunk volna. Neki köszönhetek mindent, Kellant és a leendő gyerekünket is!
Ezen úgy meghatódtam, hogy majdnem a könnyeim is elkezdtek folyni.
- Kicsim, jól vagy? – kérdezte aggódva Kellan.
- Persze, semmi baj! Csak eszembe jutott, hogy, ha nincs Kola, akkor mi… talán soha nem találkozunk!- Kellan elvigyorodott, és az ölébe húzott.
- Bizony, szerencsénk volt! Imádlak! – csókolt bele a nyakamba, majd haladt egyre fölfelé, a szám irányába. Már eléggé belemelegedtünk, amikor zihálva elhúzódott, és én fölálltam.
Mindketten elkezdtünk enni. Bár Kellan inkább lapátolt, mind normálisan evett. Egy idő után már csak mosolyogva figyeltem.
- Mi az? – kérdezte fölpillantva, amikor észrevette, hogy rajta vigyorgok.
- Semmi, egyél!
- Ha elmentem, hívd föl Carlost és Jeffet, hogy jöjjenek ide! Nem akarom, hogy az a szemét idetolja a képét, és itt találjon egyedül! – mordult föl.
- Rendben! De ne idegeskedj már folyton! – közben már álltam is föl, hogy hívjam őket.
Megbeszéltük, hogy negyven percen belül ideérnek. Utána a garázsba indultam, hogy kiengedjem szegény Kolát. Lelkes farkcsóválással és nyüszítéssel adta a tudtomra, hogy örül, hogy végre valaki érte jött. Beengedtem a házba. Kellan már a kabátját húzta fel, éppen amikor Kola nagy lendülettel rávetette magát.
- Hé! Nyugi Kola! – nevetett Kellan, – Aztán jól viselkedj ám! Kyra fog rád vigyázni, és nem akarok rád panaszt hallani! Rá nem ugrálhatsz így, mint rám! Jó? Légy jó fiú! – simogatta meg a kutya fejét, majd hozzám lépett.
- Te pedig vigyázz magadra! Ha bármi történik, hívj fel, és máris itt vagyok! Este jövök!
- Oké, szia! – adtam egy csókot a szájára, és kilépett az ajtón.
Kola bánatos képpen nézett az ajtóra.
- Hiányzik, igaz? Nekem is! Pedig csak most ment el! Mindegy, majd mi is elfoglaljuk magunkat! Nemsokára itt vannak Jeffék, és velük is játszhatsz! – megpaskoltam a fejét, majd fölmentem az emeletre.
Lehúztam az ágyneműt, kiszellőztettem, és elindítottam egy adag mosást. A mai délelőttöt a takarításnak szentelem. Előszedtem a porszívót is, és fölporszívóztam az emeletet. Kola nyüszítve menekült előle, pedig idáig mindenhova követett.
Egyszer csak dudálásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy Carlosék jöttek meg. Lementem, hogy ajtót nyissak nekik.
- Sziasztok, fiúk! – de aztán bennem akadt a levegő, amikor megláttam Carlos arcát, ugyanis a szeme alatt egy nagy monokli díszelgett, és volt egy pár horzsolás is a karján,- Carlos, mi történt veled?
- Semmi, nem nagy ügy! Csak tegnap, amikor… Alexszel összeverekedtünk, szereztem pár horzsolást, de semmiség!
- Jeff, te jól vagy? Nem sérültél meg? – néztem rajta végig alaposan.
- Semmi bajom, de látnád, az a szemét hogy néz ki! – mondta vigyorogva.
- És tegnap, hogyhogy nem vettem észre, hogy nézel ki? – kérdeztem Carlost értetlenül.
- Nem tudom, mással voltál elfoglalva, nem minket nézegettél! Amúgy is, a monokli csak estére színeződött ki ilyen szépen! – mosolyogva megveregette a hátamat, majd beljebb léptek az ajtóból.
- Nos, fiúk, én most takarítok, utána el kell mennem a postára, és meg kell sétáltatni Kolát is, oké? – soroltam a napi teendőket, amíg a fiúk leültek a nappaliban.
- Mi elleszünk, nézzük a meccset, de szólj, ha kell valamit segíteni!
Pár óra múlva végeztem az emeleten, és elindultam, hogy rendbe tegyem a konyhát, amikor láttam, hogy Jeff elaludt a kanapén, és Carlos halkított üzemmódban nézi a tévét Kolával.
Nagyot mosolyogtam a képen, de aztán Kola észrevett, és hozzám szaladt. Megsimogattam Kolát, majd elindultam a konyhába. Carlos utánam jött.
- Általában nem ilyen! – biccentett a fejével Jeff felé.
- Mi van vele? Mitől ilyen fáradt?
- Tudod pár hónapja megismert egy lányt, és teljesen belebolondult, de a lány elég nehéz eset. Eleinte jól alakultak a dolgok, de aztán a csaj megtudta, hogy Jeff testőrködik és ezt a csaj nehezen fogadta, majd amikor párszor monoklival vagy valami más sérüléssel ment haza, a lánynak elege lett, és szakított vele. Jeff ebbe nem tud belenyugodni, és folyton a lánynál lóg, hogy kibéküljenek. – sóhajtott egy nagyot Carlos, amikor befejezte.
- De hát miért ellenzi a lány ennyire, hogy Jeff testőr? – sajnáltam szegény Jeffet.
- Nem tudom, talán félti, hogy valami baja esik, vagy esetleg, azért mert a testőröket mindenki izomagyú idiótáknak tartja, és nem akar egy ilyen fickóval járni. Ki tudja? Nem is merem annyira a csajt, csak párszor láttam.
- Szegény Jeff! – mondtam szomorúan.
Ekkor azonban Kola hangos ugatásba kezdett, és az ajtóhoz szaladt, Jeff pedig legurult a kanapéról ijedtében.
- Kola, rossz vagy! Maradj csendben! – szóltam rá.
- Kyra! Majd inkább én nyitom ki az ajtót, ki tudja, ki az! – szólt utánam Carlos.
Én a konyhában maradtam, és mosogatóvizet engedtem.
Egy perc múlva Carlos jelent meg mellettem.
- Úgy gondoltam, nem jelent veszélyt! Azt állítja ismered, és szeretne veled beszélni! – bökött az ajtó felé.
Kíváncsian indultam megnézni ki a látogató.
- Hát te meg mit akarsz? – kérdeztem hidegen.
- Kérlek hallgass végig Kyra! – kérte Isabel.
- Jó, gyere be! – adtam be a derekam.
Ő végül is nem tehet semmiről, nem tehet róla, milyen szülei vannak. Egy esélyt megérdemel.
- Köszi, ígérem megpróbálok rövid lenni, és utána eltűnök! – eresztett meg egy félmosolyt.
- Hát jó, gyere a nappaliba! Jeff, addig bemennétek egy kicsit az ebédlőbe?- néztem a fiúkra.
- Persze!
Én leültem az egyik fotelba, Isabel pedig a kanapéra. Alaposan végignéztük egymást, hiszen a múltkor nem igazán volt rá alkalmam. Haja hosszú, szőkésbarna volt, szeme zöld, alkatilag hasonlított rám.
Miután befejeztük a kölcsönös mustrát, halkan torkot köszörült, és fészkelődni kezdett.
- Hát, a múltkori találkozásunk nem sikerült túl jól! Én teljes mértékben megértelek! Csak azt szeretném, hogy tudd, apa nagyon megbánta, amit tett! És én sem szeretném, ha haragban lennénk, kérlek, persze én nem mondhatom meg, mit csinálj, de próbáljátok megbeszélni ezt az ügyet! Ne engedd, hogy ez az ügy közétek álljon, hiszen meg tudnátok beszélni! Ó, én mit meg nem adtam volna, ha apa végig mellettem van! Te meg egyszerűen eldobod magadtól! Elhiszem, hogy anya neked nem szimpatikus, és utálod, nekem sem túl jó vele a viszonyom! De ettől függetlenül, mi még jóban lehetnénk! Sohasem volt testvérem, de mindig is szerettem volna, szóval, ha túl tudsz lépni ezen, szólj nekem, és beszélgethetnénk! Meg aztán apa említette, hogy a héten lesz a születésnapod! Szeretnénk, ha hármasban elmennénk vacsorázni! Kérlek, gondold végig! – fejezte be.
Pár percig egyikünk sem szólalt meg, ő a válaszomat várta, én pedig a mondandóját dolgoztam föl.
- Apával nem hiszem, hogy akarnék beszélni, de veled szívesen elmennék vacsorázni! Megismerkedhetnénk, de azért nekem ez egy kicsit korai, gondolkozni szeretnék rajta! Rendben? És nem is muszáj elmennünk, majd valamelyik nap gyere át vacsorára! – mondtam mosolyogva.
Isabel is mosolygott, láthatóan örült neki, hogy a kettőnk dolga rendeződni látszik. Szimpatikusnak, kedvesnek találtam őt, szóval semmi kifogást nem találtam, hogy ne beszélgessek vele.
- Nagyszerű! Akkor mondjuk pénteken? – állt fel.
- Oké, hétre gyere át!
- Rendben, akkor én most megyek, nem akarlak zavarni, szia! – sétált az ajtóhoz.
- Szia!
Amint elment bementem a konyhába, és két kíváncsi szempárral találkoztam.

21. Fejezet: Viszontlátás

2009-11-22T20:08:00.001+01:00

21. Fejezet

Idegesen nyomkodtam a telefont, Carlos száma után kutatva de rá kellett jönnöm, hogy bizony nincsen benne a telefonkönyvemben.
Átnéztem Alex kocsijára, aki szintén akkor nézett felém, és láttam, hogy már nyúl, hogy kinyissa az ajtót.
Nem teketóriáztam tovább, túlságosan is féltem, és szerencsémre a lámpa is zöldre váltott, így gyorsan hazafelé indultam. A tükörből láttam, hogy Alex is jön utánam.
Mi a fenét akarhat? Törtem a fejem, hogyan tudnám lerázni, de sajnos semmi nem jutott az eszembe. Egyre csak közeledett, már annyira, hogy ki tudtam venni a tükörből az arcát.
Vigyorgott, az a szemét élvezte, hogy kikészíthet!
Hát, ezt az élvezetet nem fogja megkapni! Arról teszek! Félreálltam, és megvártam, hogy mellém érjen. Az autóból nem szálltam ki, mert a babára is gondolnom kell, és az autóban nem tud bántani.
Lefékezett mögöttem, kiszállt a kocsijából, és magabiztosan hozzám sétált. Próbáltam legyűrni az idegességem és a félelmem, de egyenlőre nem ment. Azért imádkoztam, hogy ha meg kell szólalnom, ne hallja a hangomon.
Megváltozott egy kicsit mióta utoljára láttam. A haja barnább lett, és kicsit rövidebb, bár most is ugyanúgy összeborzolva hordta, és az arcán többnapos borosta volt. Láthatóan nem sokat törődött a kinézetével.
Mellém ért, és megkopogtatta az ablakomat. Egy kicsit leengedtem az ablakot.
- Szia, Kyra! Jó téged újra látni! – mosolygott gúnyosan.
- Ugyanezt én nem mondhatom el! Mit akarsz, Alex? – Próbáltam minél előbb túl lenni a beszélgetésen. Mert közben majd frászt kaptam, hogy ilyen közel van hozzám.
- Miért vagy ilyen goromba? Már beszélgetni sem lehet? – élvezi ez a mocsok, hogy játszadozhat velem!
- Beszélgess azokkal, akik kíváncsiak a képedre! Én nem vagyok! Szóval, kibököd végre, hogy minek követtél? – minden igyekezetem ellenére, már kihallatszott a hangomból az idegesség.
- Csak nem félsz tőlem? Jaj, persze, hiszem nincs itt a nagy védelmeződ! – most már Alex képéről is eltűnt a művigyor.
Ahogy ránéztem, láttam, hogy a szeme idegesen megvillan, a kezét ökölbe szorította.
- Kellan zavar? Sajnálom, de együtt vagyunk, és nagyon jól megvagyunk! – eresztettem meg egy lesajnáló pillantást.
Nem engedtem, hogy válaszoljon, mert éreztem, hogy túl messzire mentem, túlságosan is felidegesítettem. Felengedtem az ablakot, és sebességbe tettem az autót, majd villámgyorsan indítottam.
Láttam, hogy Alex visszaszalad a kocsijához, és utánam jön. Nem hiszem el!
A fenébe is, nem ártana egy jó ötlet, Alex ugyanis már szinte teljesen mögöttem van! Felkaptam a telefonomat az ülésről, és hívtam Kellant.
- Hívd fel Carlosékat, hogy jöjjenek azonnal a házhoz! – hadartam rögtön, ahogy felvette.
- Mi? Jól vagy? Mi történt? – kérdezte idegesen Kellan.
- Majd otthon megtudod, csak légyszi, azonnal hívd Carlost! Nagyon siessenek! Körülbelül tíz perc múlva otthon vagyok, addigra legyenek ott ők is! – nem hagytam, hogy megszólaljon, a vezetésre akartam koncentrálni. – Otthon találkozunk, szia!
Átkozottul hosszúnak tűnt az út hazáig, Alexszel a sarkamban. Csodálkozom, hogy egyáltalán tudtam vezetni.
Carlos, Jeff és persze Kellan már a kapuban álltak sorfalat.
Ha nem lettem volna halálosan ideges, akkor biztos, hogy legalább megmosolyogtam volna őket.
Ahogy beálltam az udvarba, rohantam Kellanékhoz.
Alex akkora már megállt a ház előtt. Hátulról átöleltem Kellant, nehogy valami hülyeséget csináljon.
- Jól vagy? –kérdezte.
- Igen, csak nagyon megijedtem. – vallottam be, és szorosan hozzábújtam.
- Hát ezek meg kicsodák? – hallottam meg Alex hangját.
- Kérlek, ne csinálj hülyeséget! – súgtam Kellannak.
- Carlos, Jeff, kérlek, tűntessétek el ezt a férget! – mutatott Kellan Alexre.
- Hé, nem csináltam semmi rosszat! Mindössze nem számítottam arra, hogy ilyen szép fogadóbizottság fog várni! – Alex hangjából úgy vettem ki, hogy vigyoroghat, de nem néztem rá, nem bírtam volna. Helyette Kellan mellkasába temettem az arcom.
- Ha nem tűnsz el sürgősen magadtól, akkor mi tenni fogunk róla, hogy eltűnj innen! – morrant föl Jeff.
- Kik ezek? – kérdezte újra Alex.
Éreztem, hogy Kellan megfeszül, és a kezeit ökölbe szorítja. Biztos voltam benne, hogy nehezen bírja türtőztetni magát.
- Ne törődj velük, takarodj el innét! Egyáltalán, honnan vetted a bátorságot, hogy ide gyere? – kiabált rá Kellan.
- Semmi közöd hozzá! Kyrával akartam megbeszélni valamit! – hallottam, hogy Alex is egyre inkább ideges.
- Mi a franc megbeszélnivalód van vele? Hagyd őt békén! Szállj le róla! Ha valamit is csinálsz velük…- Kellan hirtelen elhallgatott.
De akkor már késő volt. Alex is rájött, hogy mit is mondott Kellan.
Nem bírtam tovább, Alexra néztem, hogy hogyan reagál a hírre. Féltem, szörnyen féltem, hogy ebből valami nagy baj lesz!
- Velük? Kyra, terhes vagy? Ezt nem hiszem el! Ettől a… tőle vársz gyereket? – kérdezte akadozva Alex miközben a szemembe nézett.
- Igen! De Alex, esküszöm, ha valami baja lesz a babának miattad, én megöllek!- mondtam neki fenyegetően.
Alex elindult felém, a tekintetéből sugárzott a düh, és még valami más is. Talán a féltékenység, hát persze, hiszen átkozottul féltékeny Kellanra.
De még mielőtt a közelembe ért volna, Carlos, Jeff és Kellan gyorsan elém álltak, és eltakartak.
Alex azonban Carlos és Jeff válla felett rám szegezte a szemét.
- Én a helyedben nagyon vigyáznék a kölyködre! – bökött a hasam felé.
A fiúknak nem kellett több, neki estek Alexnak. Nem akartam végignézni, hogy verik szét azt a mocskot, inkább besétáltam a házba, bementem a dolgozószobámba, és be is zártam magam mögött.
Nem akartam senkivel sem beszélni, azt szerettem volna, hogy nyugodtan kisírhassam magam. Nem akartam senkivel sem beszélni.
Állandóan csak Alex fenyegetése járt az eszemben. Mi lesz? Ezentúl minden nap retteghetek, hogy mikor csinál velem valamit? Én ezt nem élném túl!
Ha a babámmal történik valami…
Lekuporodtam a fotelbe, és kitört belőlem a zokogás.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, amikor kopogást hallottam.
- Kicsim, kérlek, nyisd ki! – kérlelt Kellan.
Nem törődtem vele, nem akartam beszélni senkivel sem.
- Kyra! Jól vagy? Kérlek, nyisd ki az ajtót, vagy legalább válaszolj!
- Nem akarok, kérlek, hagyj békén! – mondtam aztán neki.
Azt akartam, hogy ne foglalkozzanak velem egy ideig.
- Kyra! – könyörgött.- Kérlek!
- Nem vagy képes felfogni, hogy nem akarok veled beszélni? – kiabáltam.
- Haragszol rám? Kicsim, kérlek, beszéljük meg! Nyisd ki! Pár óra és itt vannak a szüleim! – mondta halkan Kellan.
- Nem érdekelnek a szüleid! Nem én hívtam őket ide! – üvöltöttem.
Nem érdekelt mit gondolt, tudtam, hogy valószínűleg nagyon megbántottam, de nem izgatott.
Veszélybe sodorta a gyerekünket! Ha nem szólja el magát…
Nem szólalt meg újra. Nem válaszolt.
Kintről halk beszélgetést hallottam, de nem értettem belőle semmit.
Jó pár óráig üldögéltem a fotelban, mire kezdtem megnyugodni. Úgy szerettem volna valakivel beszélni, aki megért és meghallgat. De Kellannal, egy ideig nem, nehezemre esett bevallani, de haragudtam rá.
Jobb volt most nélküle, mert a végén megint a fejéhez vágok valamit, amit később megbánok.
Kis gondolkodás után eszembe jutott Jeremy. Vele már úgyis beszélni akartam, mert tisztázni szerettem volna a helyzetet. Remek, most itt az alkalom! Már hívtam is.
Ki volt kapcsolva, így a hangpostáján hagytam egy üzenetet, hogy találkozni szeretnék vele. Megadtam a helyet és időt, majd letettem.
Kilopakodtam a szobából, mert indulnom kellett, ha azt akartam, hogy ne késsek el. Szerencsémre nem találkoztam össze Kellannal. Az ajtóban azonban Jeffbe ütköztem.
- Hova, hova? – kérdezte halkan.
- Semmi közöd hozzá! Csak gyertek mögöttem, mert nem akarok újra Alexszel találkozni!
- Rendben! – mondta Carlos.
- Kellannak nem is szólsz, hogy elmész? – kérdezte Jeff.
- Nem! Nem vagyok köteles beszámolni róla, hogy mikor és hova megyek!
Carlosék eztán egy szó nélkül követtek.
Egy kávézó előtt parkoltam le, Jeffék mögöttem álltak meg.
- Ne gyertek be velem!- bólintottak, én pedig elindultam, azonban pár lépés után visszafordultam.
- Kérlek, ne haragudjatok rám! Nagyon bunkón viselkedtem veletek, pedig ti csak segíteni szerettetek volna! Sajnálom! Csak nagyon ideges voltam! Ne haragudjatok!- addigra már mind a ketten kiszálltak az autóból.
- Nem haragszunk! Megértjük, hogy nehéz most neked! – mondta Carlos.
- Köszi, fiúk, rendesek vagytok! – mondtam, és megöleltem őket.
Ezután besiettem a kávézóba.
Éppen időben érkeztem, és kerestem egy olyan asztalt, ahonnan jól láthatom a bejáratot.
Rendeltem egy sütit, és közben szemmel tartottam az ajtót, hogy észrevegyem, amikor Jeremy belép.
Egy órával később azonban rá kellett jönnöm, hogy nem fog. Biztosan utál! Azok után amit hittem róla, nem csodálkozom, hogy nem akar újra találkozni velem. Nem is értem, mit hittem! Most már utál Alex, Sarah, Jeremy és Kellan.
Kellan! Úristen, vele is szörnyen viselkedtem!
Muszáj bocsánatot kérnem tőle! Remélem, még nem lesz késő! Hogy lehetek ilyen hülye? Ő csak engem védett! Én pedig képes voltam rá haragudni, amiért elszólta magát!
Az idegességtől már megint gyülekeztek a könnyeim. Utálom, hogy mostanában ennyit bőgők!
Kértem a számlát, és fizettem. Kint intettem a fiúknak, hogy indulhatunk.
Féltem, hogy Kellan esetleg már nem is lesz otthon. Megérdemelném!
Ó, néha úgy el tudom szúrni a dolgokat!
Hazafelé azon gondolkoztam, mit fogok mondani neki. Mire bekanyarodtam az udvarba, nagyjából összeállt egy értelmes szöveg a fejemben.
De amikor kiszálltam, megláttam Kellant, és minden kiment a fejemből.
Ott állt a lépcsőn, és engem nézett, karját összefonta a mellkasán. Hosszú ideig csak néztük egymást, és nem mozdultunk.
Végül nem bírtam tovább, arra vágytam, hogy magához öleljen, a csókjára, az érintésére, a közelségére!
Rohanni kezdtem felé, ő pedig kitárta a karját, és mikor odaértem szinte a nyakába ugrottam.
Ő a combomnál fogva felemelt magához, én pedig a lábaimmal átfogtam a derekát. Olyan szorosan öleltük egymást, ahogy csak bírtuk.
- Úgy sajnálom Kellan! – mondtam halkan.

20.Fejezet: Családi viszony

2009-11-18T15:36:00.001+01:00

20. fejezet

Lépteket hallottam magam mögött közeledni, de nem néztem hátra, csak a két nőt figyeltem. Az idősebb már éppen szólásra nyitotta a száját, de még abban a pillanatban megjelent apa is mellettem.
- Megjöttetek? – kérdezte mosolyogva, miközben a vállamat átölelve félrehúzott az ajtóból. - Gyertek be! Ne ácsorogjatok odakint!
Miután beléptek az ajtón, apa lesegítette a kabátjukat, és mintha én ott sem lennék, bevezette őket a nappaliba.
Miközben utánuk mentem arról próbáltam meggyőzni magamat, hogy biztosan, csak félreértettem valamit.
De mikor én is beléptem a szobába, azt gondoltam mégsem.
Szinte odafagytam a küszöbre, amikor láttam, hogy apa azt a nőt csókolja. Undorodtam attól, amit láttam, és nem akartam elhinni.
- Kicsim, hadd mutassam be Grace-t és a…- kezdte apa halkan, amikor befejezték a csókot-, a lányunkat, Isabelt!
Még mindig nem hiszem el! Ilyen nincs, nem történhet!
- Hogy érted azt, hogy a lányotokat? – kérdeztem értetlenül.
Apa sóhajtott, és láttam, hogy nagyon gondolkodik.
- Kérlek, ülj le! – lassan odamentem a kanapéhoz, és leültem Kellan mellé, aki rögtön meg is fogta a kezemet.- Kyra, ez egy nagyon hosszú történet. Elmesélem neked, de kérlek, próbálj megérteni! Biztosan emlékszel, öt éves lehettél, én pedig abban az időben nagyon sokat utaztam, alig voltam itthon. Az egyik ilyen utazásom alkalmával, megismertem Grace - apa odasétált az ablakhoz, én pedig Grace-re néztem, aki leült a lánya mellé, és közben engem figyelt.- Egy hónapot töltöttem Londonban. Közben nagyon megkedveltük egymást, anyádat is szerettem, de beleszerettem Grace-be is. Grace azt akarta, hogy maradjak vele, de nem tehettem, mert ott voltál te, és anyádat is szerettem, így hazajöttem. Két hónap múlva felhívott, és kérte, hogy menjek Londonba, mert valamit el kell mondania. Elmondta, hogy gyereket vár tőlem. Nagyon nehéz döntés elé állított, de végül megbeszéltük, hogy amikor csak tudom, meglátogatom őket, de azt, hogy van egy másik lányom, képtelen voltam anyádnak elmondani. Hatalmas bűntudatom volt, duplán is, mert a másik lányomnak, jóformán apa nélkül kellett felnőnie, nektek pedig hazudoztam. Ezért aztán, megpróbáltam mindent megadni anyádnak, és neked is. De valahogyan mégis lebuktam, anyád valahonnan megtudta, hogy van egy másik gyerekem és Grace. Te akkor már külön éltél tőlünk. Anyád nagyon dühös volt, szóba sem akart állni velem. De azt sem akarta, hogy te megtudd. Megegyeztünk, hogy neked nem mondjuk el – apa visszafordult az ablakhoz, és elém sétált. – Aznap reggel, amikor a… baleset volt, nem a céghez ment, hanem az ügyvédhez, beadni a válási papírokat. Én nem akartam elválni, de anyádnak ez volt az utolsó kérése, így beleegyeztem. Kérlek, Kyra, próbáld megérteni! – mondta apa könyörögve.
Nem bírtam megszólalni. Mindenki azt várta, hogy mondjak valamit, de nem bírtam. Mégis mit mondhattam volna?
Gyűlöltem apát, amiért ezt tette, és ennyi ideig hazudott, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy anya miatta halt meg! Hogy tehette ezt velünk?
Úristen, annyira gyűlöltem.
- Remélem, most, hogy anya eltűnt a képből, boldogok lesztek! – mondtam halkan, majd felálltam, és az ajtóhoz sétáltam.
- Kyra! Kérlek, ne menj el! – hallottam apa hangját.
- Szerintem, most inkább hagyd békén! – mondta Kellan dühösen, majd Ő is utánam jött.
- Jól vagy? – kérdezte, pedig jól láthatta, hogy nem vagyok jól.
Nem válaszoltam neki, csak felvettem a kabátomat, és vártam, hogy ő is elkészüljön.
Apa közben odajött hozzám, és megpróbált átölelni. Ellöktem magamtól, és egy szó nélkül mentem ki a házból.
Hangosan csaptam be magam után a kocsiajtót, és ha Kellan nem siet utánam, majdnem ő is ott maradt volna.
- Hé, nyugi, mert így nem vezethetsz! Hallod, cseréljünk helyet, majd én vezetek! – mondta, közben rátette a kezét a kormányon lévő kezemre, és megszorította.
- Nem! – mondtam keményen.
Mikor elindultam, hallottam, hogy Carlos és Jeff halkan suttog a hátsó ülésen.
Jóval a megengedett sebesség felett hajtottam hazafelé, de nem törődtem vele.
Lefékeztem a ház előtt.
- Szálljatok ki! – mondtam, de mind a hárman csak értetlenül néztek rám. –Nem hallottátok? – kiáltottam rájuk.
- Hova akarsz menni? – Kérdezte Kellan.
- Nem mindegy? Nem lesz semmi bajom! Vigyázok magamra, csak hagyjatok egy kicsit egyedül! – Kellan egy percig hallgatott, aztán sóhajtott egy nagyot.
- Carlos, Jeff, kérlek, szálljatok ki! Én pedig veled megyek, Kyra! – mondta határozottan.
Egy szó nélkül indítottam.
Kellan is csendben volt, egész úton, nem érdeklődött még arról sem, hogy hova megyünk. Továbbra is nagyon dühös voltam, de nem csak apára.
Én is olyan vak voltam! Hogy nem vettem észre, hogy anya már nem volt boldog, vagy, hogy valami nem volt rendben kettőjük között?
De emellett, az is szörnyen bosszantott, hogy az a két nő, teljes nyugalomban ült ott, nem zavartatták magukat, teljesen úgy viselkedtek, mintha ők lennének otthon!
Nem baj, legyenek boldogok!
Közben lassan odaértem, ahhoz a helyhez, ahol anya balesete történt. Leállítottam a motort, és kiszálltam.
Egy faragott márványoszlopot állíttattunk az út mellé. Már elég régen történt a dolog, de a növényzeten még mindig meglátszik.
Lekuporodtam az oszlop tövébe, és csak ücsörögtem ott egy ideig.
Egyszer aztán csukódott a kocsiajtó, és Kellan mellém sétált, majd mellém ült. Rám terítette a dzsekijét, és csak csendben figyeltük a csillagokat.
- Jobban vagy? – kérdezte suttogva.
Válasz helyett gyengéden megcsókoltam.
Mikor aztán sikerült lehiggadnom hazamentünk. Egy tucat hívás várt a rögzítőn apától. Egy gombnyomással töröltem őket.
Megpróbáltam elaludni, de nem ment. Lefejtettem magamról Kellan karját, és kimásztam az ágyból.
Lementem a nappaliba, és előkerestem az egyik videót, ami az egyik közös nyaralásunkon történt.
Betettem a lejátszóba. Apa filmezett, és mi voltunk rajta ketten anyával.
Szinte el is felejtettem már ezt a filmet. Furcsa, hogy most eszembe jutott. Jó volt látni rajta anyát. Annyira hiányzott! Pedig azt hittem az idő majd segít, de nem. Most, hogy apa elmesélte azt, hogy mi is történt köztük anyával, újra felszakadt a seb, pedig még be sem gyógyult teljesen.
Reggel arra ébredtem, hogy Kellan mellém ült. Úgy néz ki, mégis sikerült elaludnom.
- Jó reggelt, Kicsim! – ölelt át.
- Neked is! Hány óra van? – erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nyolc múlt, de aludj csak, ha fáradt vagy, nem akartalak felkelteni!
- Úristen, Kellan, ma jönnek a szüleid! – kiáltottam fel.
Teljesen kiment a fejemből! Még ezer dolgom van!
Felpattantam, és szaladtam átöltözni. Közben nem kerülte el a figyelmemet, hogy Kellan egyre többször kel fel az ágyból.
- Hányra jönnek? – kérdeztem, miközben átnéztem a konyhát, hogy mi mindent kell vennem a boltban.
- Nem tudom pontosan, valamikor délután! De szerintem háromnál előbb nem kell számítani rájuk!
- Uh, rendben! Akkor én most elmegyek a boltba! Te pedig feküdj vissza szépen az ágyba! – tessékeltem fölfelé a lépcsőn.
- Állj csak meg! Amíg Carlosék ide nem érnek nem mehetsz! Megbeszéltük! – emlékeztetett.
- Majd út közben felhívom őket, hogy hol találkozunk! Nem lesz semmi bajom! – bújtam hozzá szorosan.
- Elhiszem, de nagyon féltelek! – még mielőtt a búcsúcsókból valami más alakult volna ki, elhúzódtam tőle.
- Nagyon szeretlek, majd sietek vissza!
- Én is! És tudod, hogy…
- Vigyázzak magamra! Tudom! Na, szia! – mondtam nevetve.
Kellan csak mosolyogva csóválta a fejét, és figyelte, ahogy fölveszem a kabátom.
A telefonomat felmutatva léptem ki az ajtón, ezzel jelezve, hogy hívom Carlost.
Alig mentem pár kilométert, egy nagy dugóba kerültem.
Annyira nem bántam, mert Carlos, úgyis azt mondta, hogy csak negyed óra múlva tudnak elindulni, mert még Jeffért kell, hogy menjen.
Már éppen hívtam volna Kellant, hogy megmondjam neki, hogy egy kicsit tutira el fog húzódni a vásárlás, amikor egy nagyon ismerős kocsi fékezett le mellettem.
Így aztán rögtön nem Kellant, hanem Carlost hívtam.

19.Fejezet: Szabadság vagy őrizet?

2009-11-09T20:27:00.000+01:00

19. fejezet

Másnap reggel ajtócsukódásra ébredtem. Megfordultam, és láttam, hogy Kellan nincs mellettem. Azt gondoltam, biztos a fürdőbe ment, így kényelmesen elhelyezkedtem, és újra elaludtam.
Úgy éreztem, hogy csak pár percre sikerült visszaaludnom, de ahogy az órára téved a pillantásom, rá kellett jönnöm, hogy a pár perc, pár óra volt.
Nyújtózkodva fordultam a másik oldalamra, és közben sikerült beleütköznöm egy izmos mellkasba, ami rögtön át is karolt.
- Jó reggelt! – köszönt Kellan halkan, majd még jobban magához húzott.
- Neked is, bár ahogy látom, már inkább délelőtt van – mutattam az órára, ami tíz órát mutatott.
- Nem baj, az a jó, ha sokat pihensz! – közben végigsimított a hasamon. – Készítettem reggelit! – jelentette be büszkén.
- Kellan! Kettőnk közül, Te vagy az, akinek pihennie kell, nem én! Én nyugodtan csinálhatom, amit idáig, csak jobban oda kell figyelnem magamra! – hordtam le szegényt, pedig tudom, hogy csak a kedvemben akart járni, de nem akartam, hogy a terhesség miatt azt higgye, hogy el fogok kényelmesedni.
- Pedig vigyáznod kell magatokra! Nem akarom, hogy valami bajotok essen! – makacskodott.
- Nem lesz! Hidd el, odafigyelek! De fontos a mozgás, éppen ezért délelőtt el is megyek futni! – közöltem vele, mire láttam, hogy megvillan a szeme.
- Kyra! Ez nagyon veszélyes! Alex szabadon mászkál a városban, a sajtó is ismer, és bármikor letámadhatnak! Nem szabad egyedül mászkálnod! Nem engedem! – közölte Kellan.
- Nem mondhatod meg, hogy mit csinálhatok! Azt akarod, hogy a babánk ne legyen egészséges? – kérdeztem tőle.
- Na jó, figyelj! Akkor kössünk kompromisszumot, elmész futni, de akkor a testőreim, Carlos és Jeff elkísérnek! Rendben? – kérdezte a szemembe nézve.
Láttam rajta, hogy ebből nem fog engedni, ezért kelletlenül bólintottam.
- Rendben, de ugye tudod, hogy csak azért egyeztem bele, hogy te nyugodt legyél? – mosolyogtam rá.
Remek apa lesz, az már biztos.
- Nem érdekel, de ezentúl, ahova mész, oda mennek ők is! Nincs vita! Most pedig edd meg a reggelit, addig telefonálok nekik! – mondta, és már nyúlt is a mobiljáért, közben pedig ágy előtt álló kis asztalra mutatott.
Átmásztam az ágyon, és megvizsgáltam az asztalon fekvő tálca tartalmát. Körülbelül négy személynek elég lett volna.
Fogtam a tálcát, és visszamásztam vele az ágyba.
Kérdőn Kellanra néztem majd a tálcára mutattam, de ő csak megrázta a fejét, és mutatta, hogy ő nem kér.
Remek, szóval ezt az egészet nekem csinálta! Nem tudom, mit gondolt, mikor ezt a rengeteg kaját készítette.
Péksüteménytől kezdve a rántottáig minden volt rajta, kivéve a kávét.
Az agyamra fog menni a féltésével!
Mivel nem akartam megbántani, szó nélkül reggeliztem, és nem tettem megjegyzést semmire.
- Carlos és Jeff fél óra múlva itt lesznek, de nyugodtan készülődj csak, majd várnak! Nagyon jó fejek, majd meglátod! – mondta, és elégedetten mosolygott.
- Oké, de ugye tudod, hogy nem kell ennyire félteni? Azt hiszem, este nem mondtam, apa meghívott vacsorára, valamit közölni szeretne! Elég furcsán viselkedett, el nem tudom képzelni mi lehet az a dolog, mert a telefonban nem tudtam kihúzni belőle semmit… - meséltem Kellannak elgondolkodva.
- Rendben, de ezen feleslegesen gondolkozol, este majd úgyis megtudod!
Miután befejeztem a reggelit, és meggyőztem Kellant, hogy több nem fér belém, elmentem készülődni.
Mire kiléptem a fürdőből, megszólalt a csengő is.
- Ezek biztosan Carlosék lesznek! – mondta Kellan, majd elkezdett felülni.
- Mégis mit csinálsz? Feküdnöd kell! – szóltam rá felháborodottan.
- De olyan rossz egész nap feküdni! – panaszkodott.
- Elhiszem, de ki kell bírnod! Majd én kinyitom az ajtót!
Az ajtóban két nagydarab, izmos férfi állt. Az egyik rövid szőkésbarna hajú, nagyjából velem egykorú férfi volt, a másik kicsit idősebb, harminc feletti, kopasz, enyhén borostás fickó volt.
Mindketten nagyon magasak voltak, ahogyan a testőrök általában.
Elég hülyén éreztem magam, miközben kezet nyújtottam nekik.
- Helló, én Kyra vagyok! Gyertek beljebb, Kellan az emeleten van, mindjárt szólok neki, és utána mehetünk is! – mondtam nekik, majd mikor beléptek becsuktam az ajtót.
- Én Carlos vagyok, Ő pedig Jeff – mutatkozott be Carlos, majd a fiatalabbra mutatott, aki ezek szerint Jeff volt.
- Örvendek, üljetek le nyugodtan a nappaliba, mindjárt jövök én is, jó? – mikor bólintottak, felszaladtam az emeletre.
- Mi most elmegyünk, rendben? Egy óra és itthon vagyok! – mondtam Kellannak, majd adtam egy puszit neki, és indultam is lefelé.
- Várj, szólj Carlosnak, hogy jöjjenek fel egy kicsit, rendben?
Bólintottam, majd lementem és szóltam nekik, hogy menjenek fel egy kicsit Kellanhoz, bár nem értettem mit akar tőlük.
Mikor bementek én otthagytam őket, és összeszedtem a telefonomat, kulcsomat meg ilyesmiket.
- Mehetünk? – kérdeztem, amikor Jeffék lejöttek az emeletről.
- Persze! – mondták egyszerre.
Végignéztem rajtuk, Kellan biztosan szólt nekik, hogy futni megyek, mert mindketten melegítőt viseltek és edzőcipőt.
- Ne kérdezzem, hogy mit akart Kellan, ugye? – kérdeztem tőlük.
- Inkább ne! – mosolygott Carlos.
- Akkor induljunk! – mondtam morgolódva.
Egy rossz szót sem szólhattam Carlosékra, alig vettem észre, hogy ott vannak, de közben mindig ott voltak mellettem, és úgy tűnt, meg sem kottyan nekik ez a kis futás.
Majd egy órát futottunk, mikor már nem bírtam tovább, és hazafelé vettük az irányt.
Amikor hazaértünk, megkérdeztem tőlük, nem volt-e fárasztó, vagy ilyesmi, mert akkor nyugodtan mondják meg.
Erre mind a ketten hangos nevetésben törtek ki.
- Mi ennél sokkal többhöz vagyunk szokva! Ilyesmi nekünk fel sem tűnik! – mondta még mindig a nevetéssel küszködve Jeff.
- Ó, hát akkor rendben! – mondtam.
- Kyra, tervez még valamit mára? – kérdezte Carlos.
- Szerintem mindenkinek kényelmesebb lenne, ha tegeződnénk! Amúgy, délután az ügyvédemhez kell mennem, este pedig vacsorázni megyünk Kellannal az apámhoz. De szerintem teljesen felesleges mindenhova elkísérnetek! – mondtam nekik, mert elképzelhetetlennek tartottam, hogy mindenhova velük mászkáljak.
- Megígértük Kellannak, hogy vigyázunk rád, és nem tévesztünk szem elől, szóval szó sem lehet róla! – közölte komolyan Carlos.
- Rendben – sóhajtottam –, akkor délutánig én nem megyek sehova, szóval nem tudom, mi ilyenkor a szokás, foglaljátok el magatokat – mondtam tanácstalanul.
- Oké, mi most akkor elmegyünk ebédelni, majd délután jövünk! – álltak fel.
- Jó, sziasztok! – köszöntem el, majd kikísértem őket.
Kellannak vittem föl ebédet, én pedig lementem a dolgozószobába, és írtam egy kicsit.
Egészen elszaladt vele az idő, így kapkodhattam, ha kész akartam lenni, mire Carlosék ideérnek.
Kellan csak csendben vigyorgott rajtam, én pedig egyre idegesebb lettem, hogy mit akarhat megbeszélni Mr. Dominic.
Jeffék pontosan érkeztek, gyorsan elköszöntem Kellantól, és már indultunk is.
Az én autómmal mentünk, nem egyeztem bele, hogy ők vigyenek.
Éppen időben értünk oda.
Mr. Dominic titkárnője elég döbbent képet vágott, ahogy bemasíroztam Carlosékkal a sarkamban.
Mivel nem tudtam rávenni őket, hogy maradjanak kint, ők is bejöttek velem.
Pár perc várakozás után szólt is a nő, hogy mehetünk be.
- Jó napot Kyra! – köszöntött Mr. Dominic, de láttam, hogy elkerekedik a szeme, amikor belépett a két testőr is az irodába.
- Mr. Dominic, hadd mutassam be a…- elég kényelmetlenül éreztem magam- testőreimet, Carlos és Jeffet! – mutattam be őket, ők pedig biccentettek.
- Ó, látom megfogadta tanácsomat, és vigyáz magára! Helyes! – mondta, majd az íróasztalához sétált, leült, miközben az üres székekre mutatott.
Én leültem az asztallal szembe, Carlosék pedig az iroda távolabbi felébe.
- Nos, akkor kezdjük is, Alexet kiengedték, mivel a bátyja kifizette érte az óvadékot, de nem is ez a baj! Az ügyvédjével együtt kitaláltak valamit, mégpedig azt, fickót ismerve, jobb lesz óvatosnak lenni! Jóban vagyok a bíróval, de még így sem ment könnyen, annyit azonban sikerült megtudnom, hogy…- láttam rajta, hogy elég zavarban van – hogy Alexék azt akarják beadni a bírónak, hogy ez nem erőszak volt, hanem… - fülig vörösödött, én pedig egyre értetlenebb lettem.
- Hanem? Hogy ne lett volna erőszak? – kérdeztem.
- Szerintük nem erőszak volt, hanem Ön, így szereti csinálni! – fejezte be.
Carlosék egyszerre hördültek fel, ezek szerint Kellan beavatta őket. Én pedig mérgesen pattantam fel a székből.
- Ezt mégis hogyan képzelik? Nincs semmi bizonyítékuk! Én… én nem… - nem tudtam értelmes mondatot kinyögni, annyira ideges voltam, és annyira megalázva éreztem magamat.
- Kérem, Kyra nyugodjon meg! Nem fognak vele sokra menni! A helyzetüket tekintve, ez csak valami kétségbeesett próbálkozás! Bár, meg kell, hogy mondjam, eltekintve attól, hogy gusztustalan, elég ravaszak, mert elég nehéz lesz bizonyítanunk azt, hogy hazudnak! – mondta Mr. Dominic.
- Miért lenne nehéz? Hiszen még ott, a házban megvizsgált az orvos! Megállapította, hogy erőszak történt! – fakadtam ki dühösen.
Az a szemétláda! Hogy lehet ilyen aljas?
- Ez igaz! Az erőszakot nem tudják tagadni, de Alex szerint maga kezdte, maga kezdett ki vele, ezt pedig nem tudjuk bizonyítani! – közölte a tényeket Mr. Dominic.
Egy órán keresztül próbáltunk kitalálni valamit, ami bizonyíték lehet, de sajnos nem jutottunk előrébb. Elmeséltem, hogy terhes vagyok, de arra jutottunk, hogy ezt egyenlőre nem említjük, mert az ügyben nincs jelentősége.
Mikor már kifelé mentünk a kocsimhoz, nem bírtam tovább, akaratlanul is kicsordultak a könnyeim.
Tehetetlen dühöt éreztem, és azt, hogy Alex még jobban megalázott.
Jeff gyengéden kivette a kezemből a kocsikulcsot, majd az anyósülésre ültetett.
Carlos pedig hátra ült.
Egy ideig nem szólalt meg egyikük sem, majd Jeff nem bírta tovább, és kifakadt.
- Mekkora egy szemét seggfej lehet ez az Alex! Nyugi Kyra! Nem fogjuk hagyni, hogy megússza! Akarod, hogy ellássuk a baját? – fordult felém, Carlos pedig egyetértően bólogatott hátul.
- Köszi, fiúk, de nem hiszem, hogy jó pont lenne a bíróságon – mondtam mosolyogva.
Jólesett, hogy mellettem állnak.
Ezalatt a nap alatt nagyon megkedveltem őket.
- Az lehet – szólalt meg Carlos –, de mi jól éreznénk tőle magunkat! – ezt már nem bírtam ki nevetés nélkül, és végre a könnyeim sem folytak.
- Köszi, ez jólesik! Nagyon rendesek vagytok!
Az autóban rendbe szedtem magam, nem akartam, hogy Kellan észre vegye, hogy sírtam.
Miután bementünk a házba, adtam a fiúknak innivalót, és mondtam nekik, hogy nyugodtam kapcsolják be a tévét, mert legalább egy óra, mire elindulunk.
Felmentem Kellanhoz.
Éppen olvasott, amikor beléptem. Egy szó nélkül szorosan odabújtam hozzá.
- Mi történt? Mi a baj, kicsim? – ölelt át szorosan Kellan.
Elmeséltem neki, mi volt az ügyvédénél. Mire befejeztem, éreztem, hogy ideges lett, szinte minden izma megfeszült.
Elhúzódtam tőle, hogy lássam az arcát. Nem tévedtem, tényleg nagyon dühös volt.
Próbáltam megsimogatni az arcát, hogy egy kicsit megnyugodjon, de elhúzódott, és egy hatalmasat csapott az ágy mellett álló kisszekrényre.
- Az a szemét féreg ezt még nagyon megkeserüli! – dühöngött tovább.
- Kellan, készülődnünk kell! Légyszíves ne idegeskedj, majd csak kitalálunk valamit! – mondtam neki, és nagyon reménykedtem, hogy tényleg így lesz.
Kellan körülményes fürdése után mind a ketten hamar elkészültünk.
Én egy farmer térdnadrágot vettem fel csizmával és egy csíkos inget. Kellan pedig egy fekete farmert egy sötétkék inggel, fölé pedig egy dzsekit húzott.
Carlosék segítettek lemenni neki, bár látszott, hogy eléggé ellenére van a dolog.
Megint az én autómmal mentünk, én vezettem, Kellan ült mellettem, Jeffék pedig hátul.
Mikor megérkeztünk Carlosék - hiába győzködtem őket -, azt mondták, nem akarnak zavarni, így kint maradtak.
Kopogtatás után, rögtön megjelent apa, mintha eddig az ajtóban állt volna.
- Szia, apa! – köszöntem, és adtam neki két puszit.
- Szia, kicsim! – köszönt ő is, de a hangja nagyon feszült volt, és látszott rajta, hogy ideges.
Miután Kellannal üdvözölték egymást, bementünk a nappaliba beszélgetni, de alig, hogy leültünk apa fölpattant, és kiszaladt a konyhába jégért.
Teljesen szétszórt volt.
Mikor elment Kellan felém fordult.
- Tényleg elég furcsa ma este, nem mondta, hogy miről akar veled beszélni? – kérdezte kíváncsian.
- Nem, egy szót sem szólt…- ahogy ezt kimondtam megszólalt a csengő.
Furcsa, apa vendégeket hívott volna?
Elmentem ajtót nyitni.
- Jó estét! – köszöntem mikor kinyitottam.
Két nő volt az ajtóban, az egyik negyven év fölötti, vállig érő, barna hajú, a másik, akit a lányának néztem, húsz éves lehetett, szőke hajjal és kék szemekkel.
Kérdőn néztem rájuk, mire kapcsoltak, és végre megszólaltak.
- Jó estét! Én Patrick barátnője vagyok, ő pedig a lánya, vacsorára vagyunk meghívva. Maga kicsoda? – kérdezte az idősebb nő ridegen.
- Tessék? – nyögtem alig hallhatóan.
Nem, ez nem lehet igaz, biztos eltévesztették a házat, nem ide jöttek… ez nem lehet!

18. Fejezet: Eredmények

2009-11-07T11:56:00.001+01:00

18. fejezet

Mély levegő, Kyra, képes vagy rá! Menni fog, nem lesz semmi baj, mondogattam magamban, közben pedig Kellan arcát néztem.
Nagyon féltem, hogy hogyan fogadja majd.
Kellan szemében látszott, hogy egyre türelmetlenebb. Nagyon nem akartam még elmondani neki, de mivel tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell tudnia, gondoltam, jobb előbb, mint később. Lassan odasétáltam az ablakhoz, és kinéztem az udvarra.
Úgy éreztem, ha a szemébe nézek, vagy közben engem figyel, nem tudom neki elmondani. Persze, tudom, hogy így is figyel, de így valahogy könnyebb lesz.
Legalábbis remélem.
- Na jó! Figyelj, Kellan, tényleg nem apánál voltam! – kezdtem bele. - El kellett mennem valahova. Tudod, hogy mi történt Alex és köztem, ugye? Nos, nem csak arra az esetre gondolok, amikor…- elhallgattam, nehéz volt kimondanom azt a gyűlöletes szót, de végül rászántam magam-, megerőszakolt! Tudod, mi előtte is lefeküdtünk már egymással, bár, már nagyon bánom! Aztán veled is, jó párszor, de mindkettőtöknél előfordult, hogy nem védekeztünk! – reméltem, hogy ennyiből megérti, mire akartam célozni, és nem kell tovább részleteznem.
Aztán vártam, és várakoztam. Majd jó sok várakozás után, felnyögött.
- Kyra! – rájött, éreztem a hangsúlyából.
- Tessék? – kérdeztem, és magamat is megleptem, milyen nyugodt a hangom.
- Terhes vagy? – nem bírtam ki, lassan megfordultam, hogy lássam az arcát.
A szeme csillogott, ugyanakkor nagyon döbbent képet vágott. Nem tudtam leolvasni róla, mit gondolhat.
- Igen! – válaszoltam egyszerűen.
Már éppen nyitotta a száját, amikor megszólalt a telefonom.
Gyorsan felvettem, és kisiettem a szobából. Minél messzebb Kellantól, nem bírnám elviselni, ha elhagyna.
- Igen? – szóltam bele, amikor már kellően messze voltam a hálótól.
- Jó napot, Kyra! – szólt bele Mr. Dominic.
- Jaj, de jó, hogy visszahívott! – könnyebbültem meg, hogy végre megtudom, miről is beszélt a felügyelő.
- Igen, sajnálom, már amúgy is keresni akartam, csak rengeteg dolgom volt! Alexet kiengedték! – mondta.
Ideges lettem a hírtől, de nem mondhatnám, hogy meglepett, valahogy sejtettem.
- De hát miért? – továbbra sem tudtam elképzelni, hogy miért történhetett ez.
- Letették érte az óvadékot. Ha jól tudom, a bátyja. Sajnálom, Kyra, ez ellen nem tudtam mit tenni. Ez sajnos teljesen törvényes. Most éppen azon vagyok, hogy megsürgessem a tárgyalás időpontját. Reménykedjünk benne, hogy minél előbb túl leszünk rajta!
- Az jó lenne! De a felügyelő azt is megemlítette, hogy nekem is meg kell jelennem! Eddig azt beszéltük meg, hogy nekem nem kell elmennem. Most pedig mégis! Mi változott? Ugye Alexet változatlanul el fogják ítélni? – kérdeztem egyre idegesebben.
Mr. Dominic hosszan torkot köszörült, majd kis ideig nem válaszolt.
Nem mondhatnám, hogy ez megnyugtatott.
- Nos, ezt majd személyesen szeretném megbeszélni! Be tudna jönni, holnap délelőtt az irodámba? – kérdezte.
- Mr. Dominic! Egyáltalán nem nyugtat meg! Előbb nem lehetne? Főleg, mivel én is szeretnék valamit elmondani! – mondtam sürgetően.
Úgy éreztem, nem tudok holnapig várni, hogy megtudjam, mi történt.
- Hát, akkor ma öt óra megfelel? – kérdezte aztán.
- Teljesen! Akkor ötre ott leszek!
- Rendben! Viszlát!
- Viszlát! – köszöntem el.
Mikor letettem a telefont, jöttem rá, hogy mennyire elment az idő. El kell indulnom a klinikára, hogy megcsinálják a DNS vizsgálatot, Karen azt mondta, háromra menjek oda, utána pedig már mennem is kell az ügyvédemhez.
Nagyszerű! Így nem kell szembenézni Kellannal.
Rettegtem attól, hogy el fog hagyni, főleg, ha nem az övé a baba.
Összeszedtem a holmimat, és indultam is, de egyetlen szó nélkül nem hagyhattam itt Kellant. Felmentem, és bekopogtam.
- Tessék?
- Kellan most el kell mennem, az ügyvédhez és orvoshoz is. Majd jövök! – mondtam, és beszaladtam a szobába majd adtam neki egy csókot, közben kitéptem tőle pár hajszálat.
- De…
Nem vártam meg, hogy mit akar mondani, leszaladtam a lépcsőn, és siettem az orvoshoz.
A klinikán nem voltak sokan, hamar megcsinálták a vizsgálatot.
Már csak az eredményre kell várnom. Várakozás közben folyton azon imádkoztam, hogy ne Alexé legyen a baba.
Annyira elgondolkoztam, hogy szinte megijesztett a mobilom csörgése.
Apa neve villogott a kijelzőn.
- Szia! – köszöntem neki.
- Szia, kicsim! Otthon vagy? – kérdezte apa.
- Nem apa, de miért? –nem értettem, miért akar ennyire beszélni velem.
- Mindegy, holnap ráérsz? Átjössz vacsorára?
- Végül is igen, átmehetek, de Kellant nem hívod meg? – elég furcsán viselkedik. Pedig Ő is szereti Kellant.
- Hát, jöhet Ő is, de szeretnék veled valamiről beszélni! És szeretném, ha nem lennél rám mérges! – mondta, de olyan furcsa volt a hangja, mintha félne.
- Apa, elég furcsa vagy! Miről szeretnél beszélni? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd holnap megtudod, akkor várlak titeket! – köszönt el.
- Oké, majd holnap, de nekem is el kell mondanom valamit! – ha már egyszer Kellan tudja, apának miért ne mondhatnám el? Ő biztosan örülni fog a hírnek.
- Micsodát? – kérdezte.
- Sajnálom, de majd holnap a vacsorán megtudod! – mondtam mosolyogva.
- Rendben! Akkor holnap!
- Igen, szia, apa!
- Szia!
Már fél öt volt. Igazán hozhatnák azokat a papírokat, mert el fogok késni. Nem szeretném, ha Mr. Dominicnak rám kelljen várnia.
Már éppen indultam volna, hogy megkérdezzem, meddig kell még várnom, amikor megjelent az orvos a folyosón.
- Maga Kyra Mason, ugye?
- Igen, készen vannak az eredmények? – kérdeztem izgatottan.
- Igen! Ha bármi probléma adódik, nyugodtan keressen fel! – mondta kedvesen és a kezembe adta papírokat.
- Köszönöm! –de már nem is figyeltem rá, hanem a papírt olvastam lázasan.
Mikor megláttam az eredmény, le kellett ülnöm. Istenem! Hiszen ez…
Nem találom a szavakat! Annyira megkönnyebbültem, és boldog vagyok! A gyerek Kellané! Ő az apa, és nem Alex!
Fülig érő mosollyal mentem a kocsimhoz. Régen, vagy talán még soha nem voltam ilyen boldog.
Az autóban ülve azon gondolkoztam elmenjek-e Mr. Dominichoz. De annyira boldog voltam, hogy semmi kedven nem volt hozzá.
Inkább hazafelé vettem az irányt, közben pedig hagytam egy üzenetet az irodájában, hogy mégis inkább holnap mennék.
Az út csak pár percnek tűnt, már alig vártam, hogy elmondjam Kellannak az eredményt.
Gyorsan felszaladtam az emeletre, és szinte beestem a háló ajtaján.
Kellan elég megdöbbent képet vágott.
Kihasználva, hogy meglepődött, gyorsan leültem mellé az ágyra, és elkezdtem mesélni neki, illetve, csak meséltem volna, mert közben Ő is magához tért és nem hagyott szóhoz jutni.
- Kyra! Most nem mész sehova! Végig fogsz hallgatni, rendben? Engem nem érdekel kitől, van a gyerek, csak te! Érted? Persze, jobban örülnék, ha az enyém lenne, akkor én lennék a legboldogabb a Földön, de ha nem, akkor is a mi gyerekünk lesz! Majd ketten felneveljük, csodás anyuka leszel, és én is igyekszem majd! Mindig is akartam gyereket! És most, hogy megismertelek, csak téged tudnálak elképzelni az anyjuknak! – fejezte be, miközben megfogta a kezemet.
- Megszólalhatok én is? – kérdeztem mosolyogva. Annyira boldog voltam, hogy Kellan így gondolja, és ahogy beszélt egészen meghatódtam tőle.
- Persze! – mondta, és közelebb húzott magához.
- A baba a Tiéd! – mondtam neki majd megcsókoltam. Kellan úgy meglepődött, hogy egy ideig vissza sem csókolt, de aztán magához tért, és hevesen viszonozta.
- Elmentem DNS vizsgálatra és 99, 9% szerint te vagy az apuka! – közöltem vele vigyorogva.
- Akkor azért volt a hajtépés! Istenem, Kyra, nagyon örülök! Én vagyok az apuka! – mondta, és ahogy ránéztem, láttam, hogy olyan boldog, mint én. – Ugye a babának nincs semmi baja? Te is jól vagy? – kérdezte aggodalmasan.
- Mind a ketten jól vagyunk! Teljesen! Karennél volta, amikor apa itt volt, Ő a nőgyógyászom. Azt mondta, teljesen rendben van minden! – mondtam, és szorosan átölelt. - Várj! Mutatok valamit! – jutott eszembe valami, és felpattantam.
A táskámmal együtt mentem vissza a szobába.
Rövid keresgélés után meg is találtam, amit kerestem.
- Tessék! Ő a mi babánk! – nyújtottam át a képeket, amit Karen készített.
Láttam rajta, hogy Ő is meghatódott, de közben egy kicsit zavarba is jött.
Rögtön tudtam, mi a baj.
- Na várj, segítek!- mondtam neki, és megmutattam neki, mi micsoda a képen. Hozzábújva, egymást átölelve néztük a képet.
Kellan még hosszan hallgatott, majd felém fordult.
- Ugye te is örülsz? – kérdezte, majd megcsókolt.
- Hát persze! Lesz egy kis Kellanunk! – mondtam vigyorogva.
- Vagy egy kis Kyránk! – vigyorgott Ő is.
Az egész estét átbeszélgettük, Kellan pedig folyton a hasamat simogatta közben.
Ennél tökéletesebb estét el sem tudtam volna képzelni!

17.Fejezet: A látszat csal!

2009-11-02T11:53:00.002+01:00

17. fejezet

- Vacsorára, vagy csak úgy? – sikerült nagy nehezen kinyögnöm.
Biztos érdekes képet vághattam, ugyanis Kellan nem tudta megállni, és hangos nevetésben tört ki.
Majd hirtelen abba is hagyta, helyette szitkozódni kezdett.
- Meg is érdemled! Így jár, aki kárörvendő! – mondtam neki morogva.
- Jó, bocsi! De nem tudtam megállni, látnod kellet volna az arcodat!- eresztett meg egy kaján vigyort.
- Haha, nagyon vicces vagy! Inkább válassz valamilyen filmet, és nézzük azt! – javasoltam.
A film kiválasztása nem volt egyszerű, ha én kiválasztottam egyet, akkor Kellan kritizálta meg, ha Ő választott valamit, ahhoz nekem nem volt kedvem.
Végül megállapodtunk, hogy először megnézünk egy horrorfilmet, mivel Ő azokat szereti, utána pedig valami vidámabbat, amit én választok.
A horrorfilm alatt, Kellan jókat szórakozott rajtam, ugyanis ha a gyilkos hirtelen került elő a semmiből, mindig a szívbajt hozta rám, és előfordult, hogy sikítottam is.
Ilyenkor szorosabban magához ölelt, de közben éreztem, hogy a válla rázkódik a nevetéstől. Mikor pedig felnéztem az arcába, láttam, hogy nem is a filmet nézi, hanem engem figyel közben.
Szemei vidáman csillogtak, szája pedig fülig érő vigyorra húzódott.
- Te választottad, úgyhogy a filmet nézd, ne azt, hogy én mit csinálok! – dünnyögtem bele a mellkasába, ugyanis éppen egy elég brutális résznél járt a film.
- Jó, de olyan aranyos vagy, ahogy így rémüldözöl! - mondta, majd éreztem, hogy egy csókot nyom a homlokomra.
Ahogy ott feküdtem szorosan mellette, éreztem, hogy kezd elnehezülni a szemhéjam, majd lassan lecsukódott, és mély álomba szenderültem.
Arra ébredtem, hogy Kellan fészkelődik mellettem.
Nagy nehezen kinyitottam a szememet, és láttam, hogy az ágy végéhez próbál evickélni.
- Hova mész? – kérdeztem halkan.
- Felébredtél? Muszáj vécére mennem, bocsi, ha felébresztettelek! – mondta, de az arcát nem láttam, mivel már háttal volt nekem.
- Segítsek? – kérdeztem, bár tudtam, hogy felesleges, mert úgysem fogja elfogadni, hogy segítsek neki.
- Nem kell, megy egyedül is! – dörmögte hátra a válla fölött.
- Te tudod! – hagytam rá, majd figyeltem, hogyan sántikál el a fürdőig.
Ahogy becsukta maga után az ajtót, megfordultam, és a kisszekrényen álló órával találtam szembe magam.
Már hat óra volt. Nagy nehezen kikeltem az ágyból, és elindultam a konyhába, hogy valami ehetőt üssek össze vacsorára.
- Minden rendben odabent? - kiabáltam be neki, ahogy elhaladtam a fürdőszoba előtt.
- Nem kell folyton aggódni! – szólt ki a fürdőből.
- Oké, lent leszek, készítek valamit vacsorára! Esetleg van valami ötleted? – kérdeztem, továbbra is az ajtó előtt szobrozva.
- Nincs, de nekem bármi jó lesz! Csak ne legyen benne túl sok zöldség! – válaszolta, és közben hallottam, ahogy megnyitja a csapot.
Szóval tényleg elboldogult egyedül. Megkönnyebbülve mentem le a konyhába.
Miközben a hozzávalókat kutattam a vacsorához, kezdtek visszatérni az idegesítő gondolataim.
Vajon miért nem hívott még vissza Mr. Dominic? Mi lesz szerdán, ha megérkeznek Kellan szülei?
És még vagy legalább ezer ilyen, és ehhez hasonló kérdés kavargott a fejemben.
Meg tudtam volna őrülni tőlük.
Mikor már minden elkészült, eszembe jutott, hogy egyetlen egy telefont nem intéztem csak el.
Bementem a dolgozószobámba és előkerestem a nőgyógyászom számát.
Karennek hívják a nőt. Még anya ajánlotta, mind a ketten hozzá jártunk. Nagyon kedves, ami valljuk be, egy nőgyógyásznál nem hátrány.
Mikor azonban megtaláltam a számát, rájöttem, hogy már feleslegesen hívnám, úgysem lenne bent, mert már este van.
Kénytelen vagyok holnapra halasztani a dolgot. Hacsak, nem leszek annyira pofátlan, és hívom fel a mobilján, hogy holnapra adjon egy időpontot.
Pár perc gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy nem várhatok tovább, muszáj tudnom, hogy minden rendben van-e a babával.
Pár csengetés után már fel is vette.
- Halló? – szólt bele Karen.
- Jó napot! Elnézést, hogy zavarom, Kyra Mason vagyok! – mutatkoztam be.
- Nem zavarsz, régen találkoztunk, Kyra! – mondta kedvesen Karen.
- Igen, igazából ezért is keresem! Egy nagy kérésem lenne! Holnapra esetleg tudna adni egy időpontot, sürgős lenne! – kérdeztem.
- Ó, tudod tartani egy kicsit? Meg kell, hogy nézzem a noteszomban.
- Persze, addig várok - közben egyfolytában azon imádkoztam, hogy holnap tudjak menni hozzá.
- Itt is vagyok! Szerencsés vagy, valaki átszervezte az időpontját, így ha neked is jó, a holnap tíz óra, akkor várlak!
- Jaj, az nagyszerű lesz! Köszönöm, Karen! – hálálkodtam.
- Nincs mit! Akkor holnap! – köszönt el.
- Holnap! Viszlát!- köszöntem el én is.
Az este hamar eltelt, a vacsorát felvittem a szobába egy tálcán, és Kellan jóízűen befalta az egészet.
Én nem igazán voltam éhes, de mivel már nem csak magamra kell gondolnom, mégis leerőltettem egy keveset.
Közben pedig végig azon gondolkodtam, hogy hogyan fog lefürdeni Kellan, anélkül, hogy elázna a gipsze, és ne fájjon nagyon a bordája.
Mire befejezte a vacsorát, én is előálltam a nagy ötletemmel. Már csak az a kérdés, mennyire fog beválni.
Ráparancsoltam Kellanra, hogy amíg nem jövök vissza, fel ne merjen kelni, közben leszaladtam a konyhába, és kutatni kezdtem a folpack után, majd mikor megtaláltam, egy olló és egy tekercs cellux kíséretében fölszaladtam vele a szobába.
- Mit akarsz azokkal, Kyra? – kérdezte Kellan, amikor nagy elégedettséggel felmutattam a szerzeményemet.
Látszott az arcán, hogy sehogyan sem érti, mit akarok ezekkel.
- Elgondolkodtam, hogy hogyan tudnál fürdeni anélkül, hogy elázna a gipszed, és eszembe jutott valami. Alaposan betekerem a gipszedet, ezzel - mutattam a folpackra – és így, nyugodtan beállhatsz majd a zuhany alá, nem fog elázni a gipsz.
- Jó ötletnek tűnik, egy próbát megér! – mondta Kellan elgondolkozva.
- Igen, szerintem is! – mondtam, és közben már oda is mentem, és leültem az ágyra.
Jó vastagon betekertem az egészet, majd ollóval levágtam, és odaragasztottam.
- Készen is vagy! – mondtam elégedetten.
- Nagyszerű! – mondta Kellan, és alaposan, végignézte a lábát.
- Te érzed, de szerintem jó lenne, ha vennél be fájdalomcsillapítót, még most, mert úgyis meg fog fájdulni a bordád! – javasoltam.
- Aha, ide adod a poharat? – kérdezte.
Miután mindennel elkészült, lassan fölkelt, és elindult a fürdőbe. Már öt perce bent volt, mikor hallottam, hogy megnyitja a vizet.
Kis gondolkozás után én is levetkőztem, és bementem utána a fürdőbe.
Nem lepődött meg, amikor beléptem.
- Már vártam mikor jössz utánam! – vigyorgott.
Én pedig alig bírtam levenni a szemem a testéről. Izmos felsőtestéről záporoztak le a vízcseppek, és haja is összevissza állt, ahogy csöpögött le róla a víz.
- Igen, gondoltam a bordáid miatt nem tudsz úgy mozogni, így kénytelen leszek beszappanozni téged! – vigyorogtam én is, miközben beléptem mellé a zuhanyzóba, és átölelte a derekamat.
Bő fél óra volt, mire végeztünk.
Kellan még olvasott egy kicsit lefekvés előtt, de én nagyon elálmosodtam, bár nem értem mitől, mert alig csináltam ma valamit. Nem értettem, mitől vagyok ennyire álmos.
Bár volt egy halvány sejtésem volt.
Másnap reggel korán keltem, miután felöltöztem, halkan kiosontam a szobából, és lementem a földszintre.
Megreggeliztem, és készítettem pár szendvicset Kellannak is.
- Jó reggelt, álomszuszék! – mosolyogtam rá, mikor beléptem a szobába, és láttam, hogy már felébredt.
- Szia! Készülsz valahová? - kérdezte, miután alaposan végigmért.
Még nem árulhattam el neki, hogy hova megyek, így gyorsan ki kellett találnom valamit.
- Igen, beszaladok apához, és vásárolni is szeretnék még az ebéd előtt! – vágtam ki magam a kínos helyzetből.
- Ja, tényleg, az ebéd! Egészen el is felejtettem! – dünnyögte
- Ha most alaposan bereggelizel, kibírod addig, amíg hazaérek? – kérdeztem, elengedve a fülem mellett a megjegyzését.
- Persze, nem fogok éhen halni! – mondta, majd lehúzott magához, és hevesen megcsókolt.
- Mondtam már, milyen jól nézel ki? – kérdezte vigyorogva, miután elhúzódtam.
- Még nem, de köszi!
Majd az órámra néztem, ami már fél tízet mutatott.
- Sajnálom, most mennem kell! Legkésőbb fél kettőre itthon vagyok! – búcsúztam, majd egy csókot nyomtam a szájára, és kiléptem a szobából.
A forgalom miatt éppen időben érkeztem Karenhez.
- Szia! Éppen időben jöttél! – köszöntött mosolyogva.
- Jó napot! – köszöntem neki én is.
- Jaj, ne butáskodj, tegezz nyugodtan! Hiszen anyukád barátnője voltam, téged pedig kiskorod óta ismerlek!
- Ó, rendben! Akkor, szia! – mosolyogtam rá, miközben beléptem a rendelőbe.
Nem sokat változott, mióta utoljára láttam, pedig az már jó régen volt. Szőkésbarna haja a válláig ért, a homlokát pedig frufru takarta. Kinézetre megtévesztően hasonlított Diane Keatonhoz. - Minek köszönhetem ezt a látogatást? – kérdezte Karen, ahogy leültem egy székre.
- Terhes vagyok! – nyögtem ki.
- Ó, hát gratulálok, Kyra! Ki a szerencsés apuka? – kérdezte.
Na, remek! Mit fog gondolni rólam?
- Öhm, hát igazából, az a helyzet, hogy… - haboztam, mert nem tudtam, hogyan mondjam el neki, az igazságot -, szóval, nem tudom! – vallottam be szégyenkezve.
- Úgy érted, mesterségesen…- kérdezte értetlenül Karen.
- Nem, két lehetséges apuka is van! – éreztem, hogy lángba borul az arcom.
- Értem!
- Ne gondolj rosszat rólam, csak hát az a helyzet, hogy nagyon rossz passzban voltam, és Alexet, Ő az egyik lehetséges apa jelölt, nagyon félreismertem! Most is éppen folyik ellene egy rendőrségi ügy, ugyanis megerőszakolt– fejeztem be a történetet, de a végére csak még kínosabban éreztem magam.
- De hát ez szörnyű! Akkor gondolom, előjegyeztethetlek egy DNS vizsgálatra! – jelentette ki Karen.
- Igen, köszönöm az jó lesz!
- Most pedig essünk túl a vizsgálaton!
Felfeküdtem az ágyra, és elkezdtük az ultrahang vizsgálatot. Karen alaposan, nagy körültekintéssel nézte meg a kicsit. Azt mondta, most vagyok a negyedik hétben. Szóval a baba egy hónapos. Még nagyon kicsit volt, de Karen felém fordította a monitort, így én is láthattam.
Mikor megláttam, leírhatatlan érzések töltöttek el. A képen az én kis babám van!
Azt persze, ilyen korban nem lehet megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. De mindegy!
Nagyon boldog voltam!
Karen felírt még pár terhes vitamint, majd megbeszéltünk egy következő időpontot, és eljöttem. De azértbúcsúzóul, kezembe adott pár képet a kicsiről, még ha alig látszik a képeken, akkor is az én babám!
Teljesen feldobódva mentem az étterembe Jeremyhez.
Jeremy már várt rám, az egyik félreeső asztalnál.
Miután rendeltünk, rögtön faggatni kezdett.
- Miért kellett elhalasztanod az utazást? - kérdezte kíváncsian.
Én pedig vettem egy nagy levegőt, és miután úgyis el szerettem volna mesélni valakinek, előadtam a történetet a legelejétől. Megbíztam benne, és tudtam, hogy vele is jól meg lehet beszélni, az ilyen dolgokat.
Csakhogy azt vettem észre, hogy Jeremy arca egyre mogorvább lesz, ami nála nagyon szokatlan.
Eddig, ahányszor csak találkoztunk, mindig jó kedve volt. Annak tulajdonítottam a dolgot, hogy biztos a történetem miatt vág ilyen képet.
Amikor befejeztem, láttam egy kis zavart az arcán.
- Neked van barátod? – kérdezte furcsa hangon.
- Igen, de hát miért? Mi a baj Jeremy?- sehogyan sem értettem a kérdését.
- Mit gondolsz, miért hívtalak meg ebédelni, vagy miért kérem folyton, hogy menjünk el valahová, és beszélgessünk? – fakadt ki.
Én meg sem tudtam szólalni a döbbenettől.
- Hát tényleg nem tűnt fel? Beléd szerettem! Azóta, mióta először megláttalak, már akkor tetszettél, de aztán egyre többször beszélgettünk és hát…- elhallgatott, és kerülte a tekintetemet.
Nem tudtam, mit mondhatnék erre.
- Te… te nem… neked nem tűnt fel? – fejezte aztán be a kérdést.
De volt egy olyan érzésem, hogy eredetileg, nem ezt akarta kérdezni.
- Jeremy, sajnálom! Én nem tudtam, hogy te hogyan érzel! Én csak azt láttam, hogy mindenkihez kedves vagy, állandóan vidám, de soha nem jársz senkivel.
Pedig rengeteg lány sündörög körülötted, de te mindig elküldted őket! Ezért… szóval… - nem tudtam befejezni, közben pedig éreztem, hogy elvörösödök.
Félve néztem föl Jeremyre, és azt láttam, hogy elkerekedik a szeme.
- Úristen! Kyra! Te azt hitted rólam, hogy én meleg vagyok? – kiabált Jeremy, amikor rájött mire is gondoltam én.
Túl hangos volt, mert szinte az egész étterem felénk fordult. Jeremynek is feltűnhetett, mert lejjebb vette a hangerőt.
- Nem hiszem el! Kyra, azért küldtem el az összes lányt, mert nem kellettek, te tetszettél!
- Én sajnálom, úristen, tényleg hülye voltam! Ne haragudj, hogy megbántottalak! Meg tudsz bocsátani valaha is nekem? – kérdeztem, és közben azt éreztem, hogy elsüllyedek a föld alá.
Számomra teljesen világos volt, hogy Jeremy…
Én meg kinevettem Kellant, amiért féltékeny! És tessék igaza lett, közben pedig azt mondtam neki, hogy meleg!
Úgy éreztem, nem tudok tovább itt ülni Jeremyvel egy asztalnál, így fogtam a táskámat, és egy szó nélkül kiszaladtam az étteremből.
Ennél kínosabban, azt hiszem, soha nem éreztem magamat!
Hazafelé megvettem a vitaminokat, amiket Karen írt fel, és közben próbáltam magamat megnyugtatni, hogy ne látszódjon rajtam semmi, amikor hazaérek.
Mikor megjöttem, a vitaminokat gyorsan bedugtam a konyhába, és már mentem is föl Kellanhoz.
Beléptem, de az arckifejezése egy cseppet sem tetszett.
- Szia, Drágám!- köszöntem neki, majd lehajoltam, hogy megcsókoljam, de elhúzódott.
Nem értettem a viselkedését. Először Jeremy, most meg Kellan! Nem értem, mi van ma a férfiakkal? Mind megbuggyantak?
- Mi a baj, Kellan? – kérdeztem.
- Hol voltál ma délelőtt, Kyra? És ne mond azt, hogy az apádnál, Ő ugyanis délelőtt volt itt, mivel hallotta, hogy mégse utazol, így gondolta benéz! – Kellan arcáról csak úgy sütött a megbántottság és a harag. - Szóval, hol voltál? És az igazat akarom hallani! – ahogy a szemébe néztem, tudtam, hogy most nagy bajban vagyok.
Nem volt elég mára? Kérdeztem magamban kétségbeesetten.

16.Fejezet: Telefonhívások

2009-10-28T20:48:00.001+01:00

16. fejezet

Ahogy ott feküdtem Kellan mellett, kezdett csak tudatosulni bennem a teszt eredménye. Terhes vagyok, az összes szerint!
Muszáj elmennem a nőgyógyászomhoz. Aztán egy csomó mindent át kell gondolnom.
De folyton azt éreztem, hogy ezt valakivel meg kell osztanom, olyannal, aki megért.
Olyan jó lenne beszélni Sarah-val, de nem tudom, hányadán is állok vele mostanában. Felém se nézett, mióta hazahozott a kórházból. Pedig tudom, hogy tudja, mik történtek velem, és még csak a telefont sem emelte fel, nemhogy eljött volna hozzám. Apa azt mondta, még mindig együtt van Marcellel. Szerinte teljesen el van varázsolva. Mintha kicserélték volna, máshogyan viselkedik, máshogyan beszél a kollégáival, de még apával is.
Olyan furcsa ezt hallani róla. Ráadásul nagyon hiányzik.
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de szerintem ebben Marcel keze van.
Ezért aztán nem szívesen mesélném el a hírt Sarah-nak, mert biztos elmondaná Marcelnek, és a végén még Alex fülébe is eljutna. Az pedig szörnyű lenne.
Miközben ezeken gondolkodtam, éreztem, hogy mindezek ellenére boldog vagyok.
Hiszen lesz egy kisbabám! Mindig is vágytam egyre, és most sikerült. Igaz, hogy nem pont ilyen körülmények között képzeltem el, de mindegy. Majd csak túlélem valahogyan.
Remélem, nagyon-nagyon remélem, hogy Kellantól van a baba. Ha az övé lesz, és ha Kellan is szeretné, élhetnénk úgy, mint egy család. Ráadásul, ha rá fog hasonlítani, nekem lesz a leggyönyörűbb fiam, vagy lányom a világon!
Azokkal a kék szemekkel, és azokkal a gyönyörűen ívelt ajkakkal…
Aztán eszembe jutott, hogy fel kell hívnom Jeremyt, hogy mondja le az utazást, mert mégsem megyek.
Lassan kibontakoztam Kellan öleléséből, de Ő utánam nyúlt.
- Hová mész? Olyan jó volt, hogy itt feküdtél mellettem, maradj! – nézett rám könyörgő szemekkel.
- Mindjárt jövök, csak Jeremyt kell felhívnom, az utazás miatt! – olyan aranyos, amikor így néz rám.
- Ki az a Jeremy? – kérdezte, és elengedte a kezem.
- Ő szokta szervezni az utazásaimat, rendezvényeimet. Szólnom kell neki, hogy nem utazok – mondtam mosolyogva.
- De ahhoz nem kell kimenned a szobából, itt is telefonálhatsz! Vagy talán titkos? – éreztem a hangjában valami furcsát. Talán féltékeny lenne?
Pont Jeremyre?
- Mi a baj Kellan? Valami nem tetszik? – A jókedvem kezdett elpárologni.
- Mi? Nincs semmi bajom! Én csak…- kezdett bele a védekezésbe, de én belefojtottam a szót.
- Te csak? Tudom, mi zavar! Az, hogy az illetőt Jeremynek hívják, aki történetesen férfi! Neked pedig nem tetszik, ha más férfiakkal is beszélgetek, így van? – kérdeztem ingerülten.
- Kérlek, ne csináld, Kyra! Nem szeretnék veszekedni! Én csak kíváncsi voltam! – mondta halkan.
- Rendben! Én is bocs, amiért így fölkaptam a vizet!
- Kis házisárkány! – mondta vigyorogva.
- Mit mondtál? Na, várj csak! Ezért most kapsz! - mondtam tettetett felháborodással a hangomban.
Visszafeküdtem mellé, és először gyengéden belecsókoltam a nyakába, aztán óvatosan felhúztam a pólóját, és ott is csókokkal halmoztam el. Ténykedésemet halk nyögésekkel és sóhajtozásokkal jutalmazta.
Szemét lehunyta,) és úgy élvezte a kényeztetést, én pedig lassan elhúzódtam.
Elvigyorodtam, ahogy összeráncolta a homlokát, biztosan nem tetszett neki, hogy abbahagytam.
- Kyra! – a hangja rekedtes volt.
- Nem, nem! Szó sem lehet róla! Beteg vagy, és ez volt a büntetésed! – mondtam gonoszul vigyorogva.
- Olyan gonosz vagy!- mondta durcás hangon.
- Ilyen az élet! – mondtam, majd elindultam kifelé a szobából.
- Siess vissza! – szólt utánam.
A telefonomat lent hagytam az ebédlőben, mikor felvettem, hogy felhívjam Jeremyt, láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. Ismeretlen szám volt, de azért visszahívtam.
- Igen? –szólt bele egy nagyon ismerős férfihang.
- Jó napot! Kyra Mason vagyok!
- Ó, igen, köszönöm, hogy visszahívott! Peter Smith vagyok, a tárgyalás időpontja miatt keresem, ugyanis adódott egy kis probléma! – mondta a nyomozó. – Sajnos, mégis meg kell jelennie a tárgyaláson!
- De hát miért? Sehogyan sem lehet elkerülni? – kérdeztem kétségbeesve.
- Attól tartok nem! Sajnálom! Mikor beszélt utoljára az ügyvédjével? – kérdezte a nyomozó gondterhelten.
- Azt hiszem, amikor a kihallgatásra mentem be Magához. Miért, mi történt? Azt mondta, hogy Alexet mindenképpen elítélik, akkor miért kell bemennem? – kérdeztem értetlenül.
- Nézze, jobb lenne, ha az ügyvédjével beszélne! Ő majd tájékoztatja az ügy részleteiről.
- De mégis, kérem, mondja el, mi történt? – kérleltem.
- Sajnálom, most le kell tennem, de ha elhagyja a lakását, nézzen körül, legyen óvatos, és hívja fel az ügyvédjét, Ő majd mindent elmond! – mondta a felügyelő, majd bontotta a vonalat.
Alig tudtam magamhoz térni. Jó, hogy nem utaztam el, így legalább ott tudok lenni a bíróságon. Bár azt sem tudom, mikor lesz a tárgyalás. Muszáj lesz felhívnom Mr. Dominicot. Ő apám egy jó barátja, gyakran járnak közös vacsorákra, és segít apa néhány ügyében is.
Ötven éves, de jóval fiatalabbnak néz ki. Nem sznob, ahogy sikeres ügyvédek többsége, hanem körültekintő és elszánt.
Bementem a dolgozószobámba, és kikerestem a noteszemből a számát, de mielőtt még tárcsáztam volna próbáltam, lehiggadni egy kicsit. Vajon, hogy értette azt a nyomozó, hogy ha elhagyom a lakást legyek óvatos?
Aztán hirtelen szörnyű gyanú kerített hatalmába, és egyből meg is ijesztett. Ugye, a nyomozó ezzel nem arra akart célozni, hogy Alexet kiengedték? Ugye nem?
Mielőbb meg akartam tudni a választ ezért hívtam Mr. Dominicot.
Hívtam, de hiába, ki volt kapcsolva a mobilja, a hangpostáján hagytam üzenetet, hogy hívjon vissza. Biztosan tárgyaláson van. Remélem, hamar végez, mert a nyomozó hívása nagyon felidegesített.
Közben eszembe jutott, hogy miért akartam telefonálni eredetileg, így hívtam Jeremyt.
Ő felvette.
- Szia, Kyra! Mi a helyzet? – szólt bele vidáman.
- Szia! Tudom, hogy nem fogsz örülni, és tényleg nagyon sajnálom, de nem tudok holnap elutazni! Szóval, szeretném, ha lemondanád.
- Mi? De hát holnap kellene, hogy menj, mi történt? Miért nem tudsz elutazni?- értetlenkedett Jeremy.
- Sajnos több minden is közbejött! Tényleg sajnálom Jeremy! Ki tudlak valamivel engesztelni?- kérdeztem tőle kedvesen.
- Holnap gyere el velem ebédelni! – morogta, mérgesen. - Ha elmeséled, mi miatt kellett itthon maradnod, akkor talán!
- Talán? Ígérem, holnap együtt ebédelünk! De akkor kvittek vagyunk? - kérdeztem mosolyogva. Jeremy valahogyan mindig jobb kedvre tudott deríteni.
- Igen! Hol találkozzunk?—kérdezte
- A kiadó mellett van egy kis étterem, mit szólnál ahhoz? Mondjuk fél egykor, az jó neked?
- Persze! De mivel elárasztottál egy csomó munkával, ideje elkezdenem a telefonálgatást!
- Rendben, és tényleg nagyon sajnálom! Akkor, szia!
- Szia!
Letettem, és elindultam kifelé a szobából. Megígértem Kellannak, hogy sietek vissza, ehhez képest vagy fél órát lent voltam. Biztos durcás lesz.
Benyitottam, de azt láttam, hogy elaludt, így csendben léptem is ki a szobából, nem akartam felébreszteni.
- Hova, hova? - kérdezte.
Na, ennyit arról, hogy elaludt!
- Azt hittem, hogy alszol! Nem akartalak felébreszteni!
- Nem aludtam! – megpaskolta maga mellett a helyet, jelezve, hogy feküdjek vissza.
- Már bocs, de szerintem félreértetted az orvost, az, hogy feküdni kell, Rád vonatkozott, és nem rám! – mondtam vigyorogva.
- Na, ne mondd! – grimaszolt Kellan. – Mi tartott ilyen sokáig, azt ígérted sietsz vissza!
- Igen, bocsi, de sajnos el kellett intéznem még pár telefont! – mondtam, miközben melléfeküdtem. De a hangomban lehetett valami, mert Kellan kíváncsian nézett a szemembe.
- Milyen telefonokat?
- Hát, ha megígéred, hogy nem leszel ideges, akkor elmondom! – mondtam, pedig tudtam, hogy úgyis felhúzza magát.
- Ígérem, de most gyerünk, mesélj! – mondta, és láttam, hogy érdeklődve figyel.
- Szóval, amikor lementem, hogy felhívjam Jeremyt, láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom, így, bár nem szoktam, visszahívtam. A rendőrségtől keresett Mr. Smith, aki az ügyet vezeti, hogy változott a terv, és mégis meg kell jelennem a tárgyaláson. – láttam Kellanon, hogy közbe akar szólni, de intettem, hogy hadd fejezzem be. – Azt nem mondta, hogy mi történt, mi miatt kell mégis ott lennem, de mondta, hogy hívjam fel az ügyvédemet. Így ahogyan letettük, hívtam is Mr. Dominicot, de sajnos ki van kapcsolva a mobilja, így nem tudtam vele beszélni, de a hangpostáján hagytam neki üzenetet, hogy hívjon vissza! - fejeztem be a mesélést.
Azt persze szándékosan kihagytam, hogy mit mondott a nyomozó a végén, mert tudtam, hogy ha beigazolódik, amitől félek, és Alexet tényleg kiengedték, akkor Kellan testőröket fogadna mellém, akik mindenhova kísérnének.
Mondjuk, ha Alex valóban szabadlábon van, akkor elgondolkodnék a testőrökön.
- De hát a nyomozó semmi konkrétat nem mondott? Vagy nem sejted, hogy mi lehet az oka? – kérdezte Kellan, és láttam, hogy Ő sem tudja, mi változhatott a héten.
- Nem, fogalmam sincs! Dominic, viszont biztosan tudja, hiszen a nyomozó is azt mondta, hogy vele beszéljek.
- Remélem, hamar visszahív! Kíváncsi vagyok!- mondta, majd fájdalmas grimaszba torzult az arca.
- Nagyon fáj? Vegyél be fájdalomcsillapítót! Hozzak vizet, vagy mivel szeretnéd bevenni?
- A víz jó lesz! – egyezett bele. Tényleg nagyon fájhat neki, ha ellenkezés nélkül elfogadja a gyógyszert.
Felkeltem, és elvettem az éjjeliszekrényről a poharat, és töltöttem bele vizet.
- Tessék! – nyújtottam oda a poharat.
- Köszi!
- Aztán fölhívtam Jeremyt is - folytattam a mesélést -, és megbeszéltük, hogy holnap együtt ebédelünk!
Ahogy ezt Kellan meghallotta, rögtön félrenyelt, és fuldokolni kezdett.
- Áh, ó az istenit! Ez nagyon fáj! – mondta, mikor végre abbahagyta a köhögést.- Minek mentek holnap ebédelni?
- Hogy kiengeszteljem, amiért csak az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy nem megyek! Gondolom, te sem örülnél neki, ha már aznapra végeztetek a forgatással, és a rendező közli, hogy az egész rossz, és vegyétek újra!- magyaráztam, mert láttam, hogy nem tetszik neki, hogy nem vele ebédelek.
- Ez igaz, de attól a rendező még nem hívja meg az egész stábot, hogy ebédeljen vele kárpótlásul! – nyöszörögte, hogy próbált visszahelyezkedni az ágyba.
- Jaj, ne legyél már ilyen! – kértem, és közben segítettem neki eligazgatni a párnáját, a feje alatt.
- Oké, bocs! De ez teljesen normális, hogy zavar, ha más férfiakkal ebédelsz! Gyönyörű fiatal nő vagy! – mondta csillogó szemekkel.
- Köszi, de nem hiszem, hogy pont Jeremytől kellene tartanod! – mondtam nevetve,
- És miért? Talán meleg, vagy mi? – kérdezte szórakozottan.
- Igen az! – vágtam rá.
- Óh, nem tudtam! Az más! – mondta Kellan, és láttam rajta, hogy zavarba jött.
- Hát igen, sokkal inkább nekem lenne félnivalóm, ha Veled ebédelne! – nevettem továbbra is.
- Ezt inkább hagyd abba, és ne nevess! – közben átvillant valami a tekintetén, és sejtettem, hogy ez nem jelent jót. - Jut eszembe! Míg lent voltál, én is elintéztem egy telefont! – közölte gonoszul vigyorogva.
- És el is mondod? – kérdeztem egyre biztosabban abban, hogy nem fogok örülni a válaszának.
- Igen, anyáék hívtak szerdán idejönnek meglátogatni!
Ó, ez nagyszerű! Már csak ez hiányzott, gondoltam magamban.

15. Fejezet: Baleset

2009-10-24T16:23:00.000+02:00

15. fejezet

Komiknak nagyon örülnék!!!
Szóval, ha elolvastátok, légyszí, szánjatok rá két percet!
Köszi!

- Semmi baj, mondtam, hogy nyugodj meg! – nyöszörögte Kellan a vonalba.
- Képzeld, nem nyugtattál meg! – mondtam egyre jobban pánikolva.
- Tudod, melyik a Szt. James kórház?
- Igen, nincs is messze tőlem! Sietek! – hadartam, miközben fejben gyorsan átgondoltam, hogyan jutok oda a legrövidebb úton.
- Vezess óvatosan! – hallottam még a hangját miközben már tettem le a telefont.
Kapkodva kirángattam a bőröndből valami kórházba illő ruhát, és gyorsan fel is vettem.
Lerohantam a földszintre, felkaptam a koccsikulcsokat és már mentem is a garázsba az autóhoz.
A Szt. James nincs messze tőlem, körülbelül húsz perc autóval. Nem igazán tudtam a vezetésre koncentrálni, mert folyton azon rágódtam, vajon mi történhetett Kellannal. Annyira aggódtam érte, hogy szinte már én magam is megdöbbentem rajta. Egészen rövid idő alatt az életem része lett, már olyannyira, hogy szinte minden döntésemben nézem az Ő érdekeit, mellette érzem magam biztonságban. Rájöttem, hogy ez több mint szerelem, ez komolyabb.
Ahogy erre rájöttem, eldöntöttem magamban, hogy nem halogathatom tovább, meg kell csinálnom a tesztet. El kell mennem a patikába, és vennem kell, nem is egyet, hanem több tesztet is, mert tutira kell mennem.
Aztán ráérek utána pánikolni, hogy mi lesz. Csak épp az a bajom, hogy fogalmam sincs, mit fogok tenni, ha pozitív lesz!
Mikor odaértem a kórházhoz, bezártam a kocsit, és már rohantam is a bejárathoz. Amint beléptem az információs pulthoz mentem.
- Elnézést! Meg tudná mondani, hogy Kellan Lutz melyik szobában van? És, hogy miért hozták be? – kérdeztem a nőtől, aki első látásra nem volt szimpatikus. Tipikus szőke hajú cicababa volt.
- Parancsol? – kérdezte lustán, ahogy kegyeskedett végre rám pillantani.
- Igen, Kellan Lutzhoz jöttem. Megmondaná, hol találom? – kérdeztem egyre ingerültebben.
- Sajnálom, de nem segíthetek! – mondta, és fordult vissza a monitor elé, amit idáig bámult.
- Igen? Megtudhatnám miért?
- Ön a hozzátartozója? – kérdezte flegmán, rám se nézve.
- Hát, nem, de…
- Akkor nem segíthetek! – vágott közbe
- De a barátnője vagyok! – mondtam, és közelebb hajoltam hozzá, hogy végre rám nézzen.
- Ó, igazán? Én úgy tudom, hogy menyasszonya van, aki egyáltalán nem így néz ki, mint Maga! – közölte velem gúnyosan.
Ez övön aluli volt! Hogy képzeli ez a kis hülye liba, hogy így beszél velem!? Még hogy menyasszonya van! Azt a cikket nem látta, amiben Kellan megcáfolta a híreket?
- Nincs menyasszonya! Ha pletykalapokat olvas, akkor legalább vegye a fáradtságot, és olvassa el rendesen!
Közben eszembe jutott valami, felhívom Kellant, Ő majd megmondja, melyik szobában van.
Kíváncsi leszek, milyen képet fog vágni ez a liba, ha rájön, hogy tényleg én vagyok Kellan barátnője!
- Szia, már itt vagyok a kórházban, de nem tudok felmenni hozzád, mert nem mondják meg, melyik szobában vagy- közben láttam, hogy a lány ellenséges tekintettel néz rám
- Szia! Második emelet 216-os szoba. – A hangja még mindig elég furcsa volt, így nem vesztegettem az időmet tovább a döbbent recepciósra, hanem egyenesen a lifthez siettem.
Mikor kiszálltam a liftből, a folyosót szinte végig rohantam.
Egyre közelebb értem az ajtóhoz, és egyre jobban féltem, hogy milyen állapotban lehet. Mikor odaértem, megálltam vettem egy mély lélegzetet, és emeltem a kezem, hogy lenyomjam a kilincset, amikor hangokat hallottam bentről.
- Hogyan lehet ekkora hülye?- hallottam Kellan erőtlen hangját
- Szerelmes! – hallottam bentről egy másik hangot is, ami nagyon ismerős volt.
- Jó, ezt megértem, de… áh - nyögött fel Kellan – Még csak 25 éves a fenébe is!
- Hé, én egy szóval sem mondtam, hogy helyeslem a döntését! – Kellan apja, jöttem rá! Hát persze, Ő van bent, de vajon kiről beszélhetnek?
- Ráadásul itt a munkája, amiben sikeres! Csak hátráltatná!- Egyre értetlenebbül hallgattam a beszélgetést. - Egy gyerekhez még nem elég érett!
Mi? Ezek rólam beszélnek?
De vajon honnan tudhatják, hogy terhes vagyok? Hiszen még én sem tudom! Ráadásul, milyen jogon gondolja azt Kellan, hogy nem vagyok elég érett egy gyerekhez? Az igaz, hogy 25 éves vagyok, de más már 20 éves korában gyereket szül, úgy hogy talán még munkája sincs. Nekem van munkám, tudnék mellette a babával foglalkozni, és egy nagy házam is.
Még hogy nem vagyok elég érett!
Nagyon szomorú lettem, hogy Kellan ezt gondolja rólam.
- Hol lehet már Kyra? Legalább öt perce hívott, azóta már kétszer ide kellett volna érnie.
Hoppá! Tényleg, el is felejtettem, úgy ledöbbentem.
Na jó! Nyugalom! Semmi baj nem lesz, csak úgy kell tennem, mintha semmit sem hallottam volna!
De hogyan fogok így Kellan, vagy az apja szemébe nézni?
A biztonság kedvéért kopogtam, mielőtt beléptem volna.
- Hát itt vagy? Azt hittem soha nem érsz ide! – mondta Kellan
Ahogy ránéztem, kezdett elpárologni a dühöm, és a megbántottságomat is félretettem.
Elég szörnyen nézett ki, az arcán horzsolások voltak, a lába be volt gipszelve, és nagyon sápadt volt.
- Úristen, Kellan! Mi történt veled? - kérdeztem, miközben odasétáltam az ágya mellé
- Uh, hát, a forgatáson az egyik díszlet nem megfelelően volt rögzítve, és felborult, mondanom sem kell, hogy egyenesen rám – eresztett meg egy gyenge mosolyt.
- Igazán figyelhettél volna jobban! – mondtam idegesen, mert közben éppen elképzeltem, hogyan zuhan rá valami Kellanra. – Ugye a lábadon kívül, másod nem tört el?
- Hát… igazából, még két bordám- vallotta be.
- Istenem, de hát az nagyon fájhat! – kiáltottam fel kétségbeesve, hiszen Kellan így teljesen képtelen ellátni magát!
- Igen, már a beszéd is elég fájdalmas- mondta Kellan kelletlenül.
- Rendesen kivizsgáltak? Más bajod nincs? – kérdeztem
- Nyugodj meg, Kyra! Minden rendben, igaz apa?
- Igen. Igaz, hogy jó pár hét, mire a lába és a bordái összeforrnak, de csak pihenésre van szüksége, és minden rendben lesz vele. – szólalt meg Peter először azóta, hogy beléptem a szobába.
Ránéztem, és vidámságot láttam a szemében. Vajon azon mulat ilyen jól, ahogy Kellan miatt aggódom? Persze, hiszen mondta is, „szerelmes” vagyok!
Mindegy is, ezzel most nem foglalkozom!
- Akkor ezek szerint hazaengednek? –kérdeztem
- Igen. De igazából, apával arra gondoltunk, hogy mivel te holnap elutazol, - itt Kellan egy rövid szünetet tartott, látszott rajta, hogy nagyon fáj a bordája- engem apa hazavisz, anya legalább örülni fog, úgyis mindig azt mondja, hogy keveset lát- mosolyodott el Kellan.
- Tényleg ezt szeretnéd? Vagy inkább maradjak itthon veled én?
Láttam Kellan arcán, hogy meglepődött. Tényleg ennyire felelőtlennek tart? Hogy nem vagyok képes gondoskodni róla?
Hát majd most bebizonyítom neki, hogy ez nem így van!
- Itthon maradnál? Miattam? – kérdezte változatlanul meglepődve Kellan.
- Gyerekek, én most kimegyek! Telefonálnom kell, addig beszélgessetek csak nyugodtan! – mondta, és gyorsan kiment a szobából.
Biztos zavarban volt idebent, gondoltam.
- Tehát itthon maradnál miattam? –tette fel a kérdést újra.
- Persze, hogy itt maradnék! Mit képzelsz, hogy csak úgy itt hagylak? Képzeld, nem!
- De nyugodtan menj csak! Anyáéknál jó helyem lesz, ráadásul csak pár csontom van eltörve. Nem nagy ügy!
- Ugyan már! Ne hősködj! Pár csont? Levegőt venni is alig bírsz, látom rajtad! Szóval vita eldöntve! Maradok! – mondtam határozottan.
- Nem hősködök!- mondta felháborodottan Kellan. – Egyszerűen csak nem szeretném, ha miattam kéne itthon maradnod! Nem akarom, hogy bármi is hátráltasson a munkádban! – mondta Kellan komolyan, miközben a szemembe nézett.
Ó, hát persze, nem akarod, hogy bármi is hátráltasson! Jól tudom! Gondoltam vissza keserűen a kihallgatott beszélgetésre.
- Ne aggódj, nem hátráltat semmi! Ez az út amúgy is az én ötletem volt, hogy így népszerűsítsem a könyvem, de elhalasztható, a kiadó majd átszervezi nekem! Elmegyek akkor, ha meggyógyultál!
- Biztos?
- Igen, és örülnék, ha nem lennél így meglepve! – mondtam mérgesen
Kellan megfogta a kezem, lehúzott magához, és mohón megcsókolt.
Amilyen mohó volt, olyan meggondolatlan is. Pár másodperc múlva már el is húzódott, és mozdulatlanná merevedett.
- Köszönöm! – suttogta, mikor egy kicsit csillapodott a fájdalom.
- Én leszek az ápolónőd! Örülsz? – kérdeztem tőle, miközben egy csókot nyomtam az arcára.
Elvigyorodott.
- Naná!
Én is elvigyorodtam, és elindultam megkeresni az orvost, hogy aláírjuk a papírokat, és hazavihessem Kellant.
Mikor kiléptem a folyosóra láttam, hogy Peter az egyik széken ül, intettem neki, hogy menjen be.
Kellan orvosa elmondta a hasznos tudnivalókat, hogy Kellan mennyi fájdalomcsillapítót vehet be, milyen időközönként, majd odaadta a kezembe a receptet, és a zárójelentést.
Azt is mondta, hogy feküdnie kell, nem szabad sokat mozognia, mert úgy hamarabb gyógyulnak a törései.
Megköszöntem Neki, majd visszaindultam Kellanhoz.
Mikor beléptem a szobába Kellan már indulásra készen állt.
Egy ápoló közben betolt a szobába egy tolószéket, hogy azzal vigye le Őt az autómhoz.
- Na nem! Nem vagyok nyomorék! Csak a lábam tört el! Nem fogok beleülni abba! – mutatott rá felháborodva.
- Igen, csak elfelejted, hogy a bordád is törött! – forgattam meg a szemet dühösen.
Hogy lehet valaki ennyire… Tipikus férfi! Persze, nem akar előttem gyengének mutatkozni.
- Elég nekem egy mankó, azzal kényelmesen el tudok menni a kocsiig- mondta határozottan
- Rendben! Kérem – néztem az ápolóra – , tudna hozni nekünk egy mankót?
- Természetesen! De Dr. Hunter nem fog neki örülni! – mondta az ápoló Kellannak.
Pár perc múlva vissza is jött kezében a mankóval.
Kellan hangosan szitkozódva, és az apja segítségével felült, majd kimászott az ágyból.
Az én segítségemet nem fogadta el, kezdtem mérges lenni rá. Úgy viselkedik, mint egy csökönyös kisgyerek.
Végül aztán majdnem fél órába telt, mire odaértünk a kocsihoz. Peter velünk akar jönni, hogy segítsen Kellannak, de Ő nem kért belőle. Azt mondta, hogy nyugodtan hazamehet.
Hazafelé megálltam egy patikánál, megvettem a fájdalomcsillapítókat, és beszereztem a terhességiteszteket is.
A zacskót betettem a csomagtartóba, hogy Kellan ne találja meg, majd hazafelé vettem az irányt.
Mikor megérkeztünk, az emeletre is egyedül ment fel, hiába mondtam neki, hogy gyerekesen viselkedik.
Kényelmesen megágyaztam neki, odapakoltam mellé a tévé távirányítóját, egy tálba vittem fel neki epret, mert tudom, hogy nagyon szereti, odakészítettem mellé pár dvd-t és a pár könyvet meg a gyógyszerét.
Így nem fog unatkozni egy ideig. Adtam az arcára egy csókot, lementem a földszintre, és szembenéztem az asztalon hagyott zacskóval.
Majd egy sóhajtás kíséretében bementem vele a mosdóba.
Húsz perc múlva, megcsináltam az összes tesztet. Majd egy határozott mozdulattal kidobtam az összest a szemétbe, a kukát pedig kivittem.
Furcsán éreztem magamat, egy részem örült, a másik pedig meg volt rémülve.
Felmentem Kellanhoz. Arra még nem készültem fel, hogy elmondjam neki az igazat, főleg a kihallgatott beszélgetés után az apjával, de úgy éreztem szükségem van a közelségére.
Így aztán bebújtam mellé az ágyba, és nagyon óvatosan, vigyázva, nehogy fájjon neki, odabújtam hozzá.Ő pedig átkarolt, és kézfejével az arcomat cirógatta, miközben egy filmet nézett

14. Fejezet: Beszélgetés

2009-10-17T19:45:00.001+02:00

14. fejezet

- Szia! A konyhában vagyok! – kiáltottam vissza neki.
- Hm, nagyon jó illatok vannak! – mondta, mikor bejött a konyhába, és hátulról átkarolt.
- Remélem ízleni is fog - örültem, hogy háttal álltam neki, mert így volt idő rendezni az arcvonásaimat, és nem látta, hogy milyen ideges vagyok.
- Biztos finom lesz! – mondta, és megfordított, hogy lássa az arcomat.
Ettől féltem! Ha most rájön, hogy valami bajom van, mit mondok neki, micsoda?
- Valami baj van? – na tessék, ettől féltem!
- Nincs semmi! – próbáltam úgy mondani, hogy hihetőnek tűnjön.
- Voltál a rendőrségen? – kérdezte gyanakodva
- Persze, és a nyomozó azt mondta, hogy Alexet mindenképpen elítélik! – mondtam mosolyogva, mert tudtam, hogy ez a hír felvidítja majd.
- De hát ez csodálatos! Remélem, lecsukják vagy negyven évre! – mondta, és egy csókot nyomott a homlokomra.
Szorosan magához ölelt, és nagyon jó volt érezni az illatát, olyan megnyugtató. Hatalmas karjával a derekam felültetett a pultra, és ehhez egy kicsit sem kellett erőlködnie. Odaállt a lábaim közé, és forrón megcsókolt. Először finomabban harapdálta az alsó, majd a felső ajkaimat, én pedig egyre jobban belemerültem a csókba. Lassan felhagyott ajkaim kényeztetésével, és én örömmel engedtem utat a nyelvének, ami rögtön az enyém után kezdett kutatni, és szenvedélyes táncba kezdtek.
Kezeink önállósultak, és Kellan a pólóm alá lopakodott, míg az enyém a hajába túrt és, a nyakát karoltam át.
Nem tudtam sokáig kikapcsolódni, megint beugrott a naptár. Hirtelen húzódtam el Kellantól. Értetlenül nézett rám. Mindketten rendesen ziháltunk.
- Ki fog hűlni a vacsora – magyaráztam.
- Oké, segítek megteríteni, rendben? – kérdezte, majd lesegített a pultról.
A vacsora elég egyhangú volt. Kellan folyamatosan a forgatásról mesélt nekem, én pedig néha hümmögtem valamit válaszul.
Igazából nem nagyon figyeltem oda rá. Rengeteg dolog nyomasztott egyszerre. Itt van az utazásom, amiről majd még beszélnünk kell, aztán Alex bírósági tárgyalása, és a legnagyobb probléma, a gyerek.
Nem tudtam, hogyan hozzam szóba a témát, vagy szóba hozzam-e egyáltalán.
Végül úgy döntöttem, nem beszélek róla, amíg nem vagyok benne teljesen biztos.
Így aztán elég szótlan voltam egész vacsora alatt.
Kellan éppen azt ecsetelte, hogy a nap elején milyen morgós hangulata volt.
-… és már vagy századszor vettük újra a jelenetet, mert képtelen voltam koncentrálni, végül mindenki megunta, és a rendező egy rövid szünetet rendelt el. Szünet alatt sikerült egy kicsit lenyugodnom, mert azon gondolkoztam, hogy mivel fogsz kiengesztelni és... Kyra figyelsz te egyáltalán arra, amit mesélek?- tűnt fel Kellannak, hogy máshol járok.
- Ne haragudj, csak elgondolkodtam.
- Micsodán?
- Hát azon, amiről a telefonban is beszéltünk.
- Tényleg! – jutott az eszébe, és látszott, hogy egyből kíváncsi. - Micsoda útról is van szó? Miért nem meséltél róla idáig?
- Ez a kiadóm által szervezett körút lesz. Így népszerűsítem a könyvemet. Egy városban ellátogatok különböző könyvesboltokba, és dedikálok, illetve mondok pár szót a könyvről, esetleg a rajongók kérdéseket is tehetnek fel. Ennyi.
- Ennyi? Ilyen lazán veszed? Mikor indulsz? Hova mész? – látszott Kellanon, hogy nem igazán tetszik neki a dolog.
- Jövő héten, és három hétig fog tartani az út. Huh, hírtelen nem tudom az összes város nevét, ahova megyek, de például New York, Chicago, Philadelphia, Boston, Európába is megyek, Párizs, Bécs és még pár városba.
Nem néztem Kellanra, nem kérdeztem, mit gondol, nem kértem a véleményét. Azt gondolom, el kell, hogy fogadja a tényt. Ez a munkámmal jár, ahogy Ő szokta mondani.
Így mikor befejeztem az utam ismertetését, felálltam az asztaltól, és elkezdtem leszedni az asztalt.
Kellan még mindig nem moccant, gondolom, most lázasan gondolkodik valamin.
Már a mosogatógépbe pakoltam be, mikor hallottam, hogy megnyikordul a széke. Nocsak!
Kíváncsian vártam, mi fog következni. A rossz hangulatom ellenére mulattatott Kellan szenvedése. Már vártam, mi következik.
- Mi lenne, ha én is Veled mennék? – csókolt bele a nyakamba hátulról.
- Mi? Kellan! Ez nem jó ötlet! – mondtam döbbenten.
- Miért nem? Vagy te egyedül akarsz menni? Nem zavarnálak, és akkor legalább együtt lehetnénk! – sorolta az érveit.
- Igen… de mi lesz a forgatással? Nem állhat le, mert te elutazol, Te vagy az egyik főszereplő, nélküled nem tudnak forgatni. Tudtommal szerződést írtál alá, szóval maradsz, ahol vagy! – mondtam a végére talán egy kicsit nyersen.
Nagyon ingerült vagyok, ezért nem tesz jót Kellan próbálkozása. Mitől fél annyira, hiszen Ő is rengeteget utazik, nem várhatja el tőlem, hogy akkor majd én is kövessem Őt mindenhová! Nem vagyunk házasok, a fenébe is! Még csak nem is élünk együtt!
De tudom, ha ezt mondanám neki, akkor egészen biztosan megsértődne! Mégpedig halálosan.
Ez az este egyre borzalmasabb. De eszembe jutott az ígértem, hogy megpróbálom kiengesztelni Kellant, így nem veszekedhetek vele, megpróbálom félretenni a rossz érzéseimet.
- Hát igazad van, de talán meg tudnám kérni a rendezőt, hogy vegyék előbbre azokat a jeleneteket, amikben én nem vagyok benne, és így elkísérhetnélek! Szerintem, bele egyezne! Na, mit szólsz? – kérdezte mosolyogva.
Ahogy belegondoltam, örülnék neki, ha Kellan ott lenne. A párok ezt szokták csinálni, elkísérik, támogatják egymást. Egyre jobban tetszett az ötlet. Kellan pedig vigyázna rám, ott lenne végig mellettem.
- Nagyon jó lenne! De csak akkor jöhetsz, ha a rendező és a főnökeid elengednek! Rendben? Nem szeretném, ha bajba kerülnél! – mosolyogtam én is rá.
Kellan szeme felragyogott Ma megpróbálja, és egy nagyon szexi mosolyra húzta a száját.
- Nyugodt lehetsz, meg fogja engedni!
Átölelte a derekamat, és megcsókolt. Kellan nagyon szenvedélyesen csókolt, de most valahogy nem tudtam belemerülni a dologba. Kellan is észrevehette, mert rövidesen befejezte, és értetlenül nézett rám.
- Valami baj van?
- Nem, csak nagyon fárasztó volt a mai napom! – mondtam halványan mosolyogva.
- Rendben, akkor én befejezem a pakolást, te csak menj fel, és zuhanyozz le, majd én is megyek. Rendben? – kérdezte, miközben azt a csodásan kék szemét belefúrta az enyémbe.
- Ne haragudj, de ma nincs hangulatom, hogy mi…- jelentőségteljesen elhallgattam, de láttam, hogy érti, mire gondolok.
- Nem baj, de azért maradhatok, vagy menjek el? – kérdezte elbizonytalanodva.
- Azt szeretném, ha maradnál, szeretem, ha mellettem vagy! Biztonságban érzem magam. Imádok melletted aludni. – mondtam, és nem azért, hogy hízelegjek neki, hanem tényleg így gondoltam. Szerettem volna, ha tudja.
Láttam, hogy felcsillan a szeme, és elvigyorodott.
- Akkor maradok! De most menj, feküdj le, majd ha végeztem, megyek én is.
Már az ágyban voltam, és próbáltam leküzdeni a menzesz miatta szorongásomat, mikor Kellan belépett.
- Alszol?- kérdezte suttogva.
- Nem még ébren vagyok.
- Rám vártál?
- Nem, csak nem tudtam elaludni, de mostmár itt vagy, úgyhogy biztos sikerül.
- Ó, szóval ilyen unalmas vagyok, hogy rögtön elalszol, ha a melletted vagyok? – kérdezte tettetett sértődöttséggel, miközben bemászott mellém az ágyba.
Nem bírtam ki nevetés nélkül. Ő, mint unalmas? Ha száz évig folyamatosan mellette lennék, se tudnám megunni.
- Olyan bolond vagy! – nevettem még mindig-, hogyan lehetnél Te unalmas, amikor elég, ha rádnézek, és rögtön felizgatsz?
- Ez igazán hízelgő, de megértem, hogy most fáradt vagy! Aludj csak! – mondta miközben elhelyezkedett mellettem az ágyban.
Hmm, olyan finom illatot árasztott, hogy egészen közel feküdtem mellé.
Végül Ő vont oda magához, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem félig rajta feküdve, és hamar elnyomott az álom.
Félig még hallottam, hogy miközben a hátamat simogatta azt suttogja, hogy szép álmokat, de tőlem már nem telt válaszra.
Az egy hét nagyon hamar elrepült, Kellannak sikerült rávennie a főnökeit, hogy elengedjék, így Ő is velem jön az útra. Én viszont egyre ingerültebb lettem a hét folyamán, amit mások is észrevettek. Egyre jobban pánikoltam a gyerek miatt. El sem tudtam képzelni, mit fogok csinálni. Folyton csak ekörül járt az agyam.
Tudom, hogy huszonöt éves vagyok, és már nem kislány, de még nem terveztem gyereket. Egy pár év múlva talán, de most még egyáltalán nem. Mindig is úgy képzeltem el, hogy előbb megtalálom a megfelelő férfit, és ha mindketten úgy gondoljuk, akkor bevállaljuk a gyereket, de addig nem. Kellan számomra a megfelelő férfi, mást el sem tudnék képzelni, de nem tudom, Ő mit szeretne. Neki még csak most indult be a karriere, egy gyerek csak hátráltatná. Ráadásul lehet, hogy nem is az övé. Ez az, ami a legjobban idegesített. Mit csinálok akkor, ha a gyerek Alexé? Ha Kellan megtudja, valószínűleg elhagyna. Minek nevelje másnak a gyerekét? Főleg, ha csak hátráltatná a karrierjében.
Mivel hétfőn indulunk, ezért próbáltam magam egy kicsi lenyugtatni, nem akartam, hogy az egész út alatt idegeskedjek.
Apához tegnap este mentünk el, Kellannal, mivel akkor mutattam be apának, hivatalosan is, mint a barátomat.
Nagyon jól sikerült az este, apa és Kellan remekül kijöttek egymással.
Miközben ezen gondolkoztam pakolás közben megszólalt a telefonom. Kellan volt az.
- Szia Drágám!- szóltam bele jókedvűen.
- Szia, Kicsim, ne ijedj meg… Ááá…- kiáltott Kellan fájdalmasan- szóval, ne idegeskedj, de kérlek, be tudnál jönni értem a kórházba?- nyögte nagy nehezen.
- Úristen! Mi történt? – kérdeztem teljes pánikban.
Ha valami baja esett…

13. Fejezet: Fordulatok!

2009-10-10T15:28:00.001+02:00

13. fejezet

Így aztán nem hazafelé vettem az irányt, hanem a kiadómhoz. Le akartam tisztázni, hogy akkor minden rendben van-e az úttal kapcsolatban. Mert, ha igen, akkor, meg kell beszélnem, hogy pontosan mikor is kezdődik, és milyen hosszú ideig kell utazgatnom.
De mivel Kellan miatt bejöttem a város egyik legforgalmasabb részére, sikerült kifognom egy hatalmas dugót. Ahogy így elnézem legalább fél óra, mire odaérek a kiadóhoz. Remélem legalább Jeremy bent lesz, mert Ő az, aki ezeket az ügyeket intézni szokta. Nagyon kedves srác, csak sajnos a saját neméhez vonzódik. Ami nem is baj, mert végtelenül kedves ember. Viszont azzal, hogy a saját térfelén játszik rengeteg lányt keserít el.
Már negyed órája ültem a dugóban, amikor megszólalt a mobilom. Kellan volt az. Szegényt elfelejtettem felhívni, hogy hova megyek, így biztos ideges volt, hogy mégis csak átvertem, és elszöktem. Borzasztóan ideges lehet.
Mikor úgy gondoltam, felkészültem a méltó letolásomra, felvettem.
- Mégis képes voltál elmenni? Pedig megígérted, hogy nem szöksz el!- hadarta rögtön mérgesen, ahogy felvettem.
- Hé, nyugi! Lassabban! Nem szöktem el!
- Igazán? Mert én nem úgy vettem észre, mintha itthon lennél!
- Mert nem hazafelé indultam, hanem be a kiadóhoz, egyeztetni az utamat! – aztán magamban átkozódtam, hogy ezt pont most kotyogtam ki, amikor már amúgy is ideges.
- Milyen utadat?- kérdezte gyanakodva
- Nézd, Kellan – sóhajtottam - , ezt nem telefonon kéne megbeszélnünk, de ígérem, amint hazaértem, elmesélek mindent! Rendben?
- Hát jó, de mikor jössz meg? Mert délben forgatásra kell mennem.
- Addigra otthon leszek, ígérem!
- Várj csak! Most jutott eszembe! A rendőrségre is be kéne menned! Méghozzá minél hamarabb! Muszáj feljelentést tenned! Ha kell én is Veled megyek!
- Öhm, nem, nem kell velem jönnöd! Majd valamikor elmegyek – mondtam nem túl magabiztos hangon.
- Nem! Hát nem érted? Most kell bemenned, mert ha nem mész letelik a huszonnégy óra, amíg Alexet bent tarthatják! Ha pedig kiszabadul, arra inkább nem is szeretnék gondolni! - mondta Kellan komoly hangon.
Nekem pedig be kellett látnom, hogy igaza van. Nem viselkedhetek gyerekesen, szembe kell néznem a gondokkal, mert azok nem oldódnak meg maguktól. Muszáj összeszednem a bátorságomat, és bemenni a rendőrségre, hogy elmondjam mi is történt pontosan. De már rágondolnom is elég volt, hogy kirázzon a hideg. Szörnyen megalázó lesz erről beszélni mások előtt. Főleg úgy, hogy lehetőleg ne tudódjon ki. Mert ha a sajtó fülébe jut, biztos, hogy másnap már az összes címlapon ez a hír fog szerepelni. De azt sem szeretném, hogy Kellan velem jöjjön. Nem akarom, hogy végighallgassa, hogy mi történt.
- Igazad van, bemegyek a rendőrségre. Még ma, miután végeztem a kiadónál. Nem kell, hogy elkísérj, egyedül könnyebb lesz. Viszont, így nem fogok hazaérni délre.
- Nem baj, ha ez az ára, hogy elmenj feljelentést tenni, akkor megéri. Én csak este végzek, de utána elmegyek hozzád, és mindent megbeszélünk! Rendben? – kérdezte, majd egy nagyot sóhajtott.
- Nekem rendben. – mondtam mosolyogva.
- Minek örülsz ennyire?- kérdezte Kellan kíváncsian.
- Elképzeltem, hogy a munkatársaid, ma hogyan fognak neked örülni, hogy ilyen remek hangulatban vagy! – kuncogtam.
- Hát igen! Nem indult túl jól a reggelem, és még most sem vagyok nyugodt! Sőt! – morgolódott a vonal túlvégén.
- Sajnálom, majd este megpróbállak kiengesztelni! Jó lesz így?
- Hm, jó ötlet! Már alig várom! – szinte láttam magam előtt azt a kaján vigyorát.
- Rendben, akkor most leteszem! Szia! – búcsúztam.
- Szia, Kicsim, szeretlek! – mondta, és nagyon jól esett hallani.
- Én is nagyon! Szia!
- Szia!
Mikor letettem már a parkolóban voltam, és éppen szabad helyet kerestem, ahova be tudok állni. Hamarabb ideértem, mint gondoltam. Nagy nehezen találtam egyet, és sikeresen leparkoltam a kocsit, majd kiszálltam.
A kiadó egy hatalmas modern hatemeletes épület volt. Tele óriási ablakokkal mindenhol. Hiába volt modern, nem tűnt idegennek vagy csúnyának, hanem barátságos, és jó hangulat áradt belőle.
Elég sok embert ismertem az itt dolgozók közül, és egy-két kivétellel mind nagyon kedvesek. Ezért sosem bántam, ha ide kellett jönnöm, valamilyen ügyemet elintézni.
Jeremy a harmadik emeleten dolgozott, így miután odaköszöntem a biztonsági őrnek, egyenesen a lift felé vettem az irányt.
Szerencsém volt, Jeremy bent volt, és már mentem is az irodájába.
Egy hosszú folyosónak a leghátsó szobája volt az övé.
Alighogy bekopogtam, már jött is a válasz, hogy szabad.
- Hát te vagy az? De régen láttalak már! – mondta mosolyogva miközben elindult felém, hogy megöleljen.
- Tényleg régen voltam itt, örülök, hogy látlak!- öleltem át szintén mosolyogva.
- És mi járatban? – kérdezte, majd elindult vissza az asztalához.
- Szóval szerinted én nem jöhetek csak azért, mert régen láttalak? – kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
- Jöhetsz, csak nem szoktál!
- Na jó, igazából tényleg van valami konkrét dolog, ami miatt jöttem. – mondtam komolyságot erőltetve magamra.
- És mi lenne az? Csak nem az utad?
- De, pontosan az! Jó lenne, ha tudnám a pontos menetredet!
- Jó mindjárt kinyomtatom neked, aztán megnézheted, hogy megfelel-e így neked, mert ha nem, akkor most még tudunk rajta módosítani!
- Köszi, az jó lenne.
Kattintott párat az előtte lévő gépen, majd a nyomtatóból már jöttek is ki a papírok.
- Tessék, nézd át!
Kicsit megdöbbentem, a lista méretét tekintve.
Három hétig leszek úton, és jövő héten már indulnom is kell.
Egész szép kis utazás lesz, New York, Chicago, Philadelphia, Boston. Aztán Európába is megyek, Párizs, Berlin, és Madrid lesz az utolsó állomás. Minden városban három könyvesboltban kell dedikálást tartanom, illetve beszédet és utána utazok is tovább. Szóval az egész elég fárasztó lesz.
De egyvalami tuti, nem biztos, hogy Kellan túl jól fogja fogadni. Bár Ő is fog majd utazgatni, szóval ideje, hogy megtapasztalja, hogy milyen lesz, és én mitől féltem mindig is.
- Na, mit szólsz hozzá? – Jeremy hangja rezzentett fel a gondolkodásból.
- Rendben van, jó így, ahogy van!
- Oké, akkor nem változtatok rajta, de most nehogy megsértődj, de egy megbeszélésre kell mennem, szóval…- mondta Jeremy, és látszott, hogy elég kellemetlenül érzi magát.
- Jaj, nincs semmi baj Jeremy, amúgy sincs sok időm, van még egy hely ahova, sürgősen el kell mennem. De ígérem, majd hamarosan beszélünk, és akkor nem csak a munkáról. Jó? – kérdeztem mosolyogva.
- Nekem jó, majd egyeztetünk! – látszott, hogy Ő is megkönnyebbült.
- Oké, akkor én most megyek!
- Szia!
- Szia!
Ahogy kiléptem a szobából és elindultam a lifthez, kezdett elpárologni a jókedvem.
Mikor már a kocsiban ültem, szinte remegtem az idegességtől.
Mindegy, ha ez az ára annak, hogy Alexet lecsukják, megteszem.
A rendőrség, nem volt messze a kiadótól, így nagyon hamar odaértem. Sokkal hamarabb, mint szerettem volna.
Szép lassan besétáltam és az információs pultnál, megmondták, hogy hova kell mennem.
A negyedik emeleten, egy bizonyos, Peter Smith-et kell keresnem. Ő vezeti a nyomozást.
Rengetegen voltak a negyedik emeleten, és amikor kiszálltam a liftből, úgy éreztem, hogy mind tudják, miért vagyok itt, és mi történt velem. Szörnyen éreztem magam.
Mikor megálltam Peter Smith ajtaja előtt, már nem sok hiányzott hozzá, hogy visszaforduljak, és hazamenjek.
Nem! Ebből elég! Nem leszek gyáva, elmesélek mindent, és kész!
Bekopogtam és rövid várakozás után jött is a válasz, hogy szabad.
Peter rövid fekete hajú, világosbarna szemű férfi volt. Körülbelül harminc éves lehetett.
- Jó napot! Maga Kyra, ugye? Már vártam magát, hogy kihallgathassuk! – mondta Peter, ahogy beléptem a szobába.
- Igen Kyra Mason vagyok! Sajnálom, hogy csak most jöttem!
- Semmi baj! A lényeg, hogy itt van! Jöjjön velem, kérem. A kihallgatást egy másik szobában végezzük.
Nem kellett túl messzire menni, a folyosó végén volt egy szoba, oda mentünk be.
- Maga fogja végezni a kihallgatást? – kérdeztem bátortalanul.
- Igen, vagy szeretné, ha más tenné?
- Nem, azt szeretném, ha maga végezné!
- Rendben, akkor kezdjük is hozzá!
- Jó!
Peter minden részletet alaposan kikérdezett. Nem volt olyan szörnyű, mint amitől tartottam. Nagyon rendes volt, és a nehéz részeknél pedig láttam, hogy nem a sajnálat beszél belőle, hanem az, hogy tényleg sok ilyen esettel találkozott már, és tudja, miről beszélek.
Másfél óra volt, mire végeztünk.
- Rendben, köszönöm, hogy befáradt! A tárgyalás időpontja egyelőre még nincs kitűzve, de ha gondolja, megsürgetem az ügyet egy kicsit!
- Hát, én a jövő héten elutazom három hétre, és nem leszek a közelben, az nagy baj, ha nem jelenek meg a tárgyaláson, és csak az ügyvédem lesz itt? – kérdeztem
- Nem, megoldható, hiszen Mr. Quinnt, mindenképpen el fogják ítélni.
- Rendben, akkor valószínűleg ebben maradunk, jó?
- Persze, ha van valamilyen új információ, akkor időben értesítem!
- Köszönöm! Viszlát!
- Viszlát!
Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ezt is letudtam. Megkönnyebbültem tőle. Még jó, hogy hallgattam Kellanra, és nem hagytam magam megfutamodni.
Kellanról már lekéstem, biztos elment forgatni, hiszen már fél kettő van.
Kíváncsi vagyok milyen kedve lesz, mikor hazajön.
Hazafelé bementem vásárolni a vacsorához, hogy ezzel engeszteljem ki Kellant.
Biztos örülni fog neki! Bár a kaján vigyorából, arra következtetek, hogy Ő másra is számít ezen kívül. De hát ki tudja, mit hoz még az este?
Mikor minden megvolt, fizettem, és bepakoltam a kocsiba.
A hazaút már nem volt olyan vészes, a forgalom nagy volt, de dugóba szerencsére nem kerültem.
Mikor hazaértem kivettem a kaját a kocsiból, és becipeltem a konyhába. A bőröndöket későbbre hagytam, vagy majd megkérem Kellant, hozza be őket. Neki ezek a bőröndök meg se fogna kottyanni, nemhiába sportol folyton.
Már a boltban elhatároztam mit fogok főzni, könnyű elkészíteni és nagyon finom. Kellannak biztos ízleni fog.
Mikor betettem sülni, nekiláttam a köretnek és a salátának. Közben eszembe jutott, hogy nem írtam fel magamnak az utazással kapcsolatos információkat. Leültem a gép elé és írtam Jeremynek, hogy küldje át őket. Közben a naptárat lapozgattam, hogy beírjam az időpontot, miközben a napokat nézegettem, belém hasított valami.
Tegnap kellett volna megjönnie! És nem jött meg!
Úristen! Tiszta ideg lettem!
Nem lehetséges! Nyugalom, biztos csak késik! Csak késik, nyugi! Egy nap még nem jelent semmit!
Folyamatosan ezt mondogattam magamban. Közben felálltam az asztaltól, és visszamentem a konyhába.
Gépiesen csináltam mindent, nem figyeltem oda, mert a gondolataim máshol jártak.
Ahogy végiggondoltam az elmúlt heteket, kezdtem egyre nyugtalanabb lenni. Hiszen először Kellan eltűnése előtti este, majd az első este Alexel sem védekeztünk, szóval…
Rossz volt még rágondolni is! Nem lehet, biztos csak késik!
Ha Alex az apa, abba bele sem merek gondolni, ha pedig Kellan, belülről nagyon tetszett volna, de nem hiszem, hogy akar gyereket. Főleg nem most.
De még korai ilyeneken gondolkodni!
De hiába hajtogattam ezt, az idegességem nem csillapodott.
Majd arra eszméltem, hogy nyílik a bejárati ajtó.
- Szia, Kicsim! Megjöttem! – kiáltja Kellan.
Hogy fogom én ezt túlélni? Kérdeztem magamban kétségbeesetten.

12. Fejezet: Elfeledett tárgy

2009-10-01T17:56:00.000+02:00

12. fejezet

Iszonyú nehezek voltak a csomagok. Alig bírtam őket elvonszolni az ajtóhoz. Már éppen megfogtam volna a kilincset, amikor megszólalt a telefonom.
Basszus! Ezt nem hiszem el! Ilyen is csak Velem történhet!
Közben lázasan kutattam a táskámban a mobil után, ami megállás nélkül csörgött. Nagy nehezen, hosszas keresgélés után megtaláltam. Sarah hívott. Gyorsan kinyomtam.
Óvatosan Kellan felé néztem, hogy felébresztette-e a csörgés. Szerencsém volt, nagyon mélyen aludt. Nem is csodálom, én is hulla fáradt vagyok.
Másodszorra, már sikeresen kijutottam a szobából. Gyorsan, körülbelül, mint egy csiga, levánszorogtam a földszintre a maradék holmimért. Közben ránéztem az órára, és rájöttem, hogy nem érek rá pakolászni. Rohamtempóban bementem a nappaliba, majd a dolgozószobába siettem. Miután mindennel végeztem, elkezdtem kihurcolni a bőröndöket és táskákat a kocsiba. Majd negyed óra volt mire mindennel végeztem. Szép lassan visszasétáltam a házba, és még egyszer utoljára körbejártam mindent. Mikor beléptem a dolgozó szobámba, leültem az asztalhoz, és mivel nem akartam Kellant egy árva szó nélkül itt hagyni, nagy nehezen megfogalmaztam neki egy levelet.

Bocsáss meg Nekem, amiért elmentem!
Kérlek, ne haragudj, hanem próbálj meg megérteni! Nem te vagy az oka, annak, hogy elmentem, hanem Alex. Szeretnék felejteni, de itt nem tudok, úgy érzem, hogy most muszáj egy kicsit elmennem…

Jaj, ez nehezebb, mintha könyvet kéne írnom! Hogyan fogalmazzam meg, amit gondolok?

… de ígérem, valamikor még visszajövök! Szeretlek, Kellan, de most tényleg nem tudnék itt maradi Veled, mert, lehet, hogy hülyeség, de ha együtt maradnánk, akkor folyton azon rágódnék, hogy miért vagy velem. Sajnálatból? És ezt a gondolatot nem tudnám kiverni a fejemből. De ha mégis sikerülne, ki tudja, hogy bírni tudnám-e a folytonos utazásaidat, vagy a média folyamatos zaklatását! Tudom, hogy ezt a részét egyszer már megbeszéltük, de most tele vagyok kétségekkel, csak két dologban vagyok teljesen biztos...

Teljesen belemerültem az írásba, és furcsa, de valahogy könnyebbnek éreztem magam tőle!

… az egyik, hogy mindennél jobban szeretlek, a másik pedig, hogy talán mindkettőnknek jobb lesz így, és ha mégsem, remélem meg tudsz Nekem bocsátani!
Kérlek, ne próbálj megkeresni, vagy kutatni utánam! Előbb vagy utóbb vissza fogok jönni.
Csókol: Kyra

Kész, még egyszer átolvastam, majd megfogtam, és elindultam vele az ebédlőbe. Éppen letettem az asztalra, mikor meghallottam, hogy Kellan jön lefelé a lépcsőn. Jaj, ne! Ma reggel összeesküdtek ellenem? Vagy mi van? Először a telefon, most meg ez!
Felkaptam a kocsikulcsomat, és halkan a bejárati ajtóhoz lopakodtam.
Csak Kellan észre ne vegyen! Kérlek, Istenem, csak ezt az egyet ússzam meg!
- Kyra, hova mész? – hallottam meg a hangját, ami elég dühös volt.
- Ööö, kérlek, ne haragudj rám!
Ahogy ezt kimondtam megpördültem, és kiszaladtam az ajtón, egyenesen a kocsimhoz. Gyorsan bepattantam és becsuktam az ajtót.
- Kyra! Ne! Hova mész? Várj már! – kiabálta Kellan miközben szaladt utánam.
- Bocsáss meg! – tátogtam, majd elindultam.
Kellan pedig csak nézett utánam.
Mikor elértem a kaput, hátrafordultam, és láttam, hogy berohant a garázsba.
Aztán hirtelen beugrott miért. A motorom! Nagyon régen vettem magamnak egy motort, elég szép, és nagyon gyorsan megy, de csak rövid ideig tartott az érdeklődésem iránta, így a garázsban felejtődött. Kellan pedig, amíg nálam volt, egyszer körülnézett ott, és megakadt a szeme a motoron. Elmeséltem neki, hogy miért porosodik ott, erre Ő hümmögni kezdett, hogy egy ilyen motort nem lenne szabad így elhanyagolni.
Most pedig már ezt a bizonyos motort tolta kifelé a garázsból.
Sőt már fel is pattant rá! Jaj, ne!
Gyorsan visszafordultam az ülésben és padlógázzal indítottam.
De közben Kellan is a sarkamban volt. Kihajtottam a főútra, és szándékosan arra felé mentem, ahol tudtam, hogy nagy a forgalom. Ott talán lemarad, és sikerül szem elől tévesztenie.
Pár perc után viszont be kellett látnom, hogy sok mindent nem tudok Kellanról. Például azt, hogy milyen jól vezet! Akármilyen cselt is vettem be, mindig ott volt mögöttem, és egyre közeledett.
Kezdtem magam egyre hülyébben érezni. Vajon miért ennyire kitartó? Csak hagyna simán elmenni, hiszen csak egy kis időre van szükségem! Utána visszajönnék! Főleg mivel ide köt minden. Itt van apa, Sarah, a munkám és a házam is. És Kellan persze! Bár Ő sokszor utazik.
Nagyot sóhajtottam, majd behajtottam egy kisutcába, és ott leállítottam a kocsit, és megvártam, míg Kellan odaér.
Nem kellett sokat várnom, fél perc múlva már ott is volt mellettem és szörnyen dühösnek tűnt.
- Megtudhatnám, mégis hova a fenébe készültél? – kérdezte szinte már kiabálva
- Kérlek, ne haragudj, de muszá…- nem hagyta végig mondani, amit akartam, belém folytotta a szót.
- Ne haragudjak? Igen? Amikor csak úgy itt hagysz? Mégis miért akartál elszökni? Mondd el! Hallani akarom! – ahogy belenéztem a szemébe, kezdtem érteni, hogy nem is annyira ideges, mint inkább félelem van a szemeiben.
Féltett engem? Ahogy ez tudatosult bennem, megértettem, hogy milyen nagy fájdalmat okoztam volna neki azzal, hogy elmegyek.
Már kezdtem örülni neki, hogy így alakult.
- Nem te vagy az oka, annak, hogy elmentem, hanem Alex. Szeretnék felejteni, de itt nem tudok, úgy érzem, hogy most muszáj egy kicsit elmennem, szeretlek, Kellan, de most tényleg nem tudnék itt maradi Veled, mert, lehet, hogy hülyeség, de ha együtt maradnánk, akkor folyton azon rágódnék, hogy miért vagy velem. Sajnálatból? És ezt a gondolatot nem tudnám kiverni a fejemből. De a mégis sikerülne, ki tudja, hogy bírni tudnám-e a folytonos utazásaidat, vagy a média folyamatos keverését! Tudom, hogy ezt a részét egyszer már megbeszéltük, de most tele vagyok kétségekkel, csak két dologban vagyok teljesen biztos az egyik, hogy mindennél jobban szeretlek, a másik pedig, hogy talán mindkettőnknek jobb lesz így, és ha mégsem, remélem meg tudsz Nekem bocsátani!- fejeztem be fejből a levél idézését.
Kellan pár percig csak nézett rám, de az arcáról, amin folyamatosan rengeteg érzelmet lehetett leolvasni, most semmit sem tudtam.
Kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám.
- Te most ezt komolyan gondolod? Ezért akartál elmenni? És engem nem is akartál erről megkérdezni? Nekem ebbe szerinted nincs beleszólásom? Mert szerintem, van, és bár nem kérdezted a véleményemet, nagyon nagy hülyeséget készültél csinálni. Elég lett volna, ha leülünk megbeszélni ezt az egészet. Én elhiszem, hogy össze vagy zavarodva a tegnap történtek után. Teljesen megértelek, de hogy lehettél képes arra, hogy csak így elszökj? Csak így itt hagytad volna apádat is? – kérdezte Kellan miközben egyre közelebb lépett hozzám.
- Igazad van, nem gondoltam át rendesen a dolgot, este még teljesen máshogy láttam mindent, és akkor az tűnt helyesnek, hogy elmegyek egy időre, és nem szó nélkül mentem el, mert Neked hagytam otthon egy levelet, apát és Sarah-t pedig felhívtam volna. Most viszont, azóta, hogy beültem az autóba, tudom, hogy nem így kellett volna intéznem, főleg, hogy közben látom az arcodat is. Mondd meg tudsz Nekem bocsátani? – kérdeztem halkan, miközben belenéztem azokba a csodálatosan kék szemeibe.
- Olyan őrültségeket tudsz kérdezni! Tiszta bolond vagy! – mondta mosolyogva, és szorosan magához húzott.
- Szóval? – kérdeztem megkönnyebbülve, hogy talán mégsem akkora a baj, mint sejtettem.
- Persze, csak ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet! Rendben? – lehelete már a fülemet csiklandozta, és így egyre nehezebb volt koncentrálnom.
- Rendben – nyögtem ki nagy nehezen, aztán végre megcsókoltam.
Mindketten rendesen ziháltunk már mire szétváltunk.
- Akkor menjük haza, de mivel Te motorral jöttél, kénytelen vagy azzal is jönni vissza! – mondtam nevetve, mert tudtam, hogy nem akar elengedni.
- Hát, jó! De ígérd meg, hogy nem lesz semmi csel, hanem Te is hazajössz! – mondta komolyan, miközben a szemembe nézett.
- Ígérem, hogy otthon találkozunk! – mondtam, majd adtam neki egy csókot.
Mikor elindult, én is beszálltam a kocsiba és indítottam.
Aztán eszembe jutott, hogy azt nem ígértem meg neki, hogy mikor találkozunk otthon!

11.Fejezet: Hogyan tovább?

2009-09-26T11:15:00.000+02:00

11. fejezet

Apa odajött hozzánk, és halkan súgott valamit Kellannak. Miután én nem voltam hajlandó elengedni, apa csak a homlokomra nyomott egy puszit, és a hátamat simogatta.
Csendben figyeltük, ahogy Alexet beültetik a rendőrautóba, de mikor elhaladtak mellettem, kirázott a hideg, a tekintete megijesztett, és ahogy eszembe jutott, mit tett velem, legszívesebben üvöltöttem volna.
Kellan és apa szorosan mellettem álltak, és egy percre sem mozdultak mellőlem, amíg az összes rendőr el nem ment.
Engem is el akartak vinni kihallgatásra, hogy tegyek vallomást, de szerencsére apa és Kellan megbeszélték, hogy majd holnap, ha egy kicsit jobban leszek, bemegyek.
Miközben Alex beült a rendőrautóba, folyamatosan engem nézett, amitől nagyon rossz érzésem volt, és éreztem, hogy megint hullnak a könnyeim.
Miután elmentek, apa még maradt egy kicsit, de miután látta, hogy nem használ semmit, ha beszélgetni próbál velem, hazament.
Kellan megpróbált belém erőltetni valami ennivalót, de pár falat után feladtam.
Felmentem a szobába, és bevackolódtam az ágyba, nem sokkal később jött utánam Ő is.
- Kyra, most próbálj meg aludni, reggel pedig elmegyünk a rendőrségre. Rendben? – kérdezte, miközben leült az ágy szélére.
Nem válaszoltam, csak néztem magam elé, és mindig megjelent pár kép a korábban történtekről. Igazából, nem sokra emlékeztem az egészből, mert közben többször is elájultam, de amire viszont igen, az iszonyatos, és ha csak eszembe jutott, hogy másoknak is el kell mesélnem, kirázott a hideg.
Ez az egész annyira megalázó, és undorító, hogy nem szerettem volna róla senkinek sem beszélni, és ha lehetne, még csak nem is gondolnék rá.
De sajnos, nem sikerült, ha egy percre is becsuktam a szemem, Alexet láttam, amint felém hajol, és éppen…
Még mindig fájt, és ha arra gondoltam, csak még rosszabb lett, kavargott a gyomrom is.
- Kyra! – mondta kicsit hangosabban Kellan.
- Tessék? – krákogtam.
- Szóval? Nem baj, ha itt maradok? Nem szívesen hagynálak egyedül, nyugodtabb lennék, ha itt maradnék, és tudnám, hogy rendben vagy. Persze tudom, hogy nem vagy, de legalább megpróbálok vigyázni rád! Rendben? – nézett rám szomorú szemekkel.
- Igen, de akkor menj, zuhanyozz le, és azt hiszem, valamelyik szekrényben találsz pár pólót és nadrágot, amik talán jók rád. Kényelmesebb bennük aludni, mint farmerben. – mosolyodtam el erőtlenül.
- Köszi, de megvárom, míg elalszol, addig nem megyek sehova – suttogta miközben felém hajolt, és egy lágy csókot nyomott a számra.
Én azonban elhúzódtam, nem akartam mást csak egyedül lenni. Azt viszont tudtam, hogy Kellan nem fog elmenni, és nem is akartam, hogy így legyen. Szeretem Őt, de most legszívesebben elmentem volna a világ végére, ahol senki nem találna rám, és ott élnék tovább.
- Menj nyugodtan! – mondtam neki halkan.
Kellan nem válaszolt, csak bebújt mellém az ágyba, és szorosan magához húzott.
- Megölöm azt a szemetet, amiért ezt tette veled! De már itt vagyok, és nem lesz semmi baj! Itt vagyok, és vigyázni fogok rád! – suttogta a fülembe.
- Itt leszel, vigyázol rám? De miért? – kérdeztem meglepetten.
- Szerinted miért?
- Nem tudom, de ha csak bűntudatból, akkor tudnod kell, hogy nem a Te hibád, ami történt, én csak köszönettel tartozom, amiért segítettél!
- Bűntudat? Igen, az is van, amiért nem voltam itt, és nem tudtam vigyázni rád, de nem ezért szeretnék vigyázni rád! Hát tényleg nem is sejted miért? – kérdezte és az állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy nézzek a szemébe.
- Hát ne…
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert megszólalt a csengő.
Kellan felkelt és az ajtóhoz indult, de előtte még visszahajolt, és megcsókolt.
- Erre még később visszatérünk, de most kinyitom az ajtót. Mindjárt visszajövök!- mondta, és becsukta az ajtót.
Sokat vártam Kellanra, de már vagy fél órája lement, és még mindig nem jött vissza. Csak a hangokat hallottam lentről, több ember volt lent. Néha Kellan hangját is ki tudtam venni közülük.
Míg arra vártam, hogy visszajöjjön, gondolkoztam. Visszagondoltam az elmúlt hetekre, és csak azt láttam, hogy egy csomó rossz dolog történt velem.
Először találkoztam Kellannal, és szinte rögtön „ideköltözött”. Utána megjelent az az újságcikk, és mindent elrontott, jött Alex. Vele úgy tűnt, minden jól alakul, és ha szépen fokozatosan haladunk, nem lesz semmi baj. De visszajött Kellan és Alex megőrült, összeverekedtek, végül jött a kórház, Alexből pedig kibukott egy kevés az igazi énjéből. Ekkor bezárkóztam ide, de megjelent Kellan, és mindent megmagyarázott.
És most pedig itt tartunk.
Hogy így végiggondoltam feltűnt, hogy Kellannal mindig jön valami, hogy ne tudjunk együtt lenni. Alex, pedig csak enyhén szólva életem legrosszabb futó kapcsolata volt.
Most végre együtt lehetnék Kellannal, de lehet, hogy már én nem akarok. Ha most összejönnénk, folyton azon agyalnék, hogy vajon nem sajnálatból van-e velem.
De ha ezt el is tudnám felejteni, ott lenne köztünk ez a szörnyű emlék. Pedig én nem akarok emlékezni ezekre a szörnyű emlékekre.
Megfogalmazódott bennem egy ötlet. Gyorsan felpattantam, és a szekrényhez rohantam. Előráncigáltam belőle a bőröndjeimet, és gyorsan bedobáltam a ruháimat.
Nem szívesen tettem, de úgy éreztem ez a leghelyesebb. A könnyeim megint folyni kezdtek, de már nem zavart.
Mikor minden holmimat bepakoltam, gyorsan a fürdőbe mentem és ott is összeszedtem mindent.
Volt még pár dolog, amit el akartam csomagolni, de azok lent voltak a földszinten, így meg kellett várnom, amíg Kellan elalszik.
Így miután az emeleten végeztem, fogtam a bőröndöket, és elrejtettem őket, hogy Kellan ne lássa meg.
Aztán visszabújtam az ágyba, és vártam, de nem is kellett sokáig várnom, mert már hallottam is a léptei zaját. Mikor benyitott a szobába, úgy tettem mintha aludnék. Ő pedig odajött hozzám, és adott egy csókot a homlokomra, majd elvonult fürdeni.
Most, hogy eldöntöttem, hogyan tovább, sokkal jobban lettem. Kellan miatt viszont nagyon szomorú voltam. Ha belegondolok, hogy most látom Őt utoljára, úgy érzem, mintha valaki belülről elkezdene szurkálni.
Talán éppen ezért tettem azt, hogy felkeltem, és belopakodtam a fürdőbe Kellanhoz.
Látni akartam, még egyszer utoljára. De ahogy néztem, hogyan gördülnek végig a testén a vízcseppek, rájöttem, hogy nézni nem elég.
Pedig ez idáig azt hittem, hogy Alex után már nem fogok megkívánni egyetlen férfit sem. De Kellan az élő bizonyíték rá, hogy tévedtem.
Kibújtam a ruháimból, beléptem mellé a zuhanykabinba, és hátulról szorosan átöleltem. Éreztem rajta, hogy hirtelen megmerevedik, de mikor hátrafordult, és rájött, hogy én vagyok, magához húzott, és megcsókolt.
- Azt hittem, alszol! Jobban vagy már?- kérdezte, miközben a hátamat simogatta.
- Azt hiszem igen – mondtam, miközben lenéztem a kezeire, amik már a fenekemnél kalandoztak, de aztán hirtelen abbahagyta.
- Miért hagytad abba?- kérdeztem értetlenül
- Hát, mert gondolom, most nem akarod, vagy tévedek?- kérdezte, és a szemembe nézett, mintha onnan akarná kiolvasni a választ.
- Kellan, én is furcsállom a viselkedésemet, de hidd el, Te el tudnád feledtetni velem, amit Alex művelt…- elhallgattam, majd hosszan torkot köszörültem. - Téged szeretlek!
Félve néztem az arcába, mert nem voltam benne biztos, hogy megérti, amit mondtam, de mikor ránéztem, nem láttam mást, mint hatalmas örömöt.
Megfogta a derekamat és szorosan magához húzott, majd miközben a meleg víz folyt ránk, mi teljesen egymásba feledkeztünk.
Mikor magamhoz tértem, már az ágyban feküdtünk, egymás mellett, úgy hogy Kellan átölelt.
Szemem megakadt az eldugott bőröndökön. Muszáj most felkelnem, hogy még a maradék holmimat is össze tudjam szedni.
Óvatosan kibújtam az ölelésből, és egy búcsúcsókot nyomtam Kellan szájára. Kínzott a gondolat, hogy itt kell Őt hagynom, éppen ezért fogtam a mobilomat, és készítettem róla pár képet. Tudtam, hogy soha nem fogom Őt elfelejteni, de ha már nagyon hiányzik, akkor csak előveszem a mobilt, és…
Ezen inkább nem is gondolkozom, mert a végén nem tudok elmenni.
Még egy utolsó pillantást vettettem az édesen alvó Kellanra, majd felöltöztem, és a bőröndjeimmel elindultam a földszintre.

10. Fejezet: Segítség!

2009-09-09T18:03:00.001+02:00

10. fejezet

A napok gyorsan teltek. Csak Sarah-val, apával és Kellannal beszéltem. Apa minden este felhívott, és megkérdezte, hogy vagyok, majd mindig beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszönt.
Sarah pedig az idegeimre ment. Kezdtem mérges lenni rá. Nem elég, hogy folyamatosan hívogatott, úgy tűnt, a fejébe vette, hogy ki kell békülnöm Alexel. Ha beszéltem vele, folyamatosan Alexről beszélt. Tudom, hogy Sarah Marcellal jár, de attól még nem kéne hallgatni, hogy Marcel telebeszéli a fejét, hogy szegény Alex így, szegény Alex úgy.
Persze, Ő a szegény. Kezdek teljesen megzavarodni.
A legjobb barátnőm sem ért meg, hihetetlen! Marcel teljesen elvette az eszét. Amit Ő mond neki, az szent. Olyan furcsa így látni Sarah-t. Soha nem volt ilyen, egy fiú miatt se.
Már ott tartok, hogy nem szívesen veszem fel a telefont, ha Sarah hív. De aztán eszembe jut, ha nem veszem fel, tíz perc múlva megjelenne, hogy nincs-e valami bajom. Szóval, ha nem akarom, hogy idejöjjön, kénytelen vagyok felvenni.
Még akkor is, ha mostanában semmiben nem értünk egyet.
Kellan pedig nagyon aranyos, látszik, hogy nagyon igyekszik. Minden reggel hív, és jó sokáig beszélgetünk. Általában óvatosan célozgat rá, hogy nem jöhetne-e át hozzám. Én pedig mindig tapintatosan visszautasítom.
De nem bánom, mert ezek a telefonbeszélgetések nagyon jók. Egyelőre. Majd szép fokozatosan haladunk.
Sokszor vagyok úgy miközben beszélünk, hogy már alig bírom ki, hogy lássam személyesen is.
Viszont bezárkózva sem maradhatok örökre, így rövidesen elő kell bújnom a csigaházamból. Bár még van egy kis időm, utána viszont zsúfolt lesz az elkövetkező időszak. Mindjárt befejezem a könyvemet, utána megy a szerkesztőkhöz, meg a nyomdába. Addig nekem pedig népszerűsítenem kell, reklámot készíteni hozzá. A kiadóval úgy beszéltük meg, hogy két- három hétig járnám az országot, könyvesboltokat, és ott dedikálom majd a könyveket. Kicsit zsúfolt lesz a program, mert már elkezdték tervezni a helyszíneket és rengeteg helyre kell elutaznom.
Szóval nem is bánom, hogy most egy kicsit visszavonultam, és az írásra koncentráltam meg magamra. Mostanában úgyse lesz ilyenre időm.
Miközben az elmúlt és elkövetkező napokra gondolkodtam, megszólalt a csengő.
Nem is gondolkoztam azon, hogy kinyissam-e. Mert tudtam, hogy apa, Sarah, Kellan nem jön ide, mert nem akarnak zavarni.
Másnak meg nem nyitom ki. De nem hagyta abba, folyamatosan nyomta a csengőt, megállás nélkül, végül pedig az ajtón kezdett dörömbölni. Öt percig bírtam, majd az ajtóhoz mentem.
Nincs más választásom, ki kell nyitnom, különben még betöri ez az ökör.
Résnyire nyitottam, de amint megláttam, hogy ki áll előttem, már be is akartam volna csukni. Akartam volna, ha engedte volna.
De ő gyorsabb volt nálam, mikor látta, hogy mit akarok tenni, gyorsan odarakta a lábát, így nem tudtam becsukni az ajtót.
- Alex, takarodj el innen! Mondtam, hogy látni sem akarlak! – csattantam fel dühösen.
- Nem fogok elmenni, amíg meg nem bocsátasz nekem! – mondta nehezen forgó nyelvvel, és éreztem, ahogy közelebb lépett, hogy árad belőle apiaszag.
Megpróbált beljebb lépni, de olyan részeg volt, hogy meg kellett támaszkodnia az ajtóban.
- Alex, nem mondom még egyszer! Húzz el innen! – mondtam egyre ingerültebben.
De ahelyett, hogy hallgatott volna rám, megfogott és beljebb lökött, majd Ő is belépett és bezárta maga után az ajtót.
Kezdtem nagyon megijedni. Mikor megfordult, és elindult felém, és egy kicsit sem imbolygott. Én csak hátráltam előle, nem néztem merre felé megyek. Alex pedig egyre csak követett, amíg bele nem ütköztem a kanapéba. Már nem tudtam előle menekülni. Éreztem, hogy valami baj lesz.
- Alex, mit akarsz? – kérdeztem nagyon halkan.
Nem válaszolt, csak megfogta a nyakam és erősen magához rántott.
Próbáltam kirántani magam a kezei közül, de nagyon erősen szorította a nyakam. Durván megcsókolt, szinte harapott, hangosan felnyüszítettem.
Aztán, eszembe jutott, hogy lábam is van. Egy nagy lendülettel tökön rúgtam, mire összegörnyedt. Én gyorsan elszaladtam, egyenesen a telefonhoz, hogy segítséget hívjak. Nem is gondolkoztam, Kellant hívtam.
De közben Alex felállt és felém indult.
- Akkor sem menekülsz! Mit játszod meg magad? Lefeküdtél már velem, most miért nem akarsz? – kérdezte dühösen.
Én pedig imádkoztam, hogy Kellan felvegye. Csörgött, csörgött, de semmi, Alex pedig, már előttem volt. Ne, vedd már fel!
Hallottam, ahogy végre felveszi, de már késő volt! Alex odaért és egy hatalmas pofont kevert le, hogy elestem tőle. A telefon még mindig a kezemben volt.
- Kellan, segíts! Nagyon siess! – sikítottam a telefonba.
Csak ennyit tudtam kinyögni, és már ki is vette a telefont a kezemből, majd a falhoz vágta.
Engem pedig felrántott, és a falhoz vágott. Nagyot koppant a fejem a falba, és éreztem, hogy el fogok ájulni.
Mikor magamhoz tértem, már a kanapén feküdtem és Alex fölöttem volt. Teljesen meztelen voltam, és Alexen is csak a felső volt rajta. Már éppen belém akart hatolni mikor kapálózni kezdtem. Undorodtam tőle.
Förtelmes piaszag dőlt belőle, ahogy közel hajolt.
- Hagyd abba vagy, megbánod! – mordult rám.
- Ne, kérlek, hagyj békén! – könyörögtem neki.
Már teljes erőmből kapálóztam, de hiába! Sokkal erősebb volt nálam.
Aztán hirtelen megtörtént, bennem volt. Nagyon fájt, hallottam, ahogy felsikoltok. A könnyeim pedig csak folytak.
Majd megint elájultam.
Arra eszméltem, hogy valaki betörte az ajtót. Erőtlenül emeltem meg a fejem, és Kellant láttam berontani.
- Te rohadék féreg! Mit csináltál? – üvöltötte Kellan.
Alex gyorsan felállt, és nézte, merre menekülhetne. Kellan sokkal erősebb, magasabb és izmosabb volt nála. Gyorsan átszelte a nappalit, és teljes erejéből hozzávágta a falhoz Alexet. Mikor pedig látta, hogy még mindig eszméleténél van, addig püfölte, míg csak bírta.
Utána odaszaladt hozzám, és beszélt valamit, de nem értettem, csak zokogtam és nyüszítettem. Nem bírtam befejezni.
Kellan elővette a mobilját majd hívott valakit. Mikor befejezte felnyalábolt és felvitt az emeletre, és beállított a zuhany alá, rám engedte a hideg vizet, mikor látta, hogy már nem vagyok annyira sokkos állapotban, a meleget is megnyitotta és szép finoman végig akart mosdatni, de én ellöktem magamtól. Nem bírtam elviselni, hogy valaki idegen ér hozzám.
Tudom, hogy Kellan csak segíteni akart, de most nem bírtam elviselni.
Szörnyen éreztem magam, és a könnyeim folyamatosan ömlöttek.
Nem tudom, mennyi ideig állhattam a zuhany alatt, de Kellan egyszer csak belépett, és elzárta a csapot, majd egy puha törölközőbe csavart, és a szobába vitt.
Lefektetett az ágyra, majd alaposan betakart.
- Kyra, úgy sajnálom, hogy nem tudtam előbb jönni! Ha előbb ideérek, akkor…- elcsuklott a hangja- akkor megakadályozhattam volna ezt a férget! – mondta halkan, de láttam a szemében, hogy rettentően dühös.
- Nem a te hibád, inkább az enyém! Köszönöm, hogy jöttél! – formáltam nagy nehezen a szavakat.
Kellan pedig odafeküdt mellém, és szorosan magához húzott, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem rajta.
Olyan jó volt mellette lenni! Biztonságot sugárzott, és megnyugtatott a közelsége.
Az illatától pedig csak még jobb lett.
Rettentően hálás voltam neki. Ezt most nem tudtam elmondani neki, így csak még közelebb húzódtam izmos testéhez.
A sírást viszont nem tudtam abbahagyni. Kellan pedig csak simogatta, hol az arcom, hol a hátam, és halkan nyugtatgatott.
Egyszer csak hangokat hallottam lentről. Rögtön megrémültem, és szorosan bújtam Kellanhoz, miközben Ő óvatosan megpróbált felkelni.
- Ne aggódj, csak kihívtam a rendőrséget, és az apádat is felhívtam, biztos ők azok, lemegyek, de ne félj, már nem lesz semmi baj! – mondta és bátorítóan rám mosolygott.
- Kérlek, ne hagyj egyedül! – kezdtem megint hangosabban sírni.
- Akkor leviszlek, gyere! – ölbe vett, így indultunk le.
Szorosan hozzábújtam, és arcomat a mellkasának nyomtam. Éreztem, hogy milyen gyorsan dobog a szíve.
- Ne aggódj, már nem lesz semmi baj! – suttogott halkan a fülembe, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Mikor leértünk a lépcsőn, több ember is hallottam beszélgetni.
Kicsit felemeltem a fejemet, és éppen láttam, hogy Alexet egy orvos vizsgálja, és egy rendőr közben bilincset tesz a csuklójára.

9.Fejezet: Magyarázat

2009-09-04T20:02:00.001+02:00

9. fejezet

Sarah fél óra múlva meg is érkezett. Nem kérdezett semmit csak átadta a ruhákat, és amíg felöltöztem, kiment a folyosóra.
Amint végeztem az öltözéssel kimentem a szobából és Sarah-val együtt elindultunk megkeresni az orvost.
Nagy nehezen meg is lett, bár nem igazán örült, hogy hazamegyek, de nem tudott mit tenni. Aláírtuk a papírokat, hogy saját felelősségre távozok, és elhagytuk a kórházat.
Miközben a kocsi felé mentünk nem szóltunk egymáshoz egy szót se. Sarah berakta a csomagtartóba a holmimat, majd elindultunk.
Miközben vezetett többször is felém pillantott.
Én pedig úgy tettem, mintha észre sem venném. Tudtam, hogy mondani akar valamit, csak nem tudja, hogy fogjon hozzá.
Hallottam, hogy mély levegőt vesz.
- Kyra este Marcel nálam volt, és mikor már majdnem elaludtunk elkezdett csörögni a telefonja. Alex telefonált és értesített, hogy kórházban vagy, aztán elmesélte, hogy mi történt. Nagyon aggódott érted! Aztán délelőtt kétségbeesve hívott fel, hogy mekkora hülye, mindent elrontott! Elmesélte, hogy miket mondott neked, gondolhatod, hogy leszidtam, de aztán láttam, hogy nagyon megbánta már, és valószínűleg tényleg csak mérges volt és azért mondta ezeket! Szerintem csak megijedt, hogy megjelent Kellan és elveszíthet! Adj neki még egy esélyt! Kyra, figyelsz? – kérdezte Sarah óvatosan.
- Én nem akarok erről beszélni, érted? És ha mellettem állsz, akkor megteszed, amit kérek! Először is, most hazamegyek, és nem szeretném, hogy bárki is zavarjon! Aztán ha jobban leszek, majd én eldöntöm, hogyan tovább! És most nem akarok hallani többet erről a témáról! – mondtam halkan.
- Te tudod, de nagyon megijesztesz! Nem szoktad magad így elhagyni, nem szoktál így viselkedni! – mondta Sarah is halkan, és bár nem néztem felé, tudtam, hogy ha a szemébe néznék, látnám, hogy aggódik.
Mikor megérkeztünk, Sarah behozta a csomagjaimat, felvitte nekem a szobámba, aztán megállt előttem.
- Akkor most elmegyek! De egyáltalán nem szívesen hagylak itt egyedül! Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget! Ja, és ha hívlak vedd fel a telefont! Rendben? Ígérd meg, Kyra!
- Jaj, megígérem! Nem fogok semmi hülyeséget tenni, csak egyedül akarok lenni egy ideig. Semmi baj nincs! Szeretnék írni, gondolkozni, meg ilyesmik! Érted? Köszi, hogy segítesz! Tudom, hogy te mindig itt vagy nekem, ha szükségem van rád! Ezt soha nem tudom elégszer megköszönni! – mondtam, és megint a könnyeimmel küzdöttem.
- Ne butáskodj! Olyan vagy nekem, mintha a nővérem lennél! – mondta Sarah, de láttam rajta, hogy jól esik neki, amit mondtam.
- Nekem is olyan, de most szeretnék egyedül lenni!
- Oké, megyek! Vigyázz magadra, és ha kell valami, vagy baj van, hívjál, és azonnal itt leszek!
Miután Sarah elment felmentem az emeletre, bedőltem az ágyba és rögtön elaludtam.
Este keltem csak fel. A telefonom csörgött. Megnéztem ki hív, Alex volt az. Kinyomtam és lementem a földszintre.
Készítettem magamnak egy kis teát, és mivel éhes nem voltam kivettem a nappali szekrényéből egy plédet, és a teával a kezemben bekucorodtam a fotelbe, majd jól betakaróztam és bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam, de nem volt semmi érdekes, így kénytelen voltam felállni, hogy keressek egy DVD-t. Találtam is egyet, betettem, majd újra elhelyezkedtem a fotelban. Már a film felénél tartottam, amikor dörömbölni kezdtek az ajtón.
Nem törődtem vele, egy idő után majd megunja. Néztem tovább a filmet. Illetve csak néztem volna! De nem tudtam, mert egyre hangosabban dörömbölt az a valaki az ajtó előtt. Miért nem lehet engem békén hagyni?
Felhangosítottam a tévét és próbáltam kizárni a fejemből a nemkívánatos hangokat.
Ekkor azonban meghallottam, hogy az illető beszélni kezdett.
Levettem a hangot a tévéről, és csendben az ajtóhoz lopakodtam. Vajon ki lehet?
- Tudom, hogy bent vagy, Kyra, és azt is, hogy hallod, hogy itt vagyok! Kérlek, engedj be, hogy megmagyarázzam a dolgokat! – hallottam meg Kellan könyörgő hangját.
Csend. Én meg sem mukkantam.
- Tudom, hogy hallasz! Ha nem engedsz be, akkor az ajtón keresztül fogom elmondani! Hát, jó! Szóval, azon a napon nagyon korán keltél és nem ébresztettél fel. Így pedig nem tudtam elmondani neked azt, amit már napok terveztem, de féltem hogyan reagálsz rá. Ezért mindig csak halogattam, és mindig találtam valamilyen kifogást, hogy most miért nem alkalmas az időpont. Azt szerettem volna neked elmondani, hogy van egy barátnőm, de tulajdonképpen, mielőtt Los Angelesbe jöttem volna, igaz nem konkrétan, de szakítottam vele! Szóval el akartam neked mondani. De aztán addig halogattam, amíg nekem New Yorkba kellett mennem, nem sokkal azután hívtak fel telefonon, miután te elmentél. Akkor már tudtam, hogy elkéstem, mert a menedzserem keresett, egy újságban meglátta azt a cikket, amit később valószínűleg te is! Én akkor még nem is voltam New Yorkban, amikor ez a cikk megjelent! Monica lefizette az újságírókat, akik megírták a cikket. Ezért aztán, muszáj volt odarepülnöm! Nem hagytam semmi üzenetet, mert a nagy kapkodásban és sietségben teljesen elfelejtettem. Nagyon ideges voltam, hogy így túljárt az eszemen az a liba. Aztán amíg a repülőtér felé mentem, gondoltam rá, hogy biztos keresni fogsz, de gyáva voltam, nem mertelek felhívni és elmesélni, mi történt. Úgy gondoltam, ezt személyesen kell megbeszélnünk. Aztán később, már hiába hívtalak, nem vetted fel. Akkor már tudtam, mekkora barom voltam! Próbáltam üzeneteket hagyni, de ha meghallgattad is, nem hívtál vissza. Aztán a legutoljára azt üzentem meg, hogy mikor érkezek. Így azt gondoltam, hogy nem ér majd váratlanul a felbukkanásom. Közben sikerült beszélnem azzal az újsággal, aki leközölte a cikket, és kisebb üvöltözés után bevallották, hogy Monica kérte őket, hogy címlapon jelentessék meg a hírt, és bevallották, hogy valóban ajánlott egy kis pénzt nekik, ahogy sejtettem! Nagy nehezen sikerült elsimítanom az ügyet, a menedzserem segítségével, és az újság megígérte, hogy megírja, az egész csak kitaláció volt. Monicához is elmentem, és nagyon összevesztem vele, majd megfenyegettem, hogy ha még egyszer bele mer avatkozni az életembe, akkor nagyon megbánja. Esküdözött, hogy többet nem fog! Aztán már repültem is vissza. Hatkor szállt le a gépem, és rögtön idejöttem, de te nem voltál itthon. Megpróbáltam bemenni a kulcsokkal, amit adtál, de láttam, hogy lecserélted a zárat. Akkor már tudtam, nagy a baj.
Órákig vártam rád, aztán végre megjöttél, de nem egyedül. Először nem láttam a sötétben, ki van veled, de mikor az ajtóhoz értetek szörnyű féltékenység öntött el!
Ahogy átölelt és csókolgatott! Olyan volt mintha valaki egy kést szúrt volna belém! Aztán mikor elhúzódtál tőle, nem bírtam tovább, bemostam neki egyet, és összeverekedtünk. Elöntötte az agyamat a düh, és csak verni akartam azt a férget. De hirtelen közénk álltál, és téged ütöttelek meg! Tudnod kell, hogy nem direkt csináltam! Szörnyen éreztem magam utána! Borzasztóan aggódtam, hogy ne legyen semmi komolyabb bajod! A többit pedig innen ismered! – sóhajtott Kellan egy nagyot, miután befejezte.
Nem tudtam megszólalni. Gondolkodtam, hogy mit tegyek. Végül alaposan végiggondoltam, az Ő szemszögéből is az egészet.
Még közelebb mentem az ajtóhoz, aztán egy kis gondolkodás után kinyitottam.
Kellan a földön ült.
Ahogy meghallotta, hogy kinyitottam az ajtót, felállt.
- Szia! Ezek szerint hallottad? – kérdezte.
- Igen, de értsd meg, nem akarok elsietni semmit. Örülök, hogy csak egy félreértés volt a dolog, és elhiszem neked, amit mondtál, de gondolkodnom kell. Kezdjünk mindent tiszta lappal. Ne siessük el a dolgokat, úgy, mint a múltkor! – mondtam neki halkan.
- Köszönöm! Hidd el, többször nem fogsz csalódni! Minden úgy lesz, ahogy te akarod, de mi lesz… - itt bizonytalanul elhallgatott, majd folytatta – mi lesz Alexel? – nyögte ki.
Úgy gondoltam, megérdemli, hogy őszintén válaszoljak neki.
- Amíg te nem voltál itt, megismerkedtem Alexel. Nagyon kiborított az a cikk, azt hittem, csak kihasználtál! Szóval elmentünk bulizni Sarah-val, és nagyon sokat ittam, aztán Alex felkért táncolni és megtetszett, így rövidesen elmentük a házába. Nagyon jó volt vele, elfeledtetett téged. Aztán jöttél te. Végül a kórház. Nem sokkal az után, hogy elmentél, nagyon összevesztünk, ocsmány dolgokat vágott a fejemhez. Talán igaza volt, talán nem. Aztán másnap hazajöttem, mert nem akarok senkivel sem találkozni. De, nem hiszem, hogy újra akár beszélni is akarnék Alexel. De pár napig egyedül akarok lenni! – mondtam határozottan, és közben az arcát fürkésztem.
Látszott, hogy megviselte az elmúlt pár nap.
- Rendben, mondtam minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd! – óvatosan fölemelte a kezét, majd lágyan megsimogatta az arcomat.
- Köszönöm! Most menj, kérlek! – mondtam majd beljebb léptem.
- Az nem baj, ha néha felhívlak telefonon? – kérdezte.
- Nem, az nem! Szia!
- Szia!
Majd becsuktam az ajtót, és felmentem lefeküdni.